Egy kis hölgy látogatása

Az uraság leszállt a könnyű, kétlovas uradalmi kocsiról. Mihály, az intéző készségesen vette el puskáját, Jancsi, a nagyfia, ugrott a poggyászokért. Az uraság prémgallérját szorosabbra húzva, sietősen ment be a vadászházba, közben utasította Mihályt, hogy csináljanak egy kancsó forralt bort. A ház kitakarítva várta, Mihályné épp egy nagy adag vadas marhát készített, mert tudták, ez az uraság kedvence.

Az uraság fogadta a köszönést, az útról feltett udvarias kérdéseket válaszra sem méltatva ült az asztalhoz, ahova Mihályné, az intéző felesége már oda is tette az erőlevest (tojással, az úr kedve szerint) amelyikben a marhahúst megfőzte a vadashoz. Ahogy előrehajolt, láthatóak lettek asszonyos keblei. Mihály és Jancsi fia épp a lovak kifogásával meg éjszakára a tüzelő felhasogatásával voltak elfoglalva, ezért az uraság, amint a nő letette a levest, de még előrehajolt, jól megmarkolászta a melleit. Mihályné tudta mi a rend. Egy fél percig vagy tán még rövidebb idei hagyta az uraságnak, hadd taperoljon, majd halk “nade nagyságos úr” felkiáltással, de mosolyogva szabadult a fogásból.

A nagyságos úr elfogyasztotta a levest, a marhát, felhajtott hozzá egy kupicával az időközben Mihály által behozott pálinkából (koccintott vele és Jancsival is). A forralt bor nagyjából felét is megitta, elhatározta, hogy nyugovóra tér. Veronika, az intézőék lassan eladósorba érő lánya szorgoskodott az ágy körül, rakott a kályhába, készített az ágy mellé egy kancsó vizet, gyomorégés ellen egy kis szódabikarbónát. A ház emeletén más nem is volt, Mihályné mosogatott, Mihály és Jancsi pedig még körbejárta a házat, bezárta éjszakára a jószágot, elengedte a kutyát, egyszóval tette mindazt, amit egy jól működő gazdaságban tenni kell.

Az uraságnak megtetszett az előtte hajladozó 16-17 éves fruska. Mögéje lépett, ágyékát a fenekéhez szorította, és megmarkolta melleit, amelyeket a lány jól láthatóan a kedves mamától örökölt.

Veronika megrémült. Tudta, hogy nem sikíthat, mert akkor az apjának és a bátyjának meg kellene ölnie az uraságot és felakasztanák őket. Megrémült, mert még szűz volt, és nem akart ennek az alaknak az áldozatául esni, lányanyává válni, és valami hitvány legényhez, aki hajlandó így is elvenni – hozzákényszerülni. Abban bízott, hogy a telezabált uraság a dugásig nem bír eljutni.

Számítása bevált, az uraság egyre lanyhuló kedvvel markolászta a lány időközben kiszabadított melleit. A lány kezeit félkemény férfiasságára húzta. Az a lány érintésétől megkeményedett, majd az uraság másodperceken belül túl is volt a dolgon. Vetkőzött és lefeküdt, két perc sem telt el, már hortyogott. A lány legszívesebben megfojtotta volna.

Így csak undorodva törölgette le kezeit, és pirulva sietett le. Anyja lapos oldalpillantást vetett rá, és sóhajtva nyugtázta, hogy nagyobb baj nem történt. Igyekeznek majd a lányt postamesterhez vagy vasutashoz adni, hogy ne maradjon itt örökké – gondolta.

Az uraság a sok alkoholtól és a marhától rosszul aludt, rémálmok gyötörték.

Azt álmodta, hogy hazájába látogat egy vele protokoll szempontjából egy szinten, valós erőviszonyok tekintetében magasan fölötte álló nő. Az egész élete, sorsa tőle függ, minden sikerét, hatalmát egy szemöldök-ráncolással teheti semmivé.

Jól tudta: nem békés szándékkal jön ez a nő, hiszen komoly gazdasági és politikai konfliktusokról akar egyeztetni. Tudta, hogy nem lesznek egyenrangú partnerek a vitában. Tudta, hogy a végén a dolgoknak úgy kell történnie, ahogy a nő akarja.

Próbált vele udvariaskodni, hölgyemezni, naccságosasszonyozni. Álmában mindig ott termet vagy Mihályné, vagy a lánya, és dudáikat himbálták, ő pedig a politikai egyeztetés kellős közepén, egy “hölgyem” és egy “gnédigefrau” között, önkéntelenül csöcsörészni kezdett, a vendég hölgy szeme láttára. Aztán a két nő eltűnt, egy-két percig tárgyaltak, majd kezdődött elölről az egész, jöttek a csöcsök, és ő kétségbeesve kiabált, hogy gnédigefrau, amint épp Mihályné dudái közt fuldoklott.

Zihálva, izzadságban fürödve riadt fel. Égett a gyomra. Bevett egy kicsit a szódabikarbónából, amelyet két órája a lány még legszívesebben ciánra cserélt volna.

Szétnézett. Megnyugodott. Ez az ő uradalma. Legközelebb, ha nem zabál ennyit, meg is dugja a kiscsajt. Vagy azt a kis tanárnőt a falusi iskolában. Vagy az állomásfőnök feleségét.

Csak Pestre ne kéne visszamenni. Hejj, az nagyon nem az én világom – gondolta – és szép csendben visszaaludt.

 

20 hozzászólás

 1. hazitroll — 2015-01-30 10:38 

Nekem is nagyjából ez jutott eszembe, még ha nem is ilyen ékesszólóan kifejezve. Szomorú vagyok – és kíváncsi, vajon Putyint milyen jelzővel fogja ezután illetni.

 2. griskamelehov — 2015-01-30 10:42 

Hát pedig téved, Pest is az ő birodalma, milyen jó is lesz majd lenézegetni a Várból, körbemutogatni a vendégeknek: nézzétek az én kis kertecskémet!

A politikai egyeztetéstől nem kell tartania, semmi olyan nem lesz belőle ami rendszerszinten befolyásolná az uralkodását.

Viszont, hátha egyszer megüti a guttman egy bezabálás utáni szex alkalmával.
Ennyi maradt.

 3. marcipan — 2015-01-30 15:40 

felfordult a gyomrom.

 4. noirp — 2015-01-30 16:00 

@marcipan:
Nekem is, hidd el…az írás viszont hibátlan. Itt tartunk, ha végiggondolod, hogy állnak honatyáink közül az igazi faszagyerekek a “hölgyek”-hez.

Hadd álmodjon csak rémeket a naccságos úr…hehehe

…Még decemberben olvastam a 444-en egy summaerejű kommentet Merkel látogatásával kapcsolatosan: “Vigyázz, Vitya, jön az asszony, hozza a sodrófát!”
bezony hogy hozza szvsz.

 5. noirp — 2015-01-30 16:02 

@hazitroll:
Népünk nagy tanítója, hm?

 6. flashbang52 — 2015-01-30 18:25 

Volt neki egy olyan rémálma is, hogy egy szőke MILF közeledik akit szívesen meg gyömöszölne de akkor mindig előkerült valahonnan egy pofátlanul vigyorgó nyakkendős belga sütemény nevű alak aki rácsapott a kezére vagy arrébb lökte. Végre minden politikai poénját ellőve sikert ért le de ahogy odamarkolt csak zsíros fekete hajat fogott a keze. Gyorsan felébredt, hogy igyon egyet a saját arcképével díszített vilmoskörte pálinkából mire egy hang szólalt meg sötétben. Az én nevem nem Ildikó.

 7. holgerhartland — 2015-01-30 18:37 

Tetszik, nálam 10-ből 8 pont. 🙂 Azért csak 8, mert a “nőt” is bele kellett volna tenni az uraságos, régivilágos kontextusba. Így nagyon kilóg, megtöri a történet futását. Például “a nő” helyett jöhetne a császárnő, az uraságénál sokkal menőbb hintón és testőrséggel. Beleírható a sztoriba esetleg a császárnő poggyászában lapuló, felcsatolható dildó, esetleg ostor, ami az uraságnak igen kellemetlen perceket okoz, akár csak álmában.

 8. norniron — 2015-01-30 19:20 

Nem értem, mi ez a reménykedés itt Merkel látogatása kapcsán. Pedig a dolog elég egyszerű: az égvilágon semmi nem fog változni. Számomra, mint a jelen világgal különösebben nem szimpatizálónak kifejezetten visszatetsző, hogy sokan itt Magyarországon úgy tekintenek Merkelre, hogy jön, és mintha valamiféle önmaguk kormányzására képtelen civilizálatlan vademberek lennénk, kormányzásunkat egyszerűen átveszi, vagy egy kompetens szakembert nevez ki, akit eddig mi, ostoba tudatlan választók eddig még nem vettünk észre, de ő, a civilzáció szemüvegén keresztül látja azt, amit mi nem. Csak ez nem a 150 évvel ezelőtti, gyarmatosításra váró Afrika. Esetleg egy magasabbrendű erkölcsiség és hatalom nevében utasítja Orbánt, hogy médiatörvényt, az alkotmányt módosítsa, a Táncsics alapítvány részesüljön álami támogatásban, az ATV-ből legyen közszolgálati csatorna stb-stb. Ja és a magyarok azonnal hagyják abba a korrupciót!!! Természetesen Merkel semmi ilyet nem fog csinálni, az egész arra lesz jó, hogy a kormányoldal diadaljelentéseket írogathasson pár hétig, hogy “lám, itt volt Merkel, de Viktor állta a sarat, fülét-farkát behúzva sunnyogott haza”. De az is szörnyű, hogy az ellenoldal jó része viszont arról álmodozik, hogy Merkel durván sértse meg a szuverenitásunkat. Szerintem viszont ha Orbánt a magyar nép vette a nyakába, akkor ő is hajítsa le onnan.
“Sajnos ez ugyanaz a meghunyászkodó, passzív, mazochisztikus hatalomimádat, amellyel a ballib médiák – nem ok nélkül – gyanúsítják az Orbán-fanokat: csak itt ebbe még a kőgazdag Németország iránti irigy/szolgalelkű csodálat elemei is belevegyülnek.” – TGM, innen:
http://m.hvg.hu/velemeny/20150123_TGM_A_tanti

 9. marcipan — 2015-01-30 19:28 

@noirp: most nem tudom eldönteni, h ez vagy a csavargó férj kontra sodrófás asszony kép akaszt-e ki jobban 😀

 10. marcipan — 2015-01-30 19:33 

@norniron: ezzel egyet értek.
tgmnhez annyit azért hozzátennék, h nonkonformista progresszív viselkedés van itt elég, én a magam részéről egy mérsékelt,protokoll könyveket olvasó továbbá magas képzettséget tisztelő, dögunalmas konzervatív seggfejre szeretném bízni az országot. nem biztos h bejön, de a hajóágyúk után ki lehetne próbálni 🙂

 11. panamajack — 2015-01-30 20:05 

@norniron: akinek egy kis esze van, nem vár semmiféle változást a Merkel-látogatástól. Abban azonban lehet reménykedni, hogy (szigorúan négyszemközt) kijelöli a határokat, amit a basi már nem léphet át.

 12. holgerhartland — 2015-01-30 21:28 

@norniron: Túl sokat látsz bele. Mindössze arról van szó, hogy erre az akasztófáravaló Viktorra ráférne már, hogy valaki – bárki! – a tökére lépjen, és ha egy nő, hát úgy még jobb. Nem fog, persze, de azért ráférne. Nincs ez annyira átgondolva, mint ahogy te végigelemzed.

 13. Tromb74 — 2015-01-30 22:01 

Hja, én is csak abban reménykedem, hogy a dugásig már nem jut el…

 14. flashbang52 — 2015-01-31 02:45 

@marcipan:

Kisztihand nagysasszony.

Unoka nagynéném második lányának a férje régóta vadászik ( vessetek a mókusok elé hogy ilyenekkel szóba állok). Téli disznótoros vacsorák alkalmával mesél dolgokat. Mondanám, hogy Dottore leírása sajnos teljes egészben hitelesen ábrázolja azt 2000 es évek elején indult, mostanra teljesen ” hétköznapivá” váló úrvadász ( meg a lóf..szt) szemléletet és viselkedést, amely eddig ott lapult valahol a régi vadászházak poros padlásain, de a milliós terepjárók, a state of the art lőfegyverek, hangzatos beosztások hatására előbújt és szedi áldozatait illetve követendő viselkedéssé válik a kevésbé tehetős vadászok előtt is. Mert már nem jó a Pestről lefuvarozott ribancbrigád hanem olyan kell aki “nem profi, mert az olyan természetes az nem jácca meg magát” Érted Pistikém! Na eriggyé biztos van itt a környéken jópár fiatal elvált asszony vagy egyemista lány azoknak mindig hiányzik valami. Érted! Pénz? Milyen pénz? Pénzéé én is tudok szerezni. (R)dögmagyar valóság. 2015 Boldogasszony hava.

 15. becsuszoszereles1k — 2015-01-31 04:18 

Vo. The Virgin Spring (Swedish: Jungfrukällan) is a 1960 Swedish film directed by Ingmar Bergman.

 16. norniron — 2015-01-31 12:16 

@flashbang52:
Ó, kérem, ez egyáltalán nem a 2000-es években kezdődött. Gyakorlatilag cezúra nélkül folytatódott az egész dolog a régi úri világ elmúltával, csak az a társadalmi csoport változott időnként, aki az “uraság” szerepét játszotta. A szovjet elvtársak szerettek vadászni, ezért az 1945-ben hazatért moszkoviták egyből gyorsan belakták a szolgabíró uramék vadászházait. Eredetileg zsidó értelmiséginek vagy lakatossegédnek szocializálódott emberek nagy egyetértésben, mély átéléssel alakították vadászatok alkalmával a régi tekintetes urat. Brezsnyev elvtársról feljegyezték, hogy különösen szerelmetes természetű volt, alig volt olyan erdész az egész Szovjetunióban, akinek a felesége ne érzett volna olthatatlan vágyat az SZKP főtitkára iránt, ami teljesen érthető 🙂 Természetesen magyarországi látogatásai, különösen vadászatai alkalmával is gondoskodni kellett a szocializmus építése és a világimperializmus elleni harc terhének viselésében megfáradt főtitkár elvtárs megfelelő szórakoztatásáról 🙂

 17. flashbang52 — 2015-01-31 12:39 

@norniron:

Igy van. sajnos. Ez egy évszázadokon átívelő ” vadásztradíció ” ( megint magamat idézném: lóf ..szt.) De az ántivilágban legalább folyt egyféle diszkréció ( nagykutyáknak megrendelték a hivatásosokat, a kiskutyáknak meg maradt a kikapós erdészné vagy szakácsné, vagy éppen a barátnőket vitték le a távoli vadászházba ) Aztán úgy a legutóbbi ezredfordulón elkezdett egyre pofátlanabb és követelőzőbb formát ölteni és mivel a kiskutya szívesen másolja a nagykutyákat most már nem kell a prosti mert drága és eljárhat a szája a barátnő meg utálja a sáros erdőt ( tessék engem szállodába vinni) Tehát marad a kiszolgáló személyzet ( de utálom ezt a szót) Azok pedig tudják, hogy az egzisztenciális szakadékba egy sima “nem” kimondásával is be lehet kerülni, ezért inkább olyan dolgokat is meg tesznek, amire pár évvel ezelőtt egy jól irányzott orrba verés vagy here rúgás lett volna a válasz.

 18. norniron — 2015-01-31 13:31 

@flashbang52:
Nem feltétlenül voltak régen ilyen alkalmakkor hivatásosok. Mao elvtárs (mondjuk ő extrém eset, földrajzilag és kulturálisan is távol van) általános iskolai tornaórákat látogatott, és onnan szemezgette ki az aznapi unaloműzőket, általában egyszerre kettőt-hármat. Ezzel éltek (élnek?) továbbá a Kim-dinasztia tagjai is. Azok a 11-13 éves lánykák mindenek voltak, csak nem profik, mindenesetre annak a több száz, talán több ezer szerencsétlennek, akit ezek az elvtársak uralkodásuk során kinéztek maguknak, valószínűleg véget ért az életük, mielőtt elkezdődött volna. Ezt a szokását Európában tudtommal csak a távol-keletre gyakran járó Csau fia, Nicu sajátította el. Csau inkább maradt a vadászatnál 🙂

 19. nadiposzi — 2015-02-02 17:35 

@norniron:
Lavrentyij Pavlovicsot senki nem múlja felül.

http://moly.hu/konyvek/vaszilij-akszjonov-moszkvai-tortenet

 20. flashbang52 — 2015-02-03 23:12 

Kínai elvtársak vadászati kultúrájában nem vagyok járatos 🙂 A többi barakbéli főelvtársnak és sleppjének elég volt a hivatásos közérzetjavító szolgáltatást nyújtó elvtársnő( már csak azért is mert őket aztán alaposan kifaggatta ( urambocsá felkészítette 🙂 mostani kétbetűs hivatal jogelődje 🙂 Legalábbis így mesélik a gemenci árvízvédelmi töltés melletti kiskocsmában 🙂 Printisor Nicu meg válogatós volt A Moulin Rouge ( budapesti) tánckarát szerette volna egyben de szerencsére a szekus testőrségének volt annyi esze, hogy még idejében lecibálta a színpadról és elviharzott vele. 🙂

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.