Ez lesz az az írás, ahol megvédem Matolcsyt és hitet teszek a világűr mellett.
A szórakozott professzor
Meggyőződésem, hogy minden egyetemnek szüksége van legalább karonként egy faksznis, mindenki által hülyének nézett, lila ködbe burkolózó professzorra. Akármit is csinál az egyetem, tevékenysége jó részében a diákoknak minden addiginál magasabb szintű törzsanyagot kell megtanulniuk és vajmi kevés idő, energia és személyzet marad arra, hogy a nagyon magasan képzett tudománytechnikusból értelmiségit faragjon.
Ezt a folyamatot tudja katalizálni a legfelső emelet legszélső folyosójának legutolsó irodájában kuksoló hippi, aki egy-két alternatív tárgyat oktat és akiről ki szokott derülni, hogy több tudományág legújabb fejleményeivel tisztában van, olyan szerzőket olvasott el, akikről a karrierjét építő többi professzor lemaradt, ismer mindenféle alternatív elméletet. Neki elnézik vagy inkább eltűrik, hogy előadásain ahol nem kampányol intézetvezetői kinevezés vagy más poszt elnyerése mellett, időnként elvész a lila ködben és nemzetközi pénzügyek helyett elkezd az Egészről vagy az ember természetéről előadni.
A kétbalkezes könyvelő
Nem szabad rá többet bízni, de sine qua non feltétele az ő megléte minden jobb egyetemen. Talán már kitalálták: Matolcsy Györgyöt a habókos professzor szerepében tudnám elképzelni. Hogy pénzügyminiszter? Tragédia. Nem operatív vezető, nem látja át saját embereinek viszonyait, intrikáit. Nem csökönyös alak aki „nem enged át” dolgokat. Nem piros filctollal sorokat kihúzó könyvelő. Nem. Ő egy habókos professzor.
Jó hogy van, és nem jó ott van, ahol van. Kiváló helye lenne valami kutatóintézetben, ha lenne egy olyan vezetője, parancsnoka, akiben megvan az a politikusi nagyság, hogy érdekelje: mi van azután, hogy legyőzte az ellenséget. Aki megkérdezi, hogy professzor úr, azt értem, hogy győzött Napóleon, de miért akart új törvénykönyveket írni? Miért küldött Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella hajókat a végtelen víz másik oldalára? Mit kutatnak most a németek? Mi lesz a következő automobil, repülőgép, mobiltelefon? Mi az a Higgs-bozon? Mi tudunk Higgs-bozont csinálni, professzor úr? És venni? És az jó lenne nekünk?
Bizony, Matolcsy tragédiája nem is igazán az övé, hanem azé, aki odatette. És persze az egész országé.
Ennyit Matolcsyról.
„To boldly go where no one has gone before”
Most pedig beszéljünk arról, talán egy kicsit matolcsysan, hogy miközben a magyar közélet túrja a magyar közéleti földet és lefele néz, hogy egyenesen menjen az eke, a világban történések vannak. Rákgyógyszereket fedeznek fel, exobolygókat találnak, az anyag olyan állapotait hozzák létre, amelyekről még 5-6 éve is csak elméleti spekulációk voltak. Feltalálják a hajlékony képernyőket, komolyan szóba kerül a tóriumos atomerőművek építése. Olyan műanyagbevonatokat találnak ki, amelyre a tengeri makk és egyéb rákfélék nem tudnak rácsimpaszkodni, napi több tíz tonna olajat megspórolva az óceánjárókon. A gyógyszereket lassan atomonként rakják össze. Laboratóriumi körülmények között, de több tíz kilogrammos tolóerejű (tudom, tudom nehogy valaki átváltsa newtonra) ionhajtóművek üzemelnek az eddigi néhány dekás nagyságrend helyett. Kvantumfizikai áttöréseket érnek el, egyelőre egészen kicsi léptékben de már a hagyományos fizika eszközeivel nem magyarázható teleportokkal. Forradalmasítják a 3D nyomtatást (erről szól a legutóbbi Matolcsy-recenzió) és ezzel bárminek a gyártástechnológiáját.
Új áttörések, régi szerepek
A világ nagyjából hasonló dolgokat élt át a XX. század első felében. Válságok követték egymást, miközben a tudomány akkoriban még értelmezhetetlen áttöréseket ért el, amelyek alig húsz évvel később szó szerint robbanásszerű változásokat okoztak az emberiség sorsában.
Akkoriban Magyarországon a Monarchia utolsó évtizedében kiépült alap és közép oktatás működött, egyetemeinken nagy formátumú, magas társadalmi státuszú professzorok tanítottak, akik szerves részét képezték egy birodalom felső értelmiségének és kulcstényezői voltak hatalmának. Az egyetemi dékán méltóságos úr volt. Hasonló működött ekkoriban az ereje teljében levő Német Birodalom is, a Humboldt egyetem olyasféle Himalája volt a világ tudományában, mint az ezredforduló nagy amerikai egyetemei, a MIT, a Harvard, vagy a Johns Hopkins.
Hová lettek a tudósok, avagy Teller Ede hét napja
Az amerikai brain drain nem kis részben azért is lehetett sikeres, mert a két közép-európai birodalom összeomlásával hirtelen rengeteg professzor társadalmi státusa ingott meg és lett konkurenciája ügyesen politizáló ám gyengébb képességű kollégák személyében. A nyomorban, válságban létükért küzdő országok szinte kivetették magukból a kizárólag erős, hatalmas országokban létezhető színvonalú tudományos elitet.
Ma más a helyzet. A zuhanást sem onnan kezdtük, mint nyolcvan évvel korábban. A felsőoktatásunk és a hozzá tartozó kutatói háttér kiverekedte magát az olyan oktrojált idiotizmusokból mint a liszenkói genetika vagy mint a szocialista közgazdasági tanok vagy marxista történetírás. Ezután specializálta magát részterületekre és ott ért el kiváló eredményeket. Ezek lényegi különbségek akkor, ha Nobel-díj esélyekről beszélünk, de ugyanolyan könnyen elszívható agyakat jelentenek.
Van viszont itt helyben, Európai Unió néven olyan egység, amibe be lehet helyezkedni, amelyik akkor lesz igazi egység, ha kisebb tagállamai is a nagyok segítségével részt tudnak venni nagyhatalmi szerepében. Ez lehetséges, bármennyire is utópiának hangzik. Sőt, több helyen csinálják is, olyan tudományos vérkeringésbe kapcsolva a tudósaikat, ahol az alkoholizmuson és az emigráláson kívül nyílik más lehetőség is.
Nehogy lemaradjunk
Mindez nem változtat azon, hogy egyszer meg kell oldani az államadósságot, meg a szegénységet, meg a roma integrációt, de közben a világ halad. Az ember egyszer elmegy majd a távoli világűrbe és teleportál, gyógyítja majd a rákot. Mi lesz ebben Magyarország szerepe? Hol van az a politikus aki a holnapra ellopandó pénzen túl arra is tud gondolni, hogy a kutatóintézetek, egyetemek nem azért vannak, hogy legyen elég traktoros.
Egyszerű matek, bonyolult gátlások
Arról nem is beszélve, hogy a high tech minden gazdasági ágazat közül a legnagyobb hasznot tudja hajtani. Mondok egy példát. Magyarország jelenleg nem tagja az Európai Űrügynökségnek (ESA). Románia igen. Az ok: néhány milliárd forint az éves tagdíj. Megfelelő tudományos háttér esetén (Magyarországon ezt a Miskolci Egyetemen működő metallurgiai kutatások is egyedül kifutják, és még akkor a BME-re vagy az ELTE-TTK-ra be sem néztünk) a pénz nyolcvan százalékát vissza lehet pályázni, a világ egyik legmagasabb szintű tudományos minőségbiztosító rendszerén keresztül. (Itt a neuralgikus pont: nehéz ellopni). Ha a felpörgő kutatások eredményeként semmi mást, mint műholdakhoz való csavaralátéteket kezd gyártani egy hazai cég, egyszerűen ÁFA formájában befizeti a többit, ugyanis bármi, amit űreszközbe tesznek sokezerszeres pénzbe kerül a hétköznapi technológiához képest.
Azt hiszem nem bonyolult példa. Az alapkutatás egy évtizeden belül százszorosan térül meg. Nálunk alig van. És fogy. Eközben az egész kormányból csak annak a bolond Matolcsynak szívügye a dolog, miközben mindenki kórusban hülyézi. Pedig néha nem ártana rá figyelni. Ő a mi szórakozott professzorunk. Csak rossz helyen.
21 hozzászólás
1. aldebaran — 2012-12-01 17:20
Amúgy számomra megoldhatatlan erkölcsi probléma az LHC. Tudom: nem lehet előre látni, hogy mire bukkanunk, valahogy mégsem a CERN-től meg az LHC-tól várnám a világ égető problémáinak (lásd afrikai éhező kisgyerekek) megoldását. Ezt nem demagógiából mondom, tényleg nagyon foglalkoztat a kérdés (elméleti fizikusnak készülök).
A filozofikus professzorról meg Ludvík Jahn jutott eszembe 🙂
2. Tromb74 — 2012-12-01 18:05
http://www.sciencedaily.com/releases/2012/11/121129143259.htm
Hát ehhez én már öreg vagyok 😀
3. hadrian77 — 2012-12-01 19:11
@aldebaran: a világ égető problémái nem fognak egy csapásra megoldódni semmitől, az LHC segít megérteni a világ működését amiből új kutatások nőnek ki és egyszer a minden napi életbe is beépülnek, munkahelyet teremtenek, energiát spórolnak, ilyesmi. Courie-ék kutatásait is lehetett volna annak idején így jellemezni, aztán mennyi mindennek lett később alapja az ő eredményük:)
Amúgy szép és jó cikk:) Kíváncsian várom mikor lesz kis hazánknak vége egy Richeliue-je végre.
4. panamajack — 2012-12-02 11:57
Keblemre Professzor, minden gondolatomat sikeresen megfogalmaztad! Én is ugyanezeket szajkózom az összes (jobb- és baloldali) világvége és civilizáció-összeomlás fetisisztának, akikkel tele van a magyar értelmiség. Egyébként szerintem az egyik magyarázata annak, hogy nálunk miért szarik bele mindenki a távolabbi jövő építésébe, az hogy valahol kialakult Magyarországon egy kimondatlan (részben tudattalan) konszenzus, miszerint NINCS jövő. Ezért annyira népszerű egyrészről a nosztalgikus múltba fordulás, másrészről a cinikus nihilizmus, az „utánam az özönvíz” mentalitás. Hogy ez mekkora károkat okoz, azt még elképzelni is nehéz, nemhogy számszerűsíteni.
5. rdos — 2012-12-02 14:04
Igen, talán az oktatásunk, nevelésünk, kutatásunk leépülése mutatja a „mai magyar? politikai elit?” nemzetellenességét. A két kérdőjelet próbálom magyarázni.
Mitől magyar az, aki nem Magyarország érdekében politizál? Attól, hogy a nemzetiségi rovatban a nyilvántartásban a „magyar” karaktersorozat szerepel? Nekem ez kevés a magyarsághoz.
Milyen az „elitünk”? A többpártállami poltikumunk eredményei kiábrándítóak. A szervezett bűnözés, a titkosszolgálatok, a politika összefonódása egyre jobban érzékelhető (többé kevésbé a teljes poszt? szovjet térségben, igaz itt országonként már nagyobb különbségek vannak). Hogyan lehet ez és miért történik mindez?
6. sirdavegd — 2012-12-02 22:20
” és nemzetközi pénzügyek helyett elkezd az Egészről”
Nos kérem, a Nemzetközi Pénzügyek az maga az Egész. Különösen mester szakon 🙂 Amennyiben az ott elhangzottakat nem sajátítja el valaki, akkor semmi keresnivalója az adott tudományág vidékén. (gy.k. az alábbi apróságokat szokás ott belénevelni az ifjúságba, mint devizaárfolyamrendszerek és alkalmazásuk, monetáris politika céljai és eszközei, megvalósulása, jegybanki tartalékok csodás világa, válságok az elmúlt 30 évben, likviditás és a banki mérlegek kapcsolata) Szóval amíg ez nincs betöltve kis fejecskékbe, addig nem értik meg az olyan meseszép témákat, mint a tőkepiaci fertőzések és divergenciák mibenlétét, vagy azt, milyen ökonometriai turpiszságokkal szokás manapság bohóckodni, hogy az ember valamiféle kutatási eredményre jusson.
Álomvizsgán emiatt szokás engem szidni, hogy túl szigorú vagyok, amennyiben a delikvens az ECB esetében azt találja mondani, hogy árfolyamstabilitás a monetáris politika célja az árstabilitás helyett (ez így kb helyből elégtelent érdemel). A precizitás esetében számomra a motiváció elsődlegesen épp az: amennyiben a jövőben valaki az én karmaim közül kerül ki pénzügyminiszternek, az legfeljebb csak feleakkora mértékben legyen annyira alulművelt, mint a posztban szereplő úriember.
Hogy a poszthoz is szóljak: igen, manapság minden a méretgazdaságosságról és a hozzáadott értékről szól. Ahol a hozzáadott érték már nem olyan nagy és a tömegtermelés szóba jöhet, azt át kell dobni valami low cost országba. A német ipari átlagbérnek Magyarországon ~25%-át, Kína/Indiában ~5%-át szokás fizetni, na pontosan ezért. Eközben a szállítás egy termékre jutó költsége a könnyűipari termékek esetében tized-eurocentekben mérhető csak.
Matolcsy okfejtése ebből a szempontból valóban helyes, érdemes feltenni a kérdést, hogy mi a rosseb lészen a világgal, ha valósággá válik a nanotechnológia nyomán az on demand gyártás avagy replikáció (na az lesz az igazi 3D „nyomtatás”). Engem ettől az ötlettől felváltva ver ki a víz és villanyoz fel a dolog. Egyfelől a méretgazdaságosság innentől kezdve nem lényegi szempont – nono-méretű gépsoron otthon vagy a faluban azt gyártunk, amit jól esik. Másfelől milyen hatása lesz mindennek az emberiségre? Juj de jó, lesz egy csodás nanoszonda, ami megjavíccsa a rosszalkodó sejteket, eldurrant aneorizmát, infrúziát. Aki látott már Star Terkben borgot, az nincs feltétlenül meggyőzve arról, hogy ez mennyire lehet szerencsés kifejlet.
7. sirdavegd — 2012-12-02 22:26
@panamajack:
Hát, amikor kb az a jövőkép a nagy múltú vidéki egyetemeken, hogy mikor kapcsolják ki az áramot és egy PhD hallgató ösztöndíja a minimálbért súrolja, akkor érthető a jövőnélküliség. Amióta én a szakmában vagyok, mindig is arról szóltak a dolgok, hogyan húzódik egyre szorosabbra a nadrágszíj, ami mára bőven átlépte az épelmélyűség határát. Amennyiben lenne bármiféle olyan hihető vízió, hogy ennek van is értelme, akkor talán a morálra is jótékonyan hata, de még ez az aszott-csoffadt répa is hiányzik.
8. professzorpizka — 2012-12-02 23:17
@sirdavegd: Ja, nekem a jogon ezeket a dolgokat régi MNB-bútordarabok tanították, feltartott mutatóujjal, és utána jött az Egészről beszélgető. Nem nagyon értett a pénzügyekhez. De az MNB-s bácsi (a nevére már nem emlékszem) megtanította a fogalmakat, a másiktól meg annyi nevet hallottam és elméletet, hogy megizzadtam míg mindnek utánanéztem. Kétharmada majdnem drábiki mélységekben leledző kreténség volt. De kár lett volna kihagyni.
9. professzorpizka — 2012-12-02 23:21
@sirdavegd: Ja engem kapacitált egy tanárom kint, hogy bolond lennék hazamenni, csináljak PhD-t international business vagy i. bus. strategy témában. Azt mondta a srác (libanoni származású) hogy az első helyemen megvan az évi 50-60k, ha írok pár jót és elmegyek egy jobb egyetemre, életem végéig 100k vagy fölötte. Én hülye meg hazajöttem.
10. rdos — 2012-12-03 06:44
Korábbi, 5. sorszámú, végső, megválaszolatlan kérdésemre talán ez a válasz:
http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=237&page=1
11. panamajack — 2012-12-03 10:40
@sirdavegd: Már elnézést, de ha az egyetemi tanárok „odafentről” várják a hihető víziót, akkor ott ette meg a fene az egészet. Kis magyar provincializmus, tehetetlenség, Oblomov. Tessék valamit alkotni, külföldre menni, vagy akármi, de nekem ne mondja senki, hogy az normális, ha egy ország szellemi „elitje” nyakig süpped a „semmi sem egyenes minden srég, szar az egész mindenség” mentalitásba! Mert ha ők nem, akkor mégis ki mutasson kiutat? A 29-33 válság is megoldhatatlannak tűnt egészen addig, amíg Keynesnek támadt pár jó ötlete…
12. hakapeszi — 2012-12-04 19:26
Az egyetemek egyik problémája, hogy (szándékukkal talán ellentétben) nem tanítanak meg gondolkodni, holott (vélekedésünkkel ellentétben) nem tudunk még igazán gondolkodni. Humboldt idejében még elterjedt volt az eszmény, hogy a Bildung, a művelődés nem adatok elrkatározását, vagy tudáselemek kipipálását jelenti, hanem az ember nemesebbé, „pengébbé” válását. Erre azért volna szükség, mert amit tudatosan művelünk a gondolkodásban, abban kevés jövőbemutató dolog van. Holott lehetne. És ennek érdekében utoljára talán Fichte vagy Heidegger szólaltak fel nyilvánosan, vehemensebben. Azóta itt egy tátongó űr van, így is lehetne mondani.
13. escargot — 2012-12-05 13:04
@hakapeszi: Egyeteme és oktatója válogatja. Én például leginkább gondolkodni tanultam meg ott, a tételes információk javarészét már az élet hozta.
14. hakapeszi — 2012-12-05 21:11
@escargot: Én pedig állítom, hogy a gondolkodást (a gondolkodás művészetét, ha úgy tetszik) nem oktatják sehol, legalábbis intézményes keretek között nem. Ha van egy jó professzor, aki példakép is lehet (mert fiatalon arra is szükség van), ő taníthat „mellesleg” a példáján keresztül olyasmit, ami esetleg nincs is szándékában, pusztán a lényével. A természettudomány egy bizonyos szinten rendszerezheti és nevelheti a gondolkodást, de ez még nagyon távol van attól, hogy a benne lévő lehetőségeket megismerjük. Ehhez magának a gondolkodásnak a célzott nevelése kell, nem valamilyen külső téma révén, hanem azért hogy őt magát tudatosabban tapasztaljuk, és azt a belső teret, ahol létrejön. És mindezt azért, hogy ne maradjunk idegenek a világban, hanem bensőségesebben tudjunk együtt élni vele, mert a gondolkodásunk természete szerint rokon azzal a valamivel, ami a világot összetartja.
15. Tromb74 — 2012-12-06 12:00
@hakapeszi:
Ez gyönyörűen hangzik. Mit jelent?
Mindazonáltal valóban érdekes, hogy számos olyan tudományos felfedezésnek lehetünk tanúi, ami egy ipari forradalomhoz hasonló változás lehetőségét jósolja.
Ha igaz, akkor ez többek között országok közötti erőviszonyok változását, a társadalom szerkezetének átalakulását is eredményezheti.
Itt a magyar ugaron meg csak fütyül a szél.
Lehet, hogy valamiről már megint lemaradunk?
16. FilcTroll — 2012-12-07 13:12
Az Érthetetlen Rendszerváltás okain való elmélkedésből rendre kihagyjuk a szabadkőműveseket — bár ez külsősök számára merő spekuláció, belsősök számára pedig titok. Így a merő spekuláció kategóriában maradva, hadd meséljek egy kicsit, mert érdekes összefüggések sejlenek fel. (A végére azért visszatérek a blogposzt témájához is.)
A (szél)jobber kánonban stabilan tartja magát a Rózsadombi Paktum témaköre, amely szerint 91-ben egy tizenhárom fős, titkos találkozó keretében fektették volna le a rendszerváltás alapjait, a szovjet kivonulástól a komcsi funkcik átmentésén keresztül egészen a nyugati gazdasági-hatalmi rendszerbe való illeszkedésünkig. A résztvevők: a SzU, USA, Izrael kéviselői és persze magyar rendszerváltó elit emberei.
A paktumot általában azzal szokás cáfolni, hogy a magyar résztvevők (pl.: Antall, Boross, Göncz, Pető, Zoltai) akkoriban még messze nem voltak annyira helyzetben, mint később, így miért pont ők lettek volna jelen? A képet azonban árnyalja, hogy pl. Boross ismerten a magyar szabadkőművesség egyik csúcsfigurája volt, így már 91-ben is olyan, informális hatalom birtokosa volt, ami indokolttá tehette a jelenlétét. A szabadkőművesség kérdése azért is érdekes, mert összecseng más, hasonló felvetésekkel, amelyek mind oda lyukadnak ki, hogy a rendszerváltás, majd a privatizáció gyanúsan szervezetten és flottul zajlott — az elit szempontjából. Nem az egyetlen lehetséges magyarázat, de elképzelhető a nyolcvanas évektől újjáéledő páholyok szerepe ebben a folyamatban. A rendek magyarországi aktív jelenléte dokumentált tény, és nem tűnik logikusnak, hogy pont nálunk ne lennének szoros összefonódások a hatalmi elittel. Efféle szervezetek aktivitása könnyen hihető egy annyira sok lehetőséget kínáló történelmi helyzetben, mint a rendszerváltás volt.
Ezzel együtt a téma szakértői már a kétezres évek elején a hagyományos, nyugati szabadkőművesség többszörös meghasonlásáról és hanyatlásáról beszéltek. Nyilvánosságra került botrányokról is van hír (pl. óriási sikkasztás a francia Grand Orientben), és az sem titok, hogy az egyes páholyok között mindig is volt hatalmi és gazadsági vetélkedés.
Itt kapcsolnék vissza a poszthoz: elképzelhetőnek tartok egy olyan, a háttérben folyó, csendes háborút, ami a megrendült, de azért működő, nyugati szabadkőművesség és a globalizálódó világ feletti hatalomra törő, keleti gyökerű titkos társaságok között zajlik. (Ez utóbbiaknak alig van irodalmuk, de szembeötlők pl. a kazah főváros, Asztana tervezett és olajpénzből részben meg is valósított építészetét jellemző szimbólumok.)
Feltevésem: hazánk is e titkos háború egyik frontja. Orbán (aki vszeg maga is valamilyen nyugati szabadkőműves páholy tagja), igyekszik átállni a feljövőben lévő, erősebb oldalra: ezért is ütik nyugatról ennyire keményen. Az eddigi látszatdemokrácia lebontásával egy elnöki rendszer felé halad (lám, ismét Kazahsztán), ami jobban megfelel a keleti, a nálunk ismertnél jóval kevésbé titkos hatalmi hierarchiáknak. Cselekvése és kommunikációja azért tűnik elcseszettnek, mert a valós helyzetről nyilván nem beszélhet, így az egyébként egyszerű összefüggéseket kénytelen nemzeti, szabadságharcos és egyéb hülyeségekbe csomagolni.
Ha ezzel a szemüveggel olvassátok Matolcsyt, akkor nagyon érdekes kép bontakozik ki — és felvetődik újabb egymillió kérdés.
17. professzorpizka — 2012-12-07 17:42
@FilcTroll: nem tudom mit szívsz, de nekem is kell! 😀
18. FilcTroll — 2012-12-08 02:10
🙂
19. FilcTroll — 2012-12-08 03:32
@professzorpizka: Most tudok rendes klaviatúráról felelni: nem szeretnéd, amit szívok, mert a taknyom az. Nem tudtam aludni a náthától, hát félkábán összeolvastam mindent, ami elém került, mások mellett az alábbi cikekket is újra, és akkor egyszer csak kipattant az idea, összeállt a kép.
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/02/13/szabadkomuvesek-1-0/
http://kkbk.blog.hu/2012/01/06/czike_laszlo_rendszervalto_szabadkomuvesek
(Ez háromrészes, fárasztó, néha zavaros, de érdekes.)
20. hakapeszi — 2012-12-08 22:46
@Tromb74: erőviszonyok: nye znaju. Az, Vszínű mi is baromi jók lehetnénk valamiben, és azt gyanítom, ez nem a technológia, se nem a biznic, hanem valami más, de hogy mi a lófasz, azt nem tudom sajna. De az szinte tuti, hogy tudunk valamit, amit a nyugatiak nem tudnak.
21. hakapeszi — 2012-12-08 22:50
@Tromb74: Mit jelent? Ez a nyugati monizmus: nem gondolom azt, hogy ami a tudat és a gondolkodás számára másnak tűnik, mint ő maga, vagyis magához képest másnak állít, az valóban más is, belátom, hogy másnak látom, de tudom, hogy ez nem a végső kép. Hegel, Angelus Silesius, stb. sztem ez az európai tradíció lényege. Aki szerint ez nem elég tudományos, annak lófasz a seggébe, mert nem tudja, hogy de.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.