A Pesti Víg Bárkatonaszínben szombat este Sékszpír X. Kelemenjét vitte színre Világszínvonalrendezőnk, a Hradec Kralove-i Arany Cserszömörce tavalyelőtti különdíjasa. A rendezés egyszerre maradt hű a darabhoz, és újraértelmezve aktualitásokkal töltötte meg a darabot.

A korábbi, Méglatinoviccsalkezdtem Márton-féle rendezéshez képest itt apróbb változás, hogy X. Kelemen itt nem Pirézia királya a XI. században, hanem buszsofőr a hamzsabégi úti buszgarázs állományában. Dilemmája azonban mit sem változik: menni, vagy nem menni? Ahogy a dillinghami csatamező daloló páncélos lovagja közfoglalkoztatott busztakarítókká lényegülnek át, és közöttük a rendező maga mondja, félmeztelenül Spekuláciusz monológját, az maga a Jelentőségteljes Magyar Színjátszás.

Reflektál arra, amit mindenki tud és mindenkit hallani akar, az ötszáz éves szöveget minimális változásokkal megőrzi. Ehhez persze kellett Tendenciózus Tibor magasröptű újrafordítása, ahol például a “the chewing goat’s of Waltham” fordulatot a mára meghaladott “Waltham kérődző kecskéi” helyett “lófasz van itt, nem szabadság” szöveggel ültette át magyarra, feltárva annak mélyebb jelentésrétegeit.

A darab zenéjét a négyszeres Hungaroton, ötszörös Aranyzsiráf, Liszt-, Huszka Jenő- és Átalánydíjas QUBBORT írta ismert nemzetközi dallamokból válogatva.

A díszlet elemi erővel mutatja meg, hogy Pirézia ma itt van és mindenki piréz benne, és így pirézebb a piréznél aki bent mer maradni a második felvonásra.

Nekünk nem sikerült.