Az elég világos, hogy parasztvakítás folyik. A Fidesz kommunikációja a néhai Vermer András óta arra épül, hogy „tematizálni kell a közbeszédet”. Ezt tanítják a kis fidelitas-csíráktól a kifejlett nagy tuskókig a párt minden talpas közkatonájának. Egyszerűen nem szabad azt megengedni, hogy kiálljon egy másik párti vagy akár párton kívüli politikus és elindítson valamilyen vitát, témát és abból értelmes diskurzus alakuljon ki. Nem szabad, hogy a választók fejében világos szempontrendszer alakuljon ki, amelyhez a párt mérhető lehetne.

Az ilyen támadó típusú marketingnek azonban menetrendszerűen vannak nagy pofára esései. Amikor a kilencvenes években kezdett kifulladni Amerikában az egészséges életmód, a zabpehely és a narancslé kultusza, akkor a gyorsétteremláncok már nem tudtak hogyan egymásra ígérni, hogy a hamburgerük még diétásabb, rostgazdagabb, zsírmentesebb, pluszomegahármasabb, mint bárki másé. Ekkor jött középnyugaton a Hardee’s étteremlánc és bekiabált az éterbe: „Hé, nálunk félfontos hússal, lédús paradicsommal és csípős hagymával, édes buciban lehet zsírtól és húslétől csöpögő hamburgert kapni!” Bomba siker lett.

A mai magyar politikai kommunikációban mesterségesen fenntartott feszültség van, maga a kommunikáció nem más mint kirobbantott és egyre rövidebb szavatosságú botrányok sorozata. Baltás gyilkos, nőverés, satöbbi. Két-három nap és jön a következő. Nem hiszem hogy túl nagy tudatosság állna emögött, sokkal inkább az, hogy kicsi ügyekben hagyják a mitugrálsz-backbencher képviselő garnitúrát hülyeségeket beszélni. Az ilyen botránykommunikáció ugyanis emeli a nép ingerküszöbét. Tíz éve egy éhségsztrájkoló volt miniszterelnök még szenzáció lett volna, ma mindenki (teljes joggal) lesajnálja a Kossuth téren kuksoló Gyurcsányt.

Azt a Gyurcsányt, aki saját maga vitte a baloldali pártokat abba a kommunikációs zsákutcába, hogy a Fidesszel versenyezni kell a közéleti lufik puffogtatásában. Ezzel egyszer, 2006-ban lehetett választást nyerni. Csakhogy a baloldalon nincs megingathatatlan vezető és olyan gyors feledékenység, mint a jobboldalon. A jobbos médiától nem szokatlan, hogy a múlt heti marhaságra már nem is emlékszik, Gréczyt hülyének nézik miatta. A Fidesz ellenzéke a gyurcsányi politikai irányváltás miatt nem tud kitörni abból a paradigmából, hogy közbotrányt kell csinálni, tüntetni, sztrájkolni, kiabálni, nagyotmondani kell. Ez okozza azt, hogy az ellenzéki próbálkozások rendre alatta maradnak az országos média és a választói érdeklődés ingerküszöbének. Köszönjük, az egyesen is meccs van, nem kapcsolunk át a kettesre.

Abban viszont, hogy mi az a minimális politikai platform, amin állva a nyugodt, konzervatív politizálás megjelenhetne, nagyon nincs kompromisszum. A háttérben nagyon okos Bajnai-Oszkó vonal írásai nagyívű elméleti fejtegetések olyan kérdésekről, amelyeket a nép egyszerűen nem ért.

A Jobbik, na az egyszerűen fogalmaz, de a múlt heti veszprémi eset megmutatta, hogy a sudribunkó kimosakodott kanászok pártja nem mindenütt partiképes, csak olyan régiókban, ahol a magyar lakosság életszínvonala és életkilátása a falu szélén nyomorgó cigányok életszínvonala és életkilátása felé süllyed, és igény van arra, hogy valaki azt mondja: igen, de mi legalább nem vagyunk cigányok!

A zsírtól csöpögő hamburger tehát az lesz, ha valaki megtalálja a módját annak, hogy a fideszes „minden héten két botrány” kommunikációból ki tudjon nézni. Sajnos, én nem tudom mit kell ehhez mondani és milyen csatornán. Azt tudom, hogy aki viszont kitalálja, elsöpri a Fideszt. Abban sem vagyok biztos, hogy ez 2014-ig megtörténik. Vagy hogy egyáltalán megtörténik.

Ami efelé mutat, az nem más, mint az egyre nagyobb pofonok kényszere. A heti menetrendszerű simicskázás vagy az Orbán jövendőbeli vejének kiosztott földek egyre kevésbé kötik le bárki figyelmét. Ilyenkor jönnek az egyre nagyobb baromságok. Ezzel már egyszer megjárták, amikor Mikola kezdett ámokfutásba, de Kövér is bukott már választást a Fidesznek.

Most annyiban más a helyzet, hogy a női választók hergelése szerencsétlen dolog ilyen időkben. Mindig az, de a politika történetében világos trend az, hogy minél nagyobb a córesz, annál nagyobb a nők szerepe az események alakulásában. Amíg apa dolgozik, jól keres, duzzad az önbizalomtól, ezért jó az ágyban, nem üti meg sem az asszonyt, sem a gyerekeket, röviden: boldog családi életet él, miért is menne anya tüntetni? Vagy amíg a szingli lánynak udvarolnak, moziba viszik meghívják egy-két koktélra és aki nőket bánt azt degeneráltságból teszi és nem egzisztenciális frusztráltságból, addig nehezebb ezzel nagy botrányt csinálni. Ma Magyarországon nem ez a helyzet.

Nem elég, hogy az sincs megoldva, hogy a magyar büntetőjog szókimondóan és keményen kiálljon a gyengék mellett, hogy a rendőrség addig nem megy ki a családon belüli erőszakhoz míg vér nem folyik, vagy ameddig a lilára vert Ödönkét a pedagógus el nem viszi látleletet vetetni.

Ezt a bajt tetézi az, hogy a női-férfi, apai-anyai szerepeket iszonyatos erővel torzítja válság. Nem hímsovinizmus azt leírni, hogy a nők alapfunkciói közé tartozik a család, a kis közösség összetartása, békéjének fenntartása. A nők 99%-a magától, ösztönösen, örömmel teszi ezt és nagyon kevés dolog tud jobban felhúzni egy nőt, mint az, hogy minden erőfeszítése ellenére nem boldog és harmonikus kisközösségben él.

Ez a Varga nevű képviselő nem egyszerűen a női méltóságba rúgott egyet, hanem olyan embereket sértett meg, akik maguk naponta lehúznak egy-másfél plusz műszakot azért, hogy a körülöttük levő három-négy ember boldog legyen és jól érezze magát. Olyan időkben, amikor ez a feladat szinte lehetetlen, futószalagon jönnek a válások, a családon belüli bántalmazások, a fél ország iszik, mint a kefekötő, nagyon szerencsétlen dolog.

Intő jel, hogy két-három óra alatt 200-300 emberes tüntetés szerveződött a Parlament elé két mondat miatt, úgy hogy a tüntetés helyszínétől húsz méterre gubbasztó Gyurcsányra senki ügyet sem vetett.Egy aknára most ráléptek és most még nem durrant nagyot. Azonban szintén politikatörténeti evidencia, hogy minden rendes forradalom, csata vagy vérontás úgy kezdődött, hogy az asszony elzavarta az urát tüntetni, vagy az ura imponálni akart neki azzal, hogy kiment tüntetni. Szökőár erősségűre meg akkor szokott a dolog váltani, amikor a családanyák kisétálnak Versailles-ba. Akkor már rég késő.