… a pillanat, amikor mint egyszeri gimnazista a kollégium előtti bokrok között, a kereszténydemokraták eleinte félve majd egyre óvatosabban a lány bugyijába nyúltak. Nota bene, akkorra a lánynak semmi kifogása nem volt a dolog ellen, nem mondható el azon bugyik tulajdonosairól, akiket most a KDNP óhajt szőrös mancsa minden örömében részesíteni.

A konzervatív, kereszténykedő pártoknak, a művelt nyugaton, ahová politikai elitünket leszámítva mi is tartozunk, van pár közös tulajdonsága. Először is kell néhány ájtatos manó, mérsékelten hihető vallásos meggyőződéssel és a homlokukra írt "Én hatszor szerényebb keresztény vagyok, mint te" jelmondatokkal.

Aztán, ahogy ez a nagy George Carlin is kifejtette, kell az is, hogy valami gyilkos agresszív, lehetőleg fegyveres dolgot propagáljanak. Például az ész nélküli vadászatot, ugye.

Végül de nem utolsó sorban szexbotrány kell. Általában a főkeresztény szenátor szokott valami egészen látványosan riherongy kurvával lebukni, valami nagyon buta külsejű titkárnőt dugni, illetve hát (forduljanak el, és csóválják fejüket rosszalló arckifejezéssel) megbuzdulni.

Itt a magyar politikum még nem tart, éretlen demokrácia vagyunk.

Nade, kaján vigyorral vártam azt a pillanatot, amikor Orbán Viktor figyelme annyira lankad (hiszen mai hír, hogy IMF, Kínaiak, eu csúcs stb) amikor valamelyik kereszténydemokrata előrántja a kalapból az abortusz-kártyát.

Aki itt most pro life vagy pro chocie eszmefuttatást vár, csalódni fog. NEm óhajtok állást foglalni, noha van véleményem. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ebben a kérdésben férfiembernek véleménye van, a nőszemélynek meg döntése. Picsába. Mégiscsak állást foglaltam.

De nem ez a lényeg. Hanem hogy feltéve, hogy az évi kb negyvenvalahányezer abortusz nem minden évben ugyanaz a negyvenvalahány ezer nő, hanem vagy harmincezer olyan akinek nem volt az utóbbi négy évben, az 120.000 nő, aki ilyen vagy amolyan okból abortusz mellett dönt. Ez egy megyeszékhelynyi ember. A számtanpélda kedvéért mind bír választójoggal. Egy megyeszékhelyen kb a pógárok 70%-a jogosult szavazni, az 94.000.- ember. Ebből dühösebb választásokon elmegy 70%, az kb 72.000 ember. Ennek a fele elegendő ahhoz, hogy ott egy párt abszolút többséget szerezzen. Az 36.000 ember. Tehát ha csak a nőket vesszük, akkor ez bő három elbukott megyeszékhelynyi szavazat. És akkor még nem ment szavazni a férfi akinek a nyakába szakadt egy gyerektartás, a kedves mama, akinek a kis hercegnőjéből lányanyát csináltak, satöbbi.

Talán a rögtönzött kis számításból látszik, miért nem olyan jó ötlet kis hazánkban ezt bolygatni.

Még egy jó kis pedobotrány és 2014-től Thürmer is képviselő lesz…

…avagy mit hiányoltam Török Gábor elemzéseiből a hétvégén.

Most, hogy túl vagyunk első vendégposztunkon, megint egy kis elemzősdi, mert már nem bírom benntartani. De még előbb egy kis belterjes pletyka tegnap szárba szökkent netcelebünkről. Nevét nem franciásan noár pí-nek kell ejteni, hanem simán noirp, amely a kergemarhakórt okozó prion visszafelé olvasva.

Mint oly sokan mások, kedvelem Török Gábor elemzéseit, mivel egészen higgadtak és tárgyilagosak. Nem tudok szabadulni azonban az érzéstől, hogy van egy distinkció, amit Török Gábor nem tesz meg. Lehet, hogy rosszul látom, de lehet hogy csak szakmai vakság, a fene tudja.

Ki a politikus? Nem fogom most elővenni a kevés számú államelmélet könyvet a polcról definíciókat keresve, inkább arra próbálok rámutatni, hogy a hazai politikai események leírásakor Török milyen munkadefiníciót használhat.

Úgy tűnik számomra, hogy definíciója nem normatív, vagyis bizonyos kritériumok nem-teljesítése esetén nem zár ki embereket a politikusok köréből. Mivel reálpolitikai elemzéseket ír, elfogadható: hogy számára politikus az, aki a politikai életben aktívan részt vesz.

Orbán Viktorról írott legutóbbi elemzésénél azonban, vélemyényem szerint ez a munkadefiníció az, amely félreviszi az elemzését. Illetve nem tudni, hogy félrement-e az az elemzés, mindenesetre Orbán Viktor "háttérbe vonulásáról" még pletykák sem keringenek, még a legendás mszpés suttogó propaganda sem bírja ezt terjeszteni.

Érdekes, hogy a hazai pártok között minden további nélkül tesz különbséget Török, a bennük előforduló politikus-típusok azonban nem jelennek meg elemzéseiben.

Ha mármost megpróbálkozunk valami univerzális definícióval, akkor rögtön látszik, hogy nem lehet egy gatyába rázni a magyar politikusokat.

Vegyünk egy ilyen definíciót: politikus, aki egyéni érdekeit és a közösség javát… de ezt hagyjuk is, jelenleg egyetlen stratéga sincs ezek között, Orbán és Gyurcsány is csak karizmatikus fellépéseivel és a (gyenge) átlagnál valamivel jobb taktikai érzékével emelkedik ki.

Ha hagyjuk a fenébe a nagy nemzeti feltámadást mint igényt apolitikussal szembe, akkor vehetjük azt a kritériumot, hogy milyen útja vezet a politikusnak a felemelkedésnek, illetve céljai eléréséhez és ez alapján próbáljuk definiálni politikusainkat, akkor már érdekesebb distinkciókat tehetünk.

Nézzünk szét a Fideszben! Azt valószínűleg senki sem állítja, hogy az erőszakos ám kissé korlátolt néptribunus Lázár, az entellektüel Navracsics vagy a profitmaximalizáló Fellegi akárcsak hasonló politikus is volna. Mégis van bennük valami közös: A fidesz egyközpontúsága, centralizált működése miatt hatalmuk forrása mind abból fakad, hogy mennyire vannak közel Orbánhoz és mennyire képesek megsütni a pecsenyéjüket, akár anyagi, akár politikai értelemben. Egyfelől lőhetnek rájuk: a junta irányából. Vagy Viktor személyesen teszi őket parkolópályára vagy pedig nem védi meg őket Kövértől vagy Simicskától.

A többi pártban az erőtlen ellenzéki fellépés mellékhatásaként viszont egy dolgot biztosan lehet tudni az Orbán-Gyurcsány paradigma majdani leváltójáról. Erre egy Török-elemzés már utalt: az illető már politizál. Így vagy úgy, de az illető harcokat vív, helyezkedik, tapos, nyal, könyököl, érdekcsoportok szimpátiáját nyeri el, természetes politikus-evolúción megy keresztül.

Kérdés, hogy a Fidesz belsejében, ahol a jelenlegi "domináns" (pontosabban: sokat szereplő) politikusok kamarillapolitikában erősek, lesz-e olyan, aki a majdani szétesés után kihívhatja az erős embert, vagy az erős emberrel a pártja ugyanúgy bukik majd, ahogy az MSZP bukott és a romokból kell majd építkezni ahogy most az mszp teszi?

Utóbbi esetben a baloldal mostani hátránya előnybe fordulhat, de legalábbis alkalmazkodóképesebb, rámenősebb politikusokat termelhet ki. Igaz, ha ez a folyamat lassú, akkor meg Viktor leváltásához 2014-ben igazi népharag kell.

A Fidesz megint felállítja magának. Ezúttal NIBEK, azaz Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ néven imádhatjuk a legújabb phallust, amellyel majd a sötétben bujkáló gaz ellent fogja szodomizálni határozott fellépésű elhárításunk.

Sajnos, mivel én egy megalkuvó dög vagyok, nem írom ide annak a magáncégnek a nevét, amelyik különösebb engedélyek nélkül szokott magánszemélyek minősített adataiban turkálni. A youtube segítségével elő lehet keríteni a vonatkozó hangfelvételeket.

De, arra van a balos rettegőmédia (már ami még maradt belőle) hogy riadozzon, én most nem fogok. Van itt egy másik baj.

Vannak a világon emblematikus titkosszolgálatok. A Cseka, a Moszad, a CIA tök mindegy, épp milyen név alatt fut, mindenki előtt ismert társaság.ű

Vannak olyan titkosszolgálatok, amelyek egyszerűen a szervezeti számukat használják, vagy az épületükről ismerik őket: MI5, III/1., Tirpitz rakpart.

Aztán vannak olyanok, mint például az amerikai secret service community kevéssé ismert tagjai, amelyeknek a neve semmitmondási etalon: az ilyen meg olyan ügynökség információs hivatala, nemzetközi osztálya, satöbbi.

És vannak a magyarok, akik eddig illettek a fenti sémába. Mivel azonban a gátat a jövőben Nemzeti Folyómederhatároló Eszköznek, a budit Nemzeti Anyagcsere Teremnek, a pinát pedig Nemzeti Deszeretnézsolti Anyaság Centrumnak fogják hívni, tartok attól, hogy szegény titkosszolgák bajban lesznek.

Képzeljük el, hogy a Piréz Belügyminisztérium Információs Igazgatóságán behívják Bezumir Rahmanovics Csücsürjenkó ezredest, hogy referáljon arról, hogy ki foglalkozik a magyar szolgálatokon belül informatikával, adatbázisokkal. Válasza így fog hangozni: a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ, tábornok elvtárs!

Arra, a kérdésre, hogy ki mossa fel a padlót ugyanitt, közölni fogja, hogy a Nemzeti Felmosó Hatóság. Innentől kezdve Csücsürjenkó ezredesnek különösen ügyelni kell majd a pozíciójára, mert mindenki irigyelni fogja tőle a szuperhatékony magyarországi rezidentúrát, hiszen egy perc alatt mindenre tudja a választ. Holott csak a cégtáblákat olvassa el…

Az ügyvédi kamara, tekintettel a fokozódó belföldi helyzetre és az ahhoz képest popsikenőcs-illatú babaszoba nemzetközi helyzetre, javaslatot tesz a kollegáknak, akik nem kapnak mostanában állami megrendelést, akiknek a két évig húzódó, nyolc tárgyalást megélő polgári perben a benyújtott ötvenezer forintos perköltség-igényét a bíróság a felére mérsékeli, továbbá nincs gyomruk az áfacsalókhoz, két új díjszabási rendre, amellyel az adózási kötelmeknek is úgy-ahogy eleget lehet tenni, meg talán éhen se döglenek.

Hírlevelünk második részében kamarai borklub, kamarai teniszbajnokság, a "Kisebbik lányom zenész lett, a nagy ügyvéd, a középső hozzáment egy közjegyzőhöz kvartett" karácsonyi jótékonysági koncertje, illetve a kamara pásztázó alagúthatású mikroszkóp- és gumikesztyű-beszerzései.

Ügyvédeknek hasznosan rovatunkban a kamara új, kötelező biometrikus archiválási rendszere, annak rendszerkövetelményei, az új titánium-palládium-irídium ötvözetű szárazbélyegzőkkel kapcsolatos aktualitások, a nyílt pályázaton a kamarai informatikai rendszer üzemeltetését elnyert Kamara-inform Kft. rendszergazdájának válaszai az eddig felmerült kérdésekre és a szokásos negyedéves tagdíjemelés.

Díjszabás kisforgalmú üv irodák részére I. Háztáji díjszabás

Ezt az elsősorban vidéki klientúrával rendelkező kollegáknak ajánljuk.

Okiratszerkesztés: Nagyobb reklámszatyor alma, két-három üveg házi lekvár, közepes nejlonzacskónyi disznótoros kóstoló, legfeljebb háromliteres üveg házi savanyú, másfeles pillében házibor, rántott hús fóliába csomagolva, fél tepsi almás pite.

Keresetírás, feljelentés, képviselet elsőfokú ítéletig: Pertárgy értékétől függően két-három láda alma, egy láda uborka, hordós savanyú, pernyerés esetén nagyobb mennyiségű disznótoros kóstoló (fehér húsipari műanyag ládában) , két-három rántani való csirke vagy jérce, legfeljebb két pecsenyekacsa vagy levesbe való idősebb tyúk illetve kappan. Fagyasztott zöldséget, két liternél nem nagyobb befőttesüvegben kapott pecsenyezsírt akkor sem kell elszámolni a vonatkozó NAV iránymutatás szerint, ha nagyobb pecsenyedarabok vannak benne. Peres képviseletért az első tárgyalás után már pálinkát is elfogadhatunk. Ügyeljünk rá, hogy a pertárgy értékétől függően elsőfokon tízliteresnél nagyobb demizsont még pernyerés esetén se fogadjunk el.

Nagyobb értékű polgári perek, képviselet büntető ügyekben ha a vád valamely bűntett, másodfokú eljárás: Az elsőfokú ügyekben írtak nagyobb mennyiségben, dísztárgyak, lehúzott fél sertés. Nagyobb mennyiségű vadhús, hal. Készételek, legfeljebb 15 literes fazékban.

Kilógó csecsű Iustitia-szobor: a fenti kategóriák mindegyikében elfogadható, rendre legfeljebb 15-45-150 centis méretben, a kötelező ötéves irattárolási idő lejárta előtt zaciba csapni, MÉH-telepen leadni nem szabad. 

Díjszabás kisforgalmú üv irodák részére II. Dáállár

A kamara ezt a díjszabást senkinek sem ajánlja. Előre és dollárban, ki tudja mi lesz itt. Dollár helyett liszt, cukor, zsír, burgonya, szárazbab, vagy valamilyen konzerv elfogadható.

Van egy sorozat a tévében, Fringe (rejtély) a címe. Arról szól, hogy vannak párhuzamos univerzumok, és az őrült tudós, akinek meghalt a fia, a párhuzamos univerzumbeli másának a fiát átragadja ebbe az univerzumba. Van univerzum-közi maffia, illetve fontos cselekményszál még, hogy az epizód végén ki kivel fog smacizni gitárzenével kísért női torokhang aláfestéssel.

A filmben ezek a párhuzamos univerzumok egy régi varázsszemes rádióra emlékeztető kütyüvel érhetők el, míg itt nálunk, Magyarországon és a hasonló történelmű többi országban ezek párnákban léteznek. A szürkegazdaság ugyanis ezekből a párnákból, az ott levő dugiforintokból indul ki, és mértéke egyenesen arányos a hatalmon lévők lenyúlási hajlandóságával.

Ezzel olyan túl nagy újdonságot nem mondtam. A fekete és szürke gazdaság az a puffer, ami működteti az országot akkor, amikor az aktuális próféta kristálygömbjébe révedve feltalálja a langyos vizet és megpróbálja bevezetni. Ez az a puffer, amely miatt egy csomó elemző néha pofára esik, mindenféle adóemelések és egyéb zabrálások után, amikor az ország mégiscsak működik tovább.

A szürkegazdaságot túldicsőíteni nem érdemes persze, hiszen úgy nagyjából 40% tájékán eléri a kritikus tömeget, és olyan olajozottan és jól működő államokat hoz létre, mint például Pakisztán vagy Albánia.

A szürkegazdaságból a fehér felé két dolog visz (ezeket csak érintem, lévén, hogy nem államelméleti kisegyszeregy akar ez lenni) a prudens működés és az erőszak. Magyarul ha tiszta út járása nem tűnik aránytalanul veszteségesnek, és elég veszélyessé van téve a szürke út.

A magyar szürkegazdaság örök kísértés a magyar politikai elitnek. A magyar politikai elit gyökerei ott vannak a szürkegazdaságban, ezért nem várhatjuk hogy különösebb földindulások nélkül prudens működés, és a zabráláson kívül másra is használt adóhatóság legyen az országban. Mi a kísértés akkor?

A kísértés az, hogy a párnákban gyűjtött pénzeket, a lebarterezett üzleteket, a megvett számlákat valahogy mégis megadóztassák. Magyarul a szürkegazdaság szálljon be a Patyomkin-Magyarország finanszírozásába.

Ennek a magyar, mióta csak létezik, ellenáll. Amikor azt érzékeli, hogy a késő Árpád-kor Csányi- Demján- és egyéb Sándorai, külföldi befektetői privilégiumokat akarnak, kikényszeríti az Aranybullát. Amikor Mária Terézia összeírná a földeket, meglincseli az összeírókat. Amikor a Habsburgok pénzt akarnak keresni a birodalmukon, szabadságharcot csinál. Amikor a komcsik lesepernék a padlást, feketevágást rendez. Amikor elveszik a gyárat, visszalopja.

Időről-időre vannak olyan kísérletek, amikor egy-egy bátor és magát okosnak gondoló alak kinyitja a palackot és ki akar egy kicsit engedni a szellemből.

Pont ilyen a végtörlesztés is. Aki ezt kitalálta, az arra gondolt, hogy ezen a jutalom-árfolyamon majd egyszercsak megjön az emberek pénze. Minimálbéren bejelentett famíliák fognak egyszercsak valamelyik nagynénitől ajándékba kapni az örökség terhére. Egyszercsak az ócska autót valamelyik rokon dupla áron megvesz. Egyszercsak valahonnan lesz pénz. Szép tisztára mosva, hiszen a bankba lesz.

Az elemzők az "eleve jó helyzetben levők"-ről beszéltek. Túlságosan fel kellene fednem magam ahhoz, hogy felsoroljam mindazon tanúkat, akiknek hónapokkal ezelőtt mondtam, hogy az ország összes spórolós nagymamája színre lép majd, ha ezt tényleg bevezetik.

És lőn. A palack az olyan, hogy dugó van rajta és nem csap. A kiengedett szellem nagyságát nem lehet megbecsülni. Mert szürke. A szürkegazdaság attól szürke, hogy nem mérhető.

Mivel még hátravan banki napban mérve is egy hónap, a végtörlesztés tovább fog tarolni. Százmilliárdot fog elérni a banki bukta, amely, mint azt a Magyar Hírlap mai pompás dadaista pamfletjéből megtudtuk, jó dolog.

Meg azt is tudjuk, hogy büntet minket a karvalytőke. Naná, hogy büntet. A karvalytőkének ugyanis valaki azt ígérte hogy itt Magyarországon a fehér gazdaság szabályai szerint lehet játszani. Nota bene, a karvalytőke kapzsi volt és hülye, amikor ezt elhitte, dehát semmilyen MBA tanfolyamon nem oktatják úgy igazán, mi is az a szürkegazdaság. A karvalytőke azt hitte hogy a magyarok tisztességes hülyék és hülyeségből engednek azt írni banki hitelszerződésekbe amit a bank csak akar. Frászt, a magyarok majd nem tartják be a szerződéseket. Ez a szürkegazdaság. Ezt az ember nem érti meg addig, amíg nem kap hat megpucolt, fagyasztott, levesbe való tyúkot a munkájáért.

A karvalytőke most azt látja, hogy a kormány unortodoxiája többek között azt is jelenti, hogy szívbaj nélkül rászabadítja a bankokra a szürkegazdaságot. Ennek viszont vannak logikus következményei.

A fehér (vagy kevésbé szürke) gazdaság intézményi szilárdsága, kiszámíthatósága és a beléje kódolt közép- és hosszútávú fejlesztési tervek miatt alacsonyabb kamatszinten üzemel. (Ezt se fejtem ki bővebben, mert ez nemcsak politológiai hanem pénzügyi kisegyszeregy se akar lenni) A szürke gazdaságban a hitel uzsora, mert nem lehet a bíróságra menni ha nem adják meg, hiszen nincs papír róla. A garanciális igény vadkapitalista módon vagy van vagy nincs, és így tovább.

A küszöbön álló leminősítésünk nem más, mint annak a ténynek a százalékban kifejezett közlése, hogy Magyarországon a kritikus tömeghez közelít a feketegazdaság, és a Kádár-Fekete János, de akár Bajnai-Oszkó-féle korszakkal ellentétben, a kormány a látszatra sem ad, hogy elkülönítse magát tőle, hogy garantálja hitelezőinek, hogy mi a vad kurucok öltönyös urai vagyunk, otthon kupleráj van, de mi a kaszinó szabályait betartjuk.

Annak aki most örül, hogy végtörleszthetett a nagyi párnájából, persze ez most aligha fenyegető, hiszen nagy tehertől szabadult meg a család.

A másik, a nagy család azonban ezzel a húzással igyekszik a BAR-lista felé, ahol a kedvezményes végtörlesztést úgy hívják: államcsőd.

Az nem baj, sőt tökmindegy, hogy mi van a boltra kiírva. Az a lényeg ugyanis mit árulnak. A Cora (match) például értékelhető camembert sajtot normális áron és jó tonhalkonzervet és még jó pár alsó kategóriás francia élelmiszert amelyek alig öt-hat fényévvel előzik meg a hazai (bolti, tömeg gyártott) prémium termékeket. Ez nagyon fog hiányozni.

De nagyon hiányozna az is, ha az ALDI nem árulna normális áron élvezhető (nem savanyú, kukoricagrízes… mondjuk ki: puliszkás) sört, jó pestot, jó tonhalat, jó csokoládékat. Az ALDI csokiválasztéka az Magyarországon szinte pazarlónak tűnik.

A legjobb (sajnos vagy nem sajnos) osztrák felvágottakat a Lidl tartja, és az érlelt sajtjaik is finomak. Ugyanott a száraztészta általában nagyon jó.

Hogy ennyi pénzért nem kapni ugyanilyen jó magyar árut? Az nehogy már a Cora, a Lidli, az ALDI meg a többi hibája legyen. Mi a megoldás?

Ó hát hogyne kedves szittya testvéreim: TILCSUK BE!

Legyen csak CBA és akkor majd minden jó lesz. Mi meg majd mint mikor szegény Klárika nénit mentünk meglátogatni, hozatunk Ausztriából jó csokit, jó halat, jó szalámit. Mert Klárika nénit szeretjük, és mert Klárika néni a háború előtt még evett ilyeneket és nagyon örül neki.

A fene gondolta, hogy amikor megvettük először a lidliben a kétkilós neszkuvik kakaóport, és felismertük benne azt a csodát, amelyet tizenöt évvel korábban a takarítónő árult aranyárban, mert a férje kamionos volt és mellékesben szürkeimportőr… szóval a fene gondolta volna akkor, hogy megint lehetőség lesz majd, hogy importcikk, gyarmatáru lesz ezekből az ételekből.

Nem. Ha az a magyarság, hogy nekem valami ügyeskedő kisvállalkozó szar termékéről kell azt hinnem, hogy az minden világok legjobbika, hogy annál jobb nem is lehet, hogy ez maga a csoda… akkor én német vagyok.

Miért nem hallom azokat a jogszabályokat, amelyik a multiknak (és a magyar felvásárlóknak) megtiltja a 90-120 napra fizetést? Miért nem látom már a konkurenciáját az olcsón jó import ételnek?

Vajon akik majd most engedélyezik a boltnyitásokat azok nem fognak senkinek sem kedvezni? De tudják mit, engem nem érdekel. Csak esküdjenek meg, hogy ezentúl nem mennek sehova csak a CBA-ba. A Sárkány sörhöz jó egészséget kívánok.

raerunk.blog.hu/2010/05/19/a_belbudai_lidlben

irány a fészbuk már csak egy nap!

A blog facebook oldalán csuda dolgok tapasztalhatók meg. 

Kedves olvasók, én most átmegyek művészettörténészbe. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy afféle kardigános, könyvespolc előtt interjút adó bácsikának, vagy skinny farmert, puhakalapot és világoskék zsakettet viselő bicajos pesti nyikhajnak képzel el magában, de most én akkoris műkritizálni fogok, mert az jó, mert ahhoz nem értek és mert az nekem örömet okoz és mert van mit. Feltéve persze, hogy az alábbi Kerényi által rendelt képek nem a legjobb magyar médiahekk részét képezik, a matula megszűnése óta. A képek nagyban itt: galeria.fn.hu/3/48791/0/1

Ne politizáljunk, vágjunk bele:

Kiss Tibor: Trianon

Na ilyen az, amikor valaki elakad az Éjjeli őrjárat és Toulouse-Lautrec között félúton. Sajnos erős a gyanú, a IV. Károly feje fölött lebegő Szent Korona az nem egy borgőzös este terméke hanem az alkotó meg tudja magyarázni. Az akadémikus részletességgel megrajzolt alakok a térben esetlegesen vannak, és maga a kép annyi érzelmet vált ki, mint egy ebrendelet. Bájos a barna oszlop, amely jól láthatóan azért van, hogy derékszögbe hajtsa a teret és segítsen elhelyezni az alakokat. Az addig rendben van, hogy nekem még napocskát is kell rajzolni a képre hogy stabilan tájékozódjak rajta, de ez egy festmény. Elvileg. Gyakorlatilag nézzük csak azt a lámpát a bal felső sarokban! Ugye?

Filep Sándor: Tanácsköztársaság

A nyájas olvasók kommentben megírhatják hány perc ez fotósoppal.

Kedves Réka!

Köszönettel vettük festményed vázlatát és szerintünk is tök tehetséges vagy! Nem gáz a felsőd se és szerintük is le kéne állni mindenkinek arról, hogy ypszilonnal írja a becenevét!

A képedet ki fogjuk rakatni kiállításra. Van két jegyem az Ákos szuperkoncertre, ha feljössz Pestre, alhatsz nálam, akkor megbeszéljük a kiállítás dolgát is.

Üdv: Pizka, Nemzeti Kulturális Nemzeti Nemzeti, Tehetségkutató főosztály

Ps: nyugodtan jelölj ám vissza a fácsén!

Na most azon gondolkozom hogy ez didaktikus vagy nem? Arra hajlok hogy nem. Ez a stílus (nem tudom mi a neve) húsz éve volt divatos, de nekem ez a kép tetszik. Vörös, mindent beborít, vörös de nem föld-vörös, hanem rendes kuplerájvörös, még az is eszembe jut, mekkora kupleráj volt ott mikor próbálták kezelni a helyzetet. Tetszik, hogy a művész eljut odáig hogy ne vörös iszapot rajzoljon, hanem mindent beborító és mindent szétziláló vörösséget. Hogy mindezt azért teszi, mert húsz éve minden képe ilyen, vagy mert ilyen a művész látásmódja, nekem mindegy. Ezt a képet otthon is kitenném.

Ellentétben a tanácsköztársaságos darabbal, ezen a képen becsületesen oda van írva ki kicsoda. Remek, történelemben tájékozatlanabbaknak nem kell guglizni. Képalkotási technikájában színtan házi feladatokat idéz, más gond nincsen. Illetve egy mégis: a nevek alól hiányolom a "Likőrgyára" feliratot. Pont passzolna ott alul középen arra az üres helyre. (Freud Zsiga, ha ezt olvasnád…) Ha az is rajta lenne, kitenném egy szolid, polgári kisvendéglő falára. Akkor poénos is lenne, és kifejezné azt, amit mondani akar. Így csak egy jó kép.

 

Na, még egy kollázs. Ló, hajó, lovat rángató kezek, és térbeli segítségként ezúttal egy ajtó. Nyílás.

Van a tányéron hús, krumpli, csalamádé, de valahogy nem enném meg ebédre. Lehet hogy egy rajztanár vagy egy képszerkesztő kapásból megmondaná miért, de ezt a képet még nézni is idegesítő.

A holokauszt-ábrázolásoknak lassan kialakul a kánonja. Szomorú, alternatív, naturális-csontvázas, és így tovább. Ráadásul, ahogy az már a kánonnal lenni szokott nehezen tűrik el az eltéréseket. Ezzel a képpel nagy gond nem lesz, magabiztosan megoldott kötelező gyakorlat, a szomorú fajtából.

Gorcsev Iván elővette a szimbolát, a szivarvégeket összecsavarta a kapcákkal, és lágyan rázendített. Ugye érezzük? Mindszenty nagyságrendekkel kúlabb mint Rákosi. Dicső híre nem múlik el soha, évek múltán sem halovány. Izé miket le nem írok én itt. A portré amúgy jó, a többiért mondj el fiam negyven Miatyánkot és harminchét üdvözlégyet.

Ezzel a képpel gondban vagyok. Mint kép, nem ragad meg, egy lap a vázlatfüzetben.

Hanem ha arra gondol, hogy 56-ból előbb-utóbb lap lesz a gimnáziumi történelem tankönyvben, igaza van. Mivel a szereplők még élnek és néha lekurvázzák egymást, még csak vázlataink vannak. Nem olyan nagy baj ez, Kossuth ugyanígy anyázódott a többiekkel, meg kellett mindnek halni, tisztességesen koszorúzni csak sírt lehet. Ennek a képnek a végleges változata lesz az, amelynek a gyerekeim, ha lesznek, majd már végre bajszot fognak rajzolni, ahogy én tettem Rákóczival és Kossuth-tal.

Na ez igen. Előszöris végre valaki akire jól hat a pia. Másodszor, nem akar mindent lerajzolni. Pirosra festi az eget.

És a kaméleon. ezt fogják a legtöbben utálni, mert hatásvadász meg minden. Az irigység szól belőlük.

A színeváltoztató, szemforgató, hidegvérű állat a ragadós nyelvével, alattomos technikájával maga a szimbólum. Hogy kiraknám-e a falra a képet? Naná. Csak nem szem elé, a vörös idegesítő, meg a sok napsütés narancsra fakítja…

Helló Mariann, megkaptuk leveled. Te is tök tehetséges vagy, bár tényleg más stílusban nyomod mint Réka. Szomorúan olvasom, hogy örihari van. Mi lenne ha feljönnétek együtt Pestre és én jól kibékítenélek titeket? Van erre egy tök jó üvegezős-őszintés kibeszélős játékom.

Igazolj vissza a fácsén, és leszervezzük!

ROTFLMAO. Én emiatt a kép miatt gyanakszom, hogy ezt az egészet mégiscsak Bede csinálja.

Az előtér gyászt, a főtéma fájdalmat, sajnálatot, a háttér dühöt és keserű haragot ébreszt. Biztos vagyok benne, hogy ez volt a művész célja. Ez ettől még nem jó festmény viszont jó illusztráció. Olyan jó, hogy bekeretezve, a falon is simán jó. Akkormeg? Csak azért nem tenném ki a falra, mert hajlamos vagyok a depresszióra.

Na, ez volt a kritika. Ilyet még úgyse írtam, ráadásul olyat tettem, amit kevesen fognak ezekkel a képekkel: megpróbáltam őket komolyan venni.

Sört.