Közszolgálat

ja, a közszolgálat, az bizony forró dolog.

A közszolgálatnak néhanapján be kell szólnia a hatalomnak. Meg az ellenzéknek. Ezt itthon legfeljebb blogok tehetik meg.

A közszolgálat hiánya tette naggyá a HírTv-t és az atv-t. Igaz, hogy egyoldalúan és megrendelésre de ők azok, akik rákérdeznek, hogy na, hová is lett az a tízmillió? Hogy is vagyunk a térdig érő kilátóval, Kóka villájával vagy Viktor vagyonbevallásával? Mikor lesz már négyes metró? Miért nincs jó egészségügy? Az ezt szolgáló korrekt műsorok mellett nehéz lenne levegőhöz jutni, de aki ezzel próbálkozik, egyáltalán nem jut levegőhöz.

Közszolgálat lenne a kultúra felkarolása, méghozzá több műsorban. Az olyan kultúráé is, amelyik országszerte háromszáz embert érdekel. Csak ezt nem lehet úgy, hogy van három műsorvezetőnk, akik a pesti színházakkal és galériákkal, meg a húsz éve csúcson volt írókkal még csak-csak elboldogulnak, de abban, hogy akkor mi a művészet a Kétfarkú Kutyában vagy a napirajzban, vagy Nyelvész Józsiban; már megfőttek. Legfeljebb távolságtartóan tudnak affektálni, hogy némá, állítólag az is kultúra, meg a fiatalok az interneten csinálnak ilyen izéket, na hogy is mondják ezt… Ennek a hiánya elszigetelt közösségeket, meg a tévére rá se bagózó embereket eredményez. Pedig jól szerkesztett, underground, alternatív, hoch és egyéb kulturális műsorok rangot adhatnának olyan embereknek, akik jelenleg csak otthon ülve építgetik – öntudatlanul- a magyar kultúrát. És persze magukat, mert ők a magyar kultúra, de legalábbis jelentős része a kultúrának, még akkor is, ha bizonyos magaslatokról ez nem látszik.

Vagy ott van a gasztronómia. A legnagyobb magyar gasztronómiai adó fantáziátlan séfekkel és magyar-lengyel csereműsorokkal operál, holott tele az ország érdeklődő bloggerekkel, akik a francia séfektől a falusi disznóvágásokon át a kreatív vasárnapi ebédekig tesznek azért, hogy a nemzet végre áttérjen a pipiropogósról a az ételre.

Ott van az ismeretterjesztés. Van számtalan ismeretterjesztő csatorna, üzleti modelljük viszont az import. Ugyanazt a tudományos sajtburgert esszük, mint az osztrákok, az equadorika, vagy az indonézek. Rettenetes, félrefordításoktól és ténybeli tévedésektől hemzsegő szinkronnal. Holott tele van az ország tanársegéddel, akik a maguk szórakoztatására írnak biokémiáról, hadtörténetről, geológiáról, kerékpárversenyekről… Nemzeti érdek lenne, hogy szóhoz és képhez jussanak, mert Rockenbauer Pál óta alig esik szó arról, hogy rákokat Budapesthez legközelebb nem a Bering-tengeren lehet fogni. Hogy minden űrhajó amit kilőnek, magyar műszerrel méri a sugárdózist, amelyet a vilgáűrben kap. Hogy Európa egyik legnagyobb számban eladott kompakt autóját magyar ember formatervezte. Hogy az ARD fúvós világbajnokságát pár évente magyarok nyerik meg, hogy öt egyszerű szabály betartásával tíz évvel tovább élhetünk. Hogy az aszú mitől más mint a portói, hogy mia a reduktív és mi az oxidatív borérlelés. Hogy nemcsak az Amazonas medencéjében vannak Orchideák, hanem a TESCO mögötti libalegelőn is.

Ott vannak a műszaki dolgok. Az rendben van, hogy a Tokió melletti autópályahíd szupersodronyból készült, de az is műszaki dolog, hogy valaki a biztonságos vezetésről, az üzemnyag-spórolásról érthetően beszéljen.

Ott vannak az országos nagy kérdések: az egészségügy, az oktatás, az abortusz, a cigányok, az államadósság. Az egész ország szakértője ezeknek, holott csak olyan műsorokat látni, amelyek egszerűen közlik, hogy ebben X a hibás, a másikban meg Y. Arról, hogy mi az állampapír vagy mi az az ambuláns műtét, meg senki sem tud. Nincs egy normáls háttérműsor, ami ezeket feltárná.

 

Most tehát lehanyatlik a "közszolgálati" királyi tévé. Csak nőn a helyén valami kultúrnövényzet…

 

6 hozzászólás

 1. Hullafotós — 2010-01-05 11:48 

Prof, nagy és velős dolgokat pakoltál az abroszra. Félek, ezt így együtt nem is lehet megenni, ha lehet, gyomorrontás a vége.

Rakonczai professzor (a magyar természetvédelem legnagyobb élő alakja) mondta: Tudom, h lopják a fát, kell tüzelőnek. De abból az állapotból, h ez normális, nem indulhatunk ki.

Talán, ha ki-ki a saját háza táján fogalmazza meg saját, teljességgel közszolgálati misszióját, eljutunk vhová. Így hát hajrá régész, hadtöri, gasztro, latin, kocsma, pénz, bor stb. blogok, Kossuth Rádió Kultúrkör műsor ésatöbbi.

hullakatt

 2. ludens — 2010-05-05 11:19 

Professzor úr, kíváncsivá tett. Mi az az öt egyszerű szabály, aminek betartásával tíz évvel tovább élhetünk?

 3. Professor Pizka — 2010-05-05 11:54 

@ludens: sajnos honfitársaink nagy részének:
1. ne bagózz annyit
2. na piálj annyit
3. heti 3x20min mozgás
4. napi két alma
5. nyugi

 4. tesz-vesz — 2010-05-05 12:20 

jó poszt

 5. NextGeneration — 2010-05-05 14:43 

Tartalmas, és jól eltalált Post!
Ajánlom a nagyokosok figyelmébe, hogy rájöjjenek, miért sikeres a BBC és miért nem a Magyar Királyi TV. Amúgy mindig megpróbál minden kormány alkotni valami ország-imázs féleséget, de nem akar nekik összejönni, mert addig, míg nem tudják, hogy MA mire lehetünk büszkék, addig hogyan tudnák az országot reklámozni? A ’60-as évekből ránk maradt sztereotípiákkal ma már nem lehet eladni semmit. Igazán senkit nem érdekel a szürke marha, meg a puli. Ezek reklámértéke lejárt…

 6. FamilyGuy — 2010-07-20 13:32 

Igen jó poszt, gratula.
Valahogy valaki megállította az időt 1995 körül…?
Mi okozhatta ezt az időanomáliát? Talán lustaság? Nem hiszem.
A képernyő fétis még mindíg, csak az “arra felkentek” kerülhetnek rá. Ezzel együtt az Internet és annak minden hozadéka csak “kisszines” lehet maximum.
Majd egyszer talán, késöbb…
Addig is maradok a különböző blogok
mindenevő és érdeklődő olvasója.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.