Sok dolog feltolul az emberben a jog szívósmáriai értelemben vett szárnyalását, ezt a mostani AB döntést nézve.
A jog, noha nem akar az lenni, pillanatfelvétel a társadalom állapotáról. Ezen a pillanatfelvételen az látszik, hogy bármilyen piszlicsáré kérdésben, kazuisztikus definiáló igénnyel alkotnak törvényeket és állítanak fel sui generis kategóriákat olyasmiknek, amelyek egyébként a már létező, hatályos jogból a legegyszerűbb szillogisztikus módszerekkel levezethetők.
Más esetekben, mint ez a mostani is, új és korábban nem értékelt jogviszonyokat, egyéni és közösségi cselekvési formákat próbálnak beleerőltetni olyan kategóriákba, amelyekbe azok véletlenül se illenek bele. Ez teljesen érthető volna, ha mi valami angolszász jogrend szerint élő ország lennénk, ahol Őfelsége lusta kormánya helyett a parókás lordoknak kell megtalálni a jogot, holmi walesi határviták és középkori kocsmai torzsalkodások között, mondjuk a nyomtatott áramkörök szavatossági kérdéseire vonatkozóan. De mi, elvileg nem ilyen jogrendben élünk.
Kérdés, hogy hol van ilyenkor Pokol Béla, az AB ostora (tudom, egy S80 hátsó ülésén nézi saját youtube-csatornáját) amikor az AB megfeledkezik arról, a sólyomi időkben gyakran használt eszközről, hogy kijelentse: a mostani szabályozás egy kalap gesztenyét sem ér, szépen hat. kiv. tolom és tessék újat alkotni?
Azzal állunk ugyanis szemben, hogy a magyar jog, médiaalkotmány, új magánjogi kódex, és kifejezetten az internetes közlésekről szóló törvények megalkotása után még mindig nem tud mit kezdeni azzal, hogy a neten anyázás folyik. Még olyan veretesen jobboldali, konzervatív, mértékadó, értékvezérelt, tiszteletreméltó, jóravaló (és otthon a szobalányt titokban orális szexre kényszerítő) honlapokon is, mint például a mandiner.
Emberek azt mondják más emberekről, hogy idióta, fasz, buzi zsidó, szemét náci, köcsög kommunista, drogos, tolvaj, állat, gyilkos, satöbbi.
Ez nem más, mint a kocsmai vagy egyéb tömegben zajló felszabadult káromkodás modern változata. Marie Antoinette lekurvázása Jaques Bonhomme alattvaló által, az bizony büntetendő cselekmény volt, a derék Jaques könnyen akasztófán találhatta magát miatta. Ellenben ha Marie Antoinette fejét készültek épp venni, akkor a derék Jaques tízezredmagával felszabadultan büdöskurvázhatott, sőt köpködhetett a vérpad felé, hisz ez majdhogynem elvárt magatartás ilyen alkalmakkor.
Mi sem tűnik természetesebbnek, minthogy az online vérpadok üzemeltetőit tegyük felelőssé az anyázó lumpen elemek cselekményei miatt, ezt diktálná a százötven éve alapvetően jól működő kárfelelősségi rendszerünk. Tetszett volna kellő gondossággal honlapot üzemeltetni.
Itt jutunk vissza oda, hogy az a jogalkotás, amelyik külön védelemben akarja rögzíteni az „őshonos” magyar akácfát és hajlandó bármilyen népszerű kérdésben törvényt hozni, úgy alkotott törvényt, hogy nem elemezte az interneten zajló kommunikáció alapvető törvényszerűségeit sem.
Figyelmen kívül hagyja, hogy viszonylag kevés dühöngőre van kiírva, hogy dühöngő, ráadásul bármi és bármikor dühöngővé alakulhat át. Abban az országban ahol vízjeles papír, hologramos matrica, ügyvédi szárazbélyegző nélkül nem lehet adni-venni egy negyvenezer forintos legelőt, ahol ellenőrzik, hogy az egynapos bútorhordásra kibérelt teherautó szállítólevelét vezetik-e, nem veszi észre a jogalkotó, hogy nincs az a szerkesztői vagy akár technikai figyelem, amely egy honlap tartalmának folyamatos figyelését lehetővé tenni és szinte objektív felelősséget állapít meg, ha valaki meg találna sértődni, mert beszóltak neki az interneten.
Megjegyzem, ha már olvasói levelekkel rokonította az általam amúgy nagyon nagyra tartott Pataki Árpád ezeket a kommenteket, akkor gondolhatott volna egy másik jogintézményre. Igaz, az nem az ő feladata lenne, hogy erre gondoljon.
A közéleti kommunikációnak volt már ilyen sebességváltása, amikor az ofszet nyomdagép egyszercsak napi tízezres példányszámban kezdett újságokat ontani magából és igény lett arra, hogy minden reggel legyen benne szenzáció. Lett is. Gyakran ellenőrizetlenül, vagy tévesen. A jogalkotó érezte, akkor, száz éve, hogy erre nem feltétlenül kell ráengedni azonnal a jog teljes szigorát, adjuk meg a lehetőséget, hogy formális felszólítást követően a felek a lovagiasság szabályai szerint rendezhessék az ügyet, és csak ha ez nem vezetett eredményre, akkor kezdjünk bírósági hercehurcába. És lőn sajtó-helyreigazítási eljárás.
Tetszőleges netes felület tízszer gyorsabban pörög bármelyik nyomdagépnél, ráadásul nem ül mellette se szerkesztő, de még egy gépmester se. Ehhez képest, ma a magyar jogalkotó nem adja meg a lehetőséget az üzemeltetőnek, hogy egy formális felszólítást követően (tisztelt cím engemet itten anyáznak tessék már leállítani) a lovagiasság szabályai szerint rendezhesse az ügyet. Nem.
Ezek a süketek jogászkodnak bele a világba. Írják, hogy a net nem jognélküli terület. Valóban nem. Csak sajnos a nyomdagépet meghaladtuk, a jogalkotás és az alkotmánybíráskodás meg a viaszt karcolja, tompa íróvesszővel.
6 hozzászólás
1. marcipan — 2014-05-29 11:28
ez így igaz, de updatelném: alapvetően a szólásszabadság nem értéséről beszélünk. én vígan mondhatom valakire, h senkiházi idióta, ő pedig rám, h senkiházi idióta – mindenkivel bőszen egyet fognak érteni a haverjai, oszt csókolom. ezt az alapgondolatot lenne fontos rögzíteni a kobakukban, a mese az internet szabadságáról a számítógépek bekapcsolása, dos, qbasic, windows, irc, gyalogló,msn, iwiw, facebook, twitter, tumblr megismerése után következik.
szerencsésebbeknek plusz magyarázat nélkül.
2. zigzag — 2014-05-29 12:45
Amellett, hogy igaz amit írsz arról feledkezünk meg, hogy mi végre e jogszabály? Mi ennek a célja és természete? Bizony mondom, hogy nem a jog fejlődése hajtotta azokat az embereket, akik megszövegezték, elfogadták, vizsgálták… Sokkal inkább a megrendelés. az pedig arra vonatkozik (és lehet, hogy nem pontosan így fogalmaz, de ez a lényege), hogy a hatalom kritikájának teret adó fórumokat korlátozni kell. Ha erővel, azzal, ha joggal, azzal, ha fenyegetéssel azzal, és ha öncenzúrával azzal. Vesd össze ezt az alapvető jogokat csorbító csodát azzal, amit a fényképezéssel kapcsolatban alkottak. Betarthatatlan nonszensz az is, de ha például felveszel a telefonodon teszem azt egy rendőri atrocitást (sic.) intézkedést, akkor joggal kell tartsál attól, hogy veled szemben lépnek fel, mert nem kérted ki előzőleg a képen látható személyek engedélyét. A jelen dolognak az a célja, hogy ne is alakulhassanak ki efféle viták, vagy ha mégis, akkor ne csak a kommentelő, hanem a bloggazda, vagy leginkább a portált üzemeltető is könnyen kilőhető vaddá váljon. Bizonyára a hatalomnak arra is van már elképzelése, hogy mihez kezd majd az illegalitásba kényszerített véleménnyel – mert most ennek ez a hatása. Kíváncsian várom a folytatást.
3. Rókakígyó — 2014-05-30 07:36
szerintem meg az van, hogy a jobbikos seregek minden közéleti témára rászálltak már a neten és őket akarják kordában tartani, mert ők most az ellenség egyéb híján.
4. molnibalage — 2014-05-30 10:22
Ez van akkor, ha technológiához nem értő félhülye véntrottyok vannak döntési helyzetben, akik mellett elszállt az idő. Lehet, hogy értenek a római joghoz, de a XXI. századról lövésük sincs ezeknek az idiótáknak a jelek szerint. Ha én ekkora hülyeséget csinálnék a munkahelyemen úgy 2 perc után végának ki. És ezek döntenek az alkotmányról…? Ennyi erővel egy majmot is odaültethettek volna, de tényleg…
5. untermensch4 — 2014-05-30 17:43
ha már a korona úgyis a parlamentben van, merő hagyományőrzésből pont ilyen sértődési esetekre vissza lehetne hozni a párbaj intézményét. persze demokrácia meg minden, amúgy is nicknevekkel indulna a folyamat, hát ha a rendőrség jól kiderítette a résztvevők személyazonosságát, a bíróság kijelöli a helyet és időpontot, szakértők bevonásával választ vagy sorsol fegyvernemet. a párbajok felvételeinek jogdíjából lehetne foltozni a költségvetést
6. becsuszoszereles1k — 2014-05-31 01:35
@untermensch4:
Es reszvetunk a reszvetelert!:)
Foleg az AB-nek!
[Most csak ugy eszembe jut: T. jol mondta: „Minden vizsga!”]
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.