A házkutatás Horváth Andrásnál valójában két eltérő, bár összefüggésben álló probléma tünete.
Az egyik a nyilvánvalóbb, az a szólásszabadság elleni kőkemény fellépés. A whistleblower, régies és módosult jelentésű magyar szóval a közérdekű bejelentő védelme fontos elv szinte mindenütt. Elvileg. Gyakorlatilag országonként eltér, hogy mennyire bízhat abban az intézményesült disznóság ellen fellépő ember, hogy az intézmény nem fogja eltaposni.
A whistleblower és a közérdekű bejelentő közötti jelentésbeli különbséget elemezve érdekes különbséget találunk. A whistleblower, vagy sípfújó-lármacsapó kiáll valami nyilvános helyre és éktelen lármát csap: Emberek, a király meztelen, a kolbászban kutyahús van, a mozdonyból lopják a szenet!
A közérdekű bejelentőnek azt mondja az állam: a korrupt gazemberek a bölcs és erényes állam testében levő daganatok, a bölcs és erényes állam azonban erős és nem tűr el kontrollt. Ezért aztán gyere be a hivatalba, kedves alattvaló, és mi majd kezeljük a problémát, de most aztán mars vissza az eke szarvához!
A lármacsapó és a közérdekű bejelentő közötti különbséget a magyar politikai élet nem tudja lenyelni, ezért egészen az Átlátszó megjelenésééig csak álcivilek és ál-tényfeltárók működtek ezen a területen. Mindkét nagy politikai erő (és mostmár a Jobbik is) Patyomkin-civilszervezeteket húzott fel és tényfeltáró riporterei is csak gondosan megtervezett módon tényfeltárnak.
Ha bármelyik oldalról konszenzusos, előre egyeztetett mutyiba futnak, a tényfeltárás, lármázás azonnal abba marad. Helyette kacsamesék, vagy az öszödi beszéd ismétlése.
Ebből levezetve látható, hogy a lármacsapó Horváth Andrásnak két bűne van: egyrészt nem előre egyeztetett módon, cenzúrázva és kulturáltan csapott lármát, élesen megmutatva, hogy az Egyenlítő blog vagy a Hörrtévé valójában micsoda.
A második bűn és egyben a második jelentős probléma az, hogy valami nagy és konszenzusos mutyit talált. Ráadásul kettőt. A felháborodás oka az, ami az Aranybulla és később Dózsa György óta minden rendes magyar balhénak. A tömeges kismutyistáknak feltűnt, hogy a nagymutyisták elkezdték úgy átírni a szabályokat, hogy lassan monopolizálják a mutyit, így törést és különbséget okozva kiváltságosok között.
A jelenkor egy és ugyanazon szabadsága, amely a hallgatólagos közmegegyezés Aranybullájába foglaltatott, az az adócsalás elfogadottsága. A magyar közállapotok tele vannak kínosan fenntartott látszatokkal az ingyenes egészségügytől az ingyenes közoktatáson át az ingyenes tömegközlekedésig. Ezek mind elvileg magas színvonalon működnek. Az anomáliákat mindenki ismeri, mégis, mindenki tudja, micsoda felháborodás lenne abból, ha kicsit is őszintébb megoldásokkal próbálkoznánk.
A nép persze tudja, hogy ezek a társadalmi alrendszerek nem, vagy rosszul működnek, hogy a működésükre szánt pénzt a politikai elit módszeresen ellopja. Éppen ezért a működtetésükre beszedett adókat a nép módszeresen elcsalja. Amíg az elit eleget tud lopni, addig nem bántja a népet a módszeres csalásért, amint a népből valaki túl sokat csal, arra ráküldik az adóhivatalt.
Ennek a működési elvnek persze rengeteg a hátránya: nincs módszeres kutatás-fejlesztés, fejét veszik annak, aki hosszabb kifutású projekteket akar végigvinni. Hosszabb távon tehát ez versenyhátrányt okoz az országnak.
Horváth András jelenleg azért jó téma, mert az adócsalás körüli kérdések közül, ezt a húsba vágó, az egész ország jövőjét, valamennyiünk zsebét érintő kérdésbe nem szól bele.
Arra tapint rá, hogy a tömeges kismutyisták észrevették: az adóhatóságon belül megindult az a olyan folyamat, amely az adócsalást kizárólag a nagyok bulijává tenné. Olyan kiskapukat hagy meg, amelyeket bizonyos méret és tőkeerő alatt nem lehet kihasználni, és csak miután kialakult az udvari főadócsalók köre, menne bele bármiféle tényleges adóreformba vagy adócsökkentésbe.
Egyszerűbben: olyan rendszer kiépülésére mutat rá, miszerint nekik szabad, nekünk nem szabad. Esélyt ad ezzel az ellenzéknek arra, hogy a választóknak fontos kérdésben egy platformra kerüljön a választókkal: el a kezekkel az össznépi adócsalástól!
Ezért a pánikszerű karhatalmi reakció. Az, hogy ezzel véletlenül a szólásszabadság, a kulturált világ nagy részében tisztelt jogállami alapérték is veszélybe került, az már csak az a tünet, amellyel az eddig szubkután kórság kitört a felszínre. Eddig is veszélyes volt, mostantól viszont veszélyes és undorító.
9 hozzászólás
1. panamajack — 2013-12-20 08:15
Huhh, ez nagyon odabaszott. A legjobb Pizkás írások lényegét hozza: egyértelmű és világos helyzetelemzéssel kezd, majd a végére bedob egy olyan csavart, amitől még percek múlva is a fejed vakargatod, hogy „na most erre így nem is gondoltam…”
Szép volt, na!
2. rammjaeger — 2013-12-20 13:27
„Arra tapint rá, hogy a tömeges kismutyisták észrevették: az adóhatóságon belül megindult az a olyan folyamat, amely az adócsalást kizárólag a nagyok bulijává tenné”
Ez egy gyakori jelenség. Minél kevesebb a társadalomban az elosztható erőforrás, annál szélsőségesebb módszereket fog bevetni az elit, hogy ezeket magának és klientúrájának sajátítsa ki.
Egyébként jó poszt.
3. escargot — 2013-12-20 19:00
Többfrontos támadás indult: Varga min. úr egy lapinterjúban elmondta, hogy ez egy LMP-vel kokettáló gyanús alak, akit már jóakaratú vezetői is óva intettek a politizálástól, de ő csakazértis tüntetett a Fidesz-székház előtt. Egyébként pedig szakmailag is komolytalan ember, a mi elvtársaink sokkal kvalitásosabbak. (Ugyanott a hitelminősítők nemzetközi gúny tárgyává nyilvánítása, jobbanteljesít, usw.)
4. zolcsi67 — 2013-12-22 22:13
Nem tudom, a T. Hozzászólók vagy esetleg a szerző látták-e a fentebb említett tévécsatornán a félórányi interjút vele. Engem nem győzött meg. Mekegett-makogott, mint a nem kellően felkészült diák feleltetéskor, a mondatainak az eleje véletlenül sem volt szinkronban a végével, és inverz. Nem tűnt szavahihetőnek.
Nem egész mellesleg ismét divatja lett az „és nyilvánosságra hozom” nyerváknak, kedvenc „fiú-e vagy lány? attól függ, melyik napon kérdezed” celebünk is valami listákról dünnyög. Csak nem választás közeleg? Ehh….
5. professzorpizka — 2013-12-23 08:33
@zolcsi67: Nem láttam az interjút. Pont az az érdekes, hogy a pasas még semmit sem mondott. Az, hogy fent a fejnél a politikusok mutyiznak, ez a folklór része, ennek a hangoztatásáért (még) senkit sem szoktak bántani. Még arra sem volt ideje a pasasnak, hogy kiderüljön, hogy felkészületlenül mekeg-makog, már csattant a pofon, ez ejt gondolkodóba sokakat. Az ilyeneket egyébként agyon szokták hallgatni.
6. zolcsi67 — 2013-12-24 01:11
@professzorpizka: Nme is fog mondani semmit. És nem agyonhallgatódik, hanem elfelejtődik szerintem. A karácsony előtti bevásárlási stressz mellé jól jött még ez a botránybomba, aztán amikor az „istenadta” jól megtömi a bendőjét bejglivel és töltött káposztával, el is felejti az egészet. A média is. A szokásos villámhírhez van szerencsénk.
Boldog, békés karácsonyt a Blogrepublik szerzőinek és olvasóinak!
Z67
7. professzorpizka — 2013-12-24 09:18
Igen, ez jó téma, hogy miből lesz nagy és hatásos botrány és miből nem, lehet majd írok erről is.
Mindenkinek boldogat!
8. dibbler — 2013-12-26 15:15
Namármost vagy totál gyengeelméjűek a tudjukkik, aki szegény Horváth urat kóstolgatják és cincálják, vagy valami konkrét oka van. Legvalószínűbb az alábbi:
– állat magas Áfa kulcs
– mégis egykulcsos Szja
– választásokhoz egykulcsos-egyszámjegyű lett beigérve
Az adómutyi balhé csak elterelés.
A kedves professzor is rátapintott arra, hogy a drága Horváth úr semmilyen fontos adózási kérdést nem tesz fel.
Szemmel láthatóan a tisztelt Horváth úr is csak kapkodja a fejét, mint szolgálólány a ringlispilen, tudja hogy valami altesti öröm vár még rá.
9. arinari — 2014-01-13 23:13
Az érdekes, hogy Horváth úr tényleg nem tűnik egy komoly embernek, de mióta elkezdte verni a lármafát, rendszeresen csodálkoznak rá a médiá(k)*ban, hogy mennyi cukor kerül értékesítésre az ÁFA megfizetése nélkül. Előtte nem volt ez téma.
*: hogy a kétféle nyelvtannáci vonal kiválaszthassa a néki kedvesebbet.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.