Félmosoly

Ha az ember kicsi és kelet-európai, akkor ő egy rendes angolszász (német, kínai stb.) helyen nem más, mint Borat az öltönyös kazah riporter. Régen Kínában külön palota állt rendelkezésére, mert az olyan barbár, aki késsel nyúl a tálba az más dolgokra is képes lehet. Az arabok külön kurvákat tartottak ez ilyen vendégeknek, európai helyeken a kisporcelánnal terítenek és acél evőeszközzel, mert az ezüstöt nehéz pótolni.

Abba a tévképzetbe is ringathatjuk magunkat, hogy ha fenti dolgokon már túl vagyunk, már tudunk négyujjas- és windsor csomót is kötni, nem "epres pezsgőt" kérünk a pincértől, hanem kir royalt a garcontól, attól már ojrópéerek lettünk. Hát nem. Illemtanórára járva egy-két hónap alatt eljuthatunk a 18th Earl of Akármicsoda and Viscount of Hogyishíjják eleganciájának 95%-ig. Persze a maradék 5%-ot majd az ükunokánk fogja hozzátenni, de nem ez a lényeg. Az újnemes is nemes. A kézremegés, amit a Dom Perignon pezsgő okoz majd elmúlik.

De ezután még nagyobb lecke következik. El kell foglalnunk a helyünket a társaságban. Amerikai (angol, német, stb. ennyiszer nem sorolom fel) társaságban hamar gunyoros, hátmögötti félmosolyok céltáblái leszünk, ha beleszólunk a nagyok dolgába. Képzeljük el az öltönyös kismókust valami zártkörű fogadáson, akit beengedtek, mert sikerrel behódította magát valamelyik vezérigazgató lányának combjai közé. Megvan? Na, most ez a kismókus (akinek fel van kicsit húzva a bal csuklóján a mandzsetta, hogy látsszon a Rolex) kezében egy pezsgőspohárral odasétál a békésen társalgó, mondjuk Csányi és Demján urakhoz és röviden vázolja nekik a modern vállalatvezetési trendeket. Látjuk ugye Csányi és Demján úr mosolyát?

Na ezt kell elkerülni. Ennél a mosolynál kevés rosszabb dolog történhet az emberrel. Például, ha nem szólnak neki időben.

7 hozzászólás

 1. paranoid T.R. marcipan — 2010-11-22 22:15 

de ha nincs egy barátod se, csak kejjfeljancsijaid, akkor nem szól senki. vagyis szól, csak le. a tökéletesség a maga szubjektív valóságában él. mondanám, h pofára esik, és átkerül mások valóságába, de túl sok olyat ismerek, aki akkor is állítja, h nem esett bele a szakadékba, amikor minden csontja ripityára tört. persze a csontok ripityára törése azért egy próbát megér.
tekintettel az újfajta ellenőrzési rendszerre, a fentiek a valósággal és gondolataimmal történő azonossága a véletlen műve, és elhatárolódok.

 2. nandras01 — 2010-11-23 00:42 

valamikor, még az átkosban, olvastam egy cikket, talán az élet és irodalmban.
nem emlékszem sem a címére, sem magára a történetre, ill. abból annyira, hogy európa és mi viszonyairól szólt, és egy kép megragadt bennem., valahogy így szólt:
csöngetünk.
európa ajtót nyit, és mi ott állunk az egy száámal kisebb zakónkban és lehamuzott gallérral…
akkor is tökéletesnek éreztem – ezóta ez az érzés csak fokozódott.

 3. nandras01 — 2010-11-23 00:43 

ezóta=azóta

 4. Iustizmord — 2010-11-23 13:39 

hm, majd ha a vállalatvezetésben is fülkeforradalom lesz.

de addig is tudjuk, hogy a modern vállaltvezetásnek a “legyen egy haverod a kormányban, meg egy az ellenzékben” az alfája és az ómegája.

végezetül egy idézet tgm-től:

“édes aladárom, vedd már magad mellé ezt a béla gyereket, az anyja kruzsinszky lány, gyermekkori ideálom”

 5. altoid — 2010-11-24 10:41 

Nekem ebben eleg sok tapasztalatom van, mivel a fel eletemet kulfoldon toltottem, kulonbozo orszagokban. Amit leirsz, az reszben igaz, de sajnos abszolut rossz hozzaallas. A legnagyobb baj a kelet-europaiakkal, hogy elhiszik magukrol azt, hogy “alacsonyabbrenduek”. Az altalam (hosszu kiserletezes utan) legsikeresebbnek talalt strategia a kovetkezo: igen, en vagyok Borat a kazah riporter, es EPPEN EZERT sokkal jobb fej vagyok nalatok, unalmas es elpuhult nyugatiaknal. Ha hiszed, ha nem, remekul bevalt! Sokkal inkabb tisztelnek ugy, hogy vallalom ami es aki vagyok, mintha oket probalnam gorcsosen utanozni. Egy pelda: igen szep magyaros, kulfoldieknek nehezen kiejtheto nevem van. Ahelyett, hogy atmennek “Kevin”-be, addig szekalok mindenkit, amig meg nem tanuljak rendesen kimondani. Es megtanuljak.

 6. altoid — 2010-11-24 10:43 

Amugy nagyon tetszik a blog, gratulalok! 🙂

 7. Frengi — 2010-12-31 23:04 

@altoid: Erről eszembe jutott egy ismerősöm, Kolozsváron született, leírom a nevét: eredetileg Nagyházi Koppány volt, de mivel 2 éves kora óta itt él, gondolta fel vesz inkább egy német nevet: most Koppány Grosshausernek hívják.

Esküszöm, hogy igaz, és nem én találtam ki.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.