Tárgyalás, avagy Hol a törvény?

Azt írtam, egy példát hozok arra, hogy a butaság lehet bűn/bűnös mértékű. Kiszemelt témám nem más, mint a Kun-Mediátor-balhé.

Kis krónika

• Az ügyről először április 14.-én este került ki egy közlemény a police.hu-ra. Ez annyit tartalmazott, hogy lakossági bejelentések jöttek a rendőrséghez, mert „egy – többek között – pénzügyi tevékenységet folytató vállalkozás karcagi fiókjában befektetési szándékkal elhelyezett pénzükhöz a lekötési idő lejárta után nem fértek hozzá. A feljelentők a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint az átlagosnál magasabb kamat reményében helyezték el megtakarításaikat a budapesti székhelyű szolgáltató kft.-nél.”
• A Magyar Nemzeti Bank 15.-én, „piaci jelzések alapján” indított piacfelügyeleti eljárást, jogosultatlan pénzügyi szolgáltatás gyanújával, és egyeztetett az illetékes rendőr-főkapitánysággal is.
• Szintén 15.-én hírt ad a dologról a Kiszámoló blog, igen tanulságos posztban, ami tételesen szétszed egy Kun-Mediátor-féle szerződést. http://kiszamolo.hu/kun-mediator-egy-ujabb-csalas-bukott-be/
• Április 16.-án azután jött az első két nagyobb, nem-szakmai cikk az Internet sötét liberális bugyraiból (444.hu. hvg.hu), és kezdtek csorogni a fűszeresebb részletek (április 17-22., hvg, 444, index, vs.hu, válasz.hu, portfolio.hu etc.):
  • A vállalkozás egy „jónevű utazási iroda és pénzváltó”. Ennek a vezetője, korábbi — figyeljünk — OTP-s jónevű, foglalkozott betétgyűjtéssel, mit tesz isten, illegálisan; „devizázott”, bármit is jelentsen ez. A pénz, úgymond, a valutaváltáshoz kell, és ott tudják ilyen jól megforgatni (a forgatást a szerződéseikben szakkifejezesésként alkalmazzák). Garanciát az jelent, hogy a pénzt OTP devizaszámlán tartják(!), így az OBA által védett a betét 100 ezer euróig. Biztosíték még a cég vagyona. Hm. Hmhmhm.
  • Nem hirdették, hogy pénzügyi szolgáltatással foglalkoznának.
  • A „bróker Marcsi”-vá celebesedő, egykor az OTP-nél dolgozó cégvezető asszonyság a kedves ügyfeleknek évi 18-23% körüli (havi 1,5-1,75%) kamatot ígért, ebből kifizetéskor levonta a kamatadót. Vö.: én, kisparaszt, egy normál bankbetétre évente 2-3%-ot kapok, mínusz kamatadó és eü. hozzájárulás. A jegybanki alapkamat pediglen 2015. április 21-én, újabb vágás után vala évi 1,80%.
  • Nagy vonzereje volt Marcsikának az „átlátható” szerződés: egyoldalas doksi apróbetűs részek nélkül.

• Ezzel az „átlátható” szerződéssel azért nem akármilyen ellentmondásban van a titoktartási szerződés kötelezettsége. E ponton átadom a szót a Kiszámoló blog poszterének (április 15): „.Ezzel a céggel már közel két éve találkoztam, csak a tanácsadást kérő megkért, hogy maradjon köztünk a dolog, mert titoktartási szerződést kellett aláírnia, amikor befektetett. Mivel most már kiderült az, amit akkor mondtam neki (hogy csalás), talán már nem köti a titoktartás (…) Mindig gondoljuk végig, vajon miért ragaszkodik a cég a teljes titoktartáshoz? Ha ez egy korrekt lehetőség, miért nincs kint soha az ilyesmi a cég honlapján?”

• Bróker Marcsi, hogy úgy mondjam, szájmarketing útján szerezte ügyfeleit, bár „nem volt rábeszélős”. Ennyire titokban tartandó, köztünk-maradjon-légkörű üzelmeknél ez aligha mehet másképp. Node, Marcsika köztiszteletben álló, jó társaságbeli ember volt Karcagon, így bizalomban nem volt hiány. Tudni vélték, hogy jól ismeri Miskát (értsd: Varga Mihály gazdasági miniszter), és Fazekas megtekintésügyi minisztert.

• A kár összege pár száz millió forintról indult, de 18.-án estére már 5-20 milliárd forint (!) közötti pénzről volt szó. Lefordítom, ez két stadion.
• A károsultak ügyvédje elmondta: a cég engedélye betétgyűjtésre nem vonatkozott, legföljebb bankok termékeit közvetíthette volna; de az volt az igazán kemény, amit a Kun-Mediátor mérlegéről hozzáfűzött: „2013. december 31-ei mérleg szerint saját tőkéje 24 millió forint fölötti összeg, tehát sem eszköz, sem pedig forrás oldalon nincs meg az a vagyon, amelyet a károsultak befizettek.”
• Az ügyvédtől, Dobrossy Istvántól tudjuk azt is: nagyon sok károsultnak van szerződése, átutalási megbízása vagy pénztári bizonylata. De bizonyíthatóan befizetett pénzük nem jelent meg a Kun-Mediátor számláján, nem vettek belőle semmilyen befektetést, ingatlant, értékpapírt stb. De még csak egy nyavalyás stadiontot se’ építettek.
• Hamar beindult a politikai daráló, naná, 17.-én röffen be a motor, 20.-án már a Parlament előtt van az ügy, ám ebből mihamar alig áttekinthető, DK-Fidesz-MSZP-Jobbik körjáték indul, újabb cégek nevét (Épkar ZRt.) bedobva a fortyogó üstbe. (április 20-27.)
• Varga M. természetesen sietett a helyi tv-nek kijelenteni, hogy ő nem tud semmiről (április 21). Ugyanúgy nincs tudomása semmiről, mint a másik karcagi miniszternek, Fazekas Sándornak.
• Ezután pedig, mivel volt polgármesterként ő is besározódott, lehetőség nyílt Fazekas megtekintésügyi miniszter székét is megingatni. (Feltételezem, hogy a különböző földügyek miatt keményen támadják, s kezdhetett már kölönccé válni.)
• Legvégül: amikor ezt gépelem, már volt egy házkutatás, de még nem tudjuk, hol, miben landolt egy fél város megtakarított pénze, na és hogy hol is van Bróker Marcsi? Felmerült Mexikó, Ausztrália, na és (nem is itthon lennék, ha egy fórumon sem vetik fel) Izrael. Marcsika kb. egy hete szerepel az Interpol körözési listáján. Előkelő társasága van itt is, egy lajstromban szerepel Hernádi Zsolttal.

Pillantás az ügyfélkörre

Marcsika — aki, itt jegyzem meg, NEM bróker, hanem utazásiiroda-vezető — ügyfélköre, úgy gondolom, kétféle típusból állhatott össze. Az egyik rész nyilvánvalóan a NAV-mentes milliókat vitte oda, ahol a tőkepiaci felügyelet se jár, és ahol nem történhet meg veled a csúfság, hogy a hasitasiból kibuggyanó, kétévi mérnöki fizetésnek megfelelő pénzköteg szemet szúr a banktisztviselődnek („ejnye, Jocókám, a te folyószámládon fél év alatt összvissz ötvenezer forint forgalom volt, hogy is van ez most?”). Nekik úgy kellhetett az ismeretségi alapon működő, kikutathatlannak tűnő fekete pénzfialda, mint a falat kenyér. Ez a kör feltehetőleg tojott bele, van-e bármilyen, pénzügyi tevékenységre vonatkozó engedély. Külön tojott bele, hogy vajon működőképes biznisz-e ez így, magasan a banki kamatok fölött. Azzal azonban — láthatólag — nem számoltak, hogy Marcsika nem fog tudni fizetni, esetleg (esetleg!) nem akar. Utólag csalatkozniuk kellett…nos ezért nem csodálkoznék, ha pár hét múlva az derülne ki, hogy Marcsika sajnálatos módon elhunyt, és egy elhagyott tanya kútjában agnoszkálták, középfinoman összeverve. (Amennyiben persze Pártunk és Kormányunk kimenti a károsultakat, ez a feltételezésem valószínűtlenné válhat.) Viszont mindez máris szép példája a bevezetőben említett butaságnak.

Még szebben mutat azonban — úgy gondolom — a klientúra másik fele, az úgynevezett keményen dolgozó kisemberek, akik kisebb-nagyobb legális megtakarításaikat bízták Marcsikára. Marcsikára, aki nem kábít vastag, apróbetűs szerződésekkel, amelyekből a zember csak rosszul kerülhet ki, mint a svejcifran-hitelnél. A jóasszony az egyoldalas papír aláírása után hír szerint tüchtigen, kockás füzetben vezeti a vezetnivalót (hogy ez tényleg így volt-e, azt nem bírtam kideríteni). Eladott ház árát, gyereknek szánt betétet, családi tartalékot, melyik károsult mit adott át neki. Akadt olyan ügyfél is, aki végzettségére nézve közgazdász. Marcsiban jobban bíztunk, mint az OTP-ben, mondta a hölgy a vs.hu riporterének, ebből frappáns cím lett a tanulságos riporton.
Elsőre persze az egyszeri urbánus hírböngész hajlamos belemeredni a károsult képébe a monitoron: normális vagy te, baszod?! Aztán azért urbánusunk hátrébb húzza a dioptriáit a monitortól, és átfutnak az agyán a hülyére vett hülyék vélhető indítékai.

• A hülyére vett hülye évek óta azt hallja minden forrásból, ami számít, illetve, ami mindenkihez eljut (köztévé, közrádió, napi ú’ság, sarki pék), hogy a gonosz, mocskos bankok, azokhoz nem szabad egy kanyit se vinni. Kitalicskázzák az extraprofilt az országból.
• Különben is, a bank alig ad valamit a pízünkre (na nem azért, mert szénné adóztatják a szektort, meg mert döglik a gazdaság, hanem mert) szemét disznók, büdös zsidók azok mind.
• Bezzeg a Marcsika, na az egymaga is olyan ügyesen forgattya a pízt, hogy ki tudja rá pattintani a húsz százalékot. Hogyhogy hogy, hát egymaga intézi az egészet. Nincs ám ott az a sok léhűtő, amelyik egész nap a számítógépet nyomkodja, meg nincs irodája se. Ilyen takarékos asszon hogyne tudná megfogni a garast!
• Ezt az ismerősök ajánlották, kihagyhatatlan volt. A Rózsikának meg a Józsikának is bejött.  A Rózsika meg a Józsika azt mondja, a Marcsikát látták együtt kávézni a Miskával. Ilyen körökben forognak? Akkor biztos tudják a dörgést.
• Ide nem hozhatja ám akárki a pénzét, ez úri hely.
• Mit? Engedély? Hát a Marcsika mutatott egy ilyen szép fejléces papírt a Rózsikáéknak is.

Ezekben a valószínűsíthető indítékokban az összes butaság-komponens ott lappang. Legerősebben látszik a mérlegelés hiánya: az egyszeri kliens nem gondolja végig, hogy a 20% kamat hogy jön össze? Hogy egy, bankhoz nem tartozó betétgyűjtőnek többféle engedélyt kéne felmutatnia?  Megjelenik az információhiány is: a kliensnek igazából lövése sincs, milyen fejléces papírt látott, tényleg a betétgyűjtésre és/vagy portfólió-kezelésre szóló engedély volt-e az, vagy az MNB A Lándzsarázó Pallas Athéné Domus Aurea Alapítványának prospektusa.
Megtalálható a mintában minor összetevőként a szelektív tájékozódás: „az ismerősök mondták”; mellette rögtön, sokkal nagyobb mennyiségben, a vakhit/hiszékenység. Esetünkben, ez megint a magas kamatra való, fenntartás nélküli ráugrást jelenti; de azt is, hogy Marcsika „jó társaságbeli” státusza mennyit jelentett az ügyfelek berántásánál. Láthatólag nagyon sokat. Minden csalónál sokat számít a határozott, megragadó fellépés, és a társaságbeli sikerek villogtatása; volt már azért Tribuszernéja és Wellai Györgyikéje az országnak. Azonban ebbe Karcagon aligha gondolt bele bárki is; mint a károsult közgazdász megbocsátólag megjegyzé: „Karcag kisváros, 20 ezren lakják, ez más kultúra”. Ha csak úgy nem?

Aztán borult a bili és repült a pénz a semmibe. A hasitáskás helyimenőcsávóké és a palira vett, de éppoly felelőtlen, mint amilyen szerencsétlen kisbetéteseké is. És a karcagi városházán tartott, viharos meghallgatáson — az egész posztfolyam legdurvább forrásában, azt hiszem — (https://www.youtube.com/watch?v=NhF_xjQS_aw) elhangzott egy károsult szájából a kérdés:

Hol a törvény?   

„A jogszabályok szerint a cég vagyonából lehet kielégítést nyújtani, ám az már politikai kérdés, hogy az állam a nagyszámú károsultra tekintettel részt kíván-e venni megsegítésükben.” (hvg.hu, április 16.)

Erre, a HVG-től megszokottnál kevésbé csiszolt stílusban, azt tudom mondani: a törvény ott volt. Csak te, kedves károsult, éppen basztál foglalkozni avval, mi áll benne. Nem jártál utána, milyen megtakarítási formák után hogyan jár kártalanítás, ha a betétgyűjtő hely fizetésképtelenné válik. Nem jártál utána, Marcsika a törvénynek (itt értsd: jogszabályok általában, alulnézetből és nem az 1901/LXXXXXXVIIIII/MSZ EN/DIN ISO 17063. Malacpersely-tv.) megfelelő módon működteti-e a tutit. Pedig rád fért volna, hogy mindezeknek utánajárj. Sőt, mindenekelőtt az is szükséges lett volna, hogy a törvényt, mint olyat (akár a 1901/LXXXXXXVIIIII/ MSZ EN/DIN ISO 17063. Malacpersely-tv. szövegét) elmagyaráztasd magadnak. Ha már úgy döntöttél, önállóan indulsz el és keresel befektetőt a pénzednek — ahelyett, hogy bankbetéttel, vagy bank (stábja) által összeállított értékpapír-portfólióval kezdted volna.

És kb. innentől tekintem a kedves károsultat — akár milliomos legyen és adócsaló, akár kisember kétszázezer bennragadt forinttal — bűnösen butának, mert másnak is ártott. A saját életét mindenki úgy cseszi el hozzá nem értő spekulációval, ahogy akarja. A családi megtakarítást eljátszva viszont a kedves ügyfél a család jövőjét is eljátszotta.
Aztán: itt bárkinek is kárpótlást várni államtól, bankoktól, et cetera: ez szintén ártó hatású. Azt az illúziót táplálja a még el nem marcsikázott pénzét szorongató kívülállóban, hogy csinálhat ő akkora marhaságot, amekkora úri kedvéből futja, majd lesz valaki, aki megmenti. Tálcán kínálja a hősködési alkalmat bármelyik mezei demagógnak, aki hajlandó belefingani a nulláslisztbe az ő szavazatáért. Egy hete, a vs.hu emlékezetes riportja szerint még lebegtették, hogy „csak akkor számíthatnak a pénzükre (…) ha a Quaestor ügyfeleihez hasonlóan rájuk is szabnak egy törvényt”.
Nem folytatom, mert azért nem akarok országvesztő bűnözőket faragni ezekből a szerencsétlen balfékekből. De ezek után, ha a bankszektor ismételt megfejésével, vagy a költségvetésből, vagy (megfelelő balettmozdulatok után) az Országos Betétbiztosítási Alapból bárki Marcsika-sújtottat kártalanítanak, akkor én fogom ordítva megkérdezni: Ilyenkor hol a’ öreganyám térgyekalácsába’ van a törvény?

Menet közbeni frissítés (április 29.): blogtulajdonos úr szerint nem fogják kártalanítani Marcsika üzletfeleit. Nagyon jó, hogy nem kell nyilvánosan ordítanom. És akkor most folytassuk.

Azért is gyurcsányahibás!

Ahogy utaltam rá, 17.-én már felkapja az ügyet a nagypolitika. Varga Mihály aznap a Facebookon kiposztolja a megfejtést, „Karcagon közismert tényként kezelik, hogy a 2002-es és 2006-os parlamenti választásokon Vadai Ágnes komoly segítséget kapott attól az üzleti csoporttól, amelynek a Kun-Mediátor is része.”

Hű, ide még egy szoci brókerbotrányt! Igen-igen gyorsan reagáltak, ha belegondoltok. Nem is ez a fontos, hanem hogy micsoda lényeglátással kezelik az ügyet.  Csak pár képet szeretnék felhozni most az első napokból. Lévén ugye kritikus, hogy egy ekkora kakavulkán kitörésekor elsőre mit lép az ország kormánya?

Tehát, 20.-án a Parlament nekiül. Én ugyan azt vártam volna, hogy összehívják az MNB-nek a felügyeleti vizsgálatban illetékes vezetőit (ha az önálló PSZÁF már nincs, mer’ minek a’), és a gazdasági miniszter, netán a belügyminiszter tájékozódik arról, hol áll a vizsgálat egész pontosan. Ezek után pediglen sajt.táj., a létező összes papír-és elektronyos alapú hírharangnak, ami csak számít. Ezen sajt. táj.-on próbálnak valami közérthető, mégsem középső csoportos szintű összefoglalót adni arról, hogy eddig mit találtak. És hogy sajnálatosan ki kell várni a nyomozás, illetve a jegybank által lefolytatott vizsgálat eredményét; addig nem kezdhetünk el vaktában vádaskodni, tisztelt polgártársak.
Ez az utóbbi két mondat (hogy a vizsgálat végét ki kell várni) a karcagi tv-ben fog elhangzani Varga szájából, 21.-én. Mely adó nyilvánvalóan pángalaktikus nézettséggel bír. Hálisten az adás azért kikerül az Internetre, de nem vagyok biztos benne, hogy ezt miniszter úr tudja is.

Vártam volna, hogy berángatják a két karcagi minisztert külön egy ülésre: Fiúk! Ti tudtunkkal részei vagytok a karcagi felső tíznek. Misi! Te 1998-tól 2014-ig képviselő voltál Karcagon. Sanyikám, te pedig polgármester voltál. Ekkor viszont alig hihető, hogy ne tudnátok a köztiszteletben álló asszonyságról. Egy ismerős sincs, aki ne mesélt volna róla, hogy a városban éppen pénzügyi csoda működik? Ej-ej.

Ehelyett azonban április 20.-án egy rutinszerű plenáris ülés következik, ahol — az Index közvetítéséből láthatjuk — napirend előtti felszólalások témája csak az egész. A felszólalásokban nagyjából mindenki üt mindenkit.  Kezdi a jobbikos Lukács László György: hogyhogy „nem tűnt fel az évtizedes csalássorozat”, ha hogy a kormányban két karcagi miniszter is ül?! Erre Tállai András elegánsnak szánt visszavágása jön: „érdekes az ügy politikai háttere”, de szerinte Fazekasnak és Vargának sem volt ott befektetése vagy tudomása az ott folyó dolgokról. Van viszont MSZP-s és jobbikos szál (meglepő, nem?) 1) A cégnek kapcsolata lehetett az MSZP-vel, mert a párt 12 gyűlést is tartott a társaság éttermében. 2) Lukács László György családjának ügyvédi irodája is ugyanoda van bejelentve, mint a Kun-Mediátor telephelye. „Egy épületben végezték a tevékenységüket. Először ön tisztázza magát!” Lukács lecsapja a magasnak szánt labdát: a telephely egy jókora irodaház, ugyanitt van egy önkormányzati iroda és egy bababolt is. Decikiiiiii…!

21.-én pedig Varga mossa kezeit tv-nyilatkozatában, ami tán még ízesebb anyag, mint az a pár napirend előtti. Vargát még korábban felszólította Vadai Ágnes (DK), tisztázza magát. Mármint: Volt-e befektetése a Kun-Mediátornál, és/vagy ajánlotta-e a szolgáltatásait másoknak. Varga válasza: ő nem tudott az illegális tevékenységről, sem egyáltalán semmilyen befektetési szolgáltatásról.  Na de azt aztán megéri ám megkapargatni, Vadai Ágnes és más szoci jelességek hol tartották karcagi rendezvényeiket: elsősorban abban az épületben, ahol a Kun-Mediátor szintén üzemeltet hotelt és éttermet.  Mert mindenki tudja, kik is támogatták Vadai korábbi kampányait. “Mi, karcagiak azért nagyon jól tudjuk, hogy milyen személyi összefüggések vannak Dobrai Sándorné mögött, mellett, tehát nem kell nagyon találgatni, hogy kik azok, akik esetleg még segíthették a tevékenységét” Konkrét információja erről nincs, jegyezte még meg.(Hát nem gyönyörű?). Nem baj, azért ki lehet még rukkolni az adu ásszal: árulkodónak tartja, hogy olyan ügyvédek jelentek meg, akik „valamilyen politikai szervezethez köthetők vagy kötődnek áttételesen, két irányból, egyrészt szélsőjobbról, másrészt a baloldalról.”

Ha most ismét elővesszük az első részben említett definíciót: Információja nem tudom, kinek mennyi van, és miről. Varga esetén minimum gyanús, hogy jóval többet tud, mint amit nyilatkozik vagy posztol.  A mérlegelés azonban láthatólag igen kifinomultan működik, rögtön az a kérdés, ki a szoci. Nem az, milyen következményei lehetnek ennek az ügynek. Megint eltűnnek a lakossági megtakarítások a cihában, így esik a gazdaságban forgatható pénz mennyisége? 5-20 milliárd Ft köddé vált, ezt valahonnan azért vissza kéne szerezni? Mi legyen a károsultakkal, mellesleg? Fedezi-e a kárukat a cég vagyona? Mit mondjunk nekik, látják valaha a pénzüket? Ha nem, mi a teendő, hogy ne kezdjenek el legott kukákat borogatni? Mi a jóanyámat csinált a jegybanki felügyelet? Voltak-e jelzések, amelyeket elengedtek a fülük mellett? Nem lehet-e, hogy a felügyelet működésével baj van? Túlterheltek? Nem elég tagok a képzettsége? Oder…?!… Ugyan…Kérem, itt az a kérdés, hogy hol ették a sonkatekercset Gyurcsányék.
Szerintem a sebtiben definiált ötből három lényeges összetevő (érvelés-, mérlegelésképtelenség, meggyőződésből indítás) megvan mind a Parlament mélyenszántó vitájában, mind Varga nyilatkozatában.

Azt hiszem, a politikoszféra és nem a sajtó körében érdemes tárgyalnom még a Heti Válasz témába vágó cikkét (április 22., http://valasz.hu/publi/kun-mediator-marcsi-titka-111914 ) is, tekintettel a lap hátterére. A publicista a vs.hu riportját veszi alapul (mi mást!) és leszögezi: „Nos, a VS.hu riportját elolvasva az is megértheti a jelenséget, aki életében nem tette ki a lábát Budapestről, vagy gyermekkora óta kizárólag gazdasági tanulmányokat folytatott és képzi magát ma is.” Aunye, de meg kéne aranyozni a pennáját ennek a gyereknek, úgy megaszonta a pesti libsiknek, hogy nagyon.
A Válasz munkatársa mindezt azért tudja olyan biztosan, mert hasonló méretű településen nőtt fel; tessék megérteni, „egy kisvárosban ugyanis tényleg némiképp másként zajlanak a dolgok”. Igen, ezt már hallottuk, más a kultúra. Arról, hogy ezen lehetne változtatni, és ha igen, hogyan, egy szót sem szól.
A cikkíró ezután odavág a bankoknak, hiszen Marcsika az ő „28 oldalas szerződéseik” miatt lehetett nyerő: „zseniálisan ráérzett, hogy tömegeknek van elege az apró betűs részből, ami mindig ott lapul az egyébként bűbájos megállapodás végén, hogy aztán, ha baj van, rögtön kiderüljön: a kedves ügyfélnek még véletlenül sincs igaza.” Ezt az állítást aztán megfejeli: „az egyszerű, átlátható szerződés maga volt az ördögi apró betűs rész, miszerint Marcsi mindent visz”. De nem von le következtetést, csak annyit: a fájdalmas tanulság, hogy a karcagiakat nem menti meg senki.
A kérdést, hogy valóban a hosszú szerződések kergetik-e az egyszeri józsikat a csalók karmaiba, igazából nyitva hagyja. Vonja le ki-ki a következtetést ízlése szerint. Az én következtetésem az, hogy itt az átvágott, csodaváró honpolgár kapott egy megbocsátó simi-simit a fejére. Nem ő a hibás, hanem az a sok hülye apróbetű, az!
Az ajánlott konklúzió pedig, NER-társak részére, gondolom, pedig a következő: már megint azok a köcsög bankok!

Az Internet népe reagál

Hátravan még egy kisebb kör a jóból, éspedig azok a mintapéldányai a butaságnak, amit a karcagi témával foglalkozó, mai magyar viszonyok között szolid fórumokon (elsősorban 444.hu, portfolio.hu) szedtem össze, sok józan, elsősorban a magyar pénzügyi kultúrát és az egyéni felelősség/döntés kérdéseit kellő keserűen tárgyaló komment mellől. Szánom-bánom, igazán kemény helyeket nem volt gyomrom látogatni. A felhozatal így se rossz.

A 444-en az első reakciók között volt — nem többségi, csak hangos véleményként — hogy Marcsika már csak kinézetre is cigány. Ha cigány, akkor lop, a vériben van. Utána jött persze, hogy Marcsika zsidó, hogy „zsákmánytőkés”, végül, hogy balos bűnöző.  Azt hiszem, az ilyen kijelentéseket nem is kell elemezni ahhoz, hogy meglátsszon, a hardcore butaság megnyilvánulásairól van szó. Ezen argumentumok az „igazi skót nem tesz ilyet”-féle érvelésre (http://hu.wikipedia.org/wiki/Igazi_sk%C3%B3t) hajaznak, némi — kis hazánkban simán normává vált — rasszista böfögéssel ügyesen fűszerezve. „Másnak is árt”, megvan? A cigányozással fej fej mellett haladt az a verhetetlen érv, hogy Marcsika bitang ronda, „nézd meg a fejét, én rá nem bíznám a pénzemet”. Aki így gondolkodik, az akkor — vagy akkor sem — fog észhez térni, amikor egy snájdig, csecsemőfenék simaságúra borotvált, frissen vasalt, szőke fiatalember vágja át egy fullextrás krómedénykészlettel. Mely szett persze foltosodás miatt selejtre baszott alumínium keréktestek újrahasznosításából származik.
Szintén édes volt (eggyel magasabb szintű meggyőzhetetleneknél) az, hogy következetesen brókercégként emlegették a Kun-Mediátort. Utánanézni a fogalmaknak fárasztó, válogatva csipegetni az infóból, és hülyeséget terjeszteni a létező legnagyobb felületen, az Interneten, az kifejezetten cool.
Következő, nagyon releváns megjegyzés, éspedig félig-meddig szakmai fórumról: az egésznek az idióta reklámok az okai, amik elhitetik a zemberrel, hogy nulla tapasztalattal sikeres forextréder lehet. Azért ezt én fenntartással kezelném. Biztos-e, hogy a közgazdász asszonyság, a HMCS és a kisnyugdíjas mind-mind a youtube playlistjük/sciencedirect-kereséseik közepébe újra és újra beékelődő — egyébként valóban színtiszta hülyefejő célú — forexezzél izibe hirdetések alapján gondolta úgy, hogy belevág az utazási iroda pénzváltójánál a Böhöm Jóba? Szerintem ennek kicsi a valószínűsége. Inkább meghitt családi ebédeket és hangulatos munkaebédeket tartok valószínűnek, mint „reklámfelületeket”.

Az optimizmus kedvéért

Kedves, fényes tekintetű buta embertársam, a fenti hosszú, rozsdás ráspoly hangú sorok ellenére se csüggedj most el. Hiszen, lássuk be, neked szól a gitár, neked dörög a dob (és akkor a lakodalmas billentyűs zeneművészetről még nem is szóltam), neked gyúlnak a fények. Meglátod, erre is vannak példák a közelmúlt híreinek színe-javából. Ez viszont már a befejező részben jön.