Őszinte levél, az…

Vastag betűvel egy nagyon szép és sírós írásmű, ami újabban a magyar netet mérgezi. Dőlt betűvel megértőbbik énem, amely nagyon sok gonoszságot visszanyel, pedig állítólag azt nem szabad.

Feltételezem, meg vagy ijedve, ahogy olvasod ezeket a sorokat. Azt hiszed, ki akarlak oktatni, miként bánj az új pasiddal. Azt gondolhatod, le fogok fektetni néhány szabályt azzal kapcsolatosan, hogyan viselkedj a gyerekeimmel.

Te kis riherongy kurva, ha azt hiszed megszabadultok tőlem, tévedsz.

De ezekről mind nem fog szólni ez a levél.

Először is, üdvözlünk ebben a különös dinamikájú, modern családban. Isten hozott téged a mi szabadon szárnyaló kapcsolatrendszerünkben. Noha kapcsolatot mondtam, ne a hagyományos értelmezésben vedd.

Nem lesz egyetlen napotok sem, amikor ne kellene velem foglalkozni.

A gyerekek miatt továbbra is összetartozunk, nagyjából annyira, ahogy te a munkahelyeden össze vagy kötve a főnököddel. Ha a siker a cél, legyen szó akár szülőségről vagy munkáról, akkor azok számára, akik el akarják érni, a kapcsolat nagyon fontos. Nem fogom megtölteni a levelem „nem az én dolgom”– típusú megállapításokkal, egy olyan emberrel kapcsolatban, akit 20 éve ismerek, és nem fogok elmesélni neked semmiféle személyes dolgot, amit ő is megoszthatna veled.

Dehogynem, csak várd ki a végét.

Szeretném elmondani neked, hogy nekünk nem sikerült. Azt tudom mondani a dologgal kapcsolatban, amit mindenki másnak:

ő egy nagyszerű pasi – de nem nekem…

Én egy nagyszerű nő vagyok, akit ott hagytak egy fiatalabbért.

Furcsán hangozhat, de izgalommal tölt el a létezésed. A fiaim megismerhetik az apjuk olyan oldalát, amelyről eddig nem is tudták, hogy van. Tanúi lehetnek, miként bontakozik ki egy kapcsolat, annak minden misztériumával együtt. Látni fogják, hogy sugárzik. Hallani fogják a nevetését (ahogy „jelentették”, hangosan és sokat nevet) és a hangját, amely új varázzsal telítődik. S mivel szeretik és csodálják, mindez őket is boldogabbá teszi majd.

Kibaszott irigy vagyok. A gyerekeim látni fognak egy ápolt, normális, a párjával törődő nőt, aki nem játssza az anyamártírt.

Azt szeretném, ha tudnád, hogy a mi életünkben fontos, hogy önmagad légy, ha kapcsolatba leszel velünk: ne legyen benned félelem vagy zavar, amikor velünk vagy. Ahogy te is a miénket, úgy keressük mi is a helyedet a családunkban, de ha neki megfelelsz, nekünk miért ne felelnél meg? Elvárjuk az eredetiséget, a spontaneitást, a hibákat és az egyéniséget tőled – hadd vakarjuk néha mi is a fejünket meglepődésünkben…

Hiszen a férjem pont azért hagyott el, mert én kurvára nem feleltem meg neki, igaz, nem is nagyon akartam.

Nem akarjuk, hogy változtass a dolgaidon.

Esélytelen vagy, sziszegni fogok rád, mint egy szófosásos kígyó, akármit is csinálsz.

Soha ne gondold, hogy nem beszélhetsz velem és az új férjemmel vagy a fiúkkal. Mondj el bármit – vagy ne mondj semmit: légy önmagad.

Le vagy szarva, előbb-utóbb visszajön, mert az ügyvédem annyi pénzt sajtol ki belőle, hogy nem bír majd téged is finanszírozni.

Az van, hogy elég sokat fogsz minket látni. Egyszer csak ott ülsz majd velünk a meccseken, a koncerteken, az érettségi bizonyítvány vagy a diploma átadóján és más eseményeken. Persze, először kínban leszek én is, de remélem, gyorsan elmúlik. Azzal együtt, hogy a gyerekek tudják, hogy a házasságunknak vége, elváltunk, azzal is tisztában kell lenniük, hogy egységet alkotunk, ami a nevelésüket és támogatásukat illeti, és ez az egyik útja annak a számos lehetőségnek, ahogy ezt meg lehet valósítani.

Igazából, önállótlan és döntésképtelen vagyok, de ezt sose mertem beismerni, sőt, sárkánykodással lepleztem, mert Anyukám úgy nevelt, hogy a férfiak szart se érnek, a nő vállán van a világ terhe. El sem tudom képzelni, milyen lesz az, amikor kénytelen leszek a volt férjemmel egyenrangú partnerként tárgyalni.

Azt szeretném, hogy amikor lenéznek a színpadról, és meglátnak a közönség soraiban minket mind, legyenek büszkék ránk. Sok ismerősöm tőlem is megkérdezte: nem lesz furcsa a gyerekek igazi és a nevelőapja között ülni? Én már elég sok furcsa dolgot voltam képes véghezvinni annak érdekében, hogy ösztönözzem és tanítsam a fiaimat (gondolok itt például azokra a bugyuta  dalocskákra, amelyeket a szobatisztaságról énekelgettem nekik…). Egyáltalán nem megerőltető. Arra kérlek, csatlakozz ehhez a egységfronthoz (amennyiben felkészültél rá), amely feltételek nélkül támogatja őket.

Remélem figyelted, hogy odaírtam, hogy be fogok pasizni? Egy idősebb, jómódú alak legmocskosabb perverzióit is ki fogom elégíteni, csak hogy Mercivel menjünk a meccsre, vagy éppen felszedek egy 23 éves bikát, akit pár évig csak elfinanszírozgat a volt férjem. Lényeg, hogy bizonyítani tudjam: én jobban jöttem ki ebből az egészből.

Meglehet, olykor a kellős közepén találod magad annak, hogy a volt férjemmel megbeszélünk valamit. Kérlek, értsd meg, ahhoz hogy ezeket a csodálatos embereket sikerrel felneveljük, egyszerűen kommunikálnunk kell. Néha nem is keveset. S hidd el, maximálisan bízom benned abban a kérdésben, hogy tudni fogod, mikor lehet vagy kell közbeszólni. Előre szólok: ha valaha is kényelmetlenül éreznéd magad egy effajta szituációban, gondolj arra, hogy köztünk a gyerekeken kívül nem létezik más tárgya vagy oka a kommunikációnak, lásd az egész képet…

Képtelen leszek ezt a helyzetet diszkréten és kulturáltan kezelni, ezért írom ezt a levelet. Az ügyvédnő mondta. Ha ezt megmutatjuk a bíróságon akkor rögtön látni fogják, hogy mi vagyunk a jófejek, hiszen megpróbáltuk.

Tuti, hogy soha nem fog felhívni azzal, hogy öltözködési tanácsot kérjen tőlem, annál is inkább, mert semmi érzékem a dologhoz.

Baszd meg a 38-as ruháidat.

Nem fog felhívni azzal, hogy látott egy jó filmet a tévében.

Akkor is nézni fogom a Született Feleségeket.

Nem fog felhívni azért, hogy elmesélje, milyen volt a napja.

Hiszen tizenöt éve, mióta a kisebbik is megszületett, leszarom.

A mi kapcsolatunk a fiúkra korlátozódik. Ha mégis szóba kerülnek más témák, amikor hosszabban együtt vagyunk, vésd az emlékezetedbe: nekem a szerepem „csak” annyi az életében, hogy a gyerekei anyja vagyok.

Ki fogom kényszeríteni, hogy hosszabban együtt legyen velem, és te várjál rá. CSAK második lehetsz, szokj hozzá, ribanc.

Semmi több.

Nagyon szurkolok neked abban, hogy ne csak a férfinak, de két tizenéves fiú apjának is a partnerévé is válj. Ez a gyereknek is új, és láthatóan fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek veled, hogyan beszéljenek rólad. Kamaszok – és megvan a maguk élete, álmai, akarata, és még csak azt sem ígérem, hogy mindig jól döntenek majd. Arra kérlek, legyél benne te is az életükben, mert csak így fogod igazán megismerni őket.

Ha egyszer meghallom, hogy a férjem előbb vett neked bármit, mielőtt a tartásdíjat átutalta volna, feljelentem. Lementettem a három évvel ezelőtti csücsörítős fotód a fácséról, magamról meg csináltatok egy kialvatlan-sminkeletlent a két gyerekkel és megy a cucc a Nők Lapjába. Nem tudod még, kivel van dolgod, kisanyám.

Remélem, ahogy múlnak a napok és egyre több időt töltesz velük, elfoglalod majd a saját, különleges helyedet az életükben. Ez persze nem jön magától, tudatos munka és erőfeszítések kellenek hozzá. És ez nem lesz mindig könnyű, mint ahogy semmit sem kapunk ingyen, ami igazán fontos.

Minden igyekezetemmel ellened fogom hangolni őket.

Bízom abban, hogy a levelemmel nem hoztam rád a frászt. Gondolom, megérted, mindezt miért nem zúdítottam rád akkor, amikor először találkoztunk, és iszonyú zavarban ráztam veled kezet.

Megdöglesz, kurva, akkoris megdöglesz.

Törődéssel és tisztelettel üdvözöllek:

Tina

10 hozzászólás

 1. griskamelehov — 2015-01-21 14:07 

Egészséges reakció, mindkét részről. Vagy legalább is természetes.
To survive!
😀

 2. kszabo — 2015-01-21 16:08 

Jó írás! Miután a házasság az utódok létrehozására szakosodott kft (korlátolt felelősségű társaság:), a korlátoltság a végjátékban sokszor előjön belőle.
Egyszer módunk volt élőben hallgatni egy ilyen párviadalt a. és b. úrihölgy között. Az eredeti szöveg bőven meghaladja kis csapatunk kifejezési szokásait.
a: – Te szemét …..!
b: – Te phd ribanc!
a: – Elcsaltad tőlem a férjemet!
Majd sok kedves érv oda-vissza, egyre hangosodó stílusban.
Végül kedves lágy hangon, enyhe monalizás mosollyal a záró mondat.
b: Tetted volna jobban szét a lábad, nem jött volna hozzám:)

 3. hakapeszi — 2015-01-21 19:04 

“vésd jól az eszedbe…” na ilyeneket “élőben” tényleg nem mondana a csaj, az tuti.
Minek ez a dráma, komolyan. Áldom az eget, hogy az én nőm nem lelkizik ennyit. Viszont van lelke.

 4. marcipan — 2015-01-21 22:10 

kissé frusztráltra sikeredett ez herr főtörzs. mondjuk én tudom a legjobban h vannak ilyen napok, de hüje ügyfél nem volt, akin lehet dühöngeni? 😀

 5. hadrian77 — 2015-01-22 08:13 

A tisztelt fírfiember nem tanult konfliktuskezelést és tárgyalástechnikát? 🙂

 6. professzorpizka — 2015-01-22 08:34 

@marcipan: ó nem, ebben semmi frusztráció nincsen, egyszerűen ismerem ezt a típust mindenféle ügyekből. Úgy fog meghalni, hogy még a temetésen a papot is megpróbálja helyretenni. Meg a kutyát, amelyik még részt vesz a szertartáson, mert az egyik sírásó a maradék parizeres zsemlét oda szokta neki adni.

 7. becsuszoszereles1k — 2015-01-22 10:18 

6.@professzorpizka: azert ott lennenek am a becsicskasitott seggnyalok is.

 8. becsuszoszereles1k — 2015-01-22 10:27 

@becsuszoszereles1k:

Az elso mondata inkabb igy szolna szvsz:
Te kis riherongy kurva, ha azt hiszed megijedek tőled, tévedsz.
D

Milyen level ez? Ezt valami ‘mu”pa’ (fapa) irta, ha valodi…

 9. professzorpizka — 2015-01-22 11:21 

@becsuszoszereles1k: megkönnyebbülve

 10. pandacsoki — 2015-01-22 21:45 

Hálából hadd linkeljek be pár adomát a magyar Dr. House-ról:

http://fidelio.hu/edu_art/figaro/multidezo_kodaly_zoltanrol

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.