Lencsesólet

Közkívánatr a tegnapi TMT (Teljes Mértékben Tréfli) lencsesólet. Egyszerű, mint a faék.

Előszöris, kivesszük a mélyhűtőből az anyukánktól kapott sertéslapockát. Ez kiolvad magától, csak kell neki egy kis idő.

Előszedünk két vágódeszkát (húsos-nemhúsos) illetve megélezzük a késeket, különös tekintettel a szénacél szantoku késünkre, illetve a vékony pengéjű filézőre.

A Nyugati pályaudvarral szembeni hentesnél (ct: Pinczi József) megvásárolt füstölt dagadó ugyan jó, de a főzetlen füstöltáru olyan bizalmi kérdés, mint a nőgyógyász, az ügyvéd, a luxuskurva és más hasonló altesti dolgok, ezért alapos vizsgálatnak vetettem alá. Megállapítám, hogy felületi penész van rajta két helyen is, illetve nem mindenütt járta át teljesen a füst.

Filézőkést ragadtam hát, mivel úgyis a dagadóból ki kell műteni néhány inasabb, porcosabb vagy milyen (rágós) részt. Kiműtöttem, a két penészpöttyöt levágtam és az egészet kockára vágtam és feltettem egy nagy fazék hideg vízben főni.

A lapockáról tekintettel a várható női fogyasztókra, leműtöttem minden mócsingot, így fitness lapocka lett belőle. 1.3 kilóból megmaradt kb kilónyi. Ha időm engedte volna, tuti kisütöm a maradék zsírját, dehát sietni kellett. Kockára vágtam ezt is.

Egy nagy fej hagymát finomra vágtam. Két gerezd fokhagymából az egyik egészben maradt, a másikat a kés lapjával szétzúztam és finomra vágtam.

A füstölt hús szép csendben főtt (lefedve, kerámialapos tűzhely 5-6 fokozat) a habot időről időre leszedtem a tetejéről.

A vöröshagymát beleraktam a teljesen sima teszkós acélserpenyőbe, olajon üvegesre pirítám, majd ráhelyezém a felkockázott lapockát. Mivel nem jó húsízű szaft, hanem ízletes húskockák készítése volt a cél, nagy hőmérsékleten alaposan körbepirítottam. Mivel ez nem teflonserpenyő, jó ha kéznél van egy pohár hideg víz, hogy ha oda akar kapni, löttyintsünk alá. Nem érdemes ennél a fázisnál borral pozőrködni, egyrészt mert a disznópörköltnek mindegy, másrészt ha már súlyos a helyzet, akkor a bor szárazanyag-tartalma csak ront a helyzeten. A borral amúgyis vigyázni kell a pörköltbe, sokan barbár módon nagyon savas bort használnak, ami a cipőtalp-hús gyorsabb puhulását elősegíti ugyan, ám az íznek nem használ. Ugorgyunk.

Cajun fűszerkeveréket és sima édesnemes pirospaprikát illetve fekete borsot szedtem elő. (A só már a hagymára ráment, hogy egy kis levet engedjen, naná). A borssal kezdem, folytatom a fűszerkeverékkel és végül a paprikával és gyorsan felöntöm, mert az égett paprika keserű. A tűzhelyet letekerem felére (12-6) majd miután meggyőződtem róla, hogy a serpenyő alján sehova sincs odatapadva semmi, és van elég leve, lefedem, hadd puhuljon.

A Cajun fűszerkeverék menőn hangzik valójában a sima paprikán kívül mustármag, chili, koriander, római kömény és vöröshagymapor van benne, ezek nagy részét egyébként is raktam volna a pörköltbe.

A közben csendben fortyogó füstölt húsos fazekat időközben többször lehaboztam. A teszkóban vásárolt leveszöldség csomagból a kis fej hagymát egészben, meg az egész hagymagerezdet mellédobom. Szórok bele szárított petrezselyemzöldet is szórok bele. Ez egyrészt jót tesz az ízének. Másrészt pedig arra is jó, hogy a 95%-ban feltisztult levet még rötyögtetni kéne egy óráig, ellenben akit tanult fizikát illetve érdekli a meteorológiát az tudja, hogy a szilárd részecskék elősegítik a csapadékképződést, vagyis a maradék getva kicsapódik a petrezselyemzöldre és könnyen leszedhető.

Közben megpucoltunk két szottyadt-szánalmas fehérrépát, rendes répát, a fél karalábét és zellergumót, ami még a dobozban volt. Belerakjuk a lébe. Füstölt-zöldséges alaplevünk elkészülése már csak idő kérdése. Lefedjük.

Előszedjük a teszkós kétliteres kerámia sütőtálat, belerakjuk a lencsét (fél kilós csomag) meg nagyjából harmadannyi gerslit. Engedünk rá vizet. Tévedés, ez nem áztatás, a műveletnek két célja van. Az egyik, hogy a kerámia tál, noha zománcozott, tán csak felvesz valami vizet ami még jól jön a sütésnél. A másik cél pedig az, hogy ha bármelyik szemestakarmányban lenne zsizsik, az most életéért küzdve megpróbál felúszni. Ebben is volt kettő, hogy gebedjenek meg. Illetve hát meg is gebedtek. Utána még átöblítettem.

Rövid pihenő következett, amíg a zöldség is kicsit megfőtte magát. Mivel elég kicsire aprítottam őket, ez talán húsz perc lehetett. Ezalatt az eddigi hagyma- és zölség héjakat kidobtam az eddig felhasznált edényeket elmosogattam, a konyhapultot letöröltem.

Merőkanállal kiszedtem a megfőtt füstölt hús háromnegyedét-kétharmadát egy tányérba. A tálból a lencse-gersli keverék kábé felét-kétharmadát egy másik tányérba.

A tálban tehát volt lencse-gersli keverék, melyről leöntöttem a vizet. Most hozzákevertem a füstölt-főtt húskockákat és a merőkanál segítségével a prökölt nagyjából kéthamradát sok szaftjával. Olyan sokkal, hogy a maradék pörkölt alá kellett löttyinteni egy kevés vizet. A pörkölt ugyanis ekkor még csak kb 80% puhultsági állapotot ért el. A tálba a misung mellé még ment három kisebb babérlevél. jól összekavartam.

Öt darab tojást óvatosan beleraktam a lobogva forró sós vízbe. Naná, hogy az egyik megrepedt. Négy percig főztem őket, hogy a fehérje már szilárdan tartson, a sárga meg még folyós legyen. Ezek L-es tojások voltak, aki kisebbet vesz, az csak három percig főzze. Hideg vizes tálába szedtem ki őket, három perc hűlés után megpucoltam (leszedtem a héját miután a tálka karimájához ütögetéssel megrepesztettem. Ezt csak azért írom le, mert utálom, mikor a receptben olyan ugrások vannak, hogy az a szerencsétlen, aki az alapján akar főzni nem érti, hogy az előbb még a ház előtt kapirgáló tyúkból hogy lett szárnyasalaplé, illetve természetesen a húst párizsian kirántjuk, mondja a recept, de azt kihagyja, hogy ezt esetleg olajban kellene…) Na.

A tálban tehát ott figyel a lencse-gersli-pörkölt(és szaft)-füstölt-előfőtt hús keveréke. A tojásokat sugarasan elrendeztem. Semmi akadálya nem lenne a diagonális elrendezésnek sem, de ez most egy ilyen nap volt. Radiális elrendezés alatt értendő, hogy a tojások hegyesebbik vége a kör közepe felé nézett. A nagyobbacska füstölt hús kockákat úgy igazítottam, hogy jobbról-balról megtámasszák a tojásokat, illetve egy nagyobb darabot középre raktam. Ennek az ég világon semmi szerepe nincs, de vendégségbe vittem a sóletet, akkor meg már mutasson. Földhözragadt, nyárspolgári, kifelé élő, sekélyes szemétember vagyok, ez van.

A tálban tehát már majd’ minden készen állt a sütésre. De csak majdnem. A füstölt-zöldséges lé ugyanis nem véletlenül rotyogott a fedő alatt. Színre lépett, oly módon, hogy merőkanállal annyit szedtem rá a fent leírt installációra, hogy majdnem tele lett a tál, ujjnyi hely maradt a tetején. Ezt óvatosan kell csinálni, nehogy a csintalan tojások kiérdemesült exkommunisták módjára a oldalt váltsanak, illetve random helyeken bukkanjanak fel. Aki kitámasztotta őket húsdarabokkal ilyenkor fölényesen mosolyog.

Kész vagyunk, fedő a tálra, irány a sütő. miután rájöttem, hogy a rács meghajlik a tál előtt a tepsire raktam rá. A sütőt elegendő száz fokra állítani, a légkeverést felejtsük el, az érdek az, hogy a sütőben álló, százfokos, szaunaszerű levegő legyen. Sülhet vagy két-három órát. Megpuhul már egy óra alatt is, de mivel a hőmérséklet alacsony és nem abajgatjuk, nem fő szét és jobb íze lesz ha tovább marad benn.

A tűzhelyen még ott a lé nagyobbik része, amelybe beleöntjük a maradék lencse-gersli keveréket,. majd rántást készítünk. Ez úgy van, hogy van egy kis lábos ami nem a lekozmálós lábos mert fehér porcelán vagy kerámia vagy mi. De mindenképp a nem lekozmálós lábas legyen.Ne legyenek karcok az alján, az sokat segít. Olajból vagy fél decít hevítünk benne. Kb két perc után már elég meleg. Púpozott evőkanál liszt megy rá. Ezt folyton kavargatni kell, különben elindul a mini eocénprogram, kis házi lignitgyárunkban, amelyről eddig azt hittük, lábos.

Ha a trutymó már két színárnyalatnyit barnább lett a kiindulóhelyzetnél löttyintsünk alá vizet a mindig a tűzhely mellett készenlétben álló vizespohárból. Aztán folyton kevergetve rakunk át merőkanállal egyre több levet a rántásos lábosból, amíg ilyen sár-sűrűségű világosbarna trutyi nem lett belőle. Apránként tettem bele egy kis pohárnyi (kétdecis) tejfölt, de ez nem kötelező. A trutymót beleöntöttem a levesbe. Villanytűzhely hármas fokozatra le, megkavar, fedő rá. Lefeküdtem, aludtam egy órát, mire felkeltem a leves alatt ki lehetett kapcsolni, a sólet addig sült még, míg lezuhanyoztam, felöltöztem, dühöngtem egy sort, mert a nők sokáig készülnek el, majd még egyet, mert szerintük ők eddig ránk, férfiakra vártak, majd kivettem a tálat (kesztyű! kettő!), bele egy kosárba és irány a buék. Állítólag jó lett. Szerintem is, de én elfogult vagyok.

18 hozzászólás

 1. FilcTroll — 2013-01-01 22:45 

:))))

 2. weelma1 — 2013-01-02 18:35 

Estét!
1, pizka menj Te a picsába – már hogy finom legyek – rég röhögtem ilyen jót!
2. ezt bármelyik “jobb” gasztoblog leközölhetné – ha nem akarják, akkor szíjjanak gázt! B tipusút, ha lehet.
3. mindösszesen hány óra kellett ehhez az eksönhöz?
4. ki mosogatott el sűrű anyázás közepette?
5. mennyi bor / és milyen?/ fogyott mindeközben?
6. a család mennyi ideig fogja hallgatni, hogy milyen faszát főztél a fél városnak?
Még rengeteg kérdésem lenne, de ahhoz megint el kéne olvasni…..
amúgy meg BUÉK.

 3. professzorpizka — 2013-01-02 19:39 

@weelma1:
1. már indulok is, előtte egy bikinis fotót azért megnéznék.
2. már írom a következő gasztroblogposztom, miután meglepve tapasztaltam, hogy érdekel embereket, hogy főzök
3. Úgy másfél-kettő, plusz amíg sült, nem szeretek kapkodni, annak mindig elrontott étel a vége.
4. Én.
5. Buborékos ásványvíz, tekintettel arra is, hogy estére sok whisky elfogyasztása lett beiktatva, négyen fiúk két üveggel ittunk meg.
6. A családnak nem újdonság hogy szeretek főzőcskézni, az ismerősöknél a legkülönfélébb módszerekkel pitizek elismerésért.

Végül a cucilista önkritika jegyében leírom hogy kicsit túl száraz lesz, következő alkalommal úgy 10% mértékben el lesz tolva az arány a folyadék javára a lencsével szemben.

és BÚÉK

 4. weelma1 — 2013-01-02 20:56 

re1: Kiszel Tünci jó lesz? ( görény vagyok mi? )
re2: ebben a stilusban persze. A malackaraj az kutyafasza ehhez képest. Mindig mondtam, hogy az igazi szakács az csak férfi lehet.
re4: hmmm.
re5: gratulálok!

Holnap megint elolvasom – tényleg sikongattam a röhögéstől – és még lesznek kérdéseim.
PS. szerencsém, hogy a szomszédaim, még, szabadságon vannak! Hülye svábnak hiába magyaráznám, hogy a grünkohl mellett más is van…..

 5. professzorpizka — 2013-01-02 22:08 

@weelma1: írtam pár malackaraj posztot de meguntam…

 6. noirp — 2013-01-03 09:54 

uhuhu, köllött ezt nekem öt órával reggeli után olvasni, már lilát-zöldet látok. Ilyesmi viszont gasztroblogok esetén ritkán fordul elő.

“dühöngtem kettőt(…)majd még egyet” fölösleges vala, mi, nők, így jövünk világra, tudod, szabadeséssel fejre.

 7. weelma1 — 2013-01-03 19:13 

a mócsingot meg nem csak a női fogyasztók miá jó leszedni, hanem egyes férfiemberek sem vannak oda érte – annyira. a lányomat szoktam ezzel idegesíteni ti. nincs is jobb, mint egy, jó, darab mócsingos, zsírtól csöpögő HÚS! 18 éves és szőke. viszont a kisült zsír friss kenyéren….
találkoztál már olyannal, hogy amikor “middle of the night” kikódorogtál a konyhába – szigorúan csak vízért – és a család valamely nőtagjának csak hátsófele állt ki a hűtőből? és nem értik, hogy miért van ( permanens ) agyhártya gyulladásuk. ( noirp sikítani fog! )
a fizika meg a meteorolia bevonása a posztba az tudatos volt, vagy csak, úgy , jött magától?
szerintem, Te, élvezed a főzőcskét, ha nem izélgetnek közben a háttérből – mér a bal kezedbe fogod a fakanalat? kicserélted a vizet a mosogatóban? súrolót is használtál a lábashoz? and so, and so…..

no, csak ennyi.

 8. professzorpizka — 2013-01-03 19:35 

@weelma1: a konyha kicsi és lehetőleg mindenkit kiküldök onnan ha főzök.
Tudatos? Az egész írás nem tudatos, de a petrezselyemzöldet tényleg ilyen okból raktam bele.
18? Szőke?

 9. weelma1 — 2013-01-03 19:56 

a 18-ra: No-no!
minden ételből – leginkább a levesekből – kiszeparálom a lottyadt, taknyosra főtt zöldségeket, mert undorítónak tartom. persze az íze legyen benne, mert anélkül bullshit. ezért szeretek egyes kínai kajákat, mert képesek frissen, ropogósan tartani a zöldségeket.
no, most megyek és elolvasom a céklásat!

 10. professzorpizka — 2013-01-03 20:05 

@weelma1: hoppá, megszólalt a lányos anya 😀 A főtt zöldség nekem se nagy kedvencem.

 11. weelma1 — 2013-01-03 20:55 

@professzorpizka:

APA. de csak a közvélemény miatt szólalt meg!:)

 12. professzorpizka — 2013-01-03 20:59 

@weelma1: és a csőre húzott AMD is csak stílusos kiegészítő 😀

 13. weelma1 — 2013-01-03 21:03 

@professzorpizka:

valahogyúgy, de a 12-es, lefűrészelt csövű ( lupara ) jobb! apósom mondotta volt…

 14. professzorpizka — 2013-01-03 21:08 

@weelma1: Ja épp ma beszélgettem erről egy lányos apával… Apósodnál gyorsabb voltál a Peacemakerrel?

 15. weelma1 — 2013-01-03 21:24 

@professzorpizka:
ha Ő lett volna a gyorsabb, akkor, most, ezt nem olvasnád!
és egy lövésből, de nem akarok nagyképű lenni!

 16. professzorpizka — 2013-01-03 21:28 

@weelma1: a taktikai dupla a stréberek módszere, egyetértünk

 17. weelma1 — 2013-01-03 21:40 

yes sir!

/ csak úgy magunk között: a lőszer már akkor sem volt olcsó /

 18. weelma1 — 2013-01-03 22:10 

ezt találtam nehány perce: Házi Praktikák blog – Fánk sütése: ” a tészta könnyű legyen. FAKANÁLLAL ADDIG VERJÜK, AMÍG HÓLYAGOS ÉS FÉNYES NEM LESZ”. szerintem ez már rendőrségi ügy. a felbújtó megadta a nevét is.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.