Romkocsmák

Addig is, amíg újabb rendszerváltó tanulmányom megírására össze nem szedem az energiát, megnyilvánulok romkocsma-ügyben.

Rom+kocsma

Amint a fenti, egyszerű képlet is nagyszerűen demonstrálja, a romkocsma létrehozásához a fenti két elem együttes jelenléte szükséges. Meg katalizátorok. Romkocsmát tehát nem lehet csinálni olyan helyen, ahol nincsenek romok. A hetedik kerületben vannak romok, egyrészt azért mert a házak elhurcolt lakói helyébe nagyrészt lumpen elemeket telepítettek hatvan éve, másrészt ezek kitakarítása óta meg mindenki várja, hogy akkor most lesz spekuláció, vagy nem lesz spekuláció. Ez a várakozás nagyjából egyidős az épületekkel, hiszen tudjk: a Madách téren álló barna modernista Sötét Kapu is egy ingatlanspekuláció miatt épült, de a Király utcából végül nem lett alternatív Andrássy út.

Tehát ezek a házak szép csendben rohadnak. Kirúgták a korlátokat hetente kétszer lesuvickoló házmestert, az őt megfizető lakókat marhavagonra rakták és elvitték. Az üzlethelyiségekből eltűntek a szaküzletek. Igen a szaküzletek. Régi tervem, hogy írok a szaküzletről, azt hiszem itt az ideje, hogy ezt most megtegyem.

Kitérő: a pesti szaküzlet

Réges régen, (és újabban) a pesti belvárosi többemeletes földszintjén illetve utcai bejárású szuterénjában üzlethelyiség volt és van. Ebben régen Schwartz Ármin és Fiai Gyarmatáru Kereskedése, Müller Leopold Legfinomabb Angol Úri Kelmeboltja, Meinl Gyula (Bécs-Budapest-Prága) Csemegeüzlete, Harkányi (Hauer) Ferencz Cipőjavító műhelyecskéje és más hasonlók működtek, az ismert eseményekig, ahogy TGM kurziválva mondaná. Ma ezek a 0-24 pia- ropi- cigi- koton boltok, szoláriumok, ingatlanközvetítők és hasonlók.

A köztes ötven évben pedig ezekben a helyiségekben működtek a szaküzletek. A szaküzlet rendszerint hiánycikket árult, országos monopóliummal. Tegyük fel, valakinek volt egy világvevő, erősítővel egybeépített Videoton készüléke (melyről minden bennfentes tudta, hogy Toshiba koppintás), melyben kiment egy tranzisztor- vagy ellenállás. Nosza elment a – teszem azt – nyíregyházi Gelka-üzletbe, megvenni ezt az alkatrészt. Ott szomorú arccal közölték, hogy ez a fajta alkatrész sajnos hiánycikk, sehol sem kapni. Megbízható törzsvásárlók, helyi notabilitások grátisz kaptak egy nagyon jó sztorit arról, hogy az adott tranzisztort a furfangos magyar gumitalpúak néhány Szacsikó és Micukó felpróbálása, két-három Norijuki és Tadajuki lekaratéjozása után, furfangos módon juttatták ki Japánból (tervrajzostul) és az csak fedőtevékenység, hogy belerakják ezekbe az erősítőkbe, a valódi felhasználási terület az atomrakéták célravezérlő berendezéseiben van, ezért az export nagy része oda megy, a rádiókba csak annyi kerül amennyi épp muszáj. Mindjárt elviselhetőbb a hiány, nem?

Mármost ilyenkor az ember a Gelkás útmutatásai után felül a vonatra és felmegy Pestre a szaküzletbe. Ez a szaküzlet valahol a mai romkocsmás negyedben volt található, valamilyen szövetkezet nevet viselt. Belépve enyhén patikai hangulat fogadta a vásárlót, műpolitúr, vitrines pultok, misztikus fiókos szekrények és egy barnaköpenyes alak, homlokratolt szemüveggel és világrekord-gyanús affektálással. Rutinos pestrejárók tudták, ohgy meddig kell menni a villamossal, hol kell átszállni a trolira, és hogy vinni kell az elhullott régi tranzisztort. Mert ha valaki nem vitte, azt a pesti szakeladó fogta, és – hamm – bekapta.

Kiderült ugyanis, hogy abból a tranzisztorból, amelyről a vidéki eladó (aki feltelefonált hogy megy egy jó embere, adjanak már neki alkatrészt, de mondják azt, hogy a helyi szakszervizben lehet csk beforrasztani) csak harangozni hallott, létezik két- és háromlábú, 2-4-8 ohmos verzióban és menjen haza és nézze meg, ha nem tudja, milyen tranzisztort akar venni. Az se segített, ha a nyíregyházi eladó pontosan, műszaki szaknyelven felírta az alkatrész nevét, ugyanis mindenképpen le kellett őt fitymálni, még műszakibb szaknyelven. A fenti közbeszúrásból az is világos, hogy természetesen az üzlet saját telefonvonallal is bírt.

Happy end esetén kicsi barna papírtasakban az alktarésszek az atyafi mehetett is haza, persze miután elintézte a rokonok-ismerősök által rábízott egyéb pesti elintézendőket, a tök ugyanilyen pestiröltex szaküzletben megvett finomabbik fajta (varrógépbe való!) német selyemcérnától, a gumimatracba szintén csak pesten kapható (metrikus! colos nem jó!) leengedőszelepen (jugoszláv, naná) át, a minisztériumba Kovács elvtársnak beadandó házipálinkáig bezárólag.

Aztán annyi lett (pár kivétellel) a szaküzleteknek is. Kérdés, hogy mi legyen ezek után ezzel a kerülettel. Volt kábé hatféle terv, a Madách térrel keződő, százötven éve megtervezett ingatlanfejlesztésen át a világörökséggé nyilvánításon át a rehabilitációig, özös jellemzőjük, hogy egyikből se lett semmi. A romok tehát megszülettek, jött a kocsma.

Kocsmahiány

A kocsmának jönni kellett, hiszen a romkocsmák előtt (amikortájt én 19 évesen Pestre kerültem) egy-két egyetemi klub, régimódi, bordó-fehér metlachit padlójú tamponálók, illetve Pussta-Betyáren -Tschikosch-Karikasch Jáááá stílusú turistafogók jellemezték a várost. Teljesen természetes, hogy pár élelmes vállalkozó egyszerűen alkalmazta a receptet, miszerint tűrhető áron kell piát adni, bécsi (vagy nyugatabbi) zenét kell játszani, és abból lesz pénz. És lőn.

Eddig a rom és kocsma, lássuk a katalizárorokat.

Katalizálta a jelenséget a sok olcsó repülőjegy és az, hogy sokan szerettek volna belesni a vasfüggöny mögé. kb úgy, ahogy én most kiváncsi vagyok, milyen lehet Észak-Korea. Egzotikus. Mindez ráadásul tele jobbnál jobb csajokkal.

Ezek a helyek ráadásul történelmi, macskaköves környéken voltak. A macskaköves-múlt századi feeling bárhol máshol csak belépő és illedelmes viselkedés ellenében tekinthető meg. Prágában az igazán politúros környéken négyszer annyiba kerül a sör, mint másutt, bohócnak öltözött a pincér. Amerikában is van pár ilyen környék de nagyon mű és cseppet sem európai. London? Párizs? Ne is bezéljünk róla, a híres bulinegyedek önmaguk paródiái. Itt meg spontán, két McDonalds között félúton, igazi régi házban, igazi macskaköves utcán, abszolút élvezhető és trendi zenével, jó csajokkal, közepesen rossz sörrel és szabadon szívható fűvel lüktető bulinegyed van, mert nem tiltotta be időben senki.

És a politika

Las Vegas óta tudjuk, hogy ilyen persze nincsen a maffiának leadott jatt nélkül. Talán emlékszünk még a mínuszos hírekre a VII. kerületi rendőrkapitányságon végrehajtott tisztogatásról és az előző éra erzsébetvárosi potentátjainak bevádolásáról. Nyilván én vagyok a gonosz és rosszindulatú, amikor azt gondolom, hogy nem független a dolog attól a hatalmas üzlettől, amely a világ legfelkapottab szórakozóhelyeinek “bevédése” jelent.

Az meg egy kiváló üzenet, hogy ezeket a Szodomákat és Gonorrheákat (elnézést) bezárják éjfélkor. Sag schon, ahogy azt a régi lakók mondták, 22:30 és 23:15 között biztos nem lehet körbeadni a spanglit vagy meginni hat viszkikólát. Mint világutazásban némi tapasztalattal bíró egyén, tudom, hogy az ilyen csendrendeletek a fiatalság érdekeit szolgálják, a buli ugyanis a helyben megismert srác/csaj lakásán szokott folytatódni, esetleg a hostel folyosóján,  törökülésben, háttal a falnak dőlve, ölbe vett lányokkal, amint azt a Tankcsapda is oly szépen megénekelte. Nehogy felfázzanak szegények.

Miután a Rogán- és Rétvári féle alakok (akik az ilyen bulikból kimaradtak a KISZ- és lelkitábor bulikon) igazából szarnak a nyuggerekre, előbb-utóbb létezni fog a megoldás, hogy ezek a helyek megint kinyissanak és hajnalig tartson újra a buli. A megoldást pénznek hívják és a megfelelő (új) zsebekbe kell tömni.

Ha pedig a heyek elmennek a Kazinczy utcából, aggodalomra semmi ok. Rom, az annyi van, amennyi csak kell. És a legtöbb fittebb, fiatalosabb, mint a most ugráló csinovnyikok. Szóval fel a fejjel és irány szilveszterkor a Kazinczy utca!

 

19 hozzászólás

 1. escargot — 2012-12-28 12:28 

A szaküzlet megérne egy rendszerváltó posztot is. Illetve az egész üzletsorosdi. Hogy miért pusztult ki a nagykörút, részben a kiskörút, a Rákóczi út, a többiről már nem is beszélve. És hogy az üresen hagyott, rohadó üzletekre vajon mikor omlik rá az egész lakóközösség.
A plázásodást értem: mégiscsak jobb esőtől védett helyen, parkolási és ételválasztási, plánefőleg pisilési lehetőséggel kombinált módon vásárolni. Az is érthető, hogy a kis butikok helyére bejöttek a világmárkák, és mindenki megörült nekik. A butikból meg lett angró (zokogtam, amikor leesett, honnan jött ez a szép szó), meg Mayo Chix, meg munkanélküli. Érdekes volt végigmenni a Mariahilfer Strassén: gyakorlatilag egy kiterített Westend. Ott megmaradt ez a régi hangulat, nálunk max. az önmaga paródiájába hajló Váci utcán.
A kihaló …úti helyeket meg kitöltötték a hivatkozott non-stopok, szoliskörmösök (korábban fénymásolóval), no meg az olcsókönyvesek, a turkálók és a peep show-k. Akkor kezdtem aggódni, amikor már ezek is sorra mentek csődbe – az elektronikus kaszinók is járványszerűen pusztultak már a vonatkozó miserecordium törvény előtt is.
A szaküzlet, mint olyan, pedig kipusztulóban – nagyapám ezzel kapcsolatban gyakran utalt elítélőleg a használd és dobd el kultúrára. (Igen, régivágású mérnökember volt.) Egyik utolsó, szép példája lakónegyedünk leszakadó utcájának büszkesége, a szénkefe szaküzlet, egyetlenként az országban. Van mellette pár villamos szaki meg úri (höhö) szabó is, de ők nem tudom, miből élhetnek, hacsak nem a rokkantnyugdíjból.
Kérdés, hogy – romkocsmán kívül – mit lehetne kezdeni ezekkel az üzlethelyiségekkel. Tematikus szórakozóhelyek, specializált személyi szolgáltatások (ha egyszer lesz rá fizetőképes kereslet), kézműves üzletek (a la permanens WAMP), designerboltok, minőségi élelmiszer (akár környéken termelt, akár valami rétegcucc)? Egyelőre nem sok ilyenben látom a potenciált, de talán előbb lesz itt fellendülés, mint hogy rádőlne Kohn Izidor hagyatékára a II/7. lakás…

 2. hadrian77 — 2012-12-28 13:02 

@escargot: van valahol egy könyvem, ami ezeknek a régi boltoknak a történetével foglalkozik, nagyon érdekes olvasmány.
Egyszer hallgattam egy félévet Ekler Dezsőnél, aki Pest ezen részének kialakulásával foglalkozott Buda visszavételével kezdődően, nagyon érdekes. 🙂

Amúgy meg majd valaki kitalál valami új és érdekes elképzelést, és az átveszi a romkocsmák helyét. Múló földi hívság ez is.

 3. professzorpizka — 2012-12-28 14:15 

@escargot: öregszel, vazze 🙂

 4. lorgerm — 2012-12-28 14:59 

A Margit utca kis szeletkéje még őrzi a szakbolt-hagyományt. Van ott egy varrógépszerelő, nos örömmel dörzsölgette a kezeit, amikor félve kérdeztem, hogy egy 30 éves Neumann villanyvarrógépet (táska és dögnehéz, öntött vasból vagy miből készült az NDK-ban) is elvállal-e? Amikor bevittem a több kilós gépet a műhelybe, nagyon megörült, azt mondogatta:
– Meggyógyítjuk, meggyógyítjuk!
A műhely az a tipikus régi, 60-as évekbeli műhely, amilyen a cipész, a szemfelszedő, az öngyújtótöltő, stb volt.

 5. marcipan — 2012-12-28 15:57 

Kedves dolog a romantikus nosztalgia, de a világ változik. Kohn Izidor ma nem Videoton készülékeket javít. Ti. Kohn Izidor legfőbb jellemzője, hogy egész jó orra van a kereslet felmérésére, és nem nosztalgiázni akar, hanem pénzt. Ha az a plázában/műköröm szalonban/peep showban/romkocsmában van, akkor pláza/műköröm stúdió/ peepshow/romkocsma tulajdonos lesz belőle.
(meg se kérdezem, hogy szerinted hány romkocsma van, ami nem a mi Izidorunké :D)

 6. professzorpizka — 2012-12-28 16:07 

@marcipan: naná, hogy mind az övé, mondtam én hogy nem? Várják, hogy bontani kell vagy felújítani, addig meg kiveszik a pénzt merengő bölcsészek piafogyasztása formájában. 🙂

 7. panamajack — 2012-12-28 16:39 

Üditő kis poszt volt ez így a két ünnep között! 🙂 Én mondjuk a VII-dik kerület sűrűjében gyerekeskedtem, úgyhogy vannak még halvány emlékeim a 70-es, kora 80-as évek szaküzletes világáról, sőt, akkoriban még jónéhány Izidor bácsi is űzte az ipart, már aki visszatért a kényszertáborozásból. Arra emlékszem, hogy a kerület egyes részei gyakorlatilag kis faluként működtek, ahol engem 5 évesen simán kiengedtek egyedül az utcára játszani, mert tudták, hogy a cipész Bandi bácsi, a Tejcsarnokos Gizi néni meg a hentes pontosan tudták, hogy éppen hol vagyok és mit csinálok. Meg amúgy is, még huszonévesen is megállítottak az utcán ismeretlen bácsik és nénik, a nagymamám hogylétéről érdeklődve. Na ennek lett sajnos vége az utolsó 5-10 évben, ahogy kihalnak az utolsó mohikánok (Kohn Winettouk) is…

 8. hadrian77 — 2012-12-28 18:44 

@panamajack: és hogy volt azzal a szép, zöld gyeppel, Misu? 🙂

 9. lencse — 2012-12-29 18:07 

Tudjátok hogy mennyire feltünő mindez ha valaki – “időjárástól” függően, 1959 óta – 1-2 évente jut el Bp-re, majd 2-3 évig egyáltalán nem, majd Gott-sei-Dank havonta is ??
Hivatali idő után feljártam a kisutcákat, átjáróházakat, mindig feltünt a változás.. Szil.Erzs.fasorban lakott nagybátyám, onnan indultam le és le-leszálltam olyan sarkoknál ahol még nem voltam. Bizony Erzsébettől lezdve a Váci útig, a budai Fő utca kisutcáiig sok mindent megnéztem, hogy a Wesselényi-Dob utca stb.-t ne is emlitsem. Erdélyben is vannak (voltak) ilyen tipusú utcarészek kisboltokkal Szebenben, Nagyenyeden, Vásárhelyen , Szatmáron is…

 10. gloriamundi — 2012-12-29 21:00 

Romkocsmában ha 2x voltam életemben, de más kocsmában se nagyon sokszor 🙂 Pedig eredetileg VII. kerületi lennék, legalábbis 1-től 5 éves koromig a Király u.-ban éldegéltem, aztán 2000 után megint 5 évig 🙂 Ha már szaküzlet, nagyapámnak a háború előtt ott volt cipész üzlete (igaz, nem a Királyban, a Csengeryben). Nagyanyám sokat mesélt, pl a szemközti sarkon lévő piroslámpás házról, meg az ott dógozó kuncsaftokról. Plusz a színészekről, akik hozzájuk jártak cipőt csináltatni. Volt élet 😛
Mondjuk, mikor a Királyban éltem, nekem se volt nagy öröm a részegek folyamatos gajdolása éjjel, de az ember hozzászokik, h a belváros az belváros, a közlekedés zaját én meg se hallom 😛 A kva riasztókat viszont nagyon utáltam. Most a 9.-en sokkal kevésbé hallani őket 🙂

 11. becsuszoszereles1k — 2012-12-30 18:34 

@gloriamundi

Udvozlet Mindannyiotoknak! Elso hozzaszolasom alkalmaval.
Kedves Professzorpizka! Nagyon tetszik az oldal, a fantasztikus sorozat es az “elsopro” stilus, meg az egesz, ugy ahogy van.

Szoval: az en nagyapam biztosan ismerte nagyapadat, mert hallottam ot emlegetni, hogy jart rendszeresen a cipesz/jobaratoknal a Kiraly, Csengery es meg jonehany utcaban_boroket szerzett be nekik az orszagban; no meg gyakran gondoskodott finom, videken beszerzett elelemrol is a nehez idokben.
A regi Izabella teren, kesobb Hevesi Sandor ter, meg egy faaru- es fureszuzem is mukodott; volt ott meg tobb apro uzlet, “regiseges”-talan lampak, bar volt ott ezerfele hasznos dolog. A Wesselenyi utca fele haladva, irogep szerelo_golyostoll javito, ruhatisztito. Az Izabella es a Dob utca sarkan, epp sarokra is nyilt, egy kicsi tejesbolt, meg kannakbol kimert tejjel, de mar modern! pasztorizalt uveges tejet is lehetett kapni. Emlekszem: nagyon vastag uveg volt, kek szinu sztaniol kupakkal a tetejen.
Ugy tunik, nem csak az epuletek es bennuk a regi szakboltok, de az egykor szinten megbecsult kultura es muveszet hajdani ismert es elismert kepviseloi is _ embertarsunkkent, megis meltatlanul a mult es a feledes homalyaba merulnek, mint Paudits Bela szinmuvesz.
Nem tudom, meg van-e meg_a Dob utca es a Rozsa utca sarkan volt egy nagyon igenyes es forgalmas orvosi segedeszkozok szakuzlet. A kirakatban szepen elrendezett aruk kozott allt egy 60-80 cm magassagu, a tobb anatomiai szempont szerint bejelolt, teljes emberi testet mintazo szemlelteto figura. Epp ez elott a Rozsa feloli kirakat elott mentem at a tuloldalra, amikor a mogottem vonulo csaladbol az 5 eves koruli kisfiu a kirakati babutol megbabonazva felkialtott: “Anyaaa! Emberiseg!”

 13. csapos — 2012-12-30 18:48 

@professzorpizka:

Professzor Uram, sajnos nekem már nem mondhatod, hogy öregszem, mert az eltelt időt angolul csak present perfect-tel lehet kifejezni.

Escargot kollégának igaza van. A szaküzletek önmagukban megérnek egy posztot. Nekem az jutott az eszembe, hogy az 1960-as évek közepén (már akkor is volt aki gimibe járt), öreg nénik háború előtti csöves rádióit javítgattam. Egy csőcsere, egy papírkondi vagy fazékelko csere és már szólt is. Két szaküzlet közül az egyikben biztosan kaptam alkatrészt. Az egyik a VII. kerület Barát utcában Hornyák Szilveszter alkatrészboltja. Az öregnek valamikor jól menő rádióboltja volt. A másik üzlet a Szalkay, a II. kerület Fő utcában volt. Itt használt szénkefétől, kalapos szovjet tranzisztorig mindent árultak.

 14. csapos — 2012-12-30 18:53 

@lorgerm:

Szerencsére van még pár ilyen üzlet, műhely. A XI. kerület Gazdagréti lakótelepen Csaba (ez itt nem a reklám helye), aki mindent javít amihez 1,5 V – 380 V feszültség kell. Mellékesen egy kis rádió, TV, film kamera gyüjtemény is van a boltjában.

 15. chph — 2012-12-31 13:21 

@csapos: Igen, lassan megint van igény ilyenre.
Persze csak ha lehet és érdemes is javítani.

 16. kszabo — 2012-12-31 17:45 

A városszéli nagy szürke árukiosztó dobozok napjai lassan leáldoznak (Fehér Klára: Oxigénia) Azok maradnak majd meg, amelyek tömegközlekedéssel jól elérhetőek. A görögök már tudják – http://tozsdeforum.hu/auto-2/autopiac/egyre-kevesebben-tudjak-fenntartani-autojukat/
Aki nem kényszerül autó tartásra az magasabb vásárlóerő, erre már sokan rájöttek. Szerény példám: ebben a sok szép kockában nem költök el évi 10 000 Forintot 🙂 http://goo.gl/maps/rdxQQ A szomszéd garázsboltban és kistecsóban meg az éves rezsit. És mellette van egy kétgarázsnyira bővített suszterműhely:)

 17. lencse — 2013-01-01 13:01 

BUÉK mindenkinek.Nosztalgikus lélek lévén, a Ráérünk-kel kezdtem ezt az évet. Apropó garázs: Szatmárnémetiben az 1989-es “felszabadulás” után egy-egy belvárosi garázs főnyereménynek számitott: amit a Csau-rezsimben foggal-körömmel-börtönnel (sic) tiltottak, a fénymásolás/sokszorositás melegágya lett egy kapualj, konszignáció (bizományi, ha-ha-ha ) vagy rendelő lett a garázs. Mai napig is divat egy rendes, modernül átalakitott garázsban működni…

 18. FilcTroll — 2013-01-01 22:38 

Boldog új évet kívánok én is!

A témához: bár a szó talán elkoptatott, de szvsz a kulcs itt is a fenntarthatóság. Nem a növekedésé, nem a fejlődésé, hanem a normális üzletmeneté. Az pedig valamiféle egyensúlyi helyzet: amíg a szolgáltatóhoz, kereskedőhöz bejárnak és fizetnek, addig van esély valamilyen természetes egyensúlyra, ahogy ez sokáig létezett is. Ott is volt nyilván mozgás, de egy (bel)városi üzlet ésszerű üzletpolitikával fenntartható volt. Cipő, hús, képkeret, rádió: szorgalommal, minőséggel egyensúlyban tartható.

A szocializmus ezt (is) felborította azzal, hogy természetellenes helyzeteket tartott fenn, aztán jött az eldobható dolgok fogyasztására berendezett világ könyörtelen igazságossága. De most is van egyensúly: most a romkocsma az, ami fenntartható.

Azt persze ma is meg lehet tenni, hogy központilag beállítanak valamilyen más egyensúlyt, akár városstratégiai céllal. Mondok példát: a magas bérleti díjak miatt Pesten be van deszkázva a Nagykörút környéki üzletek háromnegyede — nem éri meg kivenni szinte semmire. A tulajdonos meg inkább hagyja parlagon, míg jobb időkre vár, de az árból nem enged. Itt ez a fenntartható, egyensúlyi helyzet, de az eredmény dögszag és leromlás. Új egyensúly lenne beállítható, ha a kerületek megadóztatnák a kihasználatlanságot (afféle “zárva tartási adó”), egyben adókedvezményeket kínálnának a megnyitó üzleteknek. Ekkor persze még mindig nem mindegy, hogy kik lakják a környéket, van-e annyi pénz, ami beállít egy fenntartható üzletmenetet, és a sokat hangoztatott kiszámítható jogi környezet sem ártana hozzá. Egy ötlet nyilván nem elegendő, de egy lépés lehet egy új normalitás felé.

Egyébként ki tud egy valóban jó susztert Bp-en, a VIII-IX. kerület határán?

 19. equinox — 2013-01-16 10:34 

@lencse: hogyne, itt Temesváron, az egyetemi negyedben az egyik legnépszerűbb xeroxközpont egy sétálóutcán egy nagy parkoló mellett egy 5-6 világoskék garázsdobozokból álló sor.

A legdurvább ezekben a xeroxgarazsakban szerintem az, h a slágerszakok slágerszakkönyvei (sőt, sok más is) megvannak nekik, mondod h kell az az orvosi / gazdasági könyv, vinni se kell az eredetit, oldalszám szerint fizeted az árát, s 2 óra múlva viheted a másolatot, mert nekik már megvan. Ha új anyagot viszel nekik, amit úgy éreznek, h érdemes stratégiai okokból, a ház számára is extra lefénymásolni, van, aki kedvezményt is ad.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.