Előszöris, amióta blogolok szerettem volna valami igazán obszcén, arcpirító trágárságot bejegyzés címéül választani, és ím most eljött az alkalom. Mert az öncélú címzés bűn. Életrajzom iránt érdeklődőknek elárulom, hogy egy rossz címadásért már egész kicsi gyermekkoromban nyírhattam naphosszat a füvet, vagy moshattam a kocsit, így valami gyerekkori trauma ez, mert sose mertem olyan címet adni az írásaimnak, hogy „Hernádi Judit méretes csöcsei voltak láthatók a Váci utcában” pusztán azért, mert a művésznő épp szerepel az ottani színházban és kint van egy plakát, amelyen akár három centi is látszik a dekoltázsából.

De itt a ragyogó alkalom hogy végre az írás tartalmához teljesen igazodó módon írjam ezt a címsorba, ráadásul olyan bejegyzést írjak, amelyben mélységes egyetértésemet fejezem ki a Miniszterelnök Úrral. Bizony.

Mi tényleg félázsiai népség vagyunk. A lehető legrosszabb keverék, mintha valaki az OBI-ban rossz tréfából a sport fűkeverék zsákjába, torma, tarack, libatop, pipacs, laboda és szamárkóró magokat tenne. Mert ez a büdöslábú német, tésztaképű tót, hisztis zsidó, agresszív rác, dafke ellenszegülő szittya vér ez bizony tényleg a lehető leg-félázsiaibb keveréket adja.

Például valóban csak erővel, korbáccsal-szíjjal lehet rá igazán hatni. Persze ez egy nagy romantikus féligazság, mivel volt itt nagyjából 1867-1914 között egy olyan időszak, amikor szinte korbácsmentesen hirtelen sokszorosára nőtt a GDP mivel a bécsi udvar felhagyott a csicskáztatással és kiegyezett. De ez nem része a Szent Magyar Hagyománynak, felejtsük is el hirtelen.

Reformokat, nemzetmentő nyerszöldség-salátákat á la Matolcsy csak erőnek erejével lehet bevezetni, és Orbán Miniszterelnök Úr, ez a szíjas, viharedzette szilaj csikóslegény nem lesz rest megsuhogtatni a karikást és oda-oda pattintgatni vele.

Namost, ha épp a történelemórákat nem fodbalozással vagy csajozással blicceljük el a gimnáziumban, akkor megtudhatjuk, hogy ezt a magyarokkal, ezzel a félázsiai akciós törtarany hordával csak ideig-óráig lehet eljátszani. Mert utána bizony, egyszercsak azt mondja az egyik, hogy „curvanewfia zaros nemeth” esetleg, hogy „foglalod ám a kurvanyádat”, és elmegy megkérdezni Pestre az épp ott levő ostorkezelőt, hogy oszt’ nem utazna el a címben szereplő helyre, de gyorsan?

Szóval a címválasztás igenis adekvát, hiszen ezt a mondatot hamarosan gyakran fogja hallani a Miniszterelnök Úr (kinek barmait Allah tegye számossá) amint az ostort fogja pattintgatni. Mi már csak ilyenek vagyunk, félázsiaiak.