Amikor hőssé kell válni

Normális körülmények között Ungváry Krisztián műveinek elolvasgatása után ízlésbeli vitát folytatnék vele, innen, egyoldalúan, ezen a blogon. Hiszen a történetírás adatok és ízlés kérdése. Én nem tudok (és nem is akarok) levéltárakba bezárkózni, hogy megtudjam, hogy melyik pesti kerületnek ki volt a nyilas körzetvezetője vagy kommunista párttitkára, vagy épp melyik tankhadosztályt ki és merre vezette a Hortobágyon. Hatalmas feladat ez, amelyet a legmodernebb módszerek is legfeljebb könnyebbé tehetnek, semmi esetre sem kevésbé fáradságossá. Miután szerencsém volt történész anyuka mellett felnőni, van némi fogalmam a sok régi papírból összeálló cédulahalmokról, az azokból összeálló adatsorokról, az adatsorokból levont következtetésekről.

A történész az olajos képű fűtő egy keservesen nehezen beindítható időgépben. De ha egyszer befűtötte az időgépet, a jutalma az, hogy visszarepül a rommá lőtt Budapestre, láthatatlanul ott áll az auschwitz-i vonatot menesztő forgalmista mellett, meg tudja számolni, hány vagon ment aznap, látta-e valamelyiken az ismert főorvost vagy operaénekest.

Ha a történész történetír, akkor leírja, mit látott. És ha leírja, akkor rögtön ott vagyunk Platónnál és az árnyékoknál, hiszen mi csak azt látjuk, amit a történész látott, és úgy, ahogy ő elmesélte.

Adódik tehát a következtetés, hogy egy történészen két dolgot kérhetünk számon. A forrásfeltáró munkáját és a látásmódját.

Itt, ezeken az oldalakon nem lehetett eddig sem és ezután sem olvasni, hogy egy cédulahalmokat felhalmozó, és a forráskutatás arzenálját használó történész munkáját kritizáljam. Erre ott van a történész szakma.

Egyéb értelmiségiek, így én is, alappal csak azzal szállhatunk vitába, hogy a mesélő hogyan mesél. A bárd lantját kritizálhatjuk, a dalát azonban nem. Ezért is írtam, hogy normális körülmények között itt legfeljebb erről lenne szó.

De nincsenek normális körülmények.

Magyarországon már egy ideje nincsenek. Az a helyzet, hogy a magyar történetírás aktuális paradigmája mindig kurzuskérdés. A hatalom mindig elvárta a történésztől, hogy adjon hátteret ahhoz az ideológiához, amelyet épp akkor üdvösnek gondoltak Magyarország, vagy az aktuális elit szempontjából.

A Hóman-Szekfű paradigma után, a szocialista történetírás is hozzátette magáét a “mit kell gondolni a magyar történelemről” kérdéshez. A rendszerváltás körül aztán ez is szétszaladt, hiszen a hirtelen többféle alapon és finanszírozással lehetett történelmet írni. Voltak olyanok, akik a már összegyűjtött anyagról írhatták meg az igazat, félretéve a körültekintő fogalmazás béklyóit, megnyíltak új adatgyűjtési csatornák, és előkerültek generációk, csoportok, akik azzal az igénnyel léptek fel, hogy megtudják az “igazat”, elfelejtve, hogy a történetírástól sok mindent el lehet várni, az “igazat” azonban nem, hiszen a történetírás a bevezetőben írtakból is kitűnően: szubjektív műfaj.

Minden adott volt tehát ahhoz, hogy lekerüljenek az álarcok, és keserves vitákon át, a magyar történetírás sikeresen önálló tudománnyá váljon. Nem jött össze.

Nem csaptak össze polgáriak és népiek, nemzetiek és nemzetköziek, nem vitattuk meg Horthyt és Kádárt, nem ástuk ki a halottakat és temettük őket a megfelelő sírba, nem fűtöttük be az időgépet, nem néztük meg, hogy ki viselkedett emberként és ki vált állattá a vérzivatarban.

Nem tettük, mert a hatalom újra hallatta szavát és kurzus-történetírást várt el. Megépült a Terror Háza, és olyan párt is fellépett, amelyik a magyar őstörténetet akarta a Szent István-i paradigmából kimozdítani. (elfelejtve, hogy az például annak a Györffy Györgynek a műve, akit a szocializmus alatt nem engedtek a katedra közelébe)

Az Ungváry Krisztián elleni fellépés azt mutatja: valahol, valakik fejében újra megfogalmazódott egy tucatnyi egyforma kötetből álló sorozat gondolata, és újra szeretnék a magyarnak, mint a Szenvedő (Osztályharcos, meg még ki tudja milyen) Népnek a történetét megírni. Hibátlan, zárt, szavalható történelmet, ellentmondások nélkül, szépen polírozott igazságokkal.

Ez a paradigma ráadásul szintetizálja a hómanszekfűi dicső múltat és a kádári ellentmondás-mentességet, és az egészet nyakon önti egy nagy adag önfelmentéssel. Bűnös és hazug. Egyelőre nincs meg az ereje ahhoz, hogy elhallgattasson és száműzzön, de már nemtelenül, mélyütésekkel és valótlanságokkal támad.

Ungváry Krisztiánt nem kell szeretni és nem kell érte rajongani. Szeressék a szerettei és rajongjanak érte a rajongói. Vitatkozni kell vele. Az ő adatai mellé adatokat, a következtetései mellé következtetéseket, látásmódja mellé látásmódot kell tenni.

Én őszintén remélem, hogy Ungváry Krisztiánból nem lesz hős, mert ez újra azt jelentené, hogy totális támadás indult minden ellen, ami értékes. Ha nem is a Charlie Hebdo szerkesztőségét lemészárlók módszereivel, de semmivel se kevésbé gonoszan vagy eltökélten.

Ha Ungváry Krisztiánnak, ennek a vékonydongájú, szemüveges kis történésznek hőssé kell válni, akkor nagyon nagy baj van. Mert akkor mindenkinek hőssé kell válni.

20 hozzászólás

 1. hadrian77 — 2015-01-25 13:09 

Miért pont ez lenne más? A művészeteknél és a közgazdaságtanban már lejátszották. Lassan sor kerül matematikára és fizikára is.

 2. bertrand — 2015-01-25 13:23 

Pont ezért döntöttem úgy annak idején, hogy nem akarok humán tudományokkal foglalkozni, mert az elismeréshez nem elég jól/tisztességesen csinálni a dolgodat. Iskolához, klikkhez, ideológiához kell tartozni. Az elméleti fizikában minden sokkal egyszerűbb. Vannak kemény viták, de sose lesz félhivatalos kormányzati elvárás, hogy az elektront részecskének vagy hullámnak kell tekinteni.

Amúgy a vádakkal előjövő ifjú titán durvaságától a padlón keresgéltem az állam. Vajon vetekszik-e szakmai felkészültsége a lojalitásával?

 3. flashbang52 — 2015-01-25 14:08 

Lermontov / Warhol után : Korunk hőse ( a történész) avagy 15 perc hősiesség mindenkinek jár. Egyébként hőssé válni nem nehéz A legtöbb ( életben maradt) ember -akit később hősnek neveztek- azt mondta : igazából semmi különlegeset nem csinált csak a: ami a munkája volt; b: amit adott helyzetben tenni lehetett c: fasz se tudja csak reagált az eseményekre a legjobb tudása szerint Ennyi bőven elég lenne, hogy tele legyen hősökkel a padlás és drámaian más irányt vegyen a jelen ( illetve a jövőben ez ugye már történelem)

De Szenes Iván már anno megírta minden magyarok ars poeticáját ami az elmúlt 20.000 évben működött
“Mások vittek rossz utakra engem…a mások bűne az én hibám.. etc.”

 4. panamajack — 2015-01-25 14:20 

Hannibál tanár úr ismét fogadóórát tart.

 5. hadrian77 — 2015-01-25 14:43 

@panamajack: mikor lesz a gyűlés az Amfiteátrumnál?

 6. becsuszoszereles1k — 2015-01-25 15:04 

…es borasz. Ez erdekes momentum (lehet). Egyszeru: amikor igaza lesz, akkor borasznak fogjak titulalni opponensei, amikor meg nem, akkor tortenesznek?
Szubjektivnek meg eleg ontudatos… Igazabol csak atfutottam egy soha nyelbe nem utott eszmecsere kedveert. Annak is mar kozel harom eve. Szubjektive: nem nyerte el a bizalmamat… Na de, semmi nincs kobe vesve.

 7. noirp — 2015-01-25 15:23 

@becsuszoszereles1k:
1. A szakmai munkájához nem sok köze van annak, hogy borász.
2. Ne szeresd, ha szubjektíve ellenszenves; csak tartsd észben, h azon kevesek egyike, akik simán pisálnak széllel szembe és _nem_ önfelmentő kurzus-panegiristák, hanem történészek.

 8. becsuszoszereles1k — 2015-01-25 21:35 

@noirp:

1. Ismered a borasz tabort?
2. Nem a magam szubjektivitasarol beszeltem, hanem – Pizka szavaival elve – a mufaj, vagy muveloje? szubjektivitasarol.

3. “Adódik tehát a következtetés, hogy egy történészen két dolgot kérhetünk számon. A forrásfeltáró munkáját és a látásmódját.”

– a latasmodjat elso benyomasra fenomenalisnak tartottam
– de nem ismerem elegge a forrasfeltaro munkajat, ezert mar nem hangoztatnek ennyire szubjektiv velemenyt…

A tortenelmet illetoen, valamiben van kozos allaspontjuk Gero Andrassal – ha mar velhetoen “furas” (kolcsonos-e?) esete forog fenn sameszek segitsegevel?!

 9. pandacsoki — 2015-01-26 05:48 

Nekem szimpi, hogy a Ungváry a kuruc olvasóihoz is “leereszkedett”, hajlandó volt szóba állni velük, és tud velük interneten (!) úgy “beszélgetni”, hogy közben komoly is marad, és nekik is sikerül feltárni a bizonyítékokat arról, hogy (számukra meglepő módon) nem SZOT-üdülő volt Auschwitz. És nem úgy beszél hozzájuk, hogy közben “kiszól” a többieknek, éreztetve, hogy mennyire megveti ezt a bagázst.

 10. halljamenjeninnen — 2015-01-26 19:20 

@pandacsoki:

Hol és mikor zajlott ez a párbeszéd köztük?
Tudsz esetleg linket mutatni ha van olyan?
Érdekelne mire jutottak

 11. pandacsoki — 2015-01-26 19:26 

@halljamenjeninnen:

https://kuruc.info/r/6/81093/

A kuruc szintű manipulatív izétől már sz is meglepő, hogy leközölték a válaszát.

 12. halljamenjeninnen — 2015-01-26 19:57 

@pandacsoki:

Igen ezen én is meglepődtem.
A hozzászólások színvonalán már kevésbé, azt hiszem kicsit túlzás volt az előző hozzászólásomban a “párbeszéd” kifejezést használnom…

 13. noirp — 2015-01-28 09:06 

@halljamenjeninnen:
Elolvastam én is a kurucos anyagot. Hát Ungváry érveinek sok hatása nem volt. Pedig részletes, alapos, türelmes.
A hozzászólók érveit meg (hazugság az egész/hazugság minden, amit leírsz/mi közöm hozzá, mikor ennek már 70 éve?!/ha 6 millióan odavesztek, most miért vannak ennyien) meg unásig ismerjük, de vitatkozni velük nem lehet, reménytelen…

 14. panamajack — 2015-01-28 10:57 

@noirp: A szörnyű az, hogy a Holokauszt-relativizálás mára hivatalos állásponttá nőtte ki magát. Az alábbi cikk Auschwitz felszabadításának 70-dik évfordulóján jelent meg a magyar kormány lapjában:

http://m.mno.hu/jegyzet/egy-masik-veszkorszakrol-1269612?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201501

 15. noirp — 2015-01-28 14:04 

@panamajack:

Ocsmányság a köbön, és már _minden_ istenverte híroldalon, fórumon beleszaladok, hvg, 444, index. Hogy azóta volt már ugyanolyan durva népirtás is stb.

Különösen pikáns, mikor egy jobbos Bumbura Ungurdörge elmélkedik azon, hogy a cigányok bezzeg nem kaptak kárpótlást [képzeld el, ha kaptak volna?!]. Ja, és lovagol a kárpótlás-igényen a MÁV felé, ez még mindig gumicsont a kujucsoknak.
(bevallom töredelmesen, az az ötlet a MÁV-val szerintem a jobboldal alá adott egy lovat, másra nem volt jó. Bocsánat, ha ezzel megbántalak.
itt találod meg valahol, ha van időd.
http://444.hu/2015/01/27/balog-zoltan-megmutatta-a-vilagnak-hogyan-viselkedik-egy-emelkedett-allamferfi/
Nagyon meg kéne már kezdeni a magyar “Aufarbeitung”-ot.

 16. panamajack — 2015-01-28 14:17 

@noirp: A MÁV-os ügy egy amerikai “class action” volt, olyasmi mint amikor a McDonald’s-ot perlik be emberek azért, mert elhíztak a mértéktelen hamburgerzabálástól. Az ilyesmi nagyon gyakori az USA-ban, de a magyar zsidóknak nulla köze volt hozzá (valószínűleg az egész pár brooklyni ügyvéd ötlete volt, amihez aztán kerestek balekokat). Persze nálunk ezt is úgy állítják be, hogy “mármegintazsidók”, de ez persze nem meglepő.

 18. noirp — 2015-01-28 17:00 

@panamajack:
Sajnos, úgy állították/állítják be, és még olyan ismerőseim is morogni kezdtek, akikről tudom: mindennek vehetem őket, csak gyűlölködőknek nem…:-(

A cikket megnézem, köszönöm.

 19. noirp — 2015-01-28 17:09 

“Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a történelmi ismeretek elhallgatása és eltorzítása milyen hatékonyan segíti az elnyomást”.

Lényeges passzus.

Még egyszer, külön köszönöm a cikket. Nagyon kapaszkodtam a fejembe közben, de most már legalább ezt is [a lengyel kommunista történetírás mellékhatását s a többit] tudom…

 20. norniron — 2015-01-28 21:36 

Nem tudom, hogy mi lehetett az a “Hóman-Szekfű paradigma”. Nem feltétlenül a dicső múltról szólt, lásd Szekfű híres könyvét Rákócziról. Ez a két ember azért a maga korában kiemelkedő tudású szaktekintély volt. Egy fokkal elviselhetőbb lenne a mai magyar világ, ha az eszmei megalapozásai között egy olyan színvonalú kortárs munka is szerepelne, mint amilyen Szekfű Gyula “Három nemzedék”-e volt. De még csak törekvés sincs hasonlóra. Lehet, hogy Szekfű Gyula az akkori kurzus szája íze szerint interpretálta a dolgokat, de legalább magas színvonalon tette ezt 🙂
Hóman Bálint pedig egy zseniális képességű ember volt (alig van, aki tudja róla például, hogy a gazdaságtörténet magyarországi úttörője volt, amikor éppen nem zsidótörvényeket szavazott meg a parlamentben), aki meglehetősen ügyetlen módon közéleti szerepet vállalt, és a nyilasok társutasa lett, megkeseredett emberré vált, és végül éhen halt Rákosiék börtönében. Az ő története inkább szomorú.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.