– Kólát?

-Mit? Ja, nem, kösz. Vörösbor van?

– Tessék.

– Egészségedre. Még van az orrodon, nyalasd le valamelyik kurvával.

– Na, azért.

– Miniszterelnök úr.

– Mit akarsz?

– Tudja, interjú, mandiner.

– ÁRPI! Na mindegy, ez teljesen bepörgött. SZÁLLJÁ MÁR KI abból a nőből. Vörösbort, Szilveszter?

– Igen, kérek, miniszterelnök úr.

– Kár. Azért tessék. Szóval mi ez az egész?

– ööö az van miniszterelnök úr, hogy azt hazudtuk a mandinernek, hogy…

– Már nekik is hazudunk?

– igen.

– Bassza meg. ÁRPIBAZMEG NÉZZMÁIDE… na mindegy, kisanyám hogy hívnak? Vacc jor ném? Bring dö dzsentölmen vodka end vas hisz fész vit it tenk jú! Na, és mit hazudtunk?

– hogy a miniszterelnök úr szereti az operát, és nagyon nagy érdeklődéssel olvassa a programfüzetet.

– (ráköpi a vörösbort a csillogó szemű Habonyra, az időközben visszaérkező kurva törölgetni kezdi) hogy mit bazmeg? Én? Operát?

– igen, és majd jönne egy angol újságíró és a miniszterelnök úrral operáról beszélgetne, arra gondoltam, hogy átvennénk pár alapfogalmat, belcanto, verizmus, opera buffa, ária, stretta, cavatina…

– ÁÁÁÁÁRPI (magához tér, a kurva mellét kezdi szopogatni)

– igen, főnök?

– mit szólsz te ehhez?

– BEVÁNDORLÓK! – kurjantja, Szilveszter eloldalog.

Tanulság: Kedves Gyerekek! Ne próbáljatok szürreális jelenetet írni abból, hogy Ókovács Szilveszter az operabarát Orbánról nyilatkozik. Csak elcseszni lehet. Ami szürreális, az szürreális. Hogy mi a Dada? Már a kérdés iskolás és dadátlan.