Kipróbáltam. És azt hiszem függő leszek.
Wagnerből eddig kivonatokat hallgattam, a híres Leitmotívokat és jelentetket mindenféle feldolgozásban, nagy néha belefutva valami tévés közvetítésbe, ahol egy minden bizonnyal teszkós szatyorból parkettalakkot szipuzó rendező csinált olyan rendezést, hogy egy Gulácsy Lajos-festmény hozzá képest jelesre értékelt műszaki rajz egy kardánhajtásról. Vagy ha nem beszipuzott a rendező, akkor pedig a zongorába szaró Szergej kreativitásával nyúl a dolgokhoz, kávézó Wotannal, és bikinis-leszbikus walkűrökkel.
Tudtam, hogy nem akarom végigülni a Ring egyetlen darabját sem. Az olasz operák bárgyú együgyűsége, bőven megöntözve wagneri pátosszal, és ezt még a zseniális zene se menti. Hagyjanak békén.
De csak elcsábultam. A legrövidebbre, az alig két és fél órás előjátékra. Jelentem, Fischer Ádám varázsló. Két és fél órán át beszippantotta a teljes teltházat a Rajna mélyére, felvitte a Walhallába, megjárta velük a Niebelheim-ot.
Nincs rá szó. Semmihez nem hasonlítható, amit eddig Magyarországon operaként akartak nekem eladni.
A féligszcenírozott előadás a képernyős háttérrel nem új dolog, a youtube-on már láttam, egy minden egyéb tekintetben borzasztó előadásban. Itt pont jó.
Az énekesek. Az énekesek nagy része német import volt. Mindenki uralta a szerepét, jó dikcióval, jó intonációval adta elő az előadnivalót (a magyarok is). Wotan kétdimenziós szerepét Egils Silins kissé esetlen színészi játékkal és nagyszerű énekléssel azért szépen kidomborította. A show-t persze a két igazán háromdimenziós karakter vitte, Martin Winkler Alberich-je zseniális volt, Christian Franz Loge-ja szintén. Utóbbi lazán lépkedett a történetben részt vevő cselszövő, és a hallgatónak magyarázó rezonőr között, minden tévesztés nélkül. Előbbi pedig nem akarta túlénekelni a szerepét, szépen feloldódott a gonosz törpében, talán a legdramatikusabb szerepformálás volt az övé.
A többi szereplő tette a dolgát, közel hibátlanul. Az óriások dörmögtek, Donner megidézte a Donnerwettert (ebből azért a youtube-on van, aki több lóerővel énekli, de van rosszabb is, bőven). A sellők szépek voltak és szépen énekeltek, satöbbi.
A zenekar jó volt. Szerencsémre olyan helyen ültem, ahonnan jól láttam Fischert. Őt még nem láttam vezényelni, csak a testvérét, hát van bennük közös. A fene se gondolná, hogy ilyen visszafogott mozdulatokkal, ennyire opera-karmesteri tempókkal (nagyon pontos tempóadás, a kottában levő minden légypiszok beintése) ekkora gázt lehet adni egy zenekarnak. Lehet.
Órákkal később is a hatása alatt voltam.
Megfigyelés, a nem zenei fajtából: Jó helyen ültem (nanábasszus,több mint húszezeré’) és közel s távol német szót hallottam. Aztán elgondolkoztam. A négy előadás az 80.000.- Ft. körül van, de a négyre együtt jár 15% kedvezmény, tehát szűk hetven. az nincs 250 Euró. Ennyiért Bayreuthban a büféig sem lehet eljutni.
Nem jártam Bayreuthban, hogy az ottani előadásokat az ittenihez hasonlíthassam, de alighanem sok német gondolkodik úgy, hogy egy hét seggáztatás valami gyógyfürdőben az mondjuk 1000-2000 EUR, a 250 eurós Wagner-felár az pimfli semmiség. Összehasonlításul: a dunai rablók háromszázat kérnek a hülye turistától egy Március 15. tér-Szentendre hajókirándulásért.
Ráadásul nem is az Operában van (naná, azoknak nem kellett a produkció) hanem a világszínvonalú Müpában. Üzletileg nagyon jó dolog ez, csak kicsit külföldinek érzem magam tőle, amely érzés sajnos egyre többször fog el…
Jövőre mind a négyet végigülöm.
5 hozzászólás
1. Tromb74 — 2015-06-12 21:25
Hát az operától nem vagyok elragadtatva, Wagnertől meg mégugyse, de ettől a beszámolótól kedvet kaptam hozzá.
2. flashbang52 — 2015-06-12 22:13
Ha má Wagner és a dunai fosztogatók egy oldalra kerültek akkor nekem rendszeresen az alábbi klasszikus ugrik be ( jó kicsit elcsépelt) de el tudnám képzelni a Duna felett.
Kezdődne az A 38 hajóval, végig a jobb és balpart összes hajóéttermével folytatódna majd gyors bedöntéssel végig a Római parton fel egészen a Szentendrei strandig.
Azt se bánnám ha Fischer Ádám vezényelné 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=2uPaj1EajZ4
3. pandacsoki — 2015-06-12 22:13
német kisvárosban, ahol lakom, van az utcánkban egy őrült (amolyan falu bolondja, nem tudom, hogy hivatalosan is bolodnak van e nyilvánítva)… ő ajánlotta a Lohengrint egyszer, különös tekintettel a hattyúra, és láthatóan csalódott volt, hogy még nem láttam. De sehol nem játszották idén a környéken, illetve lehetetlen időpontokban.
4. professzorpizka — 2015-06-15 10:46
@Tromb74: Az első négy percet úgy képzeld el, hogy korom sötét van (tényleg, annyira, hogy Fischer pálcájának a végén egy pici piros led van…) és mindenki visszafojtja a lélegzetét és ez szól:
https://www.youtube.com/watch?v=gDBa1jgwR7k
és szép lassan gyúlnak ki a fények és jelenik meg a Rajna…
Kapcsolj le minden villanyt és tegyél fel egy fülhallgatót…és élvezd a hatást 🙂
5. Tromb74 — 2015-06-15 21:29
@professzorpizka: Magával ragadó, még így youtube-on is.
Általában elmondható, hogy a klasszikus műveket csak élőben bírom élvezni, valahogyan kell hozzá az atmoszféra meg az egész felhajtás, hogy az ember kiöltözik, elhelyezkedik a székében stb. Ez a Jazz esetében méginkább igaz, kifejezetten utálom minden vállfaját (talán a swing kivétel), de élőben többnyire mégis elvarázsol.
Hétköznapokra meg bőven elég három akkord meg egy oktáv :D:D:D
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.