Most írni kellene a Jobbikról és annak hatalmas győzelméről Tapolcán, ahol pár száz meggyőződéses elment szavazni, párezer nem meggyőződéses meg otthon maradt. A feladat még mindig az lenne, hogy a nem meggyőződéseket meg kellene győzni valamiről.

A baloldali ellenzék közben úgy csinál, mint a kétezres évek elejének „galaktikus” Real Madrid-ja, ahol nyolc világszínvonalú csatár várt arra, hogy gólt rúghasson, aztán mégsem lett gól, mert ugye a csatár nem azért van hogy védekezzen, vagy kipasszolja a középpályás védekezést, mindenki arra várt, hogy a tisztán kapott passzból majd elfektetik a kapust, esetleg egy jó beívelésből ollóznak, vagy valami ilyesmi. Természetesen mivel a hátsóbb sorokban a Madrid-ifi focizott, vagy kiöregedett negyvenéves legendák, akiket senki nem mert lecserélni, a passzok nem jöttek.

A magyar baloldalon mindenki a Szadesz szeretne lenni, ahol semmit sem kell csinálni, csak amolyan balos KDNP-ként hatalomra kerülni, varázsütésre, és különböző szólamokat hangoztatni, a pénzen pedig csendben de annál szorgalmasabban risztelgetni. Hát, ez nem fog menni. Ez az egyetlen üzenete van a tapolcai választásnak.

Egy szélsőséges pártot megverni a politikai kisegyszeregy kellene, hogy legyen. Szerencsére nem abból élek, hogy aktuálpolitikai tanácsokat adok. Egyrészt, mert már éhen haltam volna, másrészt nincs most kedvem végigírni, hogy egy rendes Fidesz-kihívónak már el kellett volna kezdeni felépíteni a Hiteles Cigány Politikust a Hiteles Cigány Megoldás propagálására. Nem is beszélve a Hiteles Antimatolcsysta Közgazdászról, a Hiteles Antikorrupciós Fiatal Csajról és a többiről. Tényleg nem bonyolult. Ha a Jobbik 2018-ban nyer, az azért lesz, mert a kurvaértelmes européer urak álltak a tizenhatosnál és várták a labdát. Az meg nem gyütt.

Szerencse, hogy írhatok a magyar politika ténylegesen izgalmas mozzanatairól, amelyekre tényleg figyelni kell. Két fontos dolog is történt a héten.

Az egyik, hogy a BEVA fog fizetni a Quaestor „károsultaknak”. Erről már több írásban fejtettem itt ki a véleményem, noha tudtam, hogy a végén ez fog történni. ez ugyanis a mai Magyarország lényege. Aki hülye, azt megmentjük a nemhülyék pénzéből. Mert azért nem másról volt itt szó, mint hogy ahelyett, hogy a pénzére vigyázott volna egy csomó ember, bevitte egy utazási irodába, amely egy focibuzulásból feltört, Orbán-közeli szürkezónás alak tulajdonában állt. Ennyi erővel odaadhatta volna Simicska Lajosnak is, tuti jobban vigyázott volna rá.

A Quaestor-kártalanítás univerzálisan igaz, mindenre ebben az országban: ha megpróbálod becsülettel és szorgalommal csinálni, akkor minden erővel megakadályoznak benne. Büntetőadókat kapsz a nyakadba, hiszen fizetni kell a tarsolycsabákat, és azokat a hülyéket, akik bedőlnek a tarsolycsabáknak. Az államnak fontosabbak ezek a hülyék, mint te, aki keresel rájuk.

Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint a Kaya család története. A Kaya család vagy húsz éve jött Magyarországra, abból a Kurdisztánból, ahol Vegyi Ali, Szaddam Husszein rettegett vezíre rendszeresen irtott ki kisebb városokat iszonyatos kínhalált okozó harci gázzal. Ha valaki esetleg nem olvasott utána ezeknek a gázoknak, tegye nyugodtan, van például olyan, amelyik az élő ember bőréből egy nagy hólyagot csinál, miközben kipukkannak a szemei, és majd csak ezután fog a tüdeje is kipukkanni, addig mindent érez. Nagyon vidám olvasmány. Ma, ugyanebben a Kurdisztánban az ISIS nevű vademberek ellen kell minden felnőtt férfinak (felnőtt: elbírja a Kalasnyikovot) puskával a kézben járnia.

Ha netalán Törökországban élnek, akkor annyira vidám életük van, hogy ahhoz képest magyarnak lenni Meciar Szlovákiájában maga volt a felhőtlen öröm.

A Kaya család megélt, csinálta, amihez értett, büfét, kiskereskedelmet, a gyerekeket taníttatta, fogorvosnak, kereskedőnek készülnek a gyerekek. Ha sok ilyen család jön, szépen lassan kialakulnak majd Budapesten (és vidéki városokban) azok a részek, amelyek egy várost várossá tesznek. Örmény, zsidó, kurd kereskedők, kurd és délszláv vendéglátósok, balkáni zöldség-gyümölcs termesztők és -kereskedők, mindenféle mesteremberek. Egytől-egyig erős vággyal, hogy beilleszkedjenek a magyar társadalomba. Második generációban már kifogástalanul beszélő gyerekekkel, a harmadik generációban az első vegyes házasságokkal. A boldog békeidők Magyarországát ez a háromgenerációs integráció tette többek között nagyon erőssé. Olyan erőforrás ez, amely teljesen magától nő, egyszerűen attól, hogy EU- és Schengen-tagok vagyunk.

A hírekből már talán mindenki tudja, hogy mi lesz Kayáékkal: ki fogják őket utasítani. Ki fogják őket utasítani, mert nem férnek hozzá a velejéig korrupt rendszer egyik titkos kapcsolójához sem. Hiányzik a pénzük, amely megvan az integrálódni és a mi kultúránkhoz alkalmazkodni egyáltalán nem akaró kínaiaknak, és hiányzik a tömegük, amely a Quaestor-hülyéknek van.

Ez a két példa egy és ugyanazon szemlélet manifesztációja. Ennek a használatába mostanában bukik bele a Fidesz. A Jobbik még nem győzött meg mindenkit, hogy ennek egy szélsőségesebb változatával sikeres lesz. Nem kellene hagyni neki.