Korszerű hivatal

A páternoszter lassú búgással rótta unalmas körjáratát. Az Államtitkár lassan csoszogott oda a kerengő telefonfülkékhez. Ahogy belépett az épületbe, a lábaitól felfele megindult a paralízis, amit egy rendes állami irodaház vált ki az emberből. Igyekezett szokásai szerint úgy időzíteni az érkezését, hogy a vidáman csivitelő gyakornoklány-csapat alá nézhessen a páternoszter miatt, de ez most nem jött össze. Beugrott a fülkébe és elindult a harmadikra. Nagy nyekkenés, egy méterre látszott még csak ki a harmadikon, amikor megállt a szerkezet. Épp kimászott volna, mikor újabb nyekkenéssel újraindult. Kiugrott, pofára esett.

Szerencsére nem látta senki, ezért viszonylag méltóságteljesen elért az irodához, ahol legnagyobb meglepetésére nem volt ott Mónika, a titkárnő. Így nem volt kész a kávéja sem, márpedig anélkül nem kezdte meg munkanapját. A telefonjára sms érkezett: Mónika egy autóbaleset miatti dugóba került. A káféfőzőn a "Short" az +Espresso, + sugar, majd a Go feliratú gombot kell megnyomni.

Odament a géphez. A gombokra más dolgok voltak írva. Mindenesetre a nagy zöld gombot megnyomta, abból baj nem lehet. A gép felbúgott, majd ráérősen, de mégis tempósan üres papírlapokat kezdett az Államtitkár lábára köpködni. Nagyot rúgott a gépbe, de az nem állt le. Félelmetes lélekjelenlétről tanúságot téve megnyomta a piros gombot, de a gép nem állt meg. Újabb rúgás, a dugó kirántódott a falból, a gép megállt.

Meglátta a másik gépet a sarokban. Előhalászta telefonját, az sms-ben írt gombokat megnyomta. Ez a gép egy extra cukros, rövidre főzött eszpresszó kávét csorgatott egyenletes sugárban a lábára. Mostmár bazmegezett.

Előszedett egy csészét a kávéfőző alatti szekrényből. Azért találta meg elsőre, mert a másik szekrény az iktatóbélyegző miatt zárva volt. Behelyezte a nyílásba. Telefon elő, gombok megnyom. Újabb kávé a lábra. Megnyomta a csésze fölötti gombot, mire a gép egy adag őrölt kávét köpött a csészébe. Átrakta a csészét a kávéfőző pisilőjéhez. Nem baj, zaccos lesz, na és -gondolta.

A kávét megitta, a csészét lerakta Mónika asztalára és bement a párnás ajtajú irodába. Elolvasta volna az emailjeit, de Mónika még nem nyomta ki őket.

Visítás hallatszott. Mónika a rohanástól kicsit csapzottan állt az irodaajtóban. A jó karban lévő kora negyvenes nő azt hitte, valaki betört. Az Államtitkár előjött a szobájából, szájából ömlöttek a szitkok. Mónika sírva szedegette össze a földről a papírt, egyúttal feltörölte vele a padlóról a kávé nagyját.

Az Államtitkár tovább szidta volna, de a telefonon felgyulladt a piros lámpa, amely a Miniszter hívását jelezte. Az Államtitkár ettől azonnal készséges félvigyázállásba kapta magát, felső teste 10-15 fokos szögben előredőlt, negédes mosolya a telefonra nézett. Mónika vett egy nagy levegőt és felvette. A Miniszter titkárnője, Mariann volt az, Mónival egykorú és szintén jó karban lévő vezetői titkárnő, egyébként a barátnője. Kedvező testi adottságaik és megfelelő végzettségük miatt húsz éve dolgoztak különböző nagyfőnökök mellett.

Telefonon nem beszélhették ki a bénaságukat, Mónika jól tudta, hogy Mariann mögött ott áll a Miniszter és a dekoltázsába bámul a válla fölött, ugyanúgy, ahogy az Államtitkár stírölte az ő melleit.

A Miniszter úr egy iratot szeretne továbbítani az Államtitkár úr Ájpedjére, szólt Mariann. Természetesen, küldjétek csak -válaszolta Mónika.

A Miniszter úr diktált Mariannak. Mariann legépelte, kinyomtatta. A Miniszter úr elolvasta a kinyomtatott szöveget, majd két bekezdést kivetett belőle és hármat beleíratott. A szöveget Mariann újra kinyomtatta, a Miniszter aláírta. Mariann lefénymásolta az Irattár számára, majd beszkennelte, pdf formátumban elmentette, behívta a Miniszter Ájpedjére. A Miniszter nem volt egészen elveszett az informatikában, de azért amikor a titkárnő először bekészítette az asztalára az ájpedet, lecseszte, hogy ad 1. mi a fenének vesz ilyen csúnya tálcát, amikor egy miniszteri irodába ezüst tálca kell, semmi helye a technónak, ad 2. hogy meri az asztalán felejteni? Aztán persze a Miniszterelnöki Szóvivő közölte, hogy az ájped jó és hasznos. Azóta a Miniszter mindent az ájpeddel intéztetett.

A hárommal odébb lévő irodába közben átért az irat. Mónika kinyomtatta. Bekopogott az Államtitkárhoz. Megérkezett a Miniszter úr ájpedjéről küldött átirat az Államtitkár úr ájpedére! A miniszter szó hallatán az Államtitkár talpra ugrott és összevágta a bokáját. Nyomtassa ki a Miniszter úr átiratát az ájpedről! – szólt. Mónika a nyomtatóhoz lépett, dokkolta az ájpedet majd kinyomtatta az iratot. Az irat semmiről nem szólt, legalábbis semmi olyanról, amit nem lehetett volna telefonon elmondani.

Üzenjen vissza a Miniszter úrnak (bokacsattanás) hogy megérkezett ájpedünkre az ájpedjéről küldött üzenet és főzzön egy kávét! – mondta az államtitkár, majd vigyázva, nehogy közel menjen a gépekhez, elindult ebédelni.

7 hozzászólás

 1. paranoid T.R. marcipan — 2011-04-29 13:22 

Valamiért nekem is az jutott eszembe, h minek egy olyan közigazgatásba, ahol az e-maileket ki kell nyomtatni és iktatni, a leveleket szintén, aztán szkennelni, ahol nincs kereshető számítógépes nyilvántartás az aktákról, mert bár elvileg be vannak ütve, a fejlesztő informatikus nem volt hajlandó kereshetővé tenni az adatbázist mondván, h nincs arra szükség, és csak aktaszámra lehet keresni… és még tudnám sorolni, de gyomorgörcsöt okoz, úgyh abbafejezem 🙂

 2. altoid — 2011-04-29 19:35 

Ez tisztára olyan volt, mint egy Mikszáth novella! 🙂 Mondjuk ez azt is mutatja, mennyire nem változott száz év alatt semmi. Nem is értem az “elmúltnyolcévezőket” és “elmúlthúszévezőket” – ezek tényleg azt hiszik, hogy régen más volt? Vagy hogy mostantól más lesz?

 3. Boston2 — 2011-04-30 00:38 

Nagyon életszerű… csak nem ott dolgozol? 🙂

 4. noirp — 2011-05-01 10:42 

Baszics… én hazamegyek az anyukámhoz és kisírom magam az ölében. Ez a poszt annyira fejbe somott.

Pedig eddig is nyilvánvaló volt, hogy Kedves Vezetőink hol is tartanak a technikai fejlődésben.

Emlékezzünk csak Körmendy-Ékes Judit úrasszonyra, aki 2001-ben kifejtette(azt sajnos már nem tudom pontosan, milyen, de magas közmédia-funkcióból kiszólva) hogy az internet csak arra való, h pornóképeket nézegessenek vele, semmi haszna nincs. Meg is kapta Indexéktől a Drótmajom-díjat.
Változott azóta valami? Nem.
Fontos ez odafönn valakinek? Nem.
Mi a fontos? A pörkütt, a csalamádé, a túrórudi és a glicer…ööö…bikavér? Igen.

 Visszakövetés5. 117 iPad2 rendel — 2011-05-04 21:39 

 Államtitkári szintig iPad2 táblagépeket kapnak heteken belül (ha jól értjük, akkor használatra) az állami vezetők.  Ez vagy jelentősen segíti a kormányzati döntés-előkészítés felső szintjeinek munkáját, vagy tovább nehezíti.Ha jól számo…

 6. Celtic — 2011-05-05 20:44 

@altoid: +1. Nekem is az az erzesem, hogy Mikszath ota semmi sem tortent a nagy magyar valosagban 🙁

 7. tiboru — 2011-05-07 17:42 

@noirp:

Körmendy-Ékes úrhölgyet annó blokkoltam volna, de egyrészt sokan voltunk, akik sorszámot akartunk tépni, másrészt meg (sajnos) az enyémnél sokkal komolyabb skalpok szakértője volt.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.