FIGYELEM, POZOR, UWAGA
az alábbi írás terjengős, unalmas, és nem is különösebben érdekes. A szerző privát sértődéseit és merengéseit írta ki magából, terápiás céllal. Ennek megfelelően most különösebb politikai jóslatot, lényeglátást, ilyesmit ne keressen benne senki, ez búsongó világmegváltás. Köszönöm a figyelmet.
A vizesvébét a Balaton mellől néztem, tévékészülék segítségével. Mármint este az ismétlést, mert napközben, ha az idő engedte, kerékpároztam. Most két világról fogok mesélni. Ezek a világok nem harcolnak, csak a fejemben, meg talán pár száz ember fejében, országosan. A többi ember már választott közöttük, és eldöntötte melyikben éli le az életét.
Az egyik világban egy kis ország az utóbbi egy évben bőven százmilliárd forint felett költött az ún. „vizes vébére”. Abban az országban, ahol a kétmilliós fővárosban, minden ellenkező propaganda ellenére nagyon nehéz nem túlzsúfolt uszodába bejutni. Ahol az emberek nagy része nem tud úszni. Országosan két-három helyen viszont felkészítenek talán tucatnyi úszót arra, hogy világversenyeken ússzon.
Közben elindulok egy Balaton kiskörre. A bicikliút hol van, hol nincs, kátyú, kátyú hátán. Autósok húznak el mellettem, félméteres oldaltávval.
A vizesvébét tehát annyi pénzből csinálják, amelyből ezer szebb és jobb dolgot lehetne csinálni, de nem megyek bele a lélegeztetőgépezésbe.
Ami sokkal zavaróbb, az a tévéből dőlő kőkemény nyolcvanas évek, a dagadt és öntelt Czene Attilával, a minden öt mondatba belecsempészett sportkommentátori nyalásokkal. Ahogy minden úszónő (leszámítva a keményen brandingelő Hosszú Katinkát) mindenki egérkéje, nyuszikája, cuncikája, puncikája. Ahogy Hajdú B. István az elvesztett vízilabda döntő után letörten kér elnézést az országtól és a csapat nevében szeppukut akar elkövetni, hiszen hazaárulás történt, abban az országban, ahol a lakosság 85%-a nem bír egyben ötszáz métert úszni, képesek ezek a gazemberek csak a világ második legjobbjának lenni.
Közben Tihany után, egy strand parkolójából kihajtó, a táblát figyelmen kívül hagyó autós miatt a barátnőm vészfékez, borul, szerencsére semmi baja. Még az autósnak áll feljebb, hülye biciklisták. Szerencsére mi tovább tudunk menni, én a nővel foglalkozom, így nem szedem ki a pasast a kocsijából, ám a közelben horgászó alakok válogatott sértéseket szórnak rá, és verést helyeznek kilátásba, erre cifrán káromkodva elhajt. Nagy levegő, kormányt kiegyenesítjük, tekerünk tovább. Milyen jó, hogy ez ugye a kiépített kerékpárúton történt.
A vizesvébén közben kiderül, hogy nincs minden számban aranyesély, sőt, valójában Hosszún kívül senkinek sincsen. De nem baj, mondja dacosan valami barom a kamerába, akkor is mi vagyunk a legjobbak. Pénzszórásban mindenképp.
Egy csomó arab, aki olyan korrupt, hogy otthon se tűrik meg, ezért delegálták az úszószövetségbe, beválasztja Gyárfás Tamást a vezetőségbe, ebből az alkalomból a műsorvezetők és a szakkomentátorok élő adásban leszopják Gyárfást. Az ürge valószínűleg az ország román megszállása után is viselne tisztséget, de azt se zárom ki, hogy az atomvillanás után két nappal hozott szalonnából már újra valami szövetséget vezetne.
Közben a kerékpárúton néhány formátlan, ám szapora lumpenproletár féltucatnyi őrjöngő kölyköt terel maga előtt. Oké, itt a járdán csak a felfestés jelzi, hogy melyik a kerékpárút, de Balatonfűzfőn, ahol valami csoda folytán épült másfél kilométer rendes kerékpárút, mellette három méter széles, fehér murvával felszórt sétaúttal, ott is simán a kerékpárúton andalognak. Mert csak.
Meglepetésbronzérem, örülünk, dehát az aranyak, az aranyak, na jó beszéljünk inkább arról, hogy Ali Musztafa al-Baksisi elnök úr szerint minden idők legjobb úszóvébéje ez. Egy tehetséges DJ simán összemixelhetné al-Baksisi elnök úr ilyen mondatait a legutóbbi öt ilyen vébéről. De ne legyünk szigorúak, a legtöbb úszó aranyos, lihegve mondják a kamerába, hogy jó nekik. Persze az arany, az arany, az nincsen. És ezt okvetlenül neki kell szegezni egy 17 éves csajnak, aki tíz év kemény munka után épp világbajnoki döntőt úszott, és szemmel láthatóan nagyon boldog…lenne, dehát az arany, az arany, mit fog szólni Bástya elvtárs, nincs arany.
Közben Balatonkenesén (vagy Akarattya? Aliga? ezek olyan tökegyformák…) hosszú kaptatón megyünk felfelé, azután a nehéz városi bringáról a barátnőm leszáll és szentségelve tolja. Nekem még bőven lenne hova váltani, de akkor toljuk. Felérünk. Hurrá. Tudják miért toljuk? Elmesélem: a Club Aliga (leánykori nevén MSZMP pártüdülő) a mai napig lezárhat 3-4 kilométert a parti útból, a bringás, a kurva anyját a parasztjának, másszon csak fel a dombra, majd lejön, ha már nincsen Club Aliga.
Katinka csak nyer még egy aranyat, Czene Attila hörcsögfeje is lassan eltűnik a képernyőről, mi meg Szabadifürdőn, a célban isszuk a jól megérdemelt sört/viceházmestert.
A másik világban
A Balaton melletti települések polgármesterei aláírták a megállapodást a kerékpárút közös fejlesztéséről. Tudják, hogy a leggazdagabb európai országokban a jómódú emberek nagyon drága kerékpárokon sokat kerékpároznak. Sok embernek van hétköznapi bringája és külön másik a sporthoz vagy a túrához. Sőt, arról is hallottak, hogy az osztrákok a sportos bringásoknak elkezdték marketingelni a hegyi útjaikat, hiszen az is Alpok, az is meredek, mint a Giro vagy a Tour legendás hegyei, ráadásul komplett infrastruktúra van, amelynek így lehet csinálni egy B szezont.
Nosza, elkészülnek a térképek, az andalgós-tájnézegetős-lángosozós túrákhoz és a harmincas átlaggal tavat kerülő cicanadrágos fiúknak-lányoknak egyaránt. Az utakat mindenütt jól láthatóan jelölik, megcsinálják, karbantartják. Szembe csapódó akácbokor? Mi az?
Sőt, megállapodások köttetnek a környező megyékkel és nemzeti parkokkal, hiszen a Balatont bármelyik irányba elhagyva az ember kellemes, dimbes-dombos vidékre ér, ahol, ha az út sima, és a cikis kanyarokban van korlát, illetve legfeljebb öt kilométerenként valami árnyas, az eső ellen is védő pihenő, továbbá ivóvíz, a fittebb bringások hatalmasat tudnak túrázni.
Az egészet fejlesztési tervbe foglalják, nyernek rá vagy tíz-húsz milliárd forint EU-támogatást és hozzákezdenek.
Ahogy az utak épülnek-javulnak, elkészülnek a mellékes szolgáltatások. Megfogalmazódik a kerékpáros szállás standard, acélrácsos, lakatos éjjeli tárolókkal, ahova aggodalom nélkül beakasztható éjszakára egy milliós Trek vagy Bianchi (meg persze kötelező a biztosítás). Pumpa, kulcskészlet mindenütt van, a Szövetség (közben a települések szövetséget alakítottak a célra) nagy tételben szerzett be alapvető szerszámkészletet, elsősegélydobozt, emblémázott kulacsokat, kis hátizsákokat, bukósisakot, LED-lámpát, egyéb bringás kiegészítőket. Mindegyiken ott van a balatoni kerékpározás emblémája.
A bringás szállásokat minden nap kétszer körbejára egy furgon (egy indul Füredről az óramutatóval ellenkező, egy pedig Siófokról az óramutatóval megegyező irányban) és a szállásról a csomagokat szolid öt euró díjért fel lehet adni a következő szálláshelyre. A csomagot a Szövetség biztosítja. Így nyugodtan, anélkül, hogy valakinek a kocsival, csomaggal bíbelődni kellene, körbetekerhető a Balaton.
Informatikai fejlesztés is zajlik, elkészül a Balaton app, Androidra és iOs-re. Rajta van az összes út menti kút, szerviz, vendéglátóhely, ahol a bringásokat várják. Ezeken a helyeken szabványos kerékpártároló, tiszta WC várja a bringásokat. Természetesen pumpa, szerszámkészlet, elsősegélydoboz és pótbelső mindenütt van, utóbbi persze nem ingyen.
Az applikációnak száz egyéb funkciója is van. Van benne például útvonaltervező, amely segít különböző átlagsebességekkel túrákat szervezni. Összeköthető az összes ismert biciklis app-pal (Strava, Runtastic, Garmin stb.) így akár sportcélokra is jó.
De van benne olyan funkció, amelyben lehet vércsoportot, gyógyszerérzékenységet regisztrálni, így ha baj van, akkor gombnyomásra a helyszínre hívja a mentőt.
Természetesen fotókkal szerepelnek az idegenforgalmi látványosságok. Az egész a Google Mapsre van felépítve. Persze a szövetség nem felejtkezik el az oktatásról sem, a szezon előtt reklámkampányt csinál, hogy figyeljünk a bringásokra, és a bringásoknak is a kulturált közlekedésről.
Az egész projektben erős a minőségbiztosítás, vagyis az kerül fel az app-ba, használhatja a logót, aki teljesíti a követeleményeket, amelyek között például szerepel, hogy a legmodernebb e-pay megoldásokat is el kell fogadni (nyilván a szükséges infromatikai fejlesztésre van támogatás) vagyis a balatoni bringa app-pal lehet fizetni is. Erre aztán fel lehet kérni megfelelő adatelemző szakértőt, aki segít elemezni a beérkező adatokat, így a jövő évi fejlesztés mehet arra a szakaszra, ahol az app szerint lelassulnak a kerékpárosok, vagy éppen sok a meghibásodás/sérülés. Ahol a legnépszerűbb megállóhely, étterem van, oda esetleg telepíthető plusz tároló.
A Szövetség marketing és PR menedzsere persze közben járja a nagy cégeket, így minden szezonban van üdítő, sör, csoki és más szponzor, aki frissítőállomásokon osztogatja a portékáját, és minden évben van három-négy valami nagy cég névszponzorációjával megrendezett tömeges túra.
Ilyen infrastruktúra mellett is költeni kell persze reklámra, marketingre. De két-három év után a március vége-június eleje, és a szeptember közepe-november vége időszak is szezonná válik, amikor napi 40-50 gazdag belga, holland, német bringás sok helyet, szállásadót eltart. A lejtviszonyaiban az Ardennekre emlékeztető, kolostorokat, szép épületeket rejtő Bakonyra felfigyelnek a „gran fondo” (amatőr túra/verseny) szervezők és megjelenik előbb több tucat, majd lassan több száz nagyon gazdag bringás, aki az olasz árak feléért akar harmadik-negyedik kategóriás (első kategóriás az alpesi hágók, harmadik kategória pl. Szentedréről a Dobogókőre) emelkedőkön bringázni, este pedig valami finom helyi bort inni a vargányás szarvaspörköltje mellé. A borból aztán egy üveggel hazavisz, később karácsonyra a barátainak rendel egy kartonnal.
A somogyi, zalai dombok is lassan kiépülnek, később a Siófok-Szekszárd-Siófok (és a Badacsonyi szüreti nagydíj, vagy épp a Tihany-Bakonybél-Zirc-Pannonhalma kolostorfutam, befutóval az apátságnál) verseny a szüreti szezon egyik látványossága lesz, a világbajnokságra készülő (vagy az onnan érkező) versenyzők egyik szezonzáró dzsemborija, világsztárokkal, és tízezernyi rajongóval, akik maradnak bulizni, illetve a verseny után letekerik ők is a távot, és kirakják Strava-ra az idejüket. Vagy a családdal körbetekerik a Balatont, esetleg felnéznek a sárga-vörös ruhát öltő Bakonyba. Vendégéjszakák tízezreit produkálva.
Az EU fejlesztési támogatás nagyjából tíz év alatt megtérül. Közben ésszerű költségvetéssel rendeznek egy úszóvébét, és a Badacsonyi Szüreti Nagydíj után, a kerékpáros világszövetség végrehajtó bizottsága a hatodik kör kéknyelű, rizling, olaszrizling, szürkebarát, juhfark után megszavazza, hogy a 2022-es kerékpáros vébé egy Balaton-kör legyen, befutóval a tihanyi apátság udvarán.
Hát, ez az a másik világ, amely csak az én fejemben létezik. Megtalálható Belgiumban, sok magyarral együtt.
24 hozzászólás
1. neoprimitiv — 2017-07-31 11:22
A „másik világhoz” nem szólok hozzá – örülök, hogy jókat ittatok és ilyen szépet álmodtál tőle 🙂 (vagy inkább :(( )
Az aligai panasz viszont tárgytalan: Kenesénél le kell kanyarodni egy szűk, rövid alagúton át a partra (még az emelkedő elején) és utána végig lehet tekerni Akarattyán és Aligán át a parton. (Azt nem tudom, tábla jelzi-e, én mindig a másik irányból megyek.) Az aligai üdülő bejártánál kapsz egy cetlit az ott posztoló őrtől és negyed órán belül le kell adnod a világosi oldalon – ennyi.
A kerékpárúton gyaloglás pedig tényleg megérne egy szociológiai kísérletet – tök mindegy, milyen széles járda fut a bicikliút mellett, vagy hogy melyik oldalán fut, a gyalogosok akkor is a bringaúton mennek.
2. professzorpizka — 2017-07-31 12:21
@neoprimitiv: Ez a cetli viszont nincs kiírva, csak az, hogy fizetős az út és ne menj arra…
3. dr Brcskzf Gröőő — 2017-07-31 12:26
@neoprimitiv: visszamenőleg önként jelentkezem a szociológiai kísérletre: szombaton végigsétáltam a Rómain. egyrészt nem láttam kiírva, hogy az aszfalt csak kerékpárút lenne (pedig hébe-hóba kifejezetten kerestem a táblákat, mert egy idő után már nagyon gyanús volt a helyzet), másrészt és főleg a murva és a bicikliút közül baromira nehezemre esik a murvát választani.
a poszt a vártnál is jobban tetszett, kösz és grat!
4. professzorpizka — 2017-07-31 12:41
@dr Brcskzf Gröőő: Valakinek nagyobb mennyiségű murvája van a fideszben mert most a murvás sétaút a divat.
5. neoprimitiv — 2017-07-31 12:47
@dr Brcskzf Gröőő: Nem a Rómairól beszélek, ott eleve nincs leválasztva a kettő, ráadásul egy gyalogosoktól zsúfolt vendéglátó szakaszra terelik a bringagyászt. A burkolat is attól függ, hogy éppen mikor ki milyet gondolt, hol van valami aszfalt, hol nincs.
Én a posztban is leírt, egymástól kifejezetten elválasztott, jelölt külön kerékpárútról és járdáról beszélek.
6. neoprimitiv — 2017-07-31 12:49
@professzorpizka: Ez érdekes, tavaly úgy emlékszem, még ki volt írva az ingyenes áthaladási lehetőség. Idén nem néztem, inkább megmásztam a világosi fingatót. Azt tudom, hogy létezni most is létezik, a barátaim arra mentek.
7. dr Brcskzf Gröőő — 2017-07-31 13:47
@neoprimitiv: hát, ha már jelentkeztem a kísérletre: az osztott gyalogos-kerékpárúton én odafigyelek, hogy a gyalogos részlegen menjek, nadeha kettesben sétálok, akkor útszűkületekben (és vannak olyan osztott gyalogos-kerékpárutak, amik végig útszűkületek) bizony előfordul, hogy átlógok a kerékpársávba. a hozzászólásban igazából elsősorban a posztban megénekelt fűzfői gyalogos murva – biciklis aszfalt kettéválasztásra reagáltam.
(saját biciklis élmény: tavaly szembesültem vele, hogy a Velencei-tó körüli kerékpárút időnként strandon halad. ezt ki találta jó ötletnek?!)
8. Tromb74 — 2017-07-31 16:49
Aszem, hogy az egotrip v. az énblog műfaja tetszik a legjobban tőled. Kimondottan jót tett neked, hogy végig vonszoltad a segged a tó partján. Meg is ragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak a sportteljesítményhez. Én csak néztem az FB-n, hogy ebben a rohadt melegben hogy a fenébe van kedvetek ennyit tekerni.
A látomásról annyit jegyeznék meg, hogy te tudod, hogy egy időre belekeveredtem a biciklis őrületbe a Schwinn-Csepel révén. Rengeteg ember rengeteg munkája van abban, hogy a kerékpáros életmód a szinte nulláról eljutott odáig, hogy ma Ójrópa egyik bringás nemzetévé sorolhatjuk magunkat, és ez nem csak amolyan orbáni túlzás. Amiket itt leírsz, azok mind szépen szerepeltek a célok között, volt is érdeklődés, voltak lelkes támogatók, valamennyi realitása is a dolognak. Hát amennyi megvalósult, az sem éppen kevés, ami pedig nem, az nem kis részben a politikai szereplők és a mindenkori hatalom hozzáállásának köszönhető, de azért lett Bubi, épültek kerékpárutak, bővült az erre szakosodott szolgáltatások és a kereskedelem köre. Bőven vannak még gondok, de gondolj arra, hogy ez az egész kb. fél generáció alatt végbement változás, ami örökre átformálta széles tömegek tudatát. Minden esély meg van arra, hogy a következő generációk már totál másképp viszonyuljanak az egész témához. Például lassan azért eljutnak odáig, hogy bizony a tömegsport támogatása szavazatot jelent.
A dinoszauruszok még éldegélnek, de már egyre gyérebb legelőkön, egyre szűkebb területen. Alapvetően az élettel összeegyeztethetetlen a viselkedésük. ezt még soha senkinek nem sikerült túlélnie.
9. komojtalan — 2017-07-31 17:10
Azt hiszem bringában előtted járok. Na jó, nem saját jogon, hanem mert a YT -n Cobranco összes videóját megnéztem. Csak ajánlani tudom, szerintem a régi Kék túrás filmeknél is jobb, az azóta készülteknél meg … Vigyázat, függőséget okozhat! Az igaz hogy Németországban, Svájcban, Ausztriában csoda bicikliutak vannak (ott sem mindenütt), de a többi országban – legalábbis ahol jártak – egyáltalán nem. Görögországban pl. azt sem tudják mi a kerékpárút. A Benelux államok megint más, de egyáltalán nem egységes a dolog. A vizes VB? Egyszerűen elvette a kedvem a rendezés. Ennyi lopás az Oroszoknál sem volt, ott „csak” 400M volt a torony, itt 3Mrd+ … Vízilabda? Ha nyernek a magyarok nézhető, egyébként a bírók szét csalják a meccset. Ettől függetlenül ha ésszerű költséggel megrendeztük volna hasznot is hajthatott volna az országnak, 200+ milliárdért biztos nem.
10. tudi — 2017-07-31 19:37
Én is barátnőmmel szoktam biciklizni, de csak a faluban. A vizivébét meg nem nagyon néztem, talán, ha Katinkát láttam, mást nem. De ezt a miért nem arany dologtól én is a falat le tudnám kaparni a tégláig, az nem elég dicsőség, hogy itthon, úszhattak (igaz q drágán), hazai közönség előtt, mindent beleadva, komolyan, mint a japánok a második világháborúban, győzelem vagy halál. Az meg megint megérne egy misét, hogy úszóinkra büszkék vagyunk, de minden szezonban több tucat ember fullad vízbe, olyanok is, akik víz mellett élik az életüket.
És ha már 80s évek retro:
https://www.youtube.com/watch?v=cryAZigDwdk
11. untermensch4 — 2017-07-31 22:21
@neoprimitiv: A szociológiai izéhez: figyelem egy ideje a zembereket, mert ha az ember a jáárdán kerékpározik akkor kell. Ha van egy akármilyen sáv akkor annak a közepén mennek, ha ez egy több méter széles járda, akkor is. Persze a fejükben egy keskenyebb sávot képeznek le amin ők haladnak. Ezt csak közvetett megfigyelés alapján feltételezem, de több helyszín alapján. Ahol van kicsiny rámpa a járdaszegélyen, eredetileg a babakocsiknak és a kerekesszékeseknek (már nem is emlékszem melyik csoport kapta anno a több átkot hogy ilyet építenek nekik, pedig a lélegeztetőgépek…), gyalogos megy, megy egyenesen. Járdaszegélynél beoldalazik, úton átkel, túloldalon visszaoldalazik az eredeti képzeletbeli sávjára. Forgalom semmi, én is kissé lemaradva követem mert az látszik az auráján hogy nem kell nekem elgurulnom mellette, igen, pont nekem oldalazott volna. Sétáló-övezet-tér, szürke térkő alapon sárga bringasáv. Aki gyalog rátéved az rajta is marad, szerencsére a tér elején van csak vmennyi, nem esnek végzetes csapdába. Másik tér, itt a szürke alapon piros a bringasáv, vonzereje ugyanolyan nagy.
A kerékpárút és a hozzá közeli járda simasági viszonylatát kiválóan mutatja hogy a babakocsikat még a bringánál is jobban hajlamosak az emberek a lehető legsimább úton gurítani.
Épült felénk egy gát, sétánnyal, eu-s pénzből. Szerencsére az itteni narancs elvtársnak nem murvabányája van hanem részesedése egy térkőgyártó cégben… Magyarosch rafinériával nem is pályáztak kerékpárút építésére, mert arra nem lehetett pályázni. Lehetett viszont a tervekben egy szervizút… gátra kellhet, árvíz miatt, 🙂 Na most az ugar lakói a korábbi járható útfelülethez képest kaptak még egy virágsávval elválasztva majdnem ugyanannyit. Bár egyúttal már nincsenek onnan kitiltva a kerékpárosok, sehogy nem akartak maguktól elférni, a szervizútra felfestették a biciglis pálcikaembereket. Mivel ez földrajzi okokból a kettő közül az árnyékosabbik útfelület, továbbra is vannak akik (főleg kánikula idején) ott szeretnek menni gyalog v babakocsival. Nem tudok rájuk haragudni, én is jobban szeretem az árnyékot.
Sztem a magyar mentalitáshoz, lakott területen belül legalábbis leginkább az osztatlan gyalog- és kerékpárút passzol, ha eléggé széles. A kisebb sebességért cserébe kevesebb a stressz mert egyik csoport sem akarja kiirtani róla a másikat. Egy negyed-fél generáció alatt felnőnek azok a gyerekek akiket már nem annyira idomítanak be a „vigyázz jön a biciglis”-re (mert régebben, a kevés bringásról könnyebb volt elhinni hogy hűdeveszélyes, percenként többször rémüldözni meg nagyon megterhelő lenne, puszta kényelmi okból terjednie kell a helyzet racionálisabb átgondolásának), onnantól kevesebb gyalogos fog ösztönösen prédaállatként rettegni. Körülöttem évről évre több a bringás, csak télen ritkulnak meg nagyon de minden tavasszal a tavalyinál több bújik elő.
12. Tromb74 — 2017-08-01 08:56
@untermensch4: ez az ember megfigyelés biztonságos távolból jó móka. Én hosszú évek tapasztalatából azt szűrtem le, hogy az ember által épített környezet túlzottan semleges a veszélyérzetünk jellegéhez képest. Ezt akkor lehet leginkább látni, amikor egy addig ismeretlen ragadozó jelenik meg a terepen. Normál esetben bizonyos egyedek odáig jutnak, hogy halálos nyugalommal lépnek a száguldó hetes busz alá, de pl. a gördeszkázás elterjedésének hajnalán egy zörögve közeledő kis járművel simán halálsikollyal ékített távolugrásra lehetett késztetni egy 70 éves nyugdíjast. Az egyik ilyen néniből még az „ördögszekér” rendszertani besorolás is előtört, ami eléggé jól érzékelteti a lelki trauma mértékét.
A másik érdekes, bár szerencsére nem gyakori reakció volt, amikor a hasonló korú bácsi gondolkodás nélkül a botjához kapott és jó lovaghoz hűen neki esett a sátáni szörnyetegnek.
A kerékpározás is kezdetben gyors, agresszív raptorok inváziójának ingerét modellezhette. A közlekedés páncélozott résztvevő megpróbálták őket elpusztítani, a védtelenek pedig elkerülni. Mára ez valamennyire átrendeződött attól függően, hogy ki mennyire alkalmazkodik a környezet kihívásainak. Én személy szerint a legalaposabb megfigyeléseket a lakhelyemhez legközelebb eső gyalogátkelőnél végeztem. Megállapításaim a következők:
– a gyalogosra a legszerencsésebb tudattal nem rendelkező ösztönlényként tekinteni. Ácsorog a zebra szélén, de nem megy át. Kiugrik a busz takarásából, megpróbál átjutni. A zebrától 15 méterre veti magát az aszfaltra. Hirtelen irányt változtatva ugrik a burkolatra abban a tévhitben, hogy a vértócsában és belekben tapicskoló helyszínelők majd az ő igazát fogják bizonyítani, a rohadt autós pedig élete végéig börtönben ül, tehát megéri az igazság oltárán elvérezni. A babakocsi nem a gyerek szálítását szolgálja, hanem mindenre feljogosít (licence to kill). Ja, meg van olyan is, aki ésszerűen közlekedik.
– A kerékpárosnak általában küldetése, vagy valamilyen felsőbbrendűségi tudata van. Nem áll meg, mert az elindulás a sík terepen plusz 3 tiktaknyi energiát igényelne. Nem áll meg, mert oda kitűzött szintidő. Nem áll meg, mert ő egy Baszomfalvai amatőr versenyre edz, az edzés meg komoly dolog. Nem áll meg, mert ő most egyesületi keretekben teker a tagok társaságában, nem ám csak úgy passzióból. Nem áll meg, mert ő KERÉKPÁROS, aki nem a szabályokra, hanem a reflexeire és ügyességére hagyatkozik, aki pedig gyengébben teljesít, pusztuljon. EZ ITT A DZSUNGEL, KISHAVER. …és van aki képes normálisan tekerni.
– Motorosok. Hát ezt inkább nem is részletezném. Az egyenesben ki kell huzatni a gépet. Kb. ennyi.
– személygépjárművek esetében nagyon változatos a kép. Csőlátás esetén az ideális nyomvonal követése a figyelmet 99%-ban köti le, ezért legfeljebb a motorháztetőn becsapódó test, meg a kilátást legalább 70%-ban akadályozó vérmennyiség indítja el a vészfékezésért felelős reflexeket. Az energia fontos dolog, tehát még automata váltó esetén is vagy kettő darab plusz mozdulat, néhány centiliter üzemanyag megy a levesbe megállás esetén. Ha valaki egy meetingre siet, akkor egyszerűen nem engedheti meg magának a megállással járó időveszteséget, mert még középvezetőknél is dollár milliókban mérik a másodperceket. Én vagyok az erősebb, pont azért vettem autót, hogy az lehessek. Haver, 450 lovat ki kell használni, most váltottam csak hármasba, de még ki sem tudtam pörgetni a fordulatszámmérőt, pont most fogok majd megállni, nem? Szerencsére 10-15% azért helyén kezeli a dolgot.
– A hivatásos sofőrt azért fizetik, hogy menjen, nem azért hogy megálljon, de egyébként is a bíró általában neki fúj stb.
– Nem hivatásos, de valamilyen vállalkozó furgonnal, aki éppen vállalkozni siet. Hát két villanyszerelés között a közúti gecizés tökéletes kikapcsolódás, ezt a ziccert meg nem lehet kihagyni.
Asszem nagyjából ennyi, a megoldás irányába tett gondolatkísérleteket majd később vázolom, dolgozni is kell néha.
13. Steelman — 2017-08-02 11:20
Na akkor én is hadd írjak valamit. Két dolgot tennék hozzá. Nincs autóm, és biciklivel se járok, de! Amíg nálunk a közlekedési morál és kultúra (a másmilyen is, de most itt ez van terítéken) a béka segge alatt van 30 km-el, és ez egy optimista becslés, addig itt nem fog változni semmi. Amíg a 20 milkás Q7-es megáll a buszsávban mert bement tulaj a boltba ügyintézni és egy órán át feltartja a villamos, busz, autósok forgalmát és mindezt simán megússza büntetlenül mert neki ezt lehet, amíg a kresz betartása helyett az erősebb kutya baszik szabály az elfogadott, addig ez így is fog maradni. A bringások is megérnek azért pár dorgáló szót, mert köztük is rengeteg a figyelmetlen bunkó. Pl. a járdán a belvárosban nem bringázunk, amikor Rózsika néni a piacról vonszolja haza a cekkerét 1m/órás sebességgel, akkor nem csengetünk rá hogy húzzon már onnan. Én ha osztott járda/kerékpárúton járok néha, akkor azért mindig körbenézek, jön-e pár bringás, nem csak megyek a vakvilágba. Kerékpárúton meg nem gyalogolok. Ez persze rájuk is vonatkozna. Személyes élmény. Évekkel ezelőtt jártam futni a Margitszigetre, már nem teszem. Volt kiépített futópálya, felfestve jelzésekkel, turisták számára is egyértelműen jelezve táblákkal, hogy az nem gyalogjárda! Mellette ott volt a közel háromszor akkora gyalogösvény időközönként padokkal, de azért mindenki mégis inkább a futópályán sétálgatott meg ott tolta a babakocsit meg hagyta hogy a gyerekei ott ugrándozzanak. Amikor meg ezt valaki futó szóvá tette, jött a felháborodás hogy kerülje ki. Bringások rendszeresen a futópályán kerekeztek. Én nem vagyok egy bunkó alak, de amikor eldurrant néhány ilyen esetben az agyam, volt hogy meglöktem vállal a futópályán andalgókat hogy vegyék észre magukat, erre jött az anyázás, és, amikor jeleztem, hogy ez itt futópálya, mellette ott van a széles gyalogösvény, még én voltam elküldve melegebb éghajlatra. A dolgok úgy működnek kicsiben is mint nagyban. Amíg nincs közlekedési kultúra, amíg leszarja mindenki a szabályokat, addig ez így is marad.
14. untermensch4 — 2017-08-02 20:10
@Steelman: ” A bringások is megérnek azért pár dorgáló szót, mert köztük is rengeteg a figyelmetlen bunkó.”
No igen. Pár éve még azt gondoltam hogy láttam az alföld leghülyébb bringását de majd ha tömegesedik a dolog, jobb lesz. Főleg ha épülnek kerékpárutak. Optimizmusra adott okot hogy volt egy öreg közlekedési mérnök bácsi aki küldetés-jellegel dolgozott az ügyön, sztem itt felénk neki kellene majd egyszer szobrot állítani, mostanra már érik munkásságának gyümölcse.
Főleg azért haragszok a hülyebiciglisekre mert látom amikor nagyon nem mozognak összhangban a forgalom többi résztvevőjével, mert csak. Emiatt aztán akik kulturáltan közlekednek azok is gyanakodva méregetik egymást (autós-kerékpáros felállásban) és közben pazarolódik az idejük. Nekem pl nincs csengőm mert szükségtelen. A gyalogosokra bunkóságnak tartanám használni, én nagyon kényelmesen tudok gurulni addig akárki mögött amíg nyugodtan ki tudom kerülni, nagyvasakkal szemben nem ad bónuszt ütközésnél a csilingelés, meg bele is akadt dolgokba.
Viszont a sok kerékpározás idővel szülhet közlekedési kultúrát. Egy rövid ideig jártam autósként egy Cegléd nevű helyre, hát ott tán’ nincs helyi tömegközlekedés, ezért mindenki kerékpárosnak születik. És a nagy többség későbben autóssá fejlődvén sem változik bunkó ragadozóvá. Pedig Cegléd már eléggé Bp vonzáskörzete… szóval van remény.
15. hadrian77 — 2017-08-03 10:31
Ahhoz a másik világhoz annyit fűznék hozzá, hogy a bencések tavaly Győrben kitalálták, hogy összegrundoknak egy biciklisutat a Győr-Pannonhalma-Bakonybél-Zirc-Tihany útvonalra, ahol kolostorjaik és egyéb létesítményeik vannak.
A másik, ezt Vinkó József mondta az inforádióban azt hiszem, hogy az északi rész polgármesterei azért mozgolódnak, próbálnak kialakítani egy közös akciótervet, hogy a terület mostani jellegét megőrizve hogyan legyenek összehangolt fejlesztések.
Nem reménytelen azért a helyzet na.
16. c005aa25e — 2017-08-07 22:16
„Közben a kerékpárúton néhány formátlan, ám szapora lumpenproletár féltucatnyi őrjöngő kölyköt terel maga előtt.”
Ha volt náluk egy fekete kutya is, akkor találkoztunk! 🙂
És akkor a másik oldal: a kerékpárút pont a kapu előtt megy el. Tavasszal üldögéltem a hokedlin, festettem a kerítést, és hallgattam az arra tekerők beszélgetését. Minden társalgásból csak egy-két mondat jön át, amíg elhaladnak. Ki szidja a t-mobilt, ki befektetési tanácsokat ad, ki az android beállításait meséli. Szól a cigányhifi a biciklin, bluetooth hangszórón mindig valami más vitatható értékű akusztikus mű. Egy-két bicikli az alattam elterülő telek értékével vetekszik. Eközben körülöttem ül a szocializmus (a 70-es években a pécsi pártfunkcik vették meg az összes telket, és lakják ma is), sétáltatja a kutyáját és könyököl a kerítés még festetlen részén. Meséli, hogy minden jobb volt régen.
Óriási a kontraszt. Kint teker a jelen, csendben nézi a múlt. Szép a Balaton.
17. stonedraider — 2017-08-08 00:56
gondolom ez összefügg a másik világgal:)
http://index.hu/kerekagy/2017/07/21/cikloturista_study_tour_takacs_tamas_ridehard_kerekparos_turizmus_bor_furdo/?cp=1#comments
18. untermensch4 — 2017-08-08 21:00
@stonedraider: ” A nyaralásukat kötik össze a sportolással, és nagy igényeik vannak. Ahol rossz volt a kávé, azt megjegyzik.”
Majdnem 20 éve vendéglátós tanár mondott egy dolgot. A kávén van a legnagyobb árrés. Ahol ehhez képest képesek rossz kávét adni, az a hely megérdemli hogy a vendég leradírozza a térképéről.
Ez nem nagy igény, mondom ezt úgy hogy nem is iszok kávét…
19. Érvsebész — 2017-08-08 21:09
„Közben a kerékpárúton néhány formátlan, ám szapora lumpenproletár féltucatnyi őrjöngő kölyköt terel maga előtt.”
Egy olyan országban bringáztam egy hétig, ahol az autósok rükvercbe kapcsoltak, hogy utat adhassanak a kerékpárúton, a bringások meg, amikor éppen a strand felé formátlankodtam a szaporulatommal, leszálltak, hogy el ne sodorjanak minket, és mosolyogtak.
Egy olyan országban, amelyben a turizmus nem a lehúzásról és az egy szezon alatti meggazdagodásról, hanem mindenféle addikciók (hegyek, bringa, élményparkok, gyerek- és kutyabarát környezet, stb.) kialakításáról szól.
Nem fog jól bánni a vendégeivel az az ország, amely a sajátjaival rosszul bánik.
20. professzorpizka — 2017-08-09 06:42
@Érvsebész: Mi is leszálltunk, meg lementünk a kocsiútra, ha úgy tűnt, hogy egy tehéncsorda IQ-ját se érik el a kerékpárúton bóklászók…
Sokan vannak, kövérek és hangosak.
21. Ragnar — 2017-08-16 15:40
Az álomvilág elején még azt hittem, tényleg elindult valami a Balatonnál. Aztán tovább olvasva lett egyre hihetetlenebb – sajnos :(((
Pedig teljesen működőképes ötlet, „csak” egy kis összefogás és kicsit hosszabb távra tervezés kellene hozza.
22. Ragnar — 2017-08-16 15:44
@dr Brcskzf Gröőő:
A strandon átvezetett bicikliút szándéka állítólag az, hogy a szabadstrandon ne érezzék jól magukat az emberek és szokjanak át a fizetősökre :S
De ezen kívül nagyon sok panaszt tudnék még mondani erre a bicikliútra. Például minden ellenkező híreszteléssel szemben nem igaz, hogy teljesen körbe megy a tó körül.
23. Ragnar — 2017-08-16 16:05
@Érvsebész:
„Egy olyan országban bringáztam egy hétig, ahol az autósok rükvercbe kapcsoltak, hogy utat adhassanak a kerékpárúton,”
Ezt én is meg szoktam tenni itthon :)) Bár azt hiszem, eléggé egyedül vagyok vele. De a bringások mindig mosolyogva intenek köszönetképpen 🙂
24. ellaella — 2017-08-26 14:36
Olvastam nemreg egy masik kerekagyas cikket az Eurovelo 6rol is, turisztikailag az is erdekes ugye, mert hat lehet gurulni szlovak vagy magyar oldalon egyarant, es nem jottunk ki valami jol az osszehasonlitasbol. Ami a masik cikket illeti, amit stonedraider linkelt, nem biztos, hogy a 3000 dollar/font/euros cikloturakert kene ringbe szallnunk, szerintem ott a franciak vagy spanyolok kiutessel gyoznek, de lehet csak rosszul gondolom es magambol indulok ki – en egy fillert nem fizetnek egy ilyen dunantuli turaert. A Balaton koruli bringazas otlete szezonban szamomra kimondottan taszito, ha turabringas kerdezne, hatarozottan lebeszelnem. Csaladosok balatoni idotoltesenel nyilvan mas a helyzet, abban esetleg penz is van, csakhogy azok, akikben van lelkesedes arra, hogy eloalljanak jo utvonalotletekkel es osszeallitsanak appot/adatbazisokat, csinaljanak ilyen gyujtest akar civilkent, azok szerintem nem ebben a mederben gondolkodnak es nem a balatoni turizmust ohajtjak fellenditeni. Takacs azt mondja nincs ilyen gyujtes, de igazabol mindig vannak, akik hobbiszinten foglalkoznak ilyesmivel, van peldaul a merretekerjek.hu es vannak a nemzetkozi bringas veraramba szepen kapcsolodo turazos honfitarsaink, akik a Warmshower-en keresztul nem egy es nem ket kulfoldit lattak mar vendegul es igazitottak utba, es a bringazhato utvonalakkal kapcsolatos tapasztalataiknak se szeri se szama. A turablogokon amugy sokszor az koszon vissza, hogy az orszag szepen bringazhato, mert lapos, de kimondottan esemenytelen. Igaz ez ugy az Eurovelora, mint egy Odessa-Vienna turara, eleg nehez ugy egy viszonylag erdekes de nem gyilkos utvonalat ajanlani, inkabb szigetszeruen vannak szep helyeink, kozte meg a nagy erdektelen pusztak. Vagy huzosabb emelkedok a hegylabaknal. termalfurdokkel, azoknak akik birjak.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.