Tökéletes Tour volt, nagy bukásokkal, nagy visszatérésekkel, nagy versennyel, klasszikus három hetes csatával.

Amikor az ember nézik a Formula-1-et, akkor nehéz bevallani magunknak, hogy akiket most látunmk, Vettel, Kimi és a többiek ugyanolyan jó pilóták mint Prost, Piquet vagy Mansell, és a mostani versenyek is vannak olyan jók, mint a régi klasszikusok.

Nekem az első Tour élményeim Indurainhoz, Riishez, Ullrich-hoz, Tonkovhoz, Goncsárhoz kapcsolódnak, Sipihez, ahogya a helikopter nagytotáljából megmondja ki az aki aznap kicsit fáradtan teker.

Ennek ellenére nem értem a fanyalgást. Most is hallom a bezzegindurainozást. Mi is volt indurain? Egy jó időfutamos, aki nem szakad t le a hegyen. És Froome? Na ugye. Volt domináns versenyző, aki ellentétben a pár évvel ezelőtti Contador- vagy Armstrong-dominanciával, tudott gyenge napot kifogni.

Volt egy Riblon, aki hősies szökéssel nyert.

Volt egy Saganunk, aki 23 évesen hozta azt a a taktikus pontvadászatot, amelyet utoljára az öreg Zabeltől láttunk. A sprintekben három, kb. egyforma képességű sprinter ment a győzelemért Greipel, Kittel és a kicsit gyengébb Tourt kifogó Cavendish személyében.

Voltak meglepetésemberek az első tízben, Mollema és Ten Dam személyében.

Kwiatkowskival, Quintanával, Talanskyval új generáció kopogtat, és akkor nem beszéltünk az idén nagyon gyenge évet futó Hesjedalról.

Az idei Tour úgy tűnik, hogy nemcsak a generációváltást jelzi, hanem azt is, hogy a kerékpársport ki tud lépni a mutyi világából és tud újítani, legalábbis erre utal Froome egyik edzőjének nyilatkozata, aki szerint mindenki agyba-főbe doppingolt, miközben özönvíz előttiek az edzésmódszerek. Froome-on az látszott, hogy minden pedálfordulata tervezett, gyakorolt volt. Persze, nincsenek illúzióim, most is megy a dopping, de a formaingadozások a (Froome mögött) szoros verseny azt jelzi, hogy kiegyenlítettebb a dolog, nincsenek EPO-val tömött szupermenek mint pár éve Ricco, Kohl vagy Rasmussen.

De ami ezektől fontosabb, Tour van. Elszokott tőle mindenki, pedig már Evans győztes Tourja is előremutató volt. Vannak jó sprinterek, Két-három reálisan esélyes összetett menő (mert azért edzésforradalom ide vagy oda, lesz itt még Nibali és Contador is sárgában), vannak bohémek, hősök, van minden, ami a jó Tourhoz kell.

A századikra mindenki várt valami speciálisat, és most még kevesen tudják de meg is kaptunk mindent amit egy jó Tourtól kapni lehet. Egy jó Tourt.  Nemsokára Vuelta, de ha minden háromhetes csak ilyen jó lenne mint ez volt, akkor a megtépázott hírnév gyorsan helyrejönne. Vive le Tour!

Leesett

eltörött

kilöttyent

elfogyott

lejárt

büdös

feltörlöm

kidobom

felseprem

van másik

már nem kell

kilöttyen

nincs

rosszul esik

ég

kéne

nincs

megiszom

van valahol abonett

volt

nincs

ennék

elfogyott

szellőzés

proletár

bagózik

menjbebazmeg

bezárom

meleg

keresek

keksz

lejárt

dohos

moly

róka

majdnem

Sajt!

megeszem

kicsitjobb

menni kén’

nincs kedvem

ilyen lesz

nem megyek

dolog van

majd útközben

drága

de friss

meleg

mosolyog

borravaló

basszameg

basszameg

basszameg

basszameg

visszafekszem

basszameg

de nem lehet.

Akarok lenni blogger

Akarok lenni twitter.

Akarok lenni instagram,

meg akarom mutatni milyen menő a hajam.

Barátkozni akarok,

divathóbortoknak is hódolni akarok.

Akarok lenni trendi

Akarok én is fesztiválra menni.

Akarok lenni jelentéssel teljes

Akarok lenni fiatal és helyes

Akarok lenni az éjszakában

Akarok minden kis lokálban

Akarok ott ahol más is akar

Akarok ahol semmi semmit sem takar

Akarok lenni cool

Akarok lenni hipster

Laza, bunkó és egy kicsit büdös

Stílusos, modern, ízléstelen

felejtenék modort és dezodort

Akarok lenni, Akarok lenni

De nem leszek basszameg.

Sőt, akkor viszont mindenki bassza meg.

Dögölön meg és fürdesse meg a rendőrség

Vedd le a kalapot fiam és járj egyenesen

iskolaidő van és de tablettákon élsz,

nem keresel majd és annyit is érsz

azonnal rend legyen, tiltsuk be az összeset

valaki fogdossa össze az összes gyereket

és ha megvolt, akkor majd kimegyek

felveszek szar, színes göncöket

vastag szemüveg, hónaljszag, és a szar zene

ja nem azt betiltottam, tehát az nem lesz,

de akkor háhááhá a közepén én én én

nem akarok majd hanem én, én, én

ott leszek és az leszek.

Mindenki más meg bassza meg.

Kezdjük azzal, hogy nem voltam a Pride-on, mivel lázasan feküdtem otthon, pillanatokra fel-fel riadva próbáltam a Tour de France-t nézni, de végigaludtam végül az egész délutánt, Neocitrántól fejbevágott állapotban. Pedig akartam menni. Valahol a menet végén, ahol nem olyan harsány a dolog.

Pedig nehéz toleránsnak lennem a homoszexualitással szemben mivel ösztöneim és neveltetésem is elutasítják azt. Néztem már melegpornót, kíváncsi voltam, ők mit csinálnak egymással, öt perc alatt ez a kíváncsiságom el is múlt. Persze, tudom a homoszexualitás nem egymás szodomizálásáról szól, tudom, hogy az is két ember érzelme egymás iránt, akik jóban-rosszban ki akarnak tartani egymás mellett. Ez szép és támogatandó dolog, még akkor is ha engem taszít. De hiszem, hogy pusztán azért, mert az én ösztöneim és neveltetésem másfelé mutat, nincs jogom megakadályozni mások boldogságát, sőt kötelességem elősegíteni azt.

De, az a baj, hogy nem lehet semlegesnek lenni. Nem lehet azt mondani, hogy kedves homoszexuális barátaim, ám bulizzatok egy jót ezen a nyári szombat délutánon, én nem megyek, mert nem vagyok én oda való, de egye fene, lehet egy fél órára kinézek. Aztán igyunk egy sört, mert az ember legyen hetero vagy homo, nyári szombat délutánokon sört szokott inni, és jó seggeket bámulni az utcán.

Nem lehet semlegesnek lenni, mert azt látja az ember, hogy a szivárványos zászlókkal szemben fekete zászlókat húztak fel. Istenre, hazára hivatkozva tesznek különbséget jó és rossz ember között, mondván, homokosnak lenni, vagy egyáltalán az ő létezésüket tudomásul venni nem jó és nem keresztényi dolog. Holott a kereszténység egyik alaptétele, hogy jó és rossz között egyvalaki tesz különbséget, ő legutóbb 2013 éve járt erre, és biztos vagyok benne, hogy ha most járna itt, kinézett volna a Pride-ra, mert alapelve volt, hogy a jóból egyetlen embert se akart kihagyni.

Hazugságból épített erkölcsi Himalájáról lenézve, tízezernyi emberről mondják ki, hogy nem magyarok és nem jó emberek. Hogy provokálnak. Egyszerűen nem tudok felnőtt emberek között olyan szexuális perverziót elképzelni, amely visszataszítóbb lenne annál, hogy megfellebbezhetetlenül bűnösnek és rossznak mondunk ki másokat. És ezt most divat. Naponta hallom, hogy négy láb jó, két láb rossz. Vannak ők és vagyunk mi, nemzetiek és nemzetidegenek.

Meggyőződésem, hogy keresztény és nemzeti módra gondolkodó emberként ilyet hallván az embernek kötelessége állást foglalni. Ha bárkire elkezdik mondani, hogy ők-, azok-, olyanok, akkor én ők-az-és olyan vagyok. Ha én szürke vagyok, vagy kék vagy barna, akkor az én zászlóm a színes zászló és nem a fekete zászló. Aki másképp gondolja, annak figyelmébe ajánlom, hogy lehet, holnaptól nem a szivárványosok, hanem a barnák jönnek a listán, aztán a kékek, majd a szürkék. És akkor majd szép rend lesz, egyféle, rendezett rend, lépés- és alakzat tartással, közös nótaszóval és hadgyakorlattal.

Ha meg ezt nem akarjuk, akkor az első gyakorlat elfogadni, ami nem tetszik. Hogy az is rendes magyar ember aki azonos neműt szeret, meg az is, amelyik bélyeget gyűjt, meg az is amelyik barantázik. Aki viszont a rendes magyar emberségből ki akar zárni másokat, az nem rendes magyar ember. És kedves fekete zászlós honfitársak, az rosszabb mint a homokos.