Sok éven át tartotta magát az a hit, hogy a rendszer emberei mindenhez értenek, mert ők „szakemberek” és már „letettek valamit az asztalra”. Ezek szoktak aztán megsértődni, ha „szakértelmüket” valaki kétségbe meri vonni.
Aztán jöttek azok, akik szerint a szakértelem bolsi trükk és mindenre van egyszerű megoldást. A gyilkosokat az akasztófára, az asszonyt a konyhába, a könyveket a máglyára.
A máglyán mi vagyunk, tisztulunk, mert az élet minden területén a hússütéstől a buszgyártáson át a divattervezésig jelennek meg azok az alázatos szakemberek, akik valóban szeretik és értik azt, amit csinálnak és elhivatottan ragaszkodnak hivatásukhoz, nem pedig politikai karriert akarnak csinálni, állítólagos szakértelmüket meglovagolva.
És vannak olyanok, akik nemcsak – szinte egyedül – értenek nagyon fontos dolgokhoz, hanem a társadalom által az út szélén hagyott embereken próbálnak meg segíteni. Azokon, akikkel szemben az egyszerű megoldás egy ciánkapszula beadása lenne, és van is aki célozgasson ilyesmire.
Olyan emberek nyilvánulnak meg drogkérdésben, akik életükben nem voltak olyan helyzetben, hogy rájöjjenek: valamelyik szerettük a szer rabja lett.
Nem élték át azt, amikor az ember választhat a reménytelenség legsötétebb bugyrában, hogy az ereit felvágja, vagy beszúrja azt a szert amitől, ha csak percekre is de a húgyszagú józsefvárosi kapualjban minden jó lesz. Nem is beszéltek soha ilyen emberrel, mert messzire elkerülik…egyenrangú polgártársukat.
Nem ismerik azt az érzést, ahol valaki gyengének bizonyul, és a szer erősebbnek. Bele se gondolnak, hogy hasonló helyzetben talán ők maguk sem állnál a próbát.
A gyengékkel, a bajba kerültekkel, a megtörtekkel alig foglalkozik valaki. Igen, ezek az emberek undorítók. Büdösek, rongyosak, reménytelenek.
De vannak, akik igyekeznek segíteni rajtuk. Kit azzal, hogy elvonóra kísérik, kit azzal, hogy steril tűt adnak neki, hogy legalább ne kapjon el halálos betegséget a halálos szenvedélye mellé.
Ezek az emberek életüket, testi-lelki épségüket nem kímélve dolgoznának, ha a szemforgató képmutatás nem akarna úgy csinálni, mintha nem létezne a probléma. A probléma létezik és szerencsére léteznek azok, akik tényleg tudnak valamit tenni ellene.
Segíts nekik. Írd alá.
15 hozzászólás
1. noirp — 2014-07-02 18:46
SIGNED
„A gyengékkel, a bajba kerültekkel, a megtörtekkel alig foglalkozik valaki. Igen, ezek az emberek undorítók. Büdösek, rongyosak, reménytelenek.”
Aki pedig nem foglalkozik velük — mert büdösek, rongyosak, reménytelenek — az szvsz gyáva. Gyáva belegondolni abba, hogy miért lett büdös és rongyos, illetve, hogy ő is akármikor kerülhet ilyen helyzetbe.
Hogy is van csak? Mije nincs gyáva népnek?
Másik pont: az álszentség.
a) Gyerekek, ne lőjétek magatokat rögössel és zenével, mert az rossz, értem? Szopogassatok Curvoisiert, és válogassatok hozzá szivart a rózsafa humidorból, az kultúra, értem?
b) „Ezek az emberek életüket, testi-lelki épségüket nem kímélve dolgoznának, ha a szemforgató képmutatás nem akarna úgy csinálni, mintha nem létezne a probléma.”
Amit nem látok, az nincs.
„Nyugger: —Be kéne hogy zárjon ez a kékpont. (…) Megszűnik? De jó! — Kék Pont-dolgozó: Meg fog szűnni. (…) de attól a cuccosok nem tűnnek el, csak nincs hol leállniuk. — Nyugger: ….[nincs reakció]
c) Not In My Backyard.
„Több ember kéne.” „Oldja meg az állam.” „Nem törölték fel a vért, pedig beszóltam.” [Oszt Maca, ha fognád a mopot, meg egy liter hipót és feltörölnéd?!]
2. noirp — 2014-07-02 18:49
Még egy: tudom, hogy NEM ez a poszt központi témája, de amit a szakértelemről írsz, 100%-ig „osztom”:
„A máglyán mi vagyunk, tisztulunk, mert az élet minden területén a hússütéstől a buszgyártáson át a divattervezésig jelennek meg azok az alázatos szakemberek, akik valóban szeretik és értik azt, amit csinálnak és elhivatottan ragaszkodnak hivatásukhoz, nem pedig politikai karriert akarnak csinálni, állítólagos szakértelmüket meglovagolva.”
Szeretnék életem végéig az első rendhez tartozni, vagy legalábbis abban a hitben élni, hogy odatartozom.
3. becsuszoszereles1k — 2014-07-02 23:28
@noirp: 🙂 1?
az a) pontnal, a masodik mondatanal, egy kicsit hadd idozzek, van stilusod: jo, jo, mindjart me’k tovabb…egyetlen pillanat egyetlen pillanata is szolhat egy egesz eletre…[neha tegyel be ilyen szikrakat, illatokat, csondeket, apro reszekbol toredekeket… – nem kell, hogy lathatoan osszefuggo legyen…majd aki tudja/akarja, az osszefuggi magaban…Koszonet! 🙂
Ha kepes vagy neha hinni magadban (mi mindannyian), akkor odatartozol.
*
Szerintem az osember is ugy keletkezett (mivel nem vagyok konkretan darwinista), hogy a megelozo piperkoc vilag bedolt. 😀
es a tobbi patyomkin attributum…
4. vittore — 2014-07-03 08:53
A bejegyzés sokkal nagyobb hatással volt rám, mint a petíciós oldal. Nem győzött meg, több kétely és kérdés merült fel bennem. Mindezt olyan emberként írom, akinek sajnos van némi fogalma a témáról… 🙁 Egyenlőre nem írom alá, ha este lesz több időm, belemélyedek egy kicsit jobban.
5. stoppos — 2014-07-03 09:36
Csak annyit akarok kérdezni, hogy pontosan mit is érek el azzal, ha online aláírok egy ilyet? Mert nekem ez kb ugyanaz a szint, mint like-olni az éhező afrikai gyerek képét.
6. panamajack — 2014-07-03 10:43
Aláírtam. Viszont kétlem, hogy ér valamit a dolog. Igazság szerint mostanában egyre kevesebb reményt látok Magyarország számára. 🙁
7. koxi — 2014-07-03 14:02
Hadd legyenek kételyeim, de legalább kérdéseim, mert itt mindenki olyan szépen bólogat és egyetért a bejegyzéssel.
– a drogosok tiszta állapotban majd szépen be fognak vonulni erre a biztonságos és steril helyre, ahol majd beadják maguknak az adagot és szépen elkókadoznak míg tart a hatás?
– majd mindent szépen tisztán hátrahagyva -úgy ahogy találták- elhagyják az objektumot? Nem inkább összepisálva, sz…va otthagynak mindent?
– lesz olyan, akinek lesz hozzá gyomra/kedve hogy ezt a helyet tisztán tartsa?
Félreértés ne essék, nem a ciánkapszulát mellett török lándzsát, aki akarja segítsen nekik önkéntesként, mért ne, a tűcsereprogramot törlését is rossz ötletnek tartom. Több dologgal egyetértek ami a szavazós oldalon van. De nem vagyok meggyőződve arról, h ezt a helyet a kábítószerfüggők ténylegesen is használnák, mégpedig úgy, ahogy mi, nem kábítószerfüggők elképzeljük.
8. noirp — 2014-07-03 14:19
@panamajack:
Aláírtam. És ugyanilyen pesszimista vagyok. Ennyi hülyeség ellenében, ami a filmből a képembe áradt…meg egyáltalán bárhonnan a képembe árad…de aláírtam, ne ezen múljon.
Pár, talán off sor, de te biztos megérted: a szerhasználat, mint olyan határain morfondíroztam az éjjel.
Mert tényleg: ha az ereid felvágása és valami ismeretlen vegyi hulladék közül az utóbbit választod, drogos vagy, pfej.
Harmadik választást felkínálni ezeknek az embereknek mikor fogunk? És hogyan?
No és ha az ereid felvágása meg valami kipróbált receptköteles cucc közt választasz, drogos-e vagy? Hm?
Ha nem a dílereknél, de a patikában fogy ki (márpedig gyakran) a receptes cucc, mert a napi megrendelésre annyian vagytok?
Még nem csövesek, büdösek, rongyosak,
de álmatlanok, feszültek, keserűek, ijedősek, agresszívak?
Egyszer előfordult, hogy ugyanott váltottam ki alprazolámot és valami kommersz fájdalomcsillapítót (ibuprofén tizenhuszonszázadik változatát).
A támogatatlan szorongáscsökkentő/nyugtató olcsóbb volt, mint a támogatatlan fájdalomcsillapító.
Noha rászokásveszélyes, ‘cihoaktív, egy sor más gyógyszerrel összeférhetetlen, és a többi.
Te, tuti, hogy a gyógyszernek cukorkaként utánad történő vágása a megoldás?
Azért gondolkodtam el ezen, mert az volt az érzésem: az iszákos, a magát gyógyszerrel összetartó, a kávéfüggő stb. egyáltalán nincs OLYAN messze a tűvel dolgozó szerencsétlenektől. Akkor meg miért is nézünk el mellettük jártunkban-keltünkben?
És harmadik megoldás itt sincs?
9. noirp — 2014-07-03 14:26
@koxi:
Nézd, ha csak egy helyen működik (funkcionál) a világon egy belövőszoba, máshol is meg kéne próbálni.
A filmben am. definitíve mondva vagyon, hogy az ilyen helynek orvosi és egyéb személyzete vagyon. Ha össze van szarva, húgyozva, akkor is intézkednek — gondolom ebből.
Másik: és ha egy kórteremben van vér, hányás, szar és egyéb a kövön vagy az ágyon, azt is feltakarítják.
Valamilyen szinten pedig a belövőszoba is kórházi szoba. A hard pszichiátriai és a posztoperatív kórterem keveréke, elismerem, de mégis ahhoz tudnám hasonlítani.
A gond inkább ott van, hogy Magyarországon ki vállalna munkát egy belövőszobában. Mert, ugye, fuj, büdösek, koszosak, bolondok. Félünk tőlük.
Meg „a normális egészségügyre is alig van pénz, nehogy már akkor ezeknek…” Ismerős érv ez is.
Itt a kétely/pesszimizmus gócpontja, nálam legalábbis.
10. noirp — 2014-07-03 14:27
mínusz egy „vagyon” — egy mondaton belül egy is elég modoros abból. Bocs mindenkitől 🙂
11. becsuszoszereles1k — 2014-07-04 00:07
Azert nem kellene ennyire csuggedni! 🙂
@koxi: A poszthoz miert ne „bologatnank”? Mivel nem roluk szol ez, hanem rolunk, akiknek szinten barmikor ‘atmehet a hangya az agya’n’… 🙁 Nem?
A tobbit nem nezegettem, igy nem is irtam ala’…majd megnezem azert…
Amig kerdes van, addig nem fog menni a dolog szvsz.
Az ember mindig fiatal, mindig egeszseges, mindig energikus es tettre kesz – igy szoktam ranezni az oregekre, betegekre, fetrengo csovesekre. Es tenyleg ott van mindez mindenkiben a guano alatt. A halmozottan fogyatekos gyerekektol tanultam ezt a latasmodot. 🙂 Mindig legy emberseges, es soha ne kerdezz! Nem is hinned, milyen ritkan kerul valakire (rad) a sor a gyakorlatban! 🙁 🙂
12. koxi — 2014-07-04 09:07
Lejjebb tekertem az oldalon és megnéztem a svájci filmet. Mostmár kicsit másképp gondolom: mégiscsak meg kellene próbálni. Első látásra tényleg durva, h mi ment Svájcban, és még mindig szkeptikus voltam, de ezek szerint ez egy kipróbált gyakorlat és működik. Ha meg működik akkor mért ne próbáljuk meg Magyarországon is? Sajnos hajlamos vagyok az általánosításra és azt mondom, h mindenki maga hibája, mert relatíve senkit nem kényszerítenek drogozásra, ezért „hülye drogosok”. De az élet annyira értékes, h érdemes megpróbálni, ha már pár embernek sikerül leállnia, már az eredmény. De mivel a mai világban minden a profitról és a gazdasági tényezőkről szól, kérdés, h ki fog azon a kérdésen túlra is látni, hogy „oké, megmentünk egy drogost az 500ból, de mennyibe is kerül ez nekünk?”
13. realcorpus — 2014-07-04 09:28
Nekem is – koxihoz hasonlóan – vannak kérdéseim.
Egy jobb adag 6000, egy kevésbé 3-5×2000 per nap. (Ahogy említik, ha jól emlékszem.)
Miből telik? S, ha erre telik, akkor egy steril tűre, fecskendőre – ami töredéke árban – miért nem?
Miért riogatnak fertőzésekkel? Mert az ‘hatásos’?
A hepatitist, ha tűvel kapja, az az általános életkörülménye miatt csak egy gyorsított eljárás, és nem három nap múlva lesz beteg a saját környezete miatt. (Persze tudom: több beteg = több prüszkölő a tömegközlekedésben = még több beteg.) Az AIDS (ha nem tévedek) ennél is kevesebb emberre veszélyes, mert nem terjed tekintettel, és különben is eldobálják a tűket, csökkentve ezzel a terjedést.
De nem vagyok ellene a segítségnyújtásnak. Tudom, elrugaszkodott ötlet, de talán nem lenne megoldhatatlan, hogy az ilyen szobákba betérve vehessenek cuccot, ami bevizsgált, vagy legalább olyan forrásból származik, ami megbízható, ezzel is elkerülve az utcán beszerezhető, kétes eredetű és ártó mellékhatásoktól/anyagoktól származó káros(abb) következményeket. Ezzel párhuzamos lehetőséget kapva kezelésre, vagy – ha teljes megvonással nem is, de – csökkentett adagokkal történő tisztításra.
A TASZ (mert ugye róluk van szó) meg megteheti ezután is, hogy társadalmi munkában osztogatja a steril tűket és begyűjti a használtakat, ahogy eddig is.
Ha segíteni akarok, akkor segítek, és nem várok segítséget hozzá.
De tudom, ez az állam feladata is lenne, aki épp tojik rá. Talán épp ezért kellene megmutatni, hogy egyénileg (vagy szervezet szinten) is meg lehet oldani problémákat, ha az illetékes szervek nem mutatnak rá hajlandóságot. Megmutatni az embereknek, hogy nem kell mindig fentről várni a segítséget, magunk is tehetünk érte.
14. untermensch4 — 2014-07-06 08:47
@noirp: „És harmadik megoldás itt sincs?”
lehetne, szóma, tetemes jövedéki adóval. ha jól sejtem marcipan pontosan meg tudná mondani hogy olyan készítményeknek amik pl a heroinhoz képest ártalom-/tünet-csökkentő használati módja lehetne, mennyi a nagyipari előállítási költsége. mert, bár a bonyolultabb összefüggések sokszor megzavarják a zembereket, sztem jól sejtik hogy a jelenlegi rendszerben a veszélyes hulladéknak számító eldobott fecskendők csekélyebb számának az ára az hogy a tovább haldoklók tovább növelik az egyéb, rejtett költségeket.
15. marcipan — 2014-07-07 09:33
@untermensch4: ó, a vegyészethez noirp ért. de ha bármikor úgy látszott, nem vagyok tök hüje a kémiához, annak nagyon örülök 🙂
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.