Blues a botorfaszkalapi állomáson veszteglő expressz fedélzetéről

Ó festői Botorfaszkalap, miért vagyok én ily magam alatt.
Ó festői Botorfaszkalap, indulna már el ez a szájbakúrt vonat.
Ó festői Botorfaszkalap, hadd érjek má haza egy félnap alatt.
Ó festői Botorfaszkalap, hisz nem is megy a vonat, hanem mindig csak tolat.

6 hozzászólás

 1. panamajack — 2012-05-22 07:21 

Vers mindenkinek rovatunkban Prostatikus Vogon Jeltz költeményét hallották.

 2. Vészmadár — 2012-05-22 07:22 

Elképesztő, a 2-3 gyengébb rímet betudom a felindultságnak:)

 3. professzorpizka — 2012-05-22 13:55 

Csókoljátok meg a seggem 😀

 4. Vészmadár — 2012-05-22 14:27 

Véleményem szerint a Kria azgótjainak büszkesége, Dagályos Morrogh prezentálta Óda a Kis Csomó Zöld Dagadékhoz, Melyet A Hónom Alatt Leltem Egy Nyári Reggelen elbújhatik ezen alkotás mögött.

 5. marcipan — 2012-05-22 16:43 

Nekem igazából tetszik. A ritmikai eszközök remekül ellenpontozzák a realitás metaforikus szürrealizmusát, a keserédes befejezés pedig kiemeli a szerző determinisztikus nihilizmusát.
vagy valami hasonló.

 6. kszabo — 2012-05-28 19:43 

Esetleg lehetne készíteni metál verziót belőle 🙂 http://www.youtube.com/watch?v=hcrmzXoH3Po

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.