Kedves Közönség,
ezzel a fotóval szembesültem:
http://9gag.com/gag/aYbxZNv?ref=fbp
Aki esetleg nem kattintana oda, annak leírom, hogy a képen egy savanyú arcot vágó fiatalember látható, viháncoló lányok gyűrűjében és az „I hate clubs” felirat olvasható.
Úgy érzem, segítenem kell. Egyáltalán nem kell tartani az ilyen helyektől. Egykor én is utáltam őket, és, hogy egészen őszinte legyek, ma is hányingerem van az összestől. De ettől még ezek a helyek teljesen elviselhetők.Egy ideig.
Előszöris, rúgjunk be, kb annyira, hogy testi funkcióinkat még épp csak uralni tudjuk. Ezzel addig romboljuk intelligenciánkat, hogy nem zavar, milyen hülye pózokban kell tartani magunkat és egyik lábunkról a másikra döcögni. Reménytelen hátrányba kerülünk olyan egyedekkel szemben, akiknek eleve odáig van rombolva, hogy már viszonylag kevés piától sem zavarja őket a dolog, dehát ilyen az élet.
Adjunk fel mindenféle kommunikációs kísérletet. A hangos zene pont azért van, hogy a kommunikációs csatornák közül a szemezést hagyja meg szinte kizárólagosan.
Tanuljunk meg különbséget tenni a dusbtep, a breakbeat, a trance, a house a techno és az összes többi között. Ezek nagyon fontosak, egész addig, amíg a társaság el nem indul valamilyen helyre. A helyszínre érkezve a dium-disum, a dubciri-dubciri és vanfény-nincsfény zenét fogjuk hallani, és igazából ezek teljesen azonosak. Ha a zene kicsit vontatottabb, az azért van, mert a hely törzsközönsége amfetaminista.
Teljesen mindegy milyen piát kérünk, lényeg hogy rendszeresen és sokat, a révületet fenn kell tartani.
Ily módon testünket és elménket megacélozva, menjünk a tánctérre. Nem mondom, mit kell csinálni, mert ha minden jól megy már annyira be vagyunk állva, hogy megy az magától is. Ne szóljunk senkihez, mert vagy nem hallják, vagy félreértik.
Mintegy másfél óra után, mivel a sok pia dacára is kezdünk tisztulni, menjünk a francba, hazafelé együnk valami gyrost vagy ilyesmit.
Ha ezeket pontosan betartjuk, akkor végülis túl lehet élni egy-két clubbingos estét, hogy azért mégse mondják már rólunk, hogy antiszociális faszfejek vagyunk. Igazából de, mondani fogják. Mindegy, én megpróbáltam.
17 hozzászólás
1. escargot — 2013-09-15 14:30
Igazán megtanulhatnád már, hogy az _igényes_ emberek már visszafordíthatatlanul az elektronikus zene felé fordultak.
2. professzorpizka — 2013-09-15 14:53
@escargot: Hidd el én ezt nagyon jól tudom. Meg persze az állástalan könyvelők, szabadböcslészek, kőfaragók és balett-táncosok által alapított önkifejezőrock-bandák felé.
3. panamajack — 2013-09-15 16:05
Büszkén állíthatom, hogy sikeresen átvészeltem ifjú éveimet anélkül, hogy akár csak egyszer is tuc-tuc zenére vonaglottam volna egy klubban!
4. professzorpizka — 2013-09-15 16:32
@panamajack: igen, mi mind lúzerek vagyunk
5. panamajack — 2013-09-15 16:46
@professzorpizka: ahogy vesszük. Végülis az egész clubbing igazi célja a párzás lenne, nekünk meg anélkül is megy.
6. escargot — 2013-09-15 18:09
Elvtársak, önkritikát kell gyakorolnom: egyszer – meggondolatlan ígérettétel következtében – egy haverommal meg az asszonnyal clubbing-körúttal töltöttük az éjszakát. Valószínűleg csak azért éltük túl, mert bejutottunk a VIP-be, és ott kicsit kevesebb volt a partyarc. De nem valószínű, hogy még egyszer elkövetném ezt a botlást.
7. bertrand — 2013-09-15 22:29
http://xkcd.com/1261/
Elnézést kérek.
8. noirp — 2013-09-16 08:50
@escargot: drága Polgártárs, a fenti „műfajok” oly messze esnek az elektronikus zenétől, mint a McDonalds a Michelin-csillagtól
9. noirp — 2013-09-16 08:55
Profom,
őszinte elismerésem, amiért sikoltozva menekülés nélkül túléltél egy ilyen szeletelős/clubbingos estét [én gólyatáborban próbáltam először és utoljára]. Külön reveránsz, amiért briliántosan összefoglaltad az ott fogyasztható zajféleségek lényegét („Ha a zene kicsit vontatottabb, az azért van, mert a hely törzsközönsége amfetaminista.” — tökéletes). Most már csak azt szeretném tudni, hogy a VIP szektorban (Hübrisz Lounge?) kik vannak, ha nem partyarcok?
maradtam tisztelettel:
a noirproli
10. noirp — 2013-09-16 08:56
@panamajack: Az acélos lélekerő a hosszú élet titka
11. becsuszoszereles1k — 2013-09-16 09:48
az elet titka a hosszu acelos, kozgazdasagilag en igy ertettem (szoszo:)
12. pierredelacroix — 2013-09-16 12:52
Nem a cikkhez szólok hozzá, de szerintem ez érdekelné a bloggazdát:
http://www.origo.hu/itthon/20130916-a-mcdonald-s-tol-a-miniszterium-kert-szurkemarhaburgert.html
13. madar — 2013-09-16 14:47
Egy gondolatot tennék amely nem befolyásolja az írás remekségét – a képet alkotó művész szerintem épp arra próbált rámutatni, hogy a clubban már a szemezés sem alternatív kommunikációs forma, mert a jelenlévő hölgyek csak saját maguk fényképezésével vannak elfoglalva. De én erről semmit nem tudok amúgy. Szerencsére. Bár volt egy idő amikor sajnáltam. Már nem.
14. panamajack — 2013-09-16 18:55
@pierredelacroix: Erre azt mondom, hogy végre egyszer kipattant a fejükből egy jó ötlet!
15. sirdavegd — 2013-09-16 23:15
„vanfény-nincsfény zene” ezen már nevetgélek egy ideje
. De legalább éltet a tudat, hogy van remény 
18 éves koromig büszkén nem jártam efféle helyekre, később egyetemi klubokba igen – node azért minőségileg határozottabban kellemes volt egy falkányi biológus/közgazdász lánnyal táncolni efféle helyeken. Az alkoholt meg utálom, ezen csak az első minőségi vörösboros kóstolók változtattak és a prágai sörök megismerése. Azóta nagyjából rendeződött a preferenciarendszerem a syrah, cabernet franc, pinot noir, kadarka, brutálisan sötét szűretlen cseh sör vonala mentén.
A finnországi Ouluban állítólag létezik egy olyan disco, ahol kizárólag metálzenét játszanak – sajnos nem tudtam rábukkanni
16. sirdavegd — 2013-09-16 23:22
„dusbtep, a breakbeat, a trance, a house a techno”
Amíg monetival túráztam kizárólag erre-arra, addig meglehetősen változatos életet éltem, mert lehetett választani AC/DC, Saxxon, Motorhead és mindenféle egyéb, tisztességes zenék között. Na, amikor megvettem a versenykerót, kiderült, hogy eme nóták ütemezése nem hangolható össze azzal a tempóval, mert teljesen disszonáns lett az egész. Ezután két éven keresztül kénytelen voltam Chemical Brotherst hallgatni, ami a fenti kategóriák közé eshet és normál körülmények között elképzelhetetlen lenne, hogy az ember ezt hallgassa. Viszont menet közben úgy 5-7 órán át is el lehet hallgatni, miközben kotor az ember. Nyugtatólag hat az idegekre
17. professzorpizka — 2013-09-18 08:23
@sirdavegd: Nekem ilyen gondom szerencsére nincsen, mert a zenére mozgás nemcsak a tánc esetén nem megy, megőrülök, ha tekerés közben valamibármi szól, meg a fülhallgatót se szeretem, viszont kifejezetten élvezem, ahogy suhan a levegő a fülem mellett és én adom az ütemet a pedálnak.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.