A naftalin kód

Garcia Lorca halott immár 76 éve és Radnóti is már egy ideje. Vagy harminc éve Kínában is leszámoltak azzal a gondolattal, hogy attól lesznek világelsők a kohászatban, ha a falu a kocsmahivatal, a helyi pártiroda és a teaház mellett kiegészül egy népi kohóval is, ahol az OlvaSztár elődöntősei adhatják elő metallurgiai zsengéiket.

Na, nemzeti alaptantervünk az nem ennyire modern, a kulturális forradalom nemes eszméjét viszi tovább, a mennyiségi szemléletet, az ismeretanyag mindenekfeletti átadást, a tömést. Csak éppen itt nem libát tengeridarával, hanem gyerekfejet a legnemesebb tudással. Szólok, hogy ez ugyanaz a szemlélet, amelyik a 18 éves gyermekleányokat rakott szoknyában járatja, majd 19 évesen (immár családanyai feladatikra minden tekintetben éretten), férjhez is adja őket egy jólszituált harminc körüli férfiúhoz, komoly, megfontolt beszélgetés után a családfő és a vőlegény között, az anyagiakra is kiterjedően.

Elvileg, (bár tudom eretnek gondolat, igaz én kukoricán se térdepeltem soha) az volna ennek az egésznek a célja, hogy a gyerek szeressen olvasni és ismereteket szerezzen majd felnőttként is könyvből, újságból. Hogy ne kelljen elvinni az ügyvédhez a gázművek felszólító levelét, vagy bemenni a bírósági irodára megkérdezni mit jelent az, hogy “megjelenni nem köteles”

Ezt nyilván úgy érjük el nála, hogy egy fogalmatlan tizennégy évest, aki azt se tudja, mi az, hogy “havas” vagy hogy “hegyhát”, nyakon öntünk tíz liter sűrűre főzött Wass Alberttel, és ha ezt túl is élné, akkor kijegecesítjük Jókaival. Esetleg egy jó kis villanydelej-spektákulum, szintén tőle. Ha a szellemi pallérozása megvolt, akkor elolvastatjuk vele a Légy jó mindhaláligot vagy a Kincskereső kisködmönt. Nyilván én vagyok az Irodalmi Tiszteletlen, ha azt mondom, hogy ma a Xanax, a Rivotril és az Alprazolam korában ez utóbbi két mű meg se születne.

Nem birtoklom az irodalomtanítás Szent Grálját, nem tudom, hogyan kell jól csinálni. Azt csak sejtem, hogy nincs univerzális recept. Talán, ha én magyartanár lennék és nem gyötörnének Hoffman “kisbalta” Róza hagymázas koncepcióival, akkor megkérdezném, hogy mit olvasott a kis Deniszke abban a színes borítójú könyvben, amit a pad alatt olvas, majd ha rájönnék, hogy jé ez kalandregény, akkor jönne a Három testőr Afrikában, végül az igazi Három testőr, és a kis Rafaélának is próbálnék találni valamit, ami érdekli és el lehet indítani a Gutenberg-galaxisba. Meglehet ezek a fiktív gyerekek nem tudnák 16 éves korukban, három hétig (aztán jön a következő memoriter) ötoldalankénti pontossággal felidézni a Vörös és Fekete minden mozzanatát, ám szeretnének olvasni és majd huszon egy-két évesen tán eljutnának odáig hogy élvezzék Stendhalt (már amennyire ez egyáltalán lehetséges). Persze nem vagyok magyartanár és lehet, nem így kell csinálni. Abban viszont elég biztos vagyok hogy az ötezer kötelezően elolvasandó oldal nagyobbik részét egyszerűen bekamuzzák majd, mint oly sok mindent az országban. Le lesz tanítva, világhírű magyar oktatás, hiszen több ezer oldallal több irodalmat tanítunk meg, mint bárki más. Hejj!

Ehhez képest a kisebbik gond az, hogy a zsidó világelnyomó összeesküvés gyermeteg kis tréfadolog ahhoz a kisebbségi rémuralomhoz képest, ami ebben a kötelező előirányzati kiszabatban megjelenik.

A magyar irodalom nem hallott (legalábbis középiskolás fokon) az egyetlen magyar Nobel-díjasról, arról a pár íróról, akit a művelt világ más országaiban olvasnak (Esterházy, Nádasdy, Konrád) nem hallott Rejtő Jenőről, nem hallott Boris Vianról, Stanislaw Lemről, Jack Kerouac-ról, Jerome Klapka Jerome-ról, Tolkienről, Adamsről, Fowles-ról, Petri Györgyről és úgy általában a II. VH utáni irodalomról, leszámítva persze Wass és Márai művészetét. Ez kérem nem más, mint a Naftalin-összeesküvés kódja, sőt jegyzőkönyvei a mag- és a világirodalom ellen.

Akkor már legyen Coelho is, hogy teljes legyen az évezet és perspektivikusan fontoljuk meg Fejős Évát is.

 

18 hozzászólás

 1. kismy — 2012-03-12 18:46 

egyetértek

 2. kszabo — 2012-03-12 20:25 

Rejtő nélkül félkarú óriás a nemzet http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/rejto/ és Jókai, ha ma élne blogot írna http://bfl.archivportal.hu/id-1261-jokai_mor_kerteszgazdaszati_jegyzetek.html Rejtőt olvasna és milstory és kemencés találkozókra járna.
De mind annyian megemelhetjük poharunkat az Indul a bakterházra!

 3. marcipan — 2012-03-12 20:25 

nem mintha a műveletlenségem szeretném mutogatni, de jókait pl elvből nem olvasok. pedig volt gyerekszobám, dugig könyvekkel, és a mai napig a legnagyobb sikerélményemként tartom számon az első könyv elolvasását – bizonyos brumi kalandjairól szólt, vagy 50 oldal, de az iskola előtti egész nyaram ráment.
erre 9 évesen a kezembe nyomták a kőszívű ember fiait, toporzékolós hisztirohammal vágtam földhöz. (meg a candideot is, de az másik történet, anyám nem tartott otthon lsdt)
velem nem kellett megértetni, h olvasni jó. de akikkel kellett volna, azokkal esélyük sem volt. így pedig még annyi sem lesz.

 4. SzJoe — 2012-03-12 20:55 

Ezt aztán összeraktad rendesen, minden lényeges benne van! Mindenesetre a világ elmegy a nagy írott klasszikusok irányából (p.l. Rejtő), a semmi és a képernyő(k) felé. Erre a mindenféle virágnevű által megálmodott közoktalanítás ad végső köpetet. Az eredmény: a jövő generációja, a terelhető globalizált birkanép.
Tán érthető az irományom, mindenesetre kikívánkozott!

 5. marcipan — 2012-03-12 21:17 

ezt nem értem. most akkor klasszikusok kellenek vagy rózsa hüje? az én véleményem egyébként az, h minél többet tud valaki a világról, annál kevésbé terelgethető. és a következő generáció tudhat eleget. vagy itt sem erre gondoltál 🙂

 6. SzJoe — 2012-03-12 22:05 

Is-is. A klasszikusok kellenek, s még sok minden más is. Viszont a dolgok jelen állása szerint a minőségről a tömegre helyeződik a hangsúly. A nagyobbik gyermekem tanulásban való segítésekor látom, miről is szól ma az oktatás, ami szubjektív véleményem szerint csak rosszabb lesz. Látom-érzem az ő és az én tananyagom közötti különbséget, az információk közül a kevésbé fontosak/pontosak lényegesülését, a látótér beszűkülését. A terelhetőséget az egyre inkább előtérbe kerülő uniformizálás biztosítja, melyet a média minden formája elősegít, rózsa találmányát is beleértve. A tudásanyagot pedig meg kell érteni, fel kell fogni, meg kell rágni. Erre pedig már nem tanítják meg a jövő generációját. Kap az arcába egy nagy adag információt, mindennemű komolyabb magyarázat nélkül, melyre már nincs idő.
Tudom, kissé érthetetlenül írok, de egy nap börtön után csoda, hogy még így is megy. 🙂

 7. marcipan — 2012-03-12 22:13 

ha így nézzük, hiába tudhatnának mindent, ha nem tanítják meg nekik, hogyan kell kérdéseket feltenni. jó, akkor hasonlót gondolunk 🙂

 8. csapos — 2012-03-12 22:57 

Ezt nagyon jól összefoglaltad Tiboru! Hoffman Rózsika koncepciója már akor korszerűtlen volt, amikor elkezdett kezdő tanárként tanítani. A probléma alapja azonban nem Rózsika, hanem az a politikai szemlélet ami mögötte van, amit szolgál. Toleranciát, vita készséget (nem földbe döngölést), állampolgári ismereteket, alapvető pénzügyi-gazdálkodási ismereteket csak elvétve tanít egy-egy megszállott, “kirúgásra jelölt” tanár. 🙁 De, hogy az irodalomnál maradjunk. Tanitanak ma például filmművészetet? Megmagyarázza valaki a gyerekeknek, hogy egy-egy művészfilmmel mit akar kifejezni az alkotója? A lényeg tömjék tele a gyerekek fejét nehezen emészthető, és felhasználható ismeretek tonnáival. Az idősebbeknek ismerős: Az egykori Szovjetunióban a gépgyártási tervet tonnában határozták meg.

 9. picapica — 2012-03-13 08:38 

a művészfilmek nagy része is elég nehezen emészthető…

 10. csapos — 2012-03-12 23:15 

Bocsi, most vettem észre, hogy a dícséret most Professzorpizkát illeti. Elnézést tőle is és Tiborutól is.

 11. tiboru — 2012-03-13 23:21 

Ez bók volt, tőlem nem kell elnézést kérned 🙂

 12. picapica — 2012-03-13 08:36 

És ha Stendhal nem tetszik, akkor bugris vagy, emészd meg. A magasirodalom kérem szépen, az nem szórakozásra van, én is gyakran hányok tőle, de tudom, hogy ez a művészet… ha tetszik, az már eleve gyanús…

nahát…

 13. Rogal Dorn — 2012-03-13 14:09 

Hát, én azért ellentmondanék, kicsit liberálhisztinek érzem az egészet. Igenis szükség van Stendhalra, bár a Vörös és fekete mellé be illeszthetnénk még egy másikat is. Szükség van Móriczra és Jókaira, és Wass Albertre is. Imre Kertészt nem érzem akkora géniusznak, akkor már inkább Krúdy Gyula. Borisz Vian dekadenciája sem vonz, viszont nem tanítják Makkai Sándort, Szabó Dezsőt sem, akik azért mégis közelebb állnak a magyarsághoz mint Vian. És akkor mi van Kós Károllyal, talán az utolsó polihisztorral? Rejtő szórakoztató, de nem ad erkölcsi mélységet, Passuth Lászlóval viszont a nebuló betekintést nyerhetne a korok és országok eseményeibe.

 14. picapica — 2012-03-14 13:39 

és még mindig nem sikerült megérteni: betekintést nyerhetne, ha elolvasná, de nem teszi. Főként azért, mert Passuth minden eseménybetekintésével együtt sem érdekes a számára. Őszinte leszek: a számomra sem. Rejtő meg érdekes. Nézd meg: te sokat olvasol ezek szerint, erkölcsi mélységekkel, aztán mégsem sikerült a cikket értelmezned. Milyen erkölcsi mélységet ad egy el nem olvasott könyv? És miért jobb, ha erkölcsi mélységektől elalélva minden könyvtől elriasszuk a nebulót, míg esetleg egy erkölcstelen és sekély művel rávezetnénk az olvasásra… Kövezz meg, de Jókai semmit nem tud nekem mondani, amit a mai időkben hasznosíthatnék, ami útmutatást jelentene. És ez nem korfüggő, mert 200 évvel korábban Swift meg mégis tudott…

 15. picapica — 2012-03-14 13:45 

Wass: mindkét oldalon el kellene vonatkoztatni Wass kapcsán az ideológiai megfelelőségtől, és őszintén elismerni: Wass a legjobb pillanataiban: középszerű író. Ha mindenképp ideológiai alapon akarnának onnan írót, költőt, akkor Sütőtől a két Szilágyin vagy Áprilyn, Dsida-n át egészen Tamási-ig szó szerint százával lehetne jobbat, magasabbat, mélyebbet, izgalmasabbat találni. Le kellene már amúgy sztem arról szokni, hogy íróink Szent Tehenek, ideológiai alapon. Nem azok, ki lehet igenis mondani, hogy Márai fárasztó és idegesítő, Wass középszerű (se), Tóth, akit amúgy imádok, a forma mestere, de amúgy elég gyengécske költő, és Faludy, bármilyen remekül ír, valszeg a felét álmodta az életének…

 16. pajslitfridolinom — 2012-03-14 20:54 

Mi bánat-bajotok Vas Bertivel?!, hisz’ ő a legolvashatóbb, legszórakoztatóbb fasiszta! (copyright TGM) Megjegyzem, Funtinelli boszorkányát számosabb szemét(kurzív) liberális olvashatta, mint igaz(kurzív) magyar. 😀
Szóval, ez a (p)rózai frizérozás nem gondolódott precízen végig. Félek, a kinevezett álkultúrborbélyok ügyetlen keze-eszemunkája, kívánalom-rendszere nem éri el kitervelt célját, azaz csenevész korú honfi véreink olvasási szenvedélyének fölszítása hamvába holt. (Vagy mint mikor a nadrág éle a vasaláskor kibicsaklik…)
Nem hiszem, hogy fékomadta kölkeink felcseperedvén elmondhatják: „Olvasási szokásaim? Reggel egy kicsit bemelegítésül, este élvezkedésből, napközben szorgalomból.” (EP)

 17. lorgerm — 2012-03-15 20:38 

Három gyerekem van (már felnőttek), amikor kicsik voltak, minden este olvastam nekik. Kezdtem a magyar népmesékkel, Benedek Elekkel, majd ahogy nőttek Durell (Családom és egyéb állatfajták, meg a többi korfui sztori), Ransome (Fecskék és Fruskák összes magyarul megjelent kötete), majd jöttek az iskolai kötelezők, de azokat ha lehetett nem olvastam már fel, olvassák el ők. Nos a két fiam lusta disznó, ők nem olvastak, ma sem olvasnak, a lányom viszont mindig kért valami olvasnivalót pluszban a kötelezők mellé vagy helyett. Így nyomtam kezébe a Tajtékos napokat, a Pekingi őszt, majd jöttek a Hrabalok is szépen sorban: Őfelségével kezdte, utána csak megmutattam, hol találja a többit a polcon.
Száz szónak is egy a vége, arra akarok kilyukadni, ha otthon nem kap a gyerek kellő lökést, nemhogy 5000, de 5 oldalt se fog elolvasni. A tanár vért izzadhat vele, akkor sem.

 18. Tromb74 — 2012-03-16 07:38 

Talán ott van elbaltázva az irodalom tanítás, hogy egy regény elolvasásának egyik feltétele, hogy tessen. Ahogyan egy író sem az olvasó erkölcsi okításának – amúgy nemes céljával – fog hozzá a munkához, úgy az olvasó sem azért veszi kezébe a könyvet, hogy saját jellemén csiszolgasson.
Ebből következik, hogy sikert az olvasás megszerettetése terén személyre szabott olvasmányokkal lehet leginkább elérni (tehát Pizkának má’ megint igaza van).
Jó példa erre a fiúk és jányok irodalmi érdeklődésének különbözősége. Képzeljük el magunkat takaros copfokkal, pamut harisnyában meg szoknyában. Aztán képzeljük a kezünkbe az Egri csillagokat v. a Pál utcai fiúkat. Van ennek bármi értelme?
…de fordítva is igaz. Az Arany ember még rövidsége ellenére is egy felesleges gyötrelem volt számomra.

Nem hinném, hogy van értelme irodalomtörténettel traktálni a gyereket, még mielőtt megtanulna tisztességesen olvasni.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.