Nem titok, én a tandíj régi és lelkes híve vagyok. Jártam egyetemre állam bácsi pénzén, a családom pénzén és jóindulatú milliomos bácsi pénzén, így valamelyes tapasztalatokkal is bírok arról, melyik milyen volt. De, mielőtt a tandíj esztelen dicséretébe fognék, szemüveget a bírónak!
Két probléma
A pályán ugyanis két szabálytalanság történt vagyis pártunk és kormányunk két, egymástól elkülönülő, bár egymástól nem független kérdésben nem tud dönteni. Az egyik: milyen felsőoktatásra van Magyarországnak szüksége? A másik: Hányan férjenek ehhez hozzá és milyen feltételek mellett?
Mielőtt belevágnék, egy parabola: azt írja a Véleményvezér blog, hogy az első diploma szociálisan ingyenes valamelyik skandináv országban és ettől ott milyen magas színvonalú értelmiség van. Bizonyára ez szentigaz, ám gondolom Skandináviában nincsenek feudális rendszerű egyetemek és olyan mentalitás se, amelyben a közös szó szinonimája a szabadon ellopható.
Ezzel el is érkeztünk oda, hogy állítsunk fel valami diagnózisfélét, amely alapján valami kezelésfélébe foghatnánk, akárcsak itt a blogon.
Diagnózis
Amikor a felsőoktatás teljesítményét vizsgáljuk, nehéz a dolgunk az olyan országok felsőoktatásával szemben, ahol erős hazai gazdaság van. Nem mérhetjük ugyanis az eredményességet úgy, hogy adott hazai vállalat vagy ágazat eredményessége hogyan korrelál X egyetem vagy a hazai egyetemek ott dolgozó diplomásainak számával. Vagy megfordítva: X egyetemnek hány diplomása helyezkedett el ilyen-olyan iparágakban. Ezzel persze nem azt akarom állítani, hogy erős gazdasági környezet hiányában lehetetlen lenne jó felsőoktatást csinálni, csak azt, hogy sokkal nehezebb. És persze azt, hogy számokon alapuló indikátorok nélkül sokkal nehezebb rangsorolni és prioritásokat meghatározni.
Illetve dehogy nehezebb. Nagyon is könnyű. Ahogy az alsóbb iskoláknál, itt is teret nyerhet az aktuális Pepita Ofélia, aki részegen a kormányhoz tántorog és elénekli a Lala a fűtő elhajózott az Új-Hebridákra, hahó c. kuplét, esetleg a Tökfilkó belépőjét a Makk ászból. A felsőoktatásunk vezetőiben rég kialakult két alapvető reflex. Néhány vadászvacsorás háborgáson kívül, amikor nyomás alatt esetleg panaszkodnak egy sort, jó pofát vágva alkalmazkodnak minden új őrülethez, amivel pénzt lehet szerezni az egyetem fenntartására. Ha skót szoknyában kell kutatóegyetemnek lenni, még dudálnak is hozzá. A másik, hogy nagy részük kitartó munkával irtja a tehetségeket. Épelméjű fürdővendégekre nem lehet hülye rendszereket felépíteni. Ha már megverte az Isten tehetséggel, legalább fogja be a száját és üljön meg a seggén. A jól helyezkedő nagy öregek, sokszor évtizedekre állják el egy-egy tudományterületen a karrier útját. Mivel azonban a kellő pillanatban képesek skót szoknyát ölteni, a vezetés szemében értékesebb embereknek számítanak. Arról nem is beszélve, hogy aki nekem nyal, az nyalhat másnak is, jobb őt nem az ellenségeim között tudni, gondolhatja a méltóságos főrektor úr. Tehát alkalmazkodás és a kilengések lenyesegetése jellemzi a rendszert. Nameg persze a fontos emberek megdoktorítása, kisebb-nagyobb előnyökért cserébe.
Politikuskeltető, szociális jelleggel
Talán feltűnhet, hogy egy aprócska csoportot kihagytunk az egyetemi életből. Így van, a diákokat. Akiknek a vezetői felmérték, hogy a jó hökös nagyon ugrál és nagyon nem csinál semmit. Szépen megköti a háttéralkukat, lenyúlogatja a kasszát, elintézget egy-két vizsgát kikapósabb diáklányoknak, fontos emberek gyerekeinek. Vajh kell-e azon csodálkozni, hogy a „legtehetségesebb” politikusaink közül nem egy kezdte hökösként?
Mindez szerintem szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy nálunk az egyetemi-főiskolai oktatás, mindenkinek ingyenesen, szociális alapon járó áldás, sőt malaszt, mint ahogy az egészségügy is vagy a kedvezményes tömegközlekedés. Egyszerűen fogalmazva: örüljön a paraszt, hogy megkapja amit megkap, ne reklamáljon, mi állami hivatal vagyunk. Na. Mi az hogy még kívánságai vannak?
Elszámoltatás
Ennek a betegségnek a gyógyszerét angolul úgy hívják: accountability, magyarul talán elszámoltathatóság lenne, de ezt a szót nálunk Keller és Dubai Gyula úgy elkoptatták, hogy fel se merül, milyen jó is lenne, ha tényleg bevezetnék. Volt nekem egy élményem, amit már leírtam itt a blogon. https://raerunk.blogrepublik.eu/2012/01/10/kisbolygok_es_telefonok/
A tandíjnak tehát az az előnye, hogy teljesen új helyzetbe helyezi a diákságot. A fizető vendég szerepébe, aki a pénzéért extrákat kérhet, és a szolgáltatónak mosolyogva kell azokat teljesíteni, ha még akar más vendéget is.
Nem csodaszer persze a tandíj, de bevezetése riasztó perspektíva nagyon sok helyen. Hát ki a fene akarna harminc évvel ezelőtti jegyzetből tanulni, egy olyan professzornál, aki pofára buktat? Amikor a pofára buktatás újabb százezrekbe kerül, pillanatok alatt kerülne egy diktafon, aztán a pofára buktatós vizsga kint lenne a youtube-on, panasz a dékánnál, és ha sokáig bevédi az ő régi cimboráját, azon veheti észre magát, hogy ugyanezt a tantárgyat máshol is oktatják, friss nemzetközi eredményekből fordított tankönyvből, mert egy normális prof, három ifjú doktorandusszal nekiállt fordítani. És egyszercsak elmaradoznak a diákok.
Ezt jelenleg kisebb veszélynek érzi egy-egy intézmény vezetése, mint azt, hogy kiesnek a pikszisből az aktuális pénzosztogató hullámnál. Az intézménynek ugyanis nem a diákból van pénze, hanem a Nemzeti Csigaszámlálási Programból. Meg kell csinálni a Regionális Integrált Csigaszedési Centrumot, ami aztán vagy jó valamire, vagy nem, ám csak így lehet tíz új laptopot venni, esetleg berendezni egy előadót. Hogy a világon senki nem akar csigát szedni ráadásul a környéken nem is nagyon van csiga? Sag schon, ahogy a művelt szingaléz fogalmazna.
Ez mind-mind megfordulna akkor, ha nem holmi számvevőszéki vagy Kehi vagy a fene tudja milyen ellenőrzéstől kellene csak tartani, hanem attól, hogy a diák nem jön be, és be lehet zárni.
Mellékhatás
A tandíj tehát jó, ám vannak mellékhatásai. Az elején említett skandináv rendszer, ahol mindenki hozzájuthat az első diplomájához, hatásosan tompítja a társadalmi egyenlőtlenségeket, ahogy a Véleményvezér is írja. Megítélésem szerint nálunk ezt a szerepét nem tudná betölteni, ugyanis az egyenlőtlenségek jóval lejjebb kezdődnek. Igaz azonban, hogy a tompítatlan tandíjrendszer a felsőoktatást a gazdagok, a kiváltságosok sportjává teszi, amelyből rengeteg olyan ember marad ki, akinek amúgy ott lenne a helye.
Hiba lenne azonban e körülmény miatt feláldozni az előnyeit és maradni annál, hogy a felsőoktatás állambácsi kegyelméből jár és állambácsi a hoffmanrózsai hagyományban kiteljesedő nihilt adja.
Mi a teendő?
Két dolgot kell megtenni, hogy nálunk is a hallgatói igényeket kiszolgáló, jó felsőoktatás legyen. Világossá kell tenni, hogy állami pénzen felsőoktatás az arra érdemeseknek és a támogatásra rászorulóknak jár. Ahelyett, hogy visszavágjuk az állami helyeket tíz százalékra, már rég ki kellett volna dolgozni azt a rendszert, amely a középiskolától kezdve figyelemmel kíséri és támogatja azokat a diákokat, akik „csak” tehetségükkel és szorgalmukkal tűnnek ki. Ott a régi szakkollégiumi rendszer, amely ezeknek a diákoknak a legfelső gyűjtőhelye volt, világhírű emberek tucatjait adva az országnak. Ha a teljes állami támogatást pályázat útján, kiváló tanulmányi eredmény mellett lehetne elnyerni, akkor a legszegényebb diákot is a pénzes megrendelő helyzetébe hoznánk aki nem kér alázatosan engedélyt, hogy felköthesse magát, mert negyven évvel ezelőtti géptani ismeretekből szigorlatozik, hanem egy szem pályázati esélyét arra az egyetemre igyekszik felhasználni ahol jó tananyagot kap.
Integráció
Szintén mérsékelni lehet a tandíj szociális igazságtalanságát a felsőoktatás jobb társadalmi integrációjával. Az egyetem-főiskola minél inkább integrált a társadalomba, annál inkább autonóm. Ez elsőre talán paradoxonnak tűnik, ám gondoljuk csak végig, hogy a kizárólag a minisztérium kasszájától függő intézmény kizárólag a minisztérium kedvében igyekszik járni. Amennyiben léte, oktatásának minősége másoknak is fontos, úgy ezeket a szereplőket is igyekszik majd megnyerni magának.
Ezért is lenne fontos, hogy a diplomákra a diákokon és az államon kívül más is költsön. Nem vagyunk abban a helyzetben, mint a fent említett skandináv ország, hogy a felsőoktatás a csapból folyjon. Miközben állandóan megy a sírás, hogy ne zárják be a Pusztaröttyentői Főiskolát, mert kistérségi szerep így, leszakadás úgy, senkiben nem merül fel a kérdés, hogy a kistérségek hány ember oktatásába szállnak be? A városi önkormányzat mivel támogatja a presztízsét emelő iskolát? Tandíjas rendszerben elképzelhető lenne, hogy az önkormányzatok – akár tanulmányi szerződéssel – tanulmányaik kifizetése útján gondoskodjanak saját intézményeik értelmiségi-utánpótlásáról.
A magánszektort-versenyszférát is lehet ösztönözni arra, hogy fizessen az általa foglalkoztatott diplomásokért. Jogszabályi környezet dolga lenne, hogy milyen kedvezményeket kap ezért társasági adóból, iparűzési adóból, miegymásból. Nyugaton (és a Távol-Keleten) bevett szokás, hogy a nagyvállalat gondoskodik lojális alkalmazottakról, akik neki köszönhetik karrierjüket. Nálunk ezzel szemben most az dívik, hogy megy a nyafogás, hogy „semmit sem tudnak a diplomások”. Miért, megmondták nekik, mit kell megtanulni? Esetleg nyári szórólap-osztogatás vagy fagylaltárusítás helyett volt cég, amelyik nem sajnált havi százast arra, hogy felfogadjon egy-egy gyakornokot? Miért is tenné, az államnak úgy tűnik nem fontos a majdani diplomások integrálása a munkaerőpiacba. Ezzel ugyanis egy laptopot sem lehet kiosztani.
Aztán ott vannak az állami nagy intézmények és rendszerek. Van pénzügyőrségi ösztöndíjas? A NAV által beszedett bírságok X százalékát vajon nem lehetne kötelezően arra költeni, hogy az ország gazdasági szakjain már elsőéves koruktól kezdve diákok sora tudja: a diploma után nem kell paráznia, hanem hadnagyként kezdhet az X megyei NAV nyomozóigazgatóságnál? Az ösztöndíj megtartása érdekében vajon nem fog ráfeküdni a vizsgálatok lefolytatásához szükséges szakismeretekre? Vajon nem az ÁFA-csalás, és üldözésének metodikája lesz a szakdolgozati témája? Nem fog már (esetleg valamilyen iskolai kadét-rangot viselve) nyári munkában segíteni az ügyhátralék ledolgozásában? Ennél könnyebben nemigen lehet jó nyomozóhoz jutni. De végig lehet ezt mondani MÁV-val és közlekedésmérnökkel, vagy bányakapitánysággal és bányamérnökkel.
Végül, ott van az a jelenleg sajnos nem túl széles réteg, akinek saját családi erőforrásai lehetővé teszik, hogy részben vagy egészben maguk finanszírozzák a gyerek vagy gyerekek tanulmányait. Kapnak ők ezért kedvezményt? Kamatmentes hitelt? Van az állam részéről bármi, ami segít eldönteni a Suzuki helyett Opelt vegyünk vagy a gyereknek szálljunk be a főiskolájába-dilemmát?
A szokásos jogalkotási mulasztás
A megoldás tehát az lenne, ha a felső (és alsóbb-) oktatás társadalmi-gazdasági integrációját szolgáló, átgondolt jogszabályokat kellene írni.Ehhez képest a monstruózus új Ptk. tervezetben nincs benne a tanulmányi szerződés. A jogalkotó pedig egyszer és mindenkorra leírhatná, miben lehet korlátozni a diákot és miben nem, melyek az előre kalkulálható következményei annak, ha a diák meglép, segít-e esetleg az állam a fizetéséből is akár letiltani a törlesztést.
Kellene egy olyan törvény, akár a felsőoktatási törvény keretein belül, amely meghatározza, milyen kedvezményekben, ösztönzésben részesül az, aki a jövő generációba fekteti a pénzt. Hogy miért nem lesz ilyen? Azért mert ez visszahozna egy rég elfeledett dolgot: az egyetemi autonómiát. Azt a jelenséget, amikor a rektor, a dékán tudná, hogy elszámolnivalója van a saját hallgatóival, a környező települések önkormányzataival, állami és magán cégekkel, pénzüket áldozó, a családot adósságba verő szülőkkel, szegény sorból jött gyerekekkel, és csak utánuk a hülye minisztériummal. Na ezért nem lesz az egészből semmi. Sajnos.
82 hozzászólás
1. iustizmord2 — 2012-12-09 14:54
LOUIS, a fűtő, my learend friend…
2. iustizmord2 — 2012-12-09 15:00
oh, valamint nem Pepita Ofélia, hanem Jiles Manfred Harincourt alias Galamb énekelte a rosszul idézett dalt, majd ezt követően a „Hej, tengerész, hej tengerész, Mit neked vihar és mit neked vész” c. művvet adta elő amelyet rövid sztepptánccal fejezett be, ekkor ugye a bicskák már el voltak engedve a zsebben, ami arrafelé (a marseille-i Tigris vendéglőben) egy neme a békülékenységnek.
3. escargot — 2012-12-09 18:21
Ami igazán aggasztó:
– Vízió még csak akad (alapjaiban értékelhető is), de stratégiai és taktikai terv nincs.
– Az etatizmust itt is durván nyomják. („Ennek kapcsán ismét kitért arra a kultúraváltásra, amely az állam és az állam szolgálatában dolgozók közötti jó partneri viszonyon alapul.” Lásd még a fenti szavak a politikuskeltetésről és a ledoktoriztatásról.)
– „A miniszter szerint ugyanis az elmúlt időszakban elterjedt az a mentalitás, hogy az oktatás-nevelés egy szolgáltatás, ahol az elégedetlen vevő számonkérőleg lép fel. Márpedig mint kiemelte, a oktatás-nevelés nem szolgáltatás, hanem szolgálat.” Ez nagyjából mindent elmond a hozzáállásról, innentől nehéz bármiről érdemben beszélni.
– És biztos ami biztos, még a gazdasági autonómiát is megszüntetik, kirendelt helytartókkal.
4. panamajack — 2012-12-09 19:37
Hát igen, a poszt igen plasztikusan szemlélteti a különbséget aközött, hogy polgárokat avagy alattvalókat kívánunk nevelni.
5. FilcTroll — 2012-12-09 20:46
@panamajack: Valóban, és ez annak a folyománya, hogy ki miben hisz. Nálunk valahogy a legtöbben a hierarchikus felépítményekben hisznek, így az oktatás is ezt tükrözi és erősíti.
Én nem értek a felsőoktatáshoz, de a mostani keretszám-ügyek kapcsán feltűnően nem szól senki arról, hogy ez hogyan érinti a bolognai rendszerrel való (in)kompatibilitást. Valaki esetleg?
6. hadrian77 — 2012-12-09 20:57
Lesznek majd prof olyan egyetemek, amiket szeretnél, nemsokára, csak azoknak a bejárata fölé az lesz kiírva, hogy Audi és Mercedes Egyetem 🙂
7. zolcsi67 — 2012-12-09 22:59
„az első diploma szociálisan ingyenes valamelyik skandináv országban és ettől ott milyen magas színvonalú értelmiség van”
Olyannyira, hogy tőlünk importálnak orvost, mert az olcsóbb.
8. Tromb74 — 2012-12-09 23:10
Aszem, az utolsó bekezdésedben össze is foglaltad a lényeget. Nem az oktatás színvonalának, az egyetemek autonómiájának érdekében csökkentették az állami finanszírozásra szánt keretet, egyszerűen másra kellett a pénz.
Én Grazban látogatóként jártam egy főiskolán, ahol a nem túl magas – Ausztriában az átlag számára is kifizethető – tandíj mellett, cégek támogatták az iskolát. Már második évfolyamban ezekkel a cégekkel együttműködve tanultak a diákok. A formatervezők pl. az Audi mérnökeivel, formatervezőivel konzultáltak az éppen aktuális feladataikról. Mire a diplomamunkájukat elkezdték, már lényegében mindenki le volt szerződve egy céggel, természetesen a diplomamunka témája is ez alapján volt kiválasztva.
Megdöbbentően korszerűen felszerelt egy intézmény volt. A hallgatók a legmodernebb komputerektől kezdve az utolsó filctollig minden szükségest kézhez kaptak, ami a tervezéshez szükséges, ezért a tandíjon felül semmit nem kellett fizetniük.
Mondjuk nem is hordták haza a filctollakat (kb. 800 Ft/db egy ilyen cucc ), és a munkaállomásokat se lakták le, csak mert nem az övék.
9. sakic19 — 2012-12-10 00:08
Jól illeszkedik az irányvonalba az online felsőoktatási kurzusokkal kapcsolatos álláspont is (úgymint: „nincs, és nem is lesz”). Még a végén nem lehet mindent ellenőrizni, valamint az emberek rájönnek, hogy az itthoni anyag nagy része elavult, nem elég gyakorlatias, nem hatékony (rövidebben: szar). Az mondjuk nem ártana, ha végre beáraznánk az itthoni rendszert – lennének nagy meglepetések.
10. kismy — 2012-12-10 00:20
1. vissza a felvételit. akinek nem megfelelő a tudása, viszlát, csaó, keressen mást.
2. igen, lehet tandíj de valóban egy korrekt ösztöndíjrendszerrel karöltve. a korrektségen értve a kiosztását és a mértékét is
szép dolog amúgy egy támogató az egyetemen (vö. Audi-tanszék), de ezt nehéz elképzelni mondjuk egy humán szakon.
11. professzorpizka — 2012-12-10 07:59
@FilcTroll: a bolognai rendszerben nem utolsó sorban egymással kellene valamennyire kompatibilisnek lenni az egyetemeknek.
12. professzorpizka — 2012-12-10 08:16
@kismy: Ezt mondom én is: állami térítéses felsőoktatás = megfelelő felvételi pontszám + igazolt rászorultság + valamiféle oktatáspolitikai korrekciós faktor (ld. még keretszám) . Utóbbi jól láthatóan a gyenge pont, hiszen az a rendszer korrupciós pontja.
Humán szak: na igen, az első generációs milliárdosok között ritka a nagy adományozó kedv. Sajnos nálunk nincs élő született arisztokrácia, akiknek társaságában egy-egy kimosakodott vendéglátós vagy elvtársi vadászatszervező feszenghetne.
Az is érdekes dolog, hogy a mi milliárdosaink miért olyanok, amilyenek. Meggyőződésem, hogy különbség van aközött hogy valaki valami feltöretlen új dolgot a nulláról létrehoz, és aközött, hogy valami uratlanul maradt pártállami struktúrát lenyúl.
Rockefeller vagy Vanderbilt egy centivel sem volt kisebb csirkefogó a kilencvenes évek elején kiemelkedő magyar milliárdos-elitnél, de amikor már nagyságos urak voltak és minden hatóság a zsebükben volt, feledésbe merültek az első tíz évük gaztettei, rájöttek, hogy ők sose lesznek többek a társadalom szemében irigyelt, de azért gyűlölt csirkefogóknál, ha nem látják el azt a szerepet, amelyet a piramis csúcsán levő hatalmasnak el kell látni. A fiaikat nagynevű egyetemekre íratták be, lányaikat arisztokratákhoz adták és igyekeztek bőkezű adományokkal (ld. még Vanderbilt University) mutatni, mennyire nem azok a rablóvezérek ők, akiknek a tömeg gondolja őket.
Nálunk talán ezért nem sikk senkinek támogatni egy humán szakot, ez alighanem állami feladat lesz mindaddig, ameddig nem lesznek olyan körök, ahol a magyar tőzsért nem nagyságos úrnak, hanem egy nagyon gazdag bunkónak tartják.
13. puffogo — 2012-12-10 09:04
Az sem fenékig tejfel, ha a diák „fizeti a zenekart”, hiszen akkor X professzor/tanársegéd nemhogy pofára nem fog buktatni, hanem egyáltalán nem, hiszen egy sokat buktató tanárhoz/szakra/egyetemre a diákok. A magas színvonalat jó (és jól megfizetett) oktatókkal, felvételi vizsgákkal, rostavizsgákkal (a diákok szelektálása), megfelelő (tanulmányi eredmény alapú) ösztöndíjrendszer, szükséges de nem elégséges feltétele a minőségi oktatásnak.
(Szerintem, de mint korábban megbeszéltük, ennyi ésszel egy konflisló falnak menne)
14. Tromb74 — 2012-12-10 09:38
@professzorpizka:
Bunkó milliárdosból feltehetőleg generációkon keresztül lesz nacságos úr, ráadásul kell hozzá valamilyen követendő minta.
Ámerikában a kapcsolatok építésének, a befolyás növelésének is eszköze a jótékonykodás, alapítványok létrehozása, támogatása. Tulajdonképpen része a biznisznek, és feltehetőleg ott is a pénz elsikálásának egyik módja.
Nálunk más gyakorlat alakult ki, a társadalmi szerepvállalás csak néhány milliárdos hóbortja, a pénz lenyúlásának meg vannak más bejáratott eszközei.
15. Tromb74 — 2012-12-10 09:43
@puffogo:
A sokat buktató és színvonalasan oktató prof. nekem kicsit ellentmondásnak tűnik.
Másrészről a jól teljesítő diákok hamar szóvá tennék, hogy nulla erőfeszítéssel is hasonló elismerést lehet bezsebelni, mint áldozatos munkával.
16. professzorpizka — 2012-12-10 10:33
@puffogo: Ahol én tanultam tandíjas rendszerben, ott a kvantitatív felmérés anonimizált volt. Elmondom hogy volt pénzügyből. Volt egy ötven kérdéses, négy feleletből választós teszt. Egyszerű definíciók, illetve olyan kérdések, hogy ha tudod a megfelelő képletet, akkor ránézésre megy, melyik a helyes válasz, vagy legfeljebb egy gyors ellenőrző számítást kell csinálnod a számológéppel. Ez teljesen anonim módon, a megoldás-lapon ceruzával be kellett satírozni a helyes válasz melletti is kockát és egy gép olvassa ki. A lapnak száma van, az azonos számú borítékban a neved.
Volt fél év alatt öt vagy hat (házi) vizsgafeladat, ún. Harvard business case study, amely egy történet, hogy te vagy XY vállalat vezetője, és hozz meg egy befektetési döntést. Ezek valós korábbi döntések tanulmányi célra átalakított változatai, ráadásul tele a google kész megoldásokkal. Itt a pontszámot az eredetiségre is kaptuk, illetve pár paramétert megváltoztattak, hogy azért újra kelljen számolni az egészet. De például pontszám járt azért, hogy milyen bizonytalansági tényezőket építettél a rendszerbe. Például utánaolvastál-e annak, hogy x nyersanyag ára mennyire volatilis, és a megalkotott Excel-tábládban volt-e arra lehetőség, hogy a nyersanyag árat +/- 10-20%-kal változtasd, és megvizsgáltad-e hogy ez miként változtatja meg a jövedelmezőséget. Megvizsgáltad-e a hasonló cégek hitelhez jutási lehetőségeit és ez hogyan hat a WACC (Weighted Average Cost of Capital) számodra?
Végül volt egy ún. open-book exam, amikor egy fentihez hasonló esettanulmány megoldására volt négy órád. Számítógépet nem használhattál, de számológépet (pénzügyi funkciós), könyveket, előre megírt bármilyen segédletet (gyk. puska) igen. Itt felmérték, hogy mennyi volt a házi dolgozataidban a guglizás.
A válogatós teszt kivételével bármelyik eredményed megfellebbezhetted, de előtte ahhoz is jogod volt, hogy a professzor szóban, részletesen megindokolja a vizsgaeredményed.
Nekem, mint matekból mindigis gyengének kemény volt, de mások meg amiatt szenvedtek, hogy követelmény volt a stratégiai látásmód. Szerintem mindenkinek kemény volt, de senki egy pillanatra se érezte úgy, hogy pofára megy a vizsga. Ja és kivétel nélkül mindenki tandíjas volt. Pár embert az egyetem saját alapítványa, pár embert (köztük engem is) más alapítványok fizetettek be, mindenki más saját vagy a bank pénzén volt ott.
17. stoppos — 2012-12-10 13:41
Attól félek, nálunk átesnének a ló másik oldalára. A fizetőst nem buktatnák meg akkor sem, ha tökhülye, mert abból van pénze az egyetemnek.
18. iustizmord2 — 2012-12-10 14:19
Hm, azon merengek, hogyha kb 10.000 „ingyenes” férőhely lesz jövőre, már meg is van az új felső tízezrünk?
19. Tromb74 — 2012-12-10 14:19
@stoppos:
A nemfizetős után az állam fizet, abból is van pénze az egyetemnek.
20. escargot — 2012-12-10 15:42
@iustizmord2: Az még egy érdekes aránytalanság, hogy 10e hely van az alapképzésen, ugyanakkor 16e Masteren.
21. iustizmord2 — 2012-12-10 16:21
@escargot: azért kolléga, mert a magyarok olyanok, akik nm érik be az alapfokú tudással, hanem nemzetünk felemelkedésének egyetlen lehetősége, ha megmutatjuk, hogy a környező országok népeinél okosabbak, ügyesebbek vagyunk, s evégből kormányunk eltökélt, hogy mestereket neveljünk, ne holmi alsőkenőket.
22. iustizmord2 — 2012-12-10 16:23
@stoppos: dehogynem, 1-2 alkalommal. a pótvizsga megfizethető. sőt: a pótvizsga maga az extraszósz a tudás eledelén 😀
23. noirp — 2012-12-10 16:44
Kulccszó (öt darab, mint minden rendes absztrakthoz)
káosz — kosz — közöny — kontraszelekció — klikk
Na, én ezt látom a magyar felsőoktatásban így alulnézetbül. Élmény, minden tekintetben.
Most pedig következik a téma kifejtése, sajnálom, füstölgés lesz, megint.
1. „az oktatás-nevelés nem szolgáltatás, hanem szolgálat.” Valahogy mindig fentről, a ritka levegőjű magasságokból hallom a szolgálat szót, sosem idelentről a tömény laborszagból. És mindig olyankor hallom, ha ingyenmunkát óhajtanak végeztetni velem és/vagy a hallgatókkal. Szeretem, ha olyanok játszanak bennem az altruizmusra, akik a büdös életben soha, senkit nem szolgáltak vagy segítettek a pártjukon és/vagy ennen magukon kívül. …Jó, jó, tudom, ez sok évtizede így van, attól még ugyanúgy b….a a csőrömet.
Tromb74
„A sokat buktató és színvonalasan oktató prof. nekem kicsit ellentmondásnak tűnik.” — Nekem is… 🙂
„Mondjuk nem is hordták haza a filctollakat (kb. 800 Ft/db egy ilyen cucc ), és a munkaállomásokat se lakták le, csak mert nem az övék.” — Magyar, ne lopj! cédulka az ajtón, az asztalokon…szinte látom…
Egyetemi autonómia: tudjátok, mi fáj nekem legjobban? Az, hogy vajmi kevés olyan tszv-t, dékánt, ilyeskit láttam életemben, akik tudnának is mit kezdeni az autonómiával. A jó nagy többség könnyebben vibráltatja a nyelvét a megfelelő seggekben. Nem is szólva a helytartó köpenye alatt bezsebelhető pénzekről.
Kulcsszavaimhoz némi dühöngés…csak kiragadott példák:
Káosz: a múlt héten részesülhettem abban a boldogságban, hogy egy — mondjuk — ügetőversenyre neveztettem be egy hallgatómat. A huszonhetedik ellentmondó nevezési feltétel, a negyedik frissítetlen honlap és ötnapi majdnem folyamatos patafényezési rohammunka után már csak az
„anyátokat b***tok meg a ravatalon kőporos f***szal” jutott eszembe, jobb nem.
Amikor a főiskolai versenyistálló-összekötő _tőlünk_, helyi lovászfiúktól tudja meg, hogy a derby nevezési feltételei két hete rohadtul megváltoztak, akkor meg már ez sem.
Kontraszelekció: bár a rózsa virulna így az épület előtt! Az az igazán szaftos, mikor a zsírhülye, diszlexiás, fingom sincs, hogyan idekeveredett hallgatóval zh-t írat a tszv — aki egy kurva önálló cikk és értékelhető nyelvtudás _nélkü_ kapott katedrát. Zsák a foltját.
Vagy az egyjegyzetes életművű, nyugdíjbaküldhetetlen, hetvenéves adjunktus ógás-mógását hallgatom a megrokkant felsőoktatásról. Az se rossz.
Nem tudom, hol lehetne belenyúlni ebbe a körbe. Megrostálni az oktatókat? Hogyan? Milyen minőségi kritériumrendszert lehet úgy rájuk erőltetni, hogy ne lazítsa fel a sok szocialista összeköttetés” és hasonló?
Megrostálni a hallgatókat? Hogyan? Felvételivel? Azt örömmel látnám. De félek: vagy lesznek TIT-szintű felvételik (a városi kacsaúsztató mellé telepített díszfőiskolákon) — meg rendes, jó kemény vizsgák (mondjuk: BME) — vagy pedig megint agyatlan központosításba fúl a dolog.
Tandíjjal? Megvolt, köszönjük.
Nem látok megoldást.
Közöny: Hogy oktató az oktatót leszarja: láttam. Hogy oktató a hallgatót leszarja: ajaj, nagyon sok esetét láttam. Hogy hallgató az oktatót leszarja: ez a mindennapi életünk. De hogy a hallgató a hallgatót leszarja: ennek a legdurvább példái már nagyon megborítottak. Mondjuk, mikor a tolószékes kollégával megbeszéljük, h feltoljuk a lejtőn — aztán otthagyjuk.
Mondjuk, mikor a huszonhetedik arcon látni a harmincból, hogy ittend depresszió van, egyelőre még nem mániás, de már jókora. Oszt ki törődik vele.
Kosz: Tessenek — kutatók éjszakáját kivéve — bármely hétköznap, bármely felsőokt. intézmény bármely vegyi laboratóriumát meglátogatni.
N. B. oszt’ ha valamelyik hallgató kitör ebből, és rendes kutatóhelyen gyakornokoskodik, diákkörözik etc., akkor meg ekézni kötelező, hogy milyen tisztátalanul dolgozik. Mert? Annyi alkalma volt megtanulni tisztán dolgozni?
Klikk: Oktatók, drága lelkeim, adjunktustól fölfelé, kik a kést és egymás hátizomzatát méricskélitek, Ti talán többet tudnátok mondani e témában, mint én. Csak egy panasz: ami energiát egymás smúzolásába öltök, azzal hét nap, hét éjjel ki lehetne világítani az egész tetves egyetemi negyedeteket.
Még valami: céges tanszékek.
Nem fogunk multikat bevonni a munkába, mert a) büdös multi b) nem a mi kutyánk kőke c) nehéz tőlük lopni d) kiröhögnek.
24. noirp — 2012-12-10 17:22
@sakic19:
„nincs, és nem is lesz”
nyomott véleményem szerint előbb-utóbb le fogják kapcsolni a keresőket és folyóiratbázisokat (sciencedirect, springerlink, jstor estébé) is, ha nem figyelünk. No nem azért, mert büdöslábú nyugatiak. Csak mert sokba vannak. Egyszerű a képlet: nem adunk rá az egyetemeknek pízt. Kész. Lehet a Csemegi-kódexből és az 1967-es Vegyészmérnöki kézikönyvől irodalmazni.
25. noirp — 2012-12-10 17:27
@iustizmord2: úvézni jó! 😀 Nem szép az az index, ha nem kék itt-ott a sok pecséttől, igaz-e?
26. Tromb74 — 2012-12-10 17:33
@noirp:
Megint oda jutottunk, hogy ha nem lehet lopni, dörgölőzni, seggbe bújni, akkor inkább ne változzék semmi. Szép kilátások.
27. noirp — 2012-12-10 18:20
@Tromb74:
bocsesz, én nem ide akartam kilukadni.
Nagyon szeretném a változást.
Ha ezt a tandíj — azaz a diákok fizetővendég-pozícióba hozása adná — akkor annak örülnék.
Szeretném, ha eltirhülne az egyetemekről, főiskolákról a sok nem oda való oktató, először is. Menjenek krumplit kapálni. Ja, hogy esetleg az egész főiskola bukik, mert fosóhomokra épült gipszkartonból? És???
Szeretném, ha nem középiskola II. o. hallgatósággal kéne küszködnöm. Ó, uramisten, micsoda igények.
Szeretném, ha egy hallgatói laborban nem a kosz, bűz, életveszély, és a húsz éve odaragadt, üveges szemű/agyú, ipariáram-érett technikus uralkodna. (Könnyen uralkodik itt, baze, de üzemben egy hónapot nem dolgozna végig, 3. héten kivágnák)
Nem tudom, értesz-e, szóval: lassan már bármit elviselnék — ha értelmes irányt látnék. Mert eddig is elég sokat elviseltem és -tünk, csak tök értelmetlenül.
Csak ránézek a mostani 18 évesekre.
Nesze, fiam/lyányom, itt az útravaló! Nesze neked kereszt, azt se tudod, miért, értelmetlenül. Cipeljed.
Anyukádnak kurva nagy szerencséje, hogy a szociális népszavazás idején 13-14 éves voltál, és mondjuk a Bravo Girlsszel vagy a középiskolás kutatódiák-hálózattal voltál elfoglalva — tehát nem követted figyelemmel, hogy szaladt lihegve a tandíj, vizitdíj ellen szavazni, füttyre-tapsra, s hogy küldözgette az irodai kolléganőknek a „Magyarország győzött” sms-eket.
Hogy ez a tandíj ösztöndíj nélkül-rendszer mostan kicsiben hasonlít a munkaerőpiachoz (svéd adó-és árszínvonal, moldovai bérek)? Istenem, hát nem az oskolának, az életnek tanulunk.
Tud-e a hallgatóság élni a pozíciójával úgy, ahogyan Pizka leírja (tehát: nem „alázatosan kéri, hogy felköthesse magát”)?
Én remélem, hogy tud, legalábbis az értelmesebbje; de vajon hagyják? Kap-e információt az egyes képzések, karok értékéről?
A mostani elsőéveseken nem úgy veszem észre, hogy kapott…az öregebbje már megszerezte az infót, a saját kárán, node a nyílt napon nem a csúnyaszájú, cinikus III. éves BSc-seket mutogatjuk a megfogni kívánt érettségizőknek.
Hol tájékozódik a kölyök? Kitől? Mennyire tudatosan választ?
Van-e egyáltalán választása?
soká tudnám én ezt feszegetni.
és azért a hallgatóság oldaláról firtatom a lehetséges változást, mert az oktatói oldalról egyelőre semmit nem látok, hogy moccanna.
de inkább befejezem, mert ez a hsz is hótt összefüggéstelen.
28. panamajack — 2012-12-10 18:58
@Tromb74: Nekünk nem Mohács kell, hanem Hiroshima… 🙂
29. panamajack — 2012-12-10 19:03
@noirp: Van választás: külföldi egyetem. El fog menni mindenki, aki anyagilag és képességileg megteheti (és hála a magas tandíjnak, egyre többeknek éri meg). A magyar felsőoktatás pedig piacilag beárazódik: ennyiért ennyien fognak benne tanulni. Ez fel fog érni Hiroshimával…
30. noirp — 2012-12-10 19:23
@panamajack: és aki nem teheti meg?
31. panamajack — 2012-12-10 20:26
@noirp: Ha „csak” anyagi gondjai vannak, akkor jó eséllyel a magyar tandíjat sem tudná kigazdálkodni (különösen, mivel több nyugati országban tanulhat ingyen, diákmunkából pedig meg tud kint élni, nem úgy, mint otthon). Ha nem tud nyelvet sem, akkor úgy járt. Ekkor vagy beáll a sorba, és röghöz kötött állami támogatottként majd lesz belőle közszolga (ugyanis a megszerzett tudása máshol teljesen versenyképtelen lesz), vagy mehet kapálni. És lőn, megvalósul a NER, kontraszelekciós alapon.
32. hadrian77 — 2012-12-10 20:55
@Tromb74: „A sokat buktató és színvonalasan oktató prof. nekem kicsit ellentmondásnak tűnik.” Ne becsüld le a hallgatói hülyeséget!
33. hadrian77 — 2012-12-10 20:55
@panamajack: Aki itthon sem képes normálisan tanulni az külföldön képes lesz?
34. panamajack — 2012-12-10 21:10
@hadrian77: Nem vilagos, mire gondolsz. A legjobbak fognak kulfoldre menni (illetve mar mennek is).
35. sakic19 — 2012-12-10 21:27
@noirp: A hallgatóság oldaláról én személy szerint nem számítok sok változásra, ugyanis az ottani vezetők a jövő politikusai (úgy kell csinálni, mint aki ugrál, de azért nem nagyon), a hallgatói meg hát a jelen hallgatói (nyomok egy lájkot, hőbörgök a kommentekben).
Attól tartok, hogy aki látja, hogy miről van szó, és mit lehetne tenni, azok úgy állnak hozzá, mint amikor valakinek el kéne magyarázni a MÁV és a Deutsche Bahn hasonlóságait és különbségeit: „hát hasonlóság, hogy mindkettő vonatokkal foglalkozik, különbség meg, hogy… ááááá… inkább hagyjul” -> értsd: lelép nyugatra, „faszom fog itt pattogni, megyek, megszedem magam, de azért néha hiányolom majd a túró rudit, meg szörnyülködve lájkolok pár tiltakozó posztot”.
Összefoglalva: nem látok reális lehetőséget alulról jövő változásra. Felülről jövőre meg nem – még nem. Kell még minimum 10 év, mire a magukat felépítő emberek haza tudnak térni (ha akarnak), megfelelő pénzügyi, tapasztalati és kapcsolati tőkével, hogy jobbító akaratukat rákényszerítsék az itthoni rendszerre.
36. panamajack — 2012-12-10 21:30
@panamajack: Kifejtem: van három érettségiző diák: A, B éd C. A okos, ambiciózus, jó tanuló. Elfogadhatóan beszél legalább egy idegen nyelvet. Mik az opciói:
1. Kiválaszt egy tetszőleges EU-tagállamot, aminek beszéli a nyelvét, beíratkozik egy nemzetközileg elismert egyetemre (vagy tandíjmentes, vagy relatíve olcsóbb, mint a kutya által sem jegyzett magyar), és mekizésből és/vagy diákhitelből elfogadhatóan fenntartja magát. Utána kint is marad dolgozni, 2-3 ezer euró kezdőfizetésért.
2. Kemény versenyben bekerül az államilag finanszírozott magyar képzésre, ezért cserébe röghöz kötik, elmegy dolgozni az államigazgatásba 1-200 ezer forintért, esetleg multihoz 2-300 ezerért. Mire „felszabadulna”, a munkaerőpiacon másodrangúként van beárazva, ugyanis sem az államigazgatás, sem a multik magyarországi csicskamelói nem predesztinálják nemzetközi karrierre.
Szerinted melyiket választja?
37. panamajack — 2012-12-10 21:36
@panamajack: B tök átlagos képességű, nem túl szorgalmas gyerek, viszont jómódú szülei vannak. Opciói:
1. Kiválaszt egy jó bulizós városban lévő külföldi egyetemet, a szülei eltartják, ő pedig ha mást nem is, a nyelvet megtanulja, és kapcsolatokat szerez kint. Szerez valami kis diplomát, majd kint szerényen ellébecol félállásban meg munkanélküli segélyből. Előbb-utóbb benő a feje lágya, utána lásd A típusú karrier.
2. Otthon benyomják egy fizetős egyetemre, ellébecol, utána meg esélye sincs normális állásra, hacsak apuci be nem nyomja valahová. Karrier max politikai vonalon.
Ez kétesélyes, választhatja mindkettő opciót.
38. panamajack — 2012-12-10 21:39
@panamajack: C szegény sorból származó gyerek, okos és tehetséges, viszont nem hozott otthonról idegen nyelvtudást. Opcói:
1. Kimegy mosogatni Londonba, közben szorgalmasan tanulja a nyelvet. Előbb-utóbb felveszik egy kinti egyetemre, innentől lásd A típusú karrier.
2. ???
39. marcipan — 2012-12-10 22:04
Azért csak ellent mondok, bár én is az idealista faszok táborát erősítem 🙂
Bármilyen rendszerhez hozzá lehet nyúlni, de nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni a társadalmi fejlődést. Itthon az ingyenes diploma ilyen, ezzel számolni kell. Ha valami minimális összeget kell mindenkinek fizetni, azzal egyet értek, de se ettől, se a brutális összegtől nem fog változni semmi. Az egyetemek csak az állami csöcsön tudnak lógni (meg egyéb kiálló részein), és ez főleg a hejdeelitnagymúltú intézményekre igaz. A legkevésbé sem akarnak tenni semmit, ami kicsit is túlmutat a 200 évvel ezelőtti technikákon, és meggyőződésük, hogy az eddigi nevük elég lesz mindenre. A bivalybasznádi főiskolák viszont – ritka kivételtől eltekintve – küzdenek a diákokért, külföldi tanárral, xxi. századi tankönyvekkel, nemzetközi kapcsolatokkal. Nem tökéletesen, de próbálkoznak. Amíg egy hirtelen mozdulattal villamosmérnökből társadalomtudóssá avanzsált fasz pdhjén múlik az akkreditáció, addig a kicsik nem tudnak igazán haladni, a nagyok meg az istennek se rakják ki a se szaktudással, se pedagógiai érzékkel, se lelkesedéssel nem rendelkezőket.
Úgyhogy ha már valamihez nagyon hozzá akarnak nyúlni, akkor az akkreditációhoz kellene, aztán feladatfinanszírozni, aztán elvárni a nemzetközi listákon való megjelenést, aztán valódi hallgatói elégedettségi vizsgálatokat csinálni, és ha ezen túl vagyunk – és nem üldözték el az összes munkaadót az országból – akkor foglalkozni a tandíjjal, és lehetővé tenni a magántőke bevonását. Közben helyzetfeltárást, nyomon követést csinálni, és számolni és számolni is – az idióta bölcsészekkel, társadalomtudósokkal meg a számkivetett jogászokkal és közgazdászokkal együtt.
40. Tromb74 — 2012-12-10 22:19
@noirp:
Ja, nem arra gondoltam, hogy te lennél a változások ellenzője.
Csak úgy tűnik, hogy az érdemi változásokban inkább a deákok lennének érdekeltek, persze nyilván van néhány progresszívebb gondolkodásu tanár, tanársegéd, ne adj isten tanszékvezető.
Az ősküvületek inkább még lubickolnának a langyos szarban, ameddig lehet.
Ha nem is így, de híve vagyok a fizetős felsőoktatás bevezetésének, ahol a hallgatók, és esetleg a szülők is tudják érvényesíteni az akaratukat. Egy fizetős rendszerben ez természetesebben tud működni, mint az államilag támogatottban.
Persze jelen esetben nem a felsőoktatás finanszírozásának reformálása történik, csak egy egyszerű állami kiadás csökkentés, a következményekkel nem nagyon számolt senki.
41. Tromb74 — 2012-12-10 22:37
@panamajack:
Látom, te csak határontúli megoldásokat tartasz elfogadhatónak 😀 😀 😀
Sajnos nagyjából igazad is van.
Innentől kezdve az értelmesebbje már nem is fog másra gyúrni, mint a külföldi továbbtanulásra. Kicsit áthelyeződik a hangsúly a középiskolára és a nyelvtanulásra, ami ha az egyén szempontjából nézzük, csodálatos előrelépés.
Na de mi a franc lesz a hazai egyetemekkel, a hazai értelmiséggel? Mer’ ugye így majd az egyetemeknek kell versenyezni a diákokért, de mi a franccal tudják őket magukhoz csalogatni. A sok szenilis dinoszaurusz gondol egyet, és a több évtizedes semmittevés után majd korszerű oktatást ígér, meg elkezd mindenféle alapítványoktól v. pályázatokból pénzt szerezni rá? Erre kíváncsi leszek.
42. professzorpizka — 2012-12-10 22:50
@marcipan: Annyiban pontosítanám az elvtársnő felvetését, hogy az oktatáspolitika elvileg azt jelentené, hogy egyszerre több kapcsolót is csavargatnak. Ezt ha jól tudom, valamiféle politikai cél elérése érdekében szokták tenni. *
Tehát egyszerre kell az akkreditációhoz, finanszírozáshoz, satöbbihez nyúlni, nem lineárisan.
*Már a nagy Macchiavelli is megmondta, hogy a cél szentesíti az eszközt 🙂
43. kismy — 2012-12-10 23:05
marcipánnak igaza van abban, hogy egy hazai egyetem csak állambácsi micsodájából tud megélni. abban viszont nincs, hogy nem akarnak tenni. jó, én csak 1 tanszék nevében (na remélem ezt nem olvassák a fejemre pénteken a tanszéki értekezleten:) tudok nyilatkozni. próbálkozunk, próbálkozunk. ilyen pályázat, olyan alap. de az csak fillér. fél fillér. volt szeptemberben egy szakmai konferencia az egyik vidéki városban. lement a tanszék, ki egy napra, ki kettőre. hopp, az akármilyen alap pénze el is fogyott. és nem külföldre mentünk, nem négycsillagos hotelben laktunk, hanem vidékre és koleszban laktunk. most már így decemberi fejjel okosabb vagyok, nem kellett volna elkölteni arra a pénzt. helyette vehettünk volna a fénymásolóba festéket, hogy egy hónapon keresztül ne a szomszéd tanszékekre járjunk át kunyerálni, hogy hagy fénymásoljam már le ezt a ZHt 30 példányba! vagy megjavíttathattuk volna a tanszék négy projektorjából azt a kettőt, amelyik bemondta az unalmast. jó ez utóbbit a főnök saját zsebéből megoldotta.
szóval állami pénz nélkül nem megy. legyen tandíj, de legyen ösztöndíj is. és felvételi is, mert a „sokat buktató és színvonalasan oktató prof” nem ellentmondás. én nem vagyok prof, biztosan vannak nálam színvonalasabban oktatók, de hogy most félévkor is úgy fogom kivágni a hallgatók jelentős részét, mint macskát szarni, az ziher. és ez csak gyakjegy. de amikor a harmadéves geográfus hallgató nem tudja, hogy Debrecen az nem a Dunántúlon van, akkor hagy tegyem ezt meg.
dinoszauruszok vs. emlősök. lehet, hogy sok szenilis dinó van a tanszékeken, akik a helyet foglalják. lehet, hogy sokukat rég el kellene küldeni. de szeretnék én olyan széles látókörű, olvasott és nagy tudású lenni, mint ők. és most ide jöhetne pár példa az önmagukat zseninek tartó ifjoncokról, de inkább nem a net nyilvánossága előtt mondom el. majd ha prof meghív sörözni, akkor a negyedik után elmesélem:))
44. Tromb74 — 2012-12-10 23:16
@professzorpizka:
Hát ez az egyszerreség azért nem könnyen kivitelezhető, de a jelenlegi törvénykezés sebességét nézve nem is lehetetlen.
Amennyiben a cél szent lenne, legalább szűk körben elfogadhatnánk a drasztikus eszközöket.
Pont ott látom a problémát, hogy egy olyan cél érdekében teszik meg ezt a lépést, aminek semmi köze nincs az oktatáshoz.
Ahogyan Fülig Jimmy se azért műti ki a kést az áldozat hátából, hogy annak javuljon az állapota. Egyszerűen szüksége van a késre.
„Fülig Jimmy kihúzza áldozata hátából (annak tiltakozása ellenére) a gyöngyház nyelű kést…”
45. Tromb74 — 2012-12-10 23:46
@kismy:
Ne a jelenlegi rendszerből indulj ki (bár mi másból tudnál), hanem abból, ha valóban lennének megfelelő források és lehetőségek pénzszerzésre.
Persze nyilván az államnak is részt kell vállalnia a finanszírozásból, de a terheit valóban optimalizálni kell.
Hát azt a harmadévest, aki Debrecent a Dunántúlra képzeli már a felvételin kellett volna jobb belátásra bírni. Nyilván nem csak az oktatón múlik hány kölköt kell elvágni, de az egész rendszer bűzlik, ha gyanúsan sokat.
46. marcipan — 2012-12-10 23:53
@professzorpizka: Nem feltétlenül lineárisan, de hétfőről keddre senki sem tudja átszervezni az egyetemét. Mondjuk, ha azért kap pénzt, mert van két külföldi oktatója, az nem működik, hogy gondolunk egyet, és keddtől csak akkor adunk pénzt. Nem árt adni időt, amíg találnak valakit.
Ez a Macchiavelli kurva okos ember lehetett, már mások is idézték 🙂
Kismy, sajnálom, ha magadra vetted. Ne érezd személyeskedésnek, de mennyit készülsz az óráidra? Ismerek fiatal oktatót, 3 hónapot dolgozott a féléves tanmenetét és minimum egy hétvége/megtartott óra arányban készül. Ezt hozod te is?
Egyébként az szerintem nem működik, hogy pénzt se adnak, meg azt se engedik, hogy csináljanak maguknak.
És miért a proffal akarod megbeszélni, ha már nekem címezted?:)
47. marcipan — 2012-12-10 23:56
@Tromb74: Itt jön be az, hogy minek nyomjuk a hecc kedvéért a természettudományokat? Akkor odamegy egy csomó ember, akinek a háta közepére sem hiányzik az egész. Attól óvjon mindenkit az ég pl, hogy én ezen felbuzdulva vegyészkedni akarjak 🙂
48. marcipan — 2012-12-11 00:00
Teljesen OFF, de ha a wordpress nem szokik le arról, hogy külön könyörgésem ellenére is 5 percente kivágjon a bejelentkezésből, lehet rájuk gyújtom a szervereiket.
49. Tromb74 — 2012-12-11 00:34
@marcipan:
Sok esetben az versenyző nem tudja mire vállalkozik. Egy geológus cimborám mesélte, hogy sokan azzal indokolták a jelentkezésüket, hogy szeretik a földrajzot meg a természetet, és imádnak kirándulni.
Hát ennél talán jobban utána lehetne nézni annak, hogy mire adom be a jelentkezésem.
50. kszabo — 2012-12-11 04:36
Az elemzésen alapuló korrekciót ma sehol sem tanítják, mindig mindenki idealista módon a nulláról akar indulni. A légióba való belépés idealista alapokon Rejtő szerint is veszélyes dolog. Pedig a felsőoktatás egy légió a javából, a felvételi eltörlése pedig utat ad egy tök fölösleges réteg beáramlásának. Hogyan várjunk el százmilliós műszaki döntéseket, eletet is veszélyeztető beavatkozásokat, hosszú távú gondolkodást olyan emberektől, akikben 18 évesen nincs annyi önbecsülés, hogy szembe nézzen egy felvételi megmérettetéssel? Akiket a tanulmányi évek alatt elástak a dűnék alá, azokat most hagyjuk. Vegyük a túlélőket, akik az igazi győztesek: ez is csak egy fiktív létszám, mert rögtön fogyni kezd. Megjelennek a nem ilyen lovat akartam pályaelhagyók, pályamegunók, a kapott jogosítványoktól megrettenők, TSZM zsenik, akik remélhetőleg találnak maguknak más értelmes elfoglaltságot és nem egy közhivatalban fognak minket mengelézni. Egyáltalán mi az értelme az felsőoktatásnak ezen veszteségek mellett: meglelni azokat az embereket, akik viszik a szakmát. Erről a végzett/hasznosuló számról nem igazán hallani. Pedig ebből kellene kinidulni:) Esetleg valaki írhatna egy mélyre szántó értekezést a dologról: „Nálunk ősszel számolják a csirkéket!” – ősi ukrán mondást idézve.
51. noirp — 2012-12-11 08:08
@marcipan:
Én meg neked mondanék ellent, mert az, hogy a kicsi főiskolák küzdenének leginkább, 21. századi tankönyvekkel, miegymással, hát az tényleg naivság.
Belülről látok egy magát már egyetemnek képzelő főiskolát. Ez a csodálatos intézmény szvsz nem más, mint a legközelebbi egyetem selejt-és rework-raktára, pályázati pénzekkel bőven kistaférozva, megfelelő nyelvekkel a megfelelő seggekben.
Erősen gyanítom, hogy a többi faluszéli főiskola nagy része is kapcsolatokból él, nem képzésből. Ha még a nagy egyetemek oktatógárdája sincs rendben (márpedig…) akkor Bivalbaznádra honnan jutna több, 21. századi oktató és tananyag?
A hűdeelit egyetemeket nem ismerem belülről. Az ELTE bölcsészkaráról ismerősöktől néha ijesztő dolgokat hallok, mind az oktatók egymásközti kés.és farokméricskélését, mind a hallgatóság színvonalát illetően.
Egy egyetemet ismerek igazán, ti., ahol végeztem.
Ahol peniglen végeztem, azaz a VE mérnökkaron, ott a szokásos karközi kivagyiskodás és a mindenkori rektor mindenkori preferenciáival változó „stratégiák” mellett, meg néhány, durván lezüllött, semmire se jó tanszékkel a nyakukon még úgy-ahogy tartják a szakmai — azaz vegyipari — iskolák színvonalát. A használhatatlan tanszékek anyagát leadja a szomszéd tanszék, de a hallgatóságnak azt is tudnia kell. Nehezen engednek a nyomásnak, pedig az van rendesen: a vegyipari (környészeti, anyagmérnöki) képzés sokba van, nosza, rohasszuk el.
Ez nem változott, hiába van jelszóként felírva a zászlóra, hogy a füllkeforradalom a MK-TTK képzést preferálja. És ez a zászlólengetés amúgy kurvára vissza is fog ütni ránk MK-TTK-sokra, amint a forradalom véget ér.
Nem tudom, meddig bírják, nem akarom megérni, hogy összedűljenek.
52. marcipan — 2012-12-11 09:29
@noirp: Belülről csak az elitizmus fellegvárát ismerem, de mivel minden igyekezetük ellenére nagyon szerettem oda járni, nem mondok rosszat.
A kép egyébként stilizált az tény, de nem naiv. Nem az egyes tanszékek hozzáállását minősítem, de a trendkövető/újító mentalitás inkább jellemző azokra a helyekre, amik nem tudnak megélni az x száz éves nevükből. De a példa kedvéért: a Dunaújvárosi Főiskolán megcsinálták a kreditrendszert úgy, ahogy azt egyszer megálmodták, az enyémek pedig anno kifejtették, hogy engem tudósnak képeznek így semmi szükség olyan világi dolgok oktatásra mint mondjuk statisztika. De ott volt nekünk Locke meg Luhmann, igazán hozzásegítenek a oktatáspolitika elemzéséhez.
53. marcipan — 2012-12-11 09:32
hol a kommentem?
54. marcipan — 2012-12-11 09:38
@noirp: Nem akarja ez a hely, hogy válaszoljak.
Nem vagyok naiv, max kissé stilizált a kép. Eleget dolgoztam egyetemekkel, újító szándék inkább van a kicsikben, a nagyok el vannak telve a nevükkel (illetve esetleges, hogy egy adott tanár akar-e fejlődni) és mérhetetlen energiákat fektetnek abba, hogy megideologizálják, miért nem lehet valamit jobban csinálni.
A példa kedvéért: a Dunaújvárosi Főiskolán olyan kreditrendszer van, amilyennek megálmodták, az általam látogatott elitista fellegvár pedig ragaszkodott hozzá, hogy engem tudósnak képez, ebből kifolyólag Luhmannt kell tanulnom statisztika helyett, mert az sokkal többet segít egy oktatáspolitikai elemzésben. (De minden igyekezetük ellenére marhára szerettem oda járni)
55. panamajack — 2012-12-11 09:46
@Tromb74: Igen, a jelenlegi helyzetben (magas tandíj plusz alacsony színvonal) az egyszeri diák szempontjából a külföld a legjobb megoldás. Ahogy te is megjegyezted, ennek pozitív (bár nyilván a tandíjbevezetők által nem szándékolt) hozadéka hogy végre igazi versenyhelyzet van a – diákokért, és nem az állami bukszáért. Sajnos ezt a versenyt a magyar egyetemek/főiskolák többsége el fogja veszíteni. Hiroshima. Utána a romokból a kevés túlélő esetleg építhet valami jobbat.
56. zsanvalzsan — 2012-12-11 10:44
Mi lenne, ha … ?
Ha a tanàrok, tanitok minden 4. – 5. évben kapnànak egy év katedra-mentes, rekreàcios évet? Ekkor is dolgozniuk kellene, de nem tanitanànak, hanem szerveznék az iskola életét, egy évig, tovàbbképeznék magukat. Aztàn iràny, vissza a katedràra.
Tovàbbà, mi lenne, ha csak olyan emberek tanithatnànak, akik 5 évböl egyet valahol külföldön, a képzettségüknek megfelelö intézményben tanitottak?
Akinek az elmult 5 évben nincs 1 ilyen éve, addig nem tanithat, mig be nem potolja.
Ha ez utobbit a külügy megszervezné, kapcsolatokat teremtve, akkor az igy megüresedö helyekre jöhetnének külföldi vendégtanàrok, szintén 1-1 évre. Igy nem is kerülne olyan sokba àllami szinten ez a cserebere.
Fontos feltétel, hgoy szakmàban kell maradni, ha valaki Londonban mosogat egy évig, annak pechje van, az nem szàmit. Még fontosabb, hogy a kint kapott fizetésböl ott, kint meg kell élni.
Nem muszàj csak EU-ban gondolkodni. Egy tanàrnak egy év Bukhara, vagy Buenos Aires épp olyan értékes tapasztalatokat adna, mint egy év Stockholm vagy Berlin.
A csere-rendszert nem lehet bevezetni màrol holnapra, én a felsöoktatàssal kezdeném. Illetve, a tanàrképzésbe sokkal drasztikusabban nyulnék bele: a leendö tanàroknak kötelezövé tenném, hgoy tanulmànyaik egy részét, mondjuk a felét, külföldön végezzék el.
57. puffogo — 2012-12-11 11:24
@professzorpizka:
Én két félévet jártam „fizetős iskolába” (na jó inkább mellé) egy vizsgát sem tudtam tenni (az időpont egyeztetésnél elakadtam). Pár év múlva felhívtak: Ha befizetem az „elmaradt” tandíjakat, államvizsgázhatok, tehát a színvonal mutat némi szórást.
58. panamajack — 2012-12-11 13:50
@panamajack: Pedig nem beszéltünk össze:
http://index.hu/kulfold/2012/12/11/kulfoldi_egyetemek/
59. escargot — 2012-12-11 14:28
A Haza és Haladás mutatott rá egy érdekes ellentmondásra: miközben az önfenntartó felsőoktatás a vízió, elveszik az intézmények menedzsment-autonómiáját.
60. panamajack — 2012-12-11 14:35
@escargot: Ne azt nézd, amit Orban Viktor mond, hanem amit tesz! Szerintem a cél nem az önnfenntartás, hanem a felsőoktatás nagy részének a megszüntetése (nincs pénz alapon). Maradni fog egy elitképzés párt- és holdudvar- kádereknek, jól kistaffírozva állami pénzen. A többi diák és professzor meg vagy megy külföldre, vagy a levesbe. Én ezt látom a jelenlegi irány egyetlen logikus végállomásának.
61. FilcTroll — 2012-12-11 14:41
Az jutott eszembe, hogy van egy óriási összeg, amit — indirekt módon ugyan — de a felsőoktatás finanszírozására fordítanak az adófizetők. Ez az az adópénz, amit a kedvezményes diákhitel mögött álló, piaci pénz beszerezésére fordít a költségvetés. Amit a kamatkülönbségen bukunk. Ehhez jön egy másik jókora összeg, a diákhitel-rendszer üzemeltetése. Most nem érek rá utánaszámolni, de ezek vszeg szép summák. Ha igaz a kormány koncepciója, és sokan fogják igénybe venni, még nagyobbak lesznek. Lehet, hogy ezt a pénzt közvetlenül a felsőoktatásba tolva jobban járnánk?
62. kismy — 2012-12-11 14:52
marcipán: nem vettem magamra. ha a sapkámat szidnád, azt magamra venném :)) igen, volt olyan órám, amire készültem ennyit. volt olyan, amelyikre kevesebbet. témája válogatja.
tromb74: na ez az, qrva jó lett volna a felvételin eltanácsolni. de nincs felvételi… amikor először meghallottam, hogy az adott szakra lehet úgy jönni középiskolából, hogy az adott tantárgyból nem is érettségiznek, azt hittem nem jól hallok…
zsanvalzsan: az alapvető probléma az, hogy nincs különválasztva a kettő. kutató egyetem legyünk-e, avagy oktató? mert a kettőt egyszerre magas színvonalon nem lehet művelni. aki kutat, az vessen egy specit, írányítson szakdolgozat írást. de ne tanítson! aki viszont tanárként határozza meg magát, attól ne várjuk el, hogy x impakt faktoros cikkeket publikáljon évente. persze, cserébe az oktatói tevékenységét végezze megfelelő színvonalon.
63. zsanvalzsan — 2012-12-11 16:06
@kismy:
> kutató egyetem legyünk-e, avagy oktató?
Làtod, ezt nem is vettem figyelembe. én a tanito egyetemre gondoltam, illetve az ott tanito emberekre.
A kutatàsban, ha jol tudom, most is van cserebere.
A gondolataim mögött az a (remélem, nem téves) felismerés àll, hogy Magyarorszàg nem csak a Kàrpàtok vonulatai àltal van körbezàrva, hanem a nyelve miatt is. Egy lengyelnek szinte semmi eröfeszitésébe nem kerül megtanulni oroszul, egy német hamarabb, könnyebben elsajàtitja az angolt, mint a magyarok. Egyszerüen csak az anyanyelvük „közelsége” miatt.
Ezért, és tàn az elmult idök utazàsi nehézségei miatt is, egy magyar ember tipikusan keveset tud a vilàg többi részéröl.
Ezen vàltoztatni kellene, lehetöleg gyorsan. Kezdjük a tanerövel. Közülük is leghamarabb azokkal, akik a felsöoktatàsban tanitanak, aztàn majd tovàbb, egész az ovodàig.
Ha megvalosulhatna, amit gondolok, a katedràn àllo emberek màsképpen szemlélnék a vilàgot mint ma, màsképpen tanitanàk a következö nemzedéket.
Az idöközben ideérkezö külföldiek is vàltoztatnànak egy kicsit azon a bizonyos „megkövült” szemléleten, amit oly sokan kritizàlnak.
Apropo: miért nem kommentel valaki, akinek ilyen megcsontosodott, megkövült szemlélete van? Engem érdekel az ö véleménye is.
Van még egy elborult elméletem: valahogy ugy kellene megszervezni az oktatàst, hogy érvényesüljön egyfajta negativ visszacsatolàs. (a negativ visszacsatolàst bövebben a „szabàlyozàstechnika” c. könyvben lehet megismerni, a „negativ” jelzö nem azt jelenti, hogy rossz). Ez biztositanà a szinvonal stabilitàsàt. Ha ez megvan, lehet azon gondolkodni, hogyan javithato a minöség. Jelenleg ugy érzem, az egyes tanerö lelkiismeretességén (vagy -tlenségén) mulik a leginkàbb a dolog. Ez nem jo igy.
64. escargot — 2012-12-11 16:19
@zsanvalzsan: Azt hiszem, elég jól összefoglaltada standard – és nem csak a felsőoktatást érintő – hasfájásainkat: nincs stratégia, nincs mérés-értékelés, van viszont mérhetetlen provincializmus és bezárkózottság.
Az itt összegyűlt népek többsége mindezek ellen szeretne tenni, és ezzel a legkevésbé sem NER-kompatibilis…
65. panamajack — 2012-12-11 16:36
@zsanvalzsan: Ezt olvastad?
https://raerunk.blogrepublik.eu/2012/10/21/rendszervalto-tanulmanyok-4-extra-hungariam/
66. Tromb74 — 2012-12-11 19:16
@zsanvalzsan: Ja, remélem majd a gyermekem ösztöndíjasként végezhet néhány szemesztert valamelyik nagyhírű nyugati óvodában. 😀
67. zsanvalzsan — 2012-12-11 20:35
@panamajack:
Igen, régebben is olvastam, most pedig újra.
Kiváló cikk, minden szavával egyetértek. Kár, hogy nem én írtam.
68. zsanvalzsan — 2012-12-11 20:37
@Tromb74:
Lehet, nem hiszed el, de a magyar óvodai nevelés európai szintű.
A fizikai körülmények nem, de a nevelési módszerek igen.
Ha módod van ellátogatni a martonvásári kastélyba, van ott egy óvodamúzeum, érdemes megnézni.
69. Tromb74 — 2012-12-12 09:37
@zsanvalzsan:
Sajnos azért nem mindenhol. Mint minden, ez is a helyi viszonyoktól függ. Vannak még olyan óvodapedagógusok, akik középkori elvekkel és módszerekkel dolgoznak. Ha az intézményvezető a helyzet magaslatán áll, tud tenni ellene, de sokszor meg van kötve a keze (politikai v. egyéb nyomás).
A pedagógiai irányelvek alapvetően jók, csak az alkalmazásuk nem mindenhol valósul meg.
Alkesz óvonéni, erőszakos eszközöket (tömés stb.) alkalmazó pedagógus stb., ezek ellen nem mindenhol könnyű fellépni.
70. professzorpizka — 2012-12-12 10:03
@Tromb74: Angéla nénit (mai szememmel kúrható, sőt kúrandó, jó alakú huszonegykét éves bringának mondanám) utálta a többi óvónéni 🙂
71. Tromb74 — 2012-12-12 10:33
@professzorpizka:
Legkorábbi ilyen emlékem a jó seggű orosz tanárnő (ált. isk.), akit a diákok is utáltak, de tömték volna, ha ivarérettek lettek volna.
72. escargot — 2012-12-12 13:23
@Tromb74: Ugye kinél milyenek a gyermekkori traumák, amelyekre később építkezik. 😀
73. heizer — 2012-12-13 11:09
Tetszik a blog sorozata, élmény olvasni.
Én egyetlen apró de jelentős tapasztalatom a felsőoktatással kapcsolatban: mindenki (de tényleg szinte mindenki – tisztelet a kivételnek), hatalmas tömegben, jelentős vizsgaszámban – puskázik. (Ha számokat kéne mondanom, azt mondanám átlagban a vizsgák kb. 80 %-án a diákok legalább 50 %-a.) És vannak helyek persze ahol nem, meg akik, de ez a nagy átlag.
Úgy veszem észre, hogy ez egy hallgatólagos megállapodás a teljes magyar oktatási vertikumban. Lehet hogy ez engem csak azért zavar mert én világéletemben nem tudtam, és rajtam kívül ezt senki (bárkit is kérdezek igazából tényleg senki) nem érzi problémának.
És tapasztalataim szerint a diákok legalább fele símán észrevehetően puskázik és csak a tanár akaratán múlik hogy nem vágja ki. Mert én minden vizsgámon ha körbenéztem, azonnal láttam hogy ki nyomja puskából.
Pedig ha valami ez igenis létező anomáliája a rendszernek, és alapból lehetne emelni az oktatás színvonalát 20 %-al ha mindenkit kivágnának aki puskázik! Kérlelhetetlenül, következetesen! És senkinek nem kerülne egyetlen fillérjébe se (ja de a diákoknak az UV).
De ezt még csak meg sem említi soha, egyetlen okos sem amikor bármilyen reform szóba kerül.
Egyszer vmi amcsi sorozatba láttam, hogy a csávó psukázott egy vizsgán, ami iszonyat lelkiismeretfurdalást okozott neki, és rettegett attól, hogyha vki feldobja, akkor az egyetemről is kivághatják! Nem tudom ez mennyire realitás odaát, de sztem ez volna az alap. Ha már egyenlő esélyek a felsőoktatásban, ugye…
74. panamajack — 2012-12-13 13:52
@heizer: Jó hogy említed a dolgot! Nekem még a 90-es években volt egy amerikai vendégtanárom a Közgázon, szociológiát tanított. Volt némi fogalma már a magyar viszonyokról (egyébként imádta Magyarországot), és az első órán kerek perec kijelentette, hogy aki nála puskázik a ZH-n, azt azonnal kivágja elégtelennel, pótvizsga lehetőség nélkül. Aztán csak bepróbálkozott egy-két ember a vizsgán. Amikor pontosan azt tette velük, amit beígért, na olyan felháborodást csak a tandíj-mizéria kapcsán lehet látni! 🙂
75. escargot — 2012-12-13 13:58
@heizer: A puskázás egy dolog, de a csalás a rendszer része minden szinten. Lásd még a reciklált, összeguglizott és bérben megírt szakdolgozatok arányát. Ráadásul az már pont a gondolkodásról és az önálló munkáról szólna, még csak nem is holmi lexikális tudásról.
76. heizer — 2012-12-13 15:09
Én inkább úgy érzem, hogy a puskázás maga a rendszer, körülbelül annyira egyértelmű a jelenléte, mint a tanárnak az órán.
Pont ezért érdekes, hogy miközben mindenki tudja, hogy a puskázás CSALÁS, senki nem tartja gondnak (nyilván azért is, mert ha mindenki puskázik akkor már nem is annyira csalás – pedig az). Pontosan ez mutatja hogy ez egy teljesen elfogadott dolog, mivel senki sem akar fellépni ellene, sőt a többség, nem is érti, hogy miért is kéne.
77. professzorpizka — 2012-12-13 15:16
Én ettől megengedőbb vagyok. Abban a négy szemeszterben, amíg tanítottam, vagy olyan rövid zh-t írtak olyan primkó kérdésekkel, hogy fel se merüljön a puskázás, vagy pedig megmondtam, hogy puskázni lehet, feltétel, hogy saját gyártású, legfeljebb egy-két fecnire felírt puska lehet. A többit megtanulja, a fecnire írtakat meg kénytelen részletezni, ami egy jogi tantárgynál maga a főnyeremény…
78. escargot — 2012-12-13 15:29
Vissza a témához: azt mondja az okos kormányerő, hogy „az évente alig 5-8 hallgatóval vegetáló képzések” értelmetlen pénzpazarlásnak minősülnek, mert niylván nincsen rájuk igény, csak keresztfinanszírozódnak a sötétben bújkálva. Amellett, hogy feltehetően vannak valóban szinte felesleges képzések is ezek között, vajon hány olyan lehet, amelyből maximum ilyen mennyiségben van szükség évente szakemberekre, de ennyi meg tényleg kell?
79. professzorpizka — 2012-12-13 16:32
@escargot: török, mongol, arab szakok nélkül, Vámbéry, Goldziher és Germanus országában. Ja ez mind piszok zsidó, én kérek elnézést.
80. escargot — 2012-12-13 16:50
@professzorpizka: Bezzeg egy geográfus az már majdnem tisztes földműves.
81. kismy — 2012-12-13 22:57
@escargot:
nana…:)
82. kaisersoze — 2012-12-14 13:50
Ahol én jártam, ott azért volt néhány piszlicsáré szak (amelyik máshol 100-150 fővel futott), mert akadémikus professzor urak voltak a szakvezetők. Nekik nem merte megmondani a dékán, hogy márpedig nem indul a képzés, mert attól félt, hogy megsértődnek, esetleg le is lépnek máshová, és akkor fuccs az akkreditációnak.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.