A kerékpárversenyek nézése azért hasznos dolog, mert az ember megtanulja, hogy egyetlen orra esés, egy kis oldalszél, egy leesett lánc, kilukadt hátsó gumi is képes megváltoztatni a gondosan felépített stratégiát. Lance Armstrong tündöklése nem azért volt igazán káros, mert a jó öreg Lance szanaszéjjel doppingolta magát. Előtte és azóta is ez történik, csak sokkal kisebb mértékben és kifinomultabb módszerekkel. A doppingmentes profi sport kedvelői nézzenek…komolyzenei koncerteket. A baj az volt, hogy pont azt vette ki a versenyből, ami miatt az egész érdekes, hogy soha semmi sincs lejátszva, bármikor, bármi történhet.

Ha tehát az ember leül megnézni egy ilyen versenyt, ahol az esélyes csapata peckesen teker az élen, majd egyszercsak azt veszik észre, hogy elengedtek túl messzire valakit, próbálják utolérni, de a nagy igyekezetben bukik valaki, és megbolydul az egész mezőny, akkor nyugodtan tépheti össze az elemzéseit, mert egy top 10-be se várt versenyző fog utcahosszal nyerni.

A politikai „baloldal”, amely Magyarországon jelenleg nagyrészt féltudású, saját tehetetlenségüket felismerve csapkodó alakokat jelent, legújabb önfelmentő sztoriként azt találta ki, hogy nincs mit tenni, a 2018-as választás a Fidesz és a Jobbik küzdelmét hozza el. A baloldali  tehetetlenség okairól az örülünkvincent blogon lehet olvasni a nagyszerű jótündér tollából.

Kedves baloldali barátaink semmivel sem különbek egy átlag magyar fociedzőnél, akinek hétszázféle magyarázata van a vereségre, de semmilyen ötlete nincs a győzelemre.

Az Isten szerelmére, három év van hátra a választásokig!

Van egy lassuló Fidesz-csapat, amelyik egyre nagyobb lihegéssel próbálja felvenni a Jobbik tempóját, és van a Jobbik, amely még soha se ment ilyen gyorsan. Ezer és egy oka lehet annak, hogy a következő három évben valamelyikkel valami történik. Honnan tudjuk, hogy Vona pozíciója a Jobbik élén megingathatatlan? Honnan tudjuk, hogy elegendő lesz a populizmusuk? Honnan tudjuk, hogy nem kapnak félreérthetetlen „javaslatokat” amerikai és német részről? Honnan tudjuk, hogy senki sem keveredik ott meleg-, pedofil-, zsidó-, cigány-, adócsalás- vagy egyéb botrányba? Honnan tudjuk, hogy nem kezdik kilődözni a vidéki embereiket? Hogy nem indul ellenük nagyszabású NATO- vagy EU titkosszolgálati akció, hogy az orosz kapcsolataikat leleplezzék?

Honnan tudjuk,  nem lesz olyan, hogy nagy igyekezetükben, hogy a Fidesznek beakasszanak, a Fidesz élet-halál harc üzemmódba kapcsol, megáll a népszerűség-csökkenése és izomból vissza tud vágni?

Ha törekvéseiket siker koronázza, és a Fidesz megroppan, nem lesz az túl korai? Ne feledjük, hogy a Fidesztől nemcsak jobbra futnának el a népek, hanem sok szabad vegyérték akarna középen vagy attól picit balra maradni. A piac nemcsak egy populistát tart el márt most se, és a Fidesz legyőzésében a Jobbik erősen kifulladhat (nem véletlenül várnak türelmesen arra, hogy a Fidesz szúrja tökön magát) és tér nyílhat mindenféle egyéb pártoknak. Honnan tudjuk, hogy pontosan mekkora az a réteg, amelyiknek nem ízlik a Jobbik cukiskodása, amelyik igenis, erőszakosan akar cigánykérdést és bankhitelt elrendezni? Honnan tudjuk, hogy ha Vona kap egy érzékeny mélyütést oroszkém-témában, nem lesz hirtelen tiszta kezek politikáját hirdető riválisa?

Amint látható, nagyon sok a feladat mindkét „jobboldali” pártnál, és nagyon egymást figyelve taktikáznak ebben a hosszú célegyenesben. Közben bármelyikük eleshet, defektet kaphat és meglepetés-versenyző csatlakozhat hozzájuk.

Én ebben, mindenféle előképzettségem és ismeretem ellenére jósolni nem merek. Két dolgot tudok.

Az egyik, hogy a „baloldal” ha most beletörődik ebbe a Fidesz-Jobbik paradigmába, akkor az önbeteljesítő jóslattá válik. Kisapáim, ez a politika, feladatok, helyzetek vannak, ezeket meg kell oldani, aki jobban megoldja, az nyer. Talán le kell számolni azzal, hogy ti vagytok a nagy európai értelemben vett alternatíva, és újra kell építeni mindent.

A másik, amelyet itt megírt jótündér is, az a belefeccölt munka és tanulás szükségessége. Lehet elemezni és lehet hatalmas elméleteket gyártani. Lehet elmerülni a kremlinológia mocsarában, de ez csak egyre jó: hogy az eseményeket követő okoskodó legyen az ember.

Amikor akár Panamajack, akár én ráérzünk valamire, hetekkel azelőtt, hogy az robbanna a sajtóban, az nem azért van, mert mi ennyire ösztönös zsenik vagyunk. Olvastunk könyveket, ismerünk bizonyos folyamatokat, amelyek más országokban már ezerszer lejátszódtak.

Amit nem ismerünk, és ami miatt a Jobbik-Fidesz választás kapcsán vélemény-különbség van köztünk, az az, hogy mit gondol a magyar nép. Mit gondol a városokban? A közepes városokban? A gazdag és a szegény falvakban? Mit gondol keleten és nyugaton? Szeged környékén?

Hogy jön ez össze azzal, hogy az adott területen mekkora a szegénység, a csecsemőhalálozás, a drogfogyasztás és az átlagéletkor? A Fidesz, amíg erős volt, azért volt erős, mert figyelt ezekre az adatokra. Hanyatlásuk egyik oka, hogy már nem teszik.

A Jobbik pedig azért erősödik, mert a fenti vizsgálatok (nevezzük őket csúnya szóval attitűd-kutatásnak) nélkül is elkapott pár népszerű témát, és azt mondja, amit sok ember hallani akar.

A feladat a baloldalon annyi, hogy igyekezzen az élen menő két biciklistától nem nagyon (nem jobban mint eddig) leszakadni, és a csak nyilatkozni és nosztalgiázni tudó szociológusait, demográfusait, statisztikusait,  olyanokra cserélni, akik képesek pontosan meghatározni, hogy a célközönség mit gondol a fontos közéleti kérdésekről. Ez a tudás alapozza meg azt az erőt, amivel egymásnak lehet a két nagyot ugrasztani és amivel nyerni lehet. Idő van, távolság van, itt a pálya. Hic Rhodus, hic salta.

Én tudom, hogy pocsékul hangzik, mert ez sok munka. De az összes bicikliverseny közös tulajdonsága, hogy pedálozás nélkül még nem nyert senki.