Apró bizonytalanságok

A csaták egyik legnagyobb baja az, hogy nem jókor kezdődnek. Vagy minket támadnak meg idő előtt, vagy valamilyen oknál fogva mi támadunk túl hamar vagy túl későn. A hadtörténet tele van ilyen elemzésekkel.

 

Szegény erópunió (copyright Horn Gyula) is kicsit hamar kapta a gyomrába a gazdasági világválságot. Még azelőtt, hogy megválaszolta volna valaki azt a kérdést, hogy mi az az Európai Unió? Erre ugyanis a tananyagban nincs válasz (tudom, államvizsgáztam az erópunió jogából). Ez a Negyedik Birodalom, ahogy egy professzorom hívta? Föderáció? Szövetségbe forrt szabad köztársaságok?

Amikor a Grexitről meg a következményeiről gondolkodnak, akkor a fenti kérdések feszülnek a mélyben (mekkora képzavar ez, szerelmes vagyok magamba)

Szép történelmi párhuzamot szokás vonni a Magna Charta és az Aranybulla közé, hogy a jogokat rögzítő és kimondó jogszabály ugyan hasonlónak tűnik, de valójában különböző, mert az egyiket a gyengülő királyra már, míg a másikat az erősödő királyra még rá tudták erőltetni.

Olaszország, Franciaország és Németország (most hagyjuk a Benelux államokat) kb ugyanott tartott, amikor szövetségbe forrtak, a fene se gondolt arra, hogy Németország ötven éven belül sokkal erősebb lesz, mint a De Gaulle által megalapozott új Franciaország, az olaszok meg…hagyjuk.

Felmerül rögtön az első kérdés: Az Unió az német befolyási övezet, ahol a németek szabadon diktálhatnak szabályokat? Ennek több hibája is van. Az első kettőt angoloknak és franciáknak hívják. A többi hibához is országneveket lehetne társítani, meg persze rengeteg Hamvas Bélát, aki jó sokat írt arról, hogy például az Őrségben és Zala megyében is faluról-falura mennyire másféle gondolkodással lehet találkozni.

Ha például a német állam- és pénzügyi felfogást vesszük alapul, Olaszország nincsen. Egyszerűen nem létezik. Hiszen a hivatal, ha Hans Piefke, német belügyminisztériumi osztályvezetőt kérdezzük, olyasvalami, ami hivatali időben nyitva tart és dolgozik. És akkor most látogassunk el, július 3-án, pénteken, 12:30-kor Rómában, tetszőleges hivatalba. Na ugye.

Ehhez képest Olaszország működik, hol jobban, hol rosszabbul, de végülis egész jó országként, amelynek kiváló indikátora, hogy fél fekete-Afrika ott akar lakni, olyannyira, hogy az utóbbi tíz év leghisztisebb olasz csatára egy ghánai, ami kb akkora teljesítmény, mintha a Jobbik választana fekete elnököt.

A németekkel és az olaszokkal ráadásul két, egymáshoz viszonylag közel álló népet választottunk ki. Mit csináljunk azokkal az országokkal, amelyek például soha, egy percig sem működtek tőkés országként? Amelyek a hellén kultúra hanyatlása után hatodrangú vidéki vilajtjei lettek az Oszmán Birodalomnak, és csak akkor törtek újra vezető szerepre, amikor az, hasonlóan Bizánchoz, teljesen elkurvult?

Ez teljesen ugyanaz a jelenség, amikor a törzsi társadalomban élő népek közé, száz évvel ezelőtti gyarmattartói megállapodások alapján határokat húzunk és számon kérjük rajtuk a demokratikus nemzetállami működést, annak is lehetőleg az Észak-Európai típusát.

Ezzel el is érkeztünk egy másik nagy problémához, a határokhoz.

Szép dolog az olasz egység, de azért nem véletlen az, hogy az utóbbi pár száz év nagy részében Olaszország északi és déli része nem ugyanahhoz az államhoz tartozott, mint ahogy az sem csak a gonosz elnyomó magyarok miatt van, hogy az erdélyi románok nem siettek a tatároknak és kozákoknak kitett transz-kárpáti rokonsággal egyesülni. Röviden: a nemzetállami, kemény politikai határok Európa jelentős részében nem esnek egybe a természtesen és gazdasági határokkal.

Ez óhatatlanul azt eredményezni, hogy nem lehet normális támogatási politikát csinálni. Tetszettek volna többet tenni a határok feloldásáért.

Ha azonban az Unió intézményrendeszere nemzeti kvótákon alapszik, akkor a dominanciára törő játékosok érdeke a nemzetállamok fenntartása, újabb helybenjárást eredményezve.

Ciprasz jó pókeres (akárcsak Orbán Viktor) és látja a másik oldalon ezt a káoszt. Erre játszik, nem másra.

4 hozzászólás

 1. untermensch4 — 2015-06-29 09:04 

Ha lenne beleszólásom, én föderációt szeretnék, a nemzetállaminál kisebb egységekből. Agitprop-ilag “régiók európája”, néhány példa: a flamandok meg a vallonok ugye nem mindig belgák de a két “fél” azért egyöntetűen ragaszkodik a királyi családhoz. Mióta viszont nem kell egy semleges ütközőállam a franciák és a németek közé, megszűnt az az ok ami belgium létezését igazolta, ettől függetlenül különféle régiók különféle kombinációkban simán érezhetik magukat nemzetállamnak . A kisebb-nagyobb régiók mint a helyi önkormányzatok utáni második legkisebb közig egységek, segítenének kialakítani a helyi “élettereket” (lehet hogy a “mecsetépítő” régiókban a végletesen abroszfejűek is megtalálnák a helyüket, a nagyonnemzetiek is odatelepülhetnek a saját szívcsakráikhoz ha nekik ott van a világ és európa közepe), az “unijósforrások” miatt a helyi közigazgatás talán visszatartható a megőrüléstől (vszeg a csendőrség költségvetését sem a helyiek dobják össze, vagy utak hiányában rögtön lóra is ültethetik őket). Végül a “honvédelem” (ugye ha európa a “hon” akkor ez alapból kapacitásfenntartás/katasztrófavédelem) is “levihető” régiós szintre, a NATO- vagy EURO-parancsnokságnak tökmindegy hogy inkompatibilis nemzeti hadakat vagy régiós bandériumokat kell összerendeznie adott esetben.
A németek ebbe úgy illeszkednek (kibicnek semmi se drága) hogy akár szövetségi köztársaság helyett tartományokként is lehetnek az únió tagjai.
Elsőként EU-szinten a tolmácsoknak kellene egy alkotmánybíróság-szerűen önálló és független szervezet, tekintve hogy a nyelvi káosz és a rákként burjánzó bürokrácia az eddigiek alapján hamarabb végez szegény eu-val mint akármelyik külső probléma.

 2. komojtalan — 2015-06-29 09:44 

Ha már pókeres hasonlattal fejezted be, hadd kezdjem azzal. A jó pókeres csak akkor blöfföl, ha van valami a kezében. A Görögöknek most semmi sincs csak egy ász magas, ki adna kölcsön egy akkora kuplerájba 1 rubelt, vagy 1 jent is? Lehet ezzel riogatni, de mindenki tisztában van vele hogy nem kapnak kölcsönt sem Oroszországtól és különösen nem Kínától. Magyarországnak van egy lyuksora (1 out, 8% esély), de a Görögök abban reménykednek hogy az EU megretten az ász magasuktól, miközben top párja van. Sajnos ugyanez a Görögország már lebukott jó néhányszor a blöffel és az EU most elhatározta hogy kitart a lapja mellett, de nem érdeke megszégyeníteni a Görögöket elvégre szép pénzt nyertek már tőlük (piac), így az utolsó utáni pillanatig hagyja hogy mutatás nélkül dobja el a lapját. hajlandó lesz e rá? Most nem úgy néz ki.

A magyar sajtóban nem olvastam azt a hasonlatot, ami 20 év múlva fog bekövetkezni: 20 év múlva nem az Orbán kormányt fogják szidni az emberek aki ellopta a magán nyugdíjakat, hanem az akkorit aki nem lesz képes kifizetni az akkori nyugdíjakat. Odáig eljutottak, hogy esetleg az Olimpia is okozta a Görögök mostani helyzetét, de egyik párt sem tudja/meri/akarja ezt a saját javára fordítani, ennyit érnek, ennyire érdekli őket az egész …

 3. Rumcájsz von Jicsin — 2015-06-29 15:29 

Kis színes:
“…hogy az utóbbi tíz év leghisztisebb olasz csatára egy ghánai…”
Ehhez még hozzátartozik, hogy ennek a fiúnak kis kora óta a nevelőszülei olasz zsidók!

 4. flashbang52 — 2015-07-01 11:59 

Ha a hír igaz, akkor Ciprasz egy darabig nem pókerezik

http://www.portfolio.hu/gazdasag/kapitulalt_a_gorog_miniszterelnok.216335.html

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.