Egyszer beszélgettem egy emberrel, aki a detroiti bértárgyalásokon volt közvetítő. Aki a magyar érdekegyeztető tanács (béke poraira…) langyos teadélutánjaira asszociál, dohánybarna zakókra, vastag üvegkancsókban enyhén klórszagú vízre, bordó abroszra, az téved. A detroiti bértárgyalás kemény dolog. A detroiti autógyári munkás a világ egyik legjobban fizetett kékgallérosa. Simán össze lehet állítani egy focicsapatot a világ azon miniszterelnökeiből, akiknek alacsonyabb a fizetésük, mint egy detroiti művezetőnek. Meg persze azokból a magyar autószerelőkből, akik jobban értenek az autókhoz, mint ő, de ez most mellékes.

Az órabérekre pakolt minden cent egy újabb európai utat jelent a melsónak, az órabérekből elvett minden cent pedig lélegzetvételnyi haladékot a fele annyi pénzért kétszer olyan jó autót gyártó japánokkal (koreaiakkal) szemben.

Kérdeztem az urat, miközben Cadillacjével furikáztunk a vacsorára, ahová hivatalosak voltunk, hogy nem utálták őt nagyon vagy a melósok, vagy munkaadók? Erre csak annyit válaszolt, hogy "akkor dolgoztam jól, ha mindenki utált"

Jóri András adatvédelmi ombudsman segített megérteni, miért jó ez a mondás. Ehhez sajnos el kell táncolnia a hattyú halálát, de az élet nem habostorta, mint az köztudott.

Az adatvédelmi slambucmann az egy olyan furcsa állat volt a magyar politikai nagy Brehm-jében, felszólalt a gyógyszergyártól kezdve a gázműveken át a túraszövetségig mindenki ellen, fontoskodott, jogászkodó állásfoglalásokat bocsátott ki. A közönség a fontoskodáson kívül még annyit tudhatott róla, hogy a Nádor utca elején álldogáló drága luxuskocsik egyike bizonyára az ő használatára rendelt, és ennél kevesebb miatt is utáltak már embert Magyarországon.

Általában: ki ez a Jóri, mit akar és minek fizetjük mi ezt a pasast? A ‘zénadómból?

Pedig a pasas nem dolgozott rosszul, bár az az igazi, zsigeri utálat nem alakult ki vele szemben. Nem tudom (illetve de) hogy melyik darázs csípett bele, de a Fidesz egyik adatbázis-csináló kérdőívét egyszercsak megtámadta. Szúrt egyet, valaki olyanba, akinek az ilyen szúrás fáj.

Ha a gázművekbe szúr bele, ott kiadják egy ügyvédi irodának, hogy írja át a szerződést adatvédelmi szempontból, és kész. Igenám, de a gázművek nem forradalmi szervezet.

Sovány vigasz ez, gondolom Jóri Andrásnak, de utolsó ombudsmani tetteinek egyikével megérkezett oda, ahova szakmailag kell: mostmár mindenki utálja, a kormány is. Nem egyszerre persze, hiszen akik eddig utálták, azok most szeretik.

Igazán kár, hogy ezt a szakmai árnyalatot kevesen látják. Csak azzal tudom biztatni, hogy ez nem olyan mint amikor egy egyszerre keserű és savanyú vörösbort "markánsan tanninosnak" hívunk. Tényleg jól csinálta.

Hogy semmi értelme nem volt? Nos valóban nem, de ha egyszer majd sokan rájönnek arra, hogy annak ellenére, hogy a politikailag irányított és egyébként is magának mindent megengedő hivatal azt csinál amit akar, még kell szólni és oda kell csapni, akkor előbb-utóbb majd nem csinálhat azt amit akar.

Jóri András hősi (hivatali) halála fontos lépés ezen az úton. Kár, hogy senki nem veszi észre. Így csak félszívvel búcsúztatom. A történelemkönyvekben benne lesz. Az újságban? Csak ha befizetik.