Addig is, amíg újabb rendszerváltó tanulmányom megírására össze nem szedem az energiát, megnyilvánulok romkocsma-ügyben.

Rom+kocsma

Amint a fenti, egyszerű képlet is nagyszerűen demonstrálja, a romkocsma létrehozásához a fenti két elem együttes jelenléte szükséges. Meg katalizátorok. Romkocsmát tehát nem lehet csinálni olyan helyen, ahol nincsenek romok. A hetedik kerületben vannak romok, egyrészt azért mert a házak elhurcolt lakói helyébe nagyrészt lumpen elemeket telepítettek hatvan éve, másrészt ezek kitakarítása óta meg mindenki várja, hogy akkor most lesz spekuláció, vagy nem lesz spekuláció. Ez a várakozás nagyjából egyidős az épületekkel, hiszen tudjk: a Madách téren álló barna modernista Sötét Kapu is egy ingatlanspekuláció miatt épült, de a Király utcából végül nem lett alternatív Andrássy út.

Tehát ezek a házak szép csendben rohadnak. Kirúgták a korlátokat hetente kétszer lesuvickoló házmestert, az őt megfizető lakókat marhavagonra rakták és elvitték. Az üzlethelyiségekből eltűntek a szaküzletek. Igen a szaküzletek. Régi tervem, hogy írok a szaküzletről, azt hiszem itt az ideje, hogy ezt most megtegyem.

Kitérő: a pesti szaküzlet

Réges régen, (és újabban) a pesti belvárosi többemeletes földszintjén illetve utcai bejárású szuterénjában üzlethelyiség volt és van. Ebben régen Schwartz Ármin és Fiai Gyarmatáru Kereskedése, Müller Leopold Legfinomabb Angol Úri Kelmeboltja, Meinl Gyula (Bécs-Budapest-Prága) Csemegeüzlete, Harkányi (Hauer) Ferencz Cipőjavító műhelyecskéje és más hasonlók működtek, az ismert eseményekig, ahogy TGM kurziválva mondaná. Ma ezek a 0-24 pia- ropi- cigi- koton boltok, szoláriumok, ingatlanközvetítők és hasonlók.

A köztes ötven évben pedig ezekben a helyiségekben működtek a szaküzletek. A szaküzlet rendszerint hiánycikket árult, országos monopóliummal. Tegyük fel, valakinek volt egy világvevő, erősítővel egybeépített Videoton készüléke (melyről minden bennfentes tudta, hogy Toshiba koppintás), melyben kiment egy tranzisztor- vagy ellenállás. Nosza elment a – teszem azt – nyíregyházi Gelka-üzletbe, megvenni ezt az alkatrészt. Ott szomorú arccal közölték, hogy ez a fajta alkatrész sajnos hiánycikk, sehol sem kapni. Megbízható törzsvásárlók, helyi notabilitások grátisz kaptak egy nagyon jó sztorit arról, hogy az adott tranzisztort a furfangos magyar gumitalpúak néhány Szacsikó és Micukó felpróbálása, két-három Norijuki és Tadajuki lekaratéjozása után, furfangos módon juttatták ki Japánból (tervrajzostul) és az csak fedőtevékenység, hogy belerakják ezekbe az erősítőkbe, a valódi felhasználási terület az atomrakéták célravezérlő berendezéseiben van, ezért az export nagy része oda megy, a rádiókba csak annyi kerül amennyi épp muszáj. Mindjárt elviselhetőbb a hiány, nem?

Mármost ilyenkor az ember a Gelkás útmutatásai után felül a vonatra és felmegy Pestre a szaküzletbe. Ez a szaküzlet valahol a mai romkocsmás negyedben volt található, valamilyen szövetkezet nevet viselt. Belépve enyhén patikai hangulat fogadta a vásárlót, műpolitúr, vitrines pultok, misztikus fiókos szekrények és egy barnaköpenyes alak, homlokratolt szemüveggel és világrekord-gyanús affektálással. Rutinos pestrejárók tudták, ohgy meddig kell menni a villamossal, hol kell átszállni a trolira, és hogy vinni kell az elhullott régi tranzisztort. Mert ha valaki nem vitte, azt a pesti szakeladó fogta, és – hamm – bekapta.

Kiderült ugyanis, hogy abból a tranzisztorból, amelyről a vidéki eladó (aki feltelefonált hogy megy egy jó embere, adjanak már neki alkatrészt, de mondják azt, hogy a helyi szakszervizben lehet csk beforrasztani) csak harangozni hallott, létezik két- és háromlábú, 2-4-8 ohmos verzióban és menjen haza és nézze meg, ha nem tudja, milyen tranzisztort akar venni. Az se segített, ha a nyíregyházi eladó pontosan, műszaki szaknyelven felírta az alkatrész nevét, ugyanis mindenképpen le kellett őt fitymálni, még műszakibb szaknyelven. A fenti közbeszúrásból az is világos, hogy természetesen az üzlet saját telefonvonallal is bírt.

Happy end esetén kicsi barna papírtasakban az alktarésszek az atyafi mehetett is haza, persze miután elintézte a rokonok-ismerősök által rábízott egyéb pesti elintézendőket, a tök ugyanilyen pestiröltex szaküzletben megvett finomabbik fajta (varrógépbe való!) német selyemcérnától, a gumimatracba szintén csak pesten kapható (metrikus! colos nem jó!) leengedőszelepen (jugoszláv, naná) át, a minisztériumba Kovács elvtársnak beadandó házipálinkáig bezárólag.

Aztán annyi lett (pár kivétellel) a szaküzleteknek is. Kérdés, hogy mi legyen ezek után ezzel a kerülettel. Volt kábé hatféle terv, a Madách térrel keződő, százötven éve megtervezett ingatlanfejlesztésen át a világörökséggé nyilvánításon át a rehabilitációig, özös jellemzőjük, hogy egyikből se lett semmi. A romok tehát megszülettek, jött a kocsma.

Kocsmahiány

A kocsmának jönni kellett, hiszen a romkocsmák előtt (amikortájt én 19 évesen Pestre kerültem) egy-két egyetemi klub, régimódi, bordó-fehér metlachit padlójú tamponálók, illetve Pussta-Betyáren -Tschikosch-Karikasch Jáááá stílusú turistafogók jellemezték a várost. Teljesen természetes, hogy pár élelmes vállalkozó egyszerűen alkalmazta a receptet, miszerint tűrhető áron kell piát adni, bécsi (vagy nyugatabbi) zenét kell játszani, és abból lesz pénz. És lőn.

Eddig a rom és kocsma, lássuk a katalizárorokat.

Katalizálta a jelenséget a sok olcsó repülőjegy és az, hogy sokan szerettek volna belesni a vasfüggöny mögé. kb úgy, ahogy én most kiváncsi vagyok, milyen lehet Észak-Korea. Egzotikus. Mindez ráadásul tele jobbnál jobb csajokkal.

Ezek a helyek ráadásul történelmi, macskaköves környéken voltak. A macskaköves-múlt századi feeling bárhol máshol csak belépő és illedelmes viselkedés ellenében tekinthető meg. Prágában az igazán politúros környéken négyszer annyiba kerül a sör, mint másutt, bohócnak öltözött a pincér. Amerikában is van pár ilyen környék de nagyon mű és cseppet sem európai. London? Párizs? Ne is bezéljünk róla, a híres bulinegyedek önmaguk paródiái. Itt meg spontán, két McDonalds között félúton, igazi régi házban, igazi macskaköves utcán, abszolút élvezhető és trendi zenével, jó csajokkal, közepesen rossz sörrel és szabadon szívható fűvel lüktető bulinegyed van, mert nem tiltotta be időben senki.

És a politika

Las Vegas óta tudjuk, hogy ilyen persze nincsen a maffiának leadott jatt nélkül. Talán emlékszünk még a mínuszos hírekre a VII. kerületi rendőrkapitányságon végrehajtott tisztogatásról és az előző éra erzsébetvárosi potentátjainak bevádolásáról. Nyilván én vagyok a gonosz és rosszindulatú, amikor azt gondolom, hogy nem független a dolog attól a hatalmas üzlettől, amely a világ legfelkapottab szórakozóhelyeinek „bevédése” jelent.

Az meg egy kiváló üzenet, hogy ezeket a Szodomákat és Gonorrheákat (elnézést) bezárják éjfélkor. Sag schon, ahogy azt a régi lakók mondták, 22:30 és 23:15 között biztos nem lehet körbeadni a spanglit vagy meginni hat viszkikólát. Mint világutazásban némi tapasztalattal bíró egyén, tudom, hogy az ilyen csendrendeletek a fiatalság érdekeit szolgálják, a buli ugyanis a helyben megismert srác/csaj lakásán szokott folytatódni, esetleg a hostel folyosóján,  törökülésben, háttal a falnak dőlve, ölbe vett lányokkal, amint azt a Tankcsapda is oly szépen megénekelte. Nehogy felfázzanak szegények.

Miután a Rogán- és Rétvári féle alakok (akik az ilyen bulikból kimaradtak a KISZ- és lelkitábor bulikon) igazából szarnak a nyuggerekre, előbb-utóbb létezni fog a megoldás, hogy ezek a helyek megint kinyissanak és hajnalig tartson újra a buli. A megoldást pénznek hívják és a megfelelő (új) zsebekbe kell tömni.

Ha pedig a heyek elmennek a Kazinczy utcából, aggodalomra semmi ok. Rom, az annyi van, amennyi csak kell. És a legtöbb fittebb, fiatalosabb, mint a most ugráló csinovnyikok. Szóval fel a fejjel és irány szilveszterkor a Kazinczy utca!