A tisztaság ajándéka

Számos embert foglalkoztat manapság a világhír előtti hegedülés problémaköre. Szerte a világon zeneiskolákban tanítják már egész kicsi gyerekkortól kezdve a hegedülést, először feles, majd háromnegyedes hegedűkkel. Számos gyerek szinte kényszernek érzi: neki is hegedülnie kell és a lelkébe mély nyomokat éget a sok silány hegedű, amelyek akkor szépen szólónak tűnnek, de megmérgezik a kapcsolatot az első, igazi hegedűvel.

Mi természetesen senkit nem akarunk rávenni arra, hogy ne hegedüljön, mielőtt világhírű hegedűművész lesz belőle. Mi csak elmondjuk, hogy szerintünk az a helyes, ha valaki életében először a Royal Albert Hall-ban vesz hegedűt a kezébe, amikor a karmester beinti a Mendelssohn concerto első taktusait. Ezt mára a tudomány is így gondolja, nemcsak mi gondoljuk így.

A gyerek- és tinédzserkori hegedülés hormonokat szabadít fel, amelyek aztán a szabadgyökökkel találkozva végül sejtekké alakulnak. (Anders et al. 2001) Ez ma már tudományosan ki van mutatva. Ez fiziológiai értelemben nem okoz kárt, de amikor az ember majd először kezébe veszi a Stradivarit vagy a Guarnerit, és kilép vele a Concertgebouw vagy a Gewandhaus színpadára, akkor már nem fog annyi hormon felszabadulni és kevesebb sejtje lesz és nem fog olyan szépen intonálni, egyenetlen lesz a vibrátója és a kantilénéje pedig végletesen dagályos, művészieskedő lesz, hiszen kiüresedett már ekkorra számára a hormonok és sejtek felszabadulása okozta gyönyör, amelynek egyedüli elfogadható célja a szép koncertélmény létrehozása.

Az ifjúság léha cseh kismester-hegedűi, kortárs Stradivari-kópiái, a csillogó, de talmi ragyogású, bután szóló lakkok, a simára gyantázott vonók, a frissen kattanó csatok a tokon mind abba hitbe ringatják a hegedűst, hogy ettől lesz belőle olyan ember, aki szakértelemmel fogja megfogni a Goddard, a Paganini-Desaint, a Conte de Fontana Stradivariust.

Pedig nézetünk szerint tiszta lélekkel, friss kézzel meg kell találni az igazi hegedűt és csak azzal hegedülni. Tudjuk, hogy sokakat megtéveszt Shaham játéka a Comtesse de Polignac-on vagy Baráti Kristófé a Lady Hamsworth-on.

Higgyük el, nem ettől leszünk igazi hegedűsök, hagyjuk meg ezt a tartalmatlan, talmi, világi élvezetet a Repin-, Shaham-, Mintz-féle elemeknek. Béreljünk egy Stradivariust és álljunk oda életünk első koncertjére úgy, hogy korábban még csak vonó sem volt  a kezünkben

22 hozzászólás

 1. J. S. Bach / Pierre Bezuhov — 2011-07-18 15:32 

Akkor én el lettem cseszve, mert én negyedessel kezdtem 🙂 Nem is lett belőlem hegedAművész.

 2. tiboru — 2011-07-18 19:29 

Kamaszkoromban nekem is egyenetlen volt a vibrátóm, de aztán megismertem Nagy Rózsit, aki két évvel idősebb volt, mint én, és – roppant ügyesen – kezelte a problémát.

 3. altoid — 2011-07-18 21:03 

B.meg Pizka, ez zseniális! :))

Megihletett Tibi és Gudea ámokfutása a Modoroson?

 4. Nadiposzi — 2011-07-19 09:00 

Ajaj! Ha az ember egy rossz hegedűt vesz a kezébe, még a vonója is lekókad. Az első hegedű mindenképp meghatározó.

 5. theo — 2011-07-19 10:48 

És milyen melós rendbetenni azt a hegedűt, amit elötte egy csapnivaló hegedűs bontott ki az original csomagolásból 🙁

 6. Nadiposzi — 2011-07-19 12:59 

@theo:
Csak nem megörökölted a hangszerem?

 7. paranoid T.R. marcipan — 2011-07-20 16:05 

elsőre használt hegedűm volt, de olyan jól kézre állt, azóta is arra esküszöm :)) már a használtra. vagy lehet h én zongoráztam?

az lenne a jó, ha a létrejövő sejtek agysejtek lennének, mert akkor lehetne Anders mester követőit hegedülésre kényszeríteni, és akkor nekik is termelődne.

 8. altoid — 2011-07-21 18:02 

Régóta marcangol a kíváncsiság: vajon az oboázással kapcsolatban mi az imprimatur álláspont?

 9. noirp — 2011-07-23 14:24 

@altoid: Oboa csak a hivatásos zeneelmélet-tudósoknak szabad, ill. nem egggészen szabad, de valószínűsíthető a fafúvós érdeklődés.

Ja, általában a poszthoz: “mikor lesz a nyűtt vonóbul bot”

amúgy gyönyörűen meg van oldva a poszt, beleköthetelen; elsőre le se esett, mi ez az egész. Hülye-e vagyok 🙂

 10. altoid — 2011-07-23 18:19 

@noirp: nem vagy hülye, csak lehet, hogy nem ismered az eredetit:

biztosut.blogspot.com

 11. Biztos Út Blog — 2011-08-09 15:46 

@altoid: A témában járatos, hivatásos zeneelmélet-tudósként mondom, hogy semmi gond nincsen az oboázással mintegy hangolásképpen, előjáték gyanánt a gyönyörű hegedűdarab eljátszása előtt. Ha így, ilyen formában a hegedűs és a hegedű közötti mélyebb kapcsolatot erősíti, akkor miért lenne tiltott?

 12. Professor Pizka — 2011-08-09 16:25 

@Biztos Út Blog: itt rettegtünk altoiddal, hogy erre nincs iránymutatás. De most már altoid is meg én is azzal a boldog tudattal megy ma haza a munkából, hogy nem kell pihentetni a jó öreg kétnádast.

Végülis, a szimfonikus zenekar régen az oboához hangolt, persze csak ha a pajzán mélyrezesek nem turbózták meg egy pár csepp citromlével a nádáztató vizet. Erre mi a helyes útmutatás?

 13. Biztos Út Blog — 2011-08-09 16:52 

@Professor Pizka: Örülök, hogy a rettegésnek vége. Most már én is nyugodtan alszom 🙂

Ha tényleg érdekel a “helyes útmutatás”, akkor szívesen válaszolok. Egyébiránt nem terhelném a blogot vele.

A cikk megfogalmazása egyébként briliáns, gratula Neked! Nincs mese, ami frappáns, az frappáns.

 14. Professor Pizka — 2011-08-09 16:59 

@Biztos Út Blog: köszönöm 🙂
Nem mondom, hogy a Mátyás pincében minden este órákat hegedülök, vagy hogy én lennék a Slomó Mintz, vagy netán Gidon Kremer, de azért elég jól elboldogulok a hangszerrel 🙂

 15. Biztos Út Blog — 2011-08-09 17:26 

@Professor Pizka: Akkor jó gyakorlást! A jó hegedülés az élet egyik sava-borsa, ebben, azt hiszem, vita nélkül egyet értünk : )
Más kérdés. Az interneten senki nem kér engedélyt semmihez, de az udvariasság megkívánja, hogy megkérdezzem. Belinkelhetem a cikkedet a blogunkra? Ha nem szeretnéd, tiszteletben tartom.

 16. Professor Pizka — 2011-08-09 18:14 

@Biztos Út Blog: nyugodtan

 17. altoid — 2011-08-10 09:59 

@Biztos Út Blog: @Professor Pizka: Hát ez most meglepett, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem fake…

 18. Biztos Út Blog — 2011-08-10 10:28 

@altoid: Mi nem fake?

 19. altoid — 2011-08-10 13:55 

@Biztos Út Blog: Hát, ha már így filozófiai síkra terelted a dolgot, igazad van, valahol minden az… 🙂

De konkrétan arra gondoltam, hogy te tényleg a Biztos Út Blog szerzője vagy-e, vagy csak valaki poénkodik?

 20. Biztos Út Blog — 2011-08-10 14:39 

@altoid: Nem poén, én vagyok. Csak nem vagyok az a vallási fanatikus, aki a Bibliával püföli a fejedet, ha mást mersz hinni, mint ő. A pokollal való fenyegetőzést is másra hagynám. Ha nem gond…

A szexualitásnak megvan a szépsége és funkciója. És tök jó és élvezetes dolog, vita nincs. 10 éves házasként mondom ezt : )Az, hogy másként gondoljuk, hogy hol a helye, és mikor lehet a maga teljességében a legtöbbet kihozni belőle, az egyszerü (hosszú ü) véleménykülönbség.

Abszolút tiszteletben tartom, ha valakinek nem ez az útja. Tudok aludni ettől éjjel : )Akit pedig érdekel, annak szivesen meselek a rétegblogomban arról, hogy vallástól függetlenül mit profitálhat belőle. Ennyi.

Ha a párbeszédre nyitottság helyett az jön le a blogról, hogy elitélem a máshogy gondolkodóakat, magasabbrendünek tartom magunkat és elkárhozással és kénköves pokollal fenyegetem a szegény megtévelyedett tömeget, akkor kétszer átgondolom, hogy nem kellene-e átadjni a stafétabotot egy nálam nyitottabb embernek…

 21. altoid — 2011-08-10 16:10 

@Biztos Út Blog: A blogról az jön le, hogy megpróbálod megmondani másnak, mi a jó neki. Ez önmagában eléggé vitatható dolog – mondom ezt 5 éves házasként, aki nem nagyon örült volna neki, ha a szíve választottja 0 tapasztalattal megy az oltár elé. Abban egyetértünk, hogy mindenki csinálja azt, ami NEKI jó (és nem másnak).

 22. Biztos Út Blog — 2011-08-10 21:28 

@altoid: Ez jó végszó. úgy legyen : )

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.