Remélem, megtalálod ezt a pár sort, míg kolbászozol a friss sportújság fölött, és épp körbetelefonálod a haverokat a jó hírrel, hogy milyen új játékkonzolokat kapsz tőlem.

Látszott rajtad, nem igazán érted, miért nem vagyok veled kedvesebb.

Nos fiam, talán emlékszel rá, néhányszor megkértelek rá például, hogy ne hozd a házba a két utcával odébb lakó uzsorást. Konkrétan az az ember vágott be a szomszéd ház ablakán egy foszforospalackot úgy, hogy a házat azóta sem tudjuk eloltani. Nem tudom, ez mennyire tűnt fel neked.

 Igen, mi is tőle vesszük a tüzelőt, ugyanúgy, ahogy a többi szomszéd. De ettől még nem ülünk le vele haverkodni.

Emellett pedig emlékeztetnélek rá, hogy pár hete, mikor az egész utca Marianne-éknál volt a  gyilkosság miatt, és gyászoltunk, te itt, a baromfiudvar közepén terpeszben állva ordítottad, hogy a „az én pecumba ezek a szemetek be nem jutnak”.

Kértem azt is, hogy ne tedd ki a nappali főfalára azt az A0-s állatospornós posztert.  Ennek több mint egy éve. A poszter kint van, bár éjjel raktad ki, azt hitted talán, hogy akkor nem tud majd róla senki.

Végül kérnélek szépen — ha hallgatnál rám, fiam — hogy menj el gasztroenterológiára.  Hogy máskor ne böfögj a képembe refluxosat tizenöt centiről. Ha meg már igen, legalább ne kérd ki magadnak a második böfögés lendületével,ordítva, amiért rád szólok. Végül, ha már mégis kikéred, legalább ne csapkodd az asztalt.

A kamillás jeget a hűtő második felső polcán találod; pont akkora tömlő, hogy feltűnés nélkül elhelyezhesd a gatyádban.

Tschüß

Mutti