Bajnai királyetapja

A háromhetes kerékpárverseny királyetapját mindig nagy várakozás előzi meg. Armstrong igazi bűne nem az volt, hogy doppingolt, hanem hogy úgy doppingolt, hogy a királyetap előtti izgalmat elvette a nézőktől. Mert mi is a királyetap?

A 3-4000 km táv felénél-kétharmadánál a Tour de France útvonala az Alpok hágói közé ér. Minden, a főútról felfelé kanyarodó mellékútnak legendája van, hogy ment ott fel Bartali, Hinault, Merckx, Pantani. A királyetapon rendszerint két-három legendás hágóra is felmennek, a befutó a legmeredekebb, legmagasabb hágók egyikén van.

Eddig a napig az igazi esélyesek nem fedték fel lapjaikat. Az eddigi nagyjából tíz szakasz specialistákról (sprinterekről, időfutammenőkről szólt) az összetett győzelemre esélyesek arra figyeltek, hogy egymástól ne kapjanak időhátrányt. A királyetap előtti napon már volt egy hegyi szakasz, ott már valaki támadásba lendült. Ha nem, akkor nyert egy hegyi specialista, aki az összetettben esélytelen a gyenge időfutam-teljesítménye miatt.

A királyetapig a csapattagok már elvégezték a dolgukat. Az izgága, folyton ritmust váltó egynapos menők szekálták az ellenfél csapatát. Ha látták,hogy a konkurens csapat menőjének rossz napja van, és legszívesebben egyenletes tempóban tudná le a napot, folyton ritmust váltottak. A vízhordók, akik a hegyen esélytelenek nagy termetük miatt, felvezetőkocsiként nyújtottak szélárnyékot a főnöknek.

A királyetapon azonban előbb-vagy utóbb kiáll a vezetésből az utolsó segítő is, menni kell, egyedül, a többiekkel küzdve a győzelemért. Többféle taktika van. Aki a durva tempóban erős, mint fénykorában Armstrong és Basso, a hegy derekánál ritmust vált és (az EPO támogatta) követhetetlen tempóban megy fel, perceket adva a többieknek. A ritmust váltogatók, mint Contador, Valverde, Ullrich a hegyen folytonos megindulásokkal próbálják kizökkenteni a náluk erősebbet, hogy egy hirtelen megindulásra reagálva görcsöt kapjon, és mire kijön belőle, három perc hátrányban legyen. A zsokétermetű hegyi specialisták elindulnak a hegy legaljától, mert kicsi de állandó tempónövelésre képesek fent, ahol már ritka a levegő. Mindenki előtt, amíg csak bír, mennek a jól megfizetett segítők, akik hozzák a kulacsot, ezzel is két kilónyi súlytól kímélve a nagymenőt illetve megadják azt a kényelmet, hogy egy baráti kereket nézhet maga előtt, amelyik nem vált ritmust, hanem igyekszik a mögötte jövőnek legkedvezőbb tempóban vezetni.

A királyetap előtti tíz nap a spekulálásé. Ki milyen erőben van. Ma kapott egy percet de defekt miatt, ezt simán visszahozza. A hegyen nem fog menni, majd utána az időfutamon. X csapat, miután nagymenője megsérült Y csapatot fogja segíteni a hegyen cserébe a sík szakaszokon X csapat segít felvezetni Y csapat sprinterét. Megverik az esélyest. Nem verik meg. Megverik de nem eléggé. Új doppingszer van. Nincs új doppingszer.

Megalakulnak alkalmi érdekszövetségek. Minden csapat spekulál, hogy melyik támadással kell menni és melyikkel nem. Ha X most ellépett, az nekünk jó, mert a szakasz végéig úgyse bírja ki, viszont Y megy vele és a veszélyes, mert Y csak harminc másodperc hátrányban van a mi emberünkhöz képest, ezért Y nem mehet, nosza álljunk a mezőny élére és érjük utol. Ebben Z csapat nem támogat minket, mivel az ő érdeke az, hogy a mi emberünk fáradjon, Y-nál jobb a hegyen Z menő, ezért Y felőle mehet, sőt előző este ők dumálták le a másik csapattal, hogy X támadni fog, cserébe három nap múlva nem mennek majd a szökésük után.

A királyetap ezt az olaszos kavarást szünteti meg, amikor nincs tovább, csak az erő számít. De még itt is taktikázni kell. Armstrong azon kevés versenyzők egyike volt, akinek nem kellett, az EPO pont azt a pluszt adta meg neki, hogy ő erőből mehetett bármikor. Akinek nincs ilyen jól beállítva a szer, taktikázni kénytelen, mert nem lehet háromszor legyűrni 1500 méter szintkülönbséget anélkül, hogy legalább egyszer meg ne rogyna közben az ember. Oxigénhiány, savasodó izmok, elvesző ritmus. Ezek a fiúk epo nélkül is percek alatt regenerálódnak, de itt másodpercek sincsenek. Aki túl hamar vagy rosszkor vált ritmust vagy készületlenül éri az ellenfél ritmusváltása menthetetlenül leszakad. Még feljöhet de onnantól kezdve már nem övé a kezdeményezés hiszen ahogy felér, újabb ritmusváltás jön és ő már csak reagálni fog, és előbb-utóbb újra begörcsöl.

A nagydumásokról kiderül, hogy a duma azt a célt szolgálja, hogy minél később kezdjék az emelkedőn kóstolgatni őket, mert nem igazán erősek. A túl hamar indulók a hegyre felérve az időjárástól a doppinglaborig mindent emlegetnek, hogy kidumálják taktikai hibájukat. Akik nem bírtak támadni és csak nagy fújtatva felértek az esélyessel, fogadkoznak, hogy majd holnap a kicsit kisebb, de azért szintén kemény emelkedőn visszavágnak.

Hogy ez most Armstrongról jutott eszembe? Nem. Bajnairól.

Az ő versenyének célja 2014 májusában a választások napján van. Ott kell, akárcsak hajszálnyival is, de Orbán előtt felérni a csúcsra. A nagy emelkedő nincs még itt. Önkéntes vízhordók ajánlkoznak, jön mellette egy másik csapat, akinek első embere úgy gondolja, ő még támadhat a hegyen, olyan emberek akarnak az élbolyra zárkózni akik már a vasúti felüljárón is leszakadnak, nem hogy az Alpe d’Huez vagy a Stelvio gyilkos hajtűiben.

Minden csapattársára vadásznak. A biciklisportot azért sújtja annyi doppingbotrány, mert a hegyen, a kamerák előtt nincsenek okos edzői húzások, jogtalan tizenegyest fújó bíró, jogos gólt lesre intő megkent partjelző. Csak a hegy van, a kerékpár, a hőség és a ritka levegő, nomeg az ész, amelyre nem hat jól a ritka levegő de kell, hogy a támadásokat követni és kezdeményezni lehessen. Mit tesznek hát azok, akik a hegyen nem nyerhetnek észből és erőből? Nem tudnak a versenyen csalni, túl sokan látják, és a szabályok sem olyanok. Feldobják a doppingolókat, vagy ha tudják hogy nincs dopping, de legalábbis nem lehet kimutatni, akkor is odaküldik az ellenőröket, hátha a nagymenőt megzavarja a késő éjjeli vagy hajnali szekatúra.

Nem számíthat másra Bajnai Gordon sem. Ugyanakkor jó lecke lehet a vele és ellene számolóknak is, hogy még több nagy hegy van hátra az utolsó emelkedőig, kavarog a mezőny, az élboly megalakulása még hátravan.

25 hozzászólás

 1. marcipan — 2013-01-18 10:33 

Csak a szavazópolgár nem hegy, hogy mindig ugyanolyan szögben dőljön, plusz a pálya kinézetéről mindenkinek saját elképzelése van, amit égből potyogó random zongorák, ötletszerű földcsuszamlások és a semmiből felbukkanó kengyelfutó gyalogkakukkok uralnak, nem a statisztika és az elvárások. A hegy legalább nem változik meg a verseny közepén.
Leginkább azt mondanám, hogy az nyer, aki előbb meggyőzi a hegyet a megfelelő dőlésszögről valamint a legtöbb dinamitot helyezi el általa sem ismert helyekre és ezeket sikeresen nem saját magára robbantja.
ha érted, hogy mondom 🙂

 2. hadrian77 — 2013-01-18 10:49 

Azt a ritka levegőt ki lehetne hagyni. A legmagasabb befutók is 2000-2500 m között szoktak lenni.
A hegymenetről még annyit, hogy okos csapatmunkával és ritmusváltásokkal le lehet fárasztani az esélyes hegymenőket.
Nem mellesleg Sastre egy váratlan húzással az Alp d’Huezen nyerte meg a 2008-as Tourt.
Nem teljesen jó most ez a hasonlat. 🙂

 3. sakic19 — 2013-01-18 11:04 

@marcipan: Szerintem meg meglepően hasonlít egymásra az emberek véleményének és a hegyek tulajdonságainak állandósága (statisztikai értelemben).

 4. noirp — 2013-01-18 11:16 

@sakic19:
Továbbá embernek, hegynek egyformán a rejtett ereiben találsz aranyat.

 5. marcipan — 2013-01-18 11:32 

@sakic19: ööö, nem értem. Az emberek véleménye statisztikailag állandó?

 6. marcipan — 2013-01-18 11:32 

@noirp: a krokodil pedig köztudomásúlag hosszabb, mint zöld.

 7. professzorpizka — 2013-01-18 13:12 

@hadrian77: hát, azért csak ritkább a levegő. Sastre meg azért nyert mert mindenki el volt tiltva vagy épp féladag kokszot kapott. Okos csapatmunka a d’Huez 12. kanyarja után meg nincsen 🙂

 8. noirp — 2013-01-18 13:21 

@marcipan:
nem itt spec az aranyérc-ér és az aranyér közti gusztustalan kis analógiára gondoltam. fenébe a krokodillal.

 9. marcipan — 2013-01-18 13:25 

@noirp: nekem sose jön be, ha nem használok smileyt 🙂

 10. noirp — 2013-01-18 13:36 

óppárdón 🙂

 11. sakic19 — 2013-01-18 14:56 

@marcipan: Igen, de itt vélemény alatt főleg világnézetre és preferenciákra gondolok. Arról van szó, hogy egy választásra ha készül az ember, egy-két évre előre bőven lehet tudni, hogy milyen playbook szerint kell játszani. Olyan dolgok, mint hogy az emberek mit gondolnak az abortuszról, az egyház helyéről, az Európai Unióról, stb. igen lassan változik, sőt, még egyes szegmensekben is. Pl. ha valaki úgy gondolja, hogy ő a középkorú és fiatal, városi nők szavazataira hajt, és nem a vidéki nyugdíjasokéra, akkor érdemes abortuszpártinak lenni. Ezt felismerni a választási stratégia és matek óvodai szintje. Aztán lehet PhD-szintet tanulni mondjuk Obama stábjától (csak az kicsit többe fog kerülni, mint a Századvég tanácsai… mondjuk ár/érték arányban nem biztos)

 12. professzorpizka — 2013-01-18 15:10 

@marcipan: A cél mindenkinek ugyanaz, és nyilván vannak piszkos tervek arra, hogy a vízhordókocsival fogjuk magunkat húzatni, meg kiszúrjuk a másik kerekét, vagy megverjük a pumpával az alagútban (by Sipos János, nyugodjék). ÉS valóban, lehet eső, lehet hó, eshet le a lánc a döntő emelkedő döntő kanyarjában, ahogy Andy Schlecknek leesett pár éve és Contador azonnal támadott. De az egymásra nézegetés, a ki-milyen-erős gondolkodás az ugyanaz, és emiatt egy csomó magatartásminta ugyanaz.

 13. hadrian77 — 2013-01-18 16:52 

@professzorpizka: ott már tényleg nincs csapatmunka, de egyébként meg van és ha jó a stratégia, akkor korábbi napok alatt csapatmunkával le lehet verni az esélyeseket. A királyetapon előnyt lehet szerezni, amit utána csak védeni kell. 🙂
Bajnainak nem látszik még tisztán se csapat se stratégia, nem tudni mivel szerezhetne előnyt és mivel tudná megtartani.
De ugye nem mindig a királyetap a legszivatósabb, kíváncsian várom a dolgok alakulását. 🙂

 15. marcipan — 2013-01-19 12:20 

@sakic19: Ha nem változhatna gyorsan, akkor mindig ugyanaz-ugyanazzal nyerne választást. Az abortuszhoz hozzáállás itthon nem törésvonal, mint ahogy a vallás sem. És az Európai Unió sem.

Ha a magyar választói magatartást vizsgálod, próbáld függetleníteni magad a másik országok, más társadalmára levont következtetésektől. Ha ez érdekel, tudok javasolni olvasnivalót, de előre szólok, hogy marha unalmas dolgok ám :))

 16. marcipan — 2013-01-19 12:21 

@professzorpizka: dezsavüm van 🙂

 17. Tromb74 — 2013-01-19 23:24 

Látom, van mit bepótolnom. Sajnos, most nincs energiám végig olvasni – X-nél és Y-nál elvesztettem a fonalat – az egész cikket, de holnapra gyűjtök egy kis naftát.
Így elsőre (és félig) a biciklis párhuzam jónak tűnik.
Egy kis időre a hírekről is lemaradtam, de lassan csak vissza zökkenek az eredeti (vagy ahhoz hasonló) kerékvágásba.

…Panama Jackkel már korábban váltottunk néhány szót gyermekvárás témában. No, hát megtörtént a csoda. Két nappal ugyan lekésett róla, hogy átírja a karácsony jelentőségét, de megszületett a gyerök…

A helyzetből adódóan szinte mindenről lemaradtam, ami házunk falain kívül történt, de azért egy-két dolog még hozzám is eljutott.
A Fidesznél úgy tűnik elkezdődött a kampány időszak (minimálbér emelés, villany-, gáz- akármiárcsökkentés). Ugye ezek a nemlétező erőforrások bevetése, felhasználása, vagy a fenti analógiához igazítva: a doppingolás.
Nem tudni, meddig mernek ezen a vonalon elmenni, első ránézésre nem túl nagy a mozgásterük, de azért elegendő. Az ehhez hasonló lépéseket viszont ellenzéki oldalról kommentálni, bírálni nem túl hálás feladat.
Ahogy Pizka is mondja: sok hegy van még hátra, a célegyenes még nem látszik.
Viszont (már ha nem maradtam le valami forradalmi változásról):
– Profi csapata igazából a Fidesznek van.
– A Fidesznek lehet, hogy a mai napig nincs komoly stratégiája a kormányzásra, de a választásokra és a kampányra tutira van.
– Lényegében a saját képességeihez igazította a pályát (legalábbis azon dolgozott idáig)
– A bírákat megveszi kilóra…
-…A közönséget pedig most kezdi magához édesgetni.

A legfőbb kérdés: van-e még idő arra, hogy összeálljon egy versenyképes csapat, aki a fentiek ellenére is beelőz majd a célegyenesben.

 18. Tromb74 — 2013-01-19 23:29 

Na, elolvastam a cikket is 😀 😀 😀
Hát vitatkozni most sem fogunk, ha jól látom.

 19. professzorpizka — 2013-01-20 09:09 

@Tromb74: A gyermekáldáshoz gratulál a blog vezérkara és törzse, egyúttal jó egészséget kíván mind a kisdednek, mindpedig a nagyságos asszonynak!

 20. tiboru — 2013-01-20 09:49 

@professzorpizka:

Csatlakozom a jókívánságokhoz! Reméljük, hogy még egy kicsi és a BlogRepublik újabb olvasóval gazdagodik.

 21. Tromb74 — 2013-01-20 11:34 

@tiboru:
Köszönöm mindkettőtöknek!
Mese helyett is titeket foglak felolvasni, szóval az új olvasót, megelőzi az új halgató. 😀

 22. escargot — 2013-01-20 15:09 

@Tromb74: Mindenek előtt sok boldogságot TrombJr02-höz! A dopping-hasonlatnál: a dopping egy nagyon is létező erőforrás, az üzleti modell fedezi is, csak egy baj van vele, hogy illegális. És még mindig jobb egy illegális, de működő modell egy féllegális, nem működőnél.

 23. panamajack — 2013-01-20 16:21 

@Tromb74: Én is őszintén gratulálok és a lehető legjobbakat kívánom az összes Trombnak!

 24. Tromb74 — 2013-01-20 19:37 

@panamajack:
Köszönjük szépen

 25. Tromb74 — 2013-01-20 19:46 

@escargot:
Ja, így valahogy.
…és köszönöm a jókivánságot.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.