Hamarosan (amint az influenza és az ennek ellenére elvégzendő határidős munkák engedik) írok a migráncsokról és a tanárokról is, mert azok is fontosak. De fontos hír az is, hogy elhunyt Antonin Scalia, az amerikai Supreme Court meghatározó jelentőségű konzervatív bírája.
Az ő személye az amerikai jogfejlődésben az alapító atyákéhoz mérhető fontosságú, erről szeretnék pár sort írni.
Ki a konzervatív?
A hétköznapi politikában előszeretettel dobálózunk a konzervatív-liberális dichotómiával, nevezzük ezt vagy azt a politikust, pártot konzervatívnak vagy liberálisnak. Vegytisztán persze egyik sem létezik.
Egyrészt a politikát úgy is lehet tekinteni, mint értékválasztások összességét. Vagyis egy-egy párt vagy politikus az elé kerülő közéleti kérdésekben állást foglal. Ezáltal, szélsőséges eseteket kivéve, sose lesz vegytisztán konzervatív vagy liberális. Amerikai példát véve, előfordul, hogy rigorózus abortusz- és melegházasság-ellenes politikusok kifejezetten liberális fegyvertartási és libertariánus gazdasági elveket hirdetnek.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az (összességében) konzervatív vagy liberális eszmék hirdetése nem független az adott politikus mögött álló érdekcsoportoktól sem, legyen az az olasz maffia, a katolikus egyház, az amerikai fegyverlobbi, a zsidók, a new england-i amerikai arisztokrácia, vagy bárki. Így az ő értékrendjük nem generálisan lesz konzervatív vagy liberális, hanem úgy, ahogy a mögöttük álló társadalmi csoportok gondolják.
A jog konzervativizmusa
Az állami-alkotmányos berendezkedés, és az abból fakadó jogok és kötelességének fő dilemmája pont ez. Minden jogrendszert a megalakulásától kezdve kísért az, hogy az értékválasztásokat mihez viszonyítsa. Ha valamiféle néplelket vagy hétköznapi józan eszet választ zsinórmértékül, akkor politizálni fog, ha meg a Szent Írott Törvényt, akkor könnyen lehet, hogy önmaga csapdájába esik.
A jogtörténet évezredei reflektálnak a problémára. Visszaköszön Cicero beszédeiből, az iszlám és a kereszténység szakadásaiból, Mátyás király örök és visszavonhatatlan törvényeiből, az ősiség szabályából. Aqinói Szent Tamástól és Hans Kelsentől.
Mihez viszonyít az Alkotmánybíróság? Az Alkotmányhoz? És az Alkotmányt mihez viszonyítva értelmezi? Mi a – ahogy Kelsen nevezte – hipotetikus alapnorma természete? Természetes? Isteni? Ésszerű? Jó? Jóra törekvő?
Szegény Magyarország utoljára valamikor a kilencvenes évek elején nézett szembe ilyen dilemmákkal, amikor jogtudósokkal telerakott Alkotmánybírósága hasonló elvi megfontolásokon rugózott. Akkoriban az Alkotmány mögé – elvi különbözőségeiket félretéve – a „demokratikus” és a „jogállami” elveket látták és eszerint értelmezték az alaptörvényt. Hosszabb és alaposabb cikk témája lehetne, hogy jól tették-e, volt-e olyan dolog, amelyet elsiettek és olyan, amelyben viszont nem voltak elég határozottak.
Aki eddig elolvasta, talán már sejti, hogy miben látom Antonin Scalia munkásságának jelentőségét. Igen, Scalia csúnya konzervatív bácsi volt, valószínűleg magánemberként sem volt barátja a melegházasságnak vagy az abortusznak. Ítéleteiben viszont nem személyes meggyőződésének adott hangot, hanem annak, hogy az alkotmány szövegéből és csak abból indul ki.
Az értelmezés csapdái
Miért olyan fontos ez? Nézzük meg a nagy monoteista vallásokat. Számtalan, ősinek gondolt tétel (például a pokol, a purgatórium léte, a véres dzsihád) valójában az adott vallás alapját alkotó szöveg sokadik értelmezésének terméke, és nem egy esetben teljesen ellentétes azzal, amit az alapító mondott, máskor meg az alapító egyáltalán nem is mondott még csak az adott hittételről semmit.
Az értelmezés persze nem ördögtől való. A mai kereszténység például nem létezne a keveset emlegetett Iréneusz munkássága nélkül, aki a görög filozófia és etika eredményeit összehangolta a terjedő monoteista vallással, elfogadhatóvá téve azt a hellén alapokon álló térségekben.
Ezzel szemben a purista ragaszkodás a leírt, kinyilatkoztatott szöveghez gyakran vezet fundamentalista őrjöngéshez, mint például a tálibok vagy az ISIS esetében, de bőséggel említhetnénk keresztény példákat, vagy a sabbatkor a villanykapcsolót is kerülő ortodox zsidókat.
Ráadásul a XX. század első felében több filozófus, aki a kinyilatkoztatott szöveg értelmezésének mikéntjével (hermeneutikával) foglalkozott, rámutatott arra, hogy nem tudunk átlátszó üvegek lenni a szöveg előtt, hanem magunkban újrateremtjük azt, azáltal, hogy elolvassuk és megértjük.
Az átlátszó üveg
Antonin Scalia mégis ragaszkodott ahhoz, hogy ő ilyen átlátszó üveg legyen, akin keresztül az amerikai alkotmány szövegét lehet rávetíteni az egyes életviszonyokra, és ha az alkotmány szövege alapján az nem jogszerű, akkor az adott életviszony legalizálásával szemben foglalt állást.
Fontos különbség, hogy szemben például a tálibokkal (és a magyar kereszténydemokratákkal) nem az adott életviszonyban részt vevő emberekkel szembeni gyűlöletet tételezi Scalia munkássága és nem tagadja azokat. A legalitás világába emelésről viszont úgy tartotta, hogy ha az amerikai jog végső mércéje az alkotmány, akkor csak ez lehet a mércéje bármilyen életviszony jogi elfogadásának is.
A történelem azt tanítja, hogy ez az álláspont tarthatatlan. A jogtudomány is évezredek óta gondolkozik azon, hogy vajon le lehet-e írni a tökéletes jogszabályt? A válasz valószínűleg kategorikus nem, mert a jogszabály a jogalkotó gondolkodása által megalkotása pillanatában az adott időszak jogi-társadalmi viszonyaira vonatkozik, és amint ezek a viszonyok megváltoznak, időszerűtlenné válik. Ilyenkor vagy írnak újat, vagy ha nem tehetik (leginkább az égiek vagy az alapítók iránti tiszteletből) akkor kifejlődik a kiterjesztő értelmezés korpusza. Szerencsés esetben a kinyilatkoztatott alapnormából általános jogelveket vezetnek le és ezeket alkalmazzák az újabb életviszonyokra. Kevésbé szerencsés esetben saját hülyeségeikre sütik rá, hogy az alapító pont így gondolta, lásd pl. cölibátus, dzsihád.
Szélmalomharc?
Vehetjük tehát úgy, hogy Antonin Scalia szükségtelen szélmalomharcot vívott évtizedeken keresztül, hiszen az amerikai alkotmányos rendet is tovább kell fejleszteni.
Ez bizonyos szempontból így is van. Ugyanakkor Scalia személyisége és az, hogy a szöveghű jogi konzervativizmusa mellett egyben értelmes és a világ fejlődésére reflektáló ember volt, pont ellenfeleinek segített a legtöbbet.
Az amerikai polgárjogi és szabadságjogi mozgalmaknak ugyanis Scalia személyében nagyon magas, ugyanakkor fair lécet kellett átugraniuk. Igen, Scalia személyében egy konzervatív ősbölénnyel kellett naponta megküzdeni. Azonban az ő következetes jogi hozzáállása szükségessé tette, hogy a rajta (és általa a Supreme Court-on) keresztülvert nagy jogfejlesztő döntések kellő jogi megalapozottságúak és szerves részként tudtak az amerikai jogi kultúrába épülni.
Kémiai hasonlattal élve: a rengeteg katalizátor mellett Scalia a jogfejlődés moderátora volt. A kémiában elvárás a katalizátorral és a moderátorral szemben, hogy úgy katalizáljon és moderáljon, hogy magában a reakcióban nem vesz részt. Scalia ezt tette meg.
Innen, Magyarországról ezt mi csak irigykedve nézzük. Nyugodjék békében.
32 hozzászólás
1. becsuszoszereles1k — 2016-02-16 11:40
Totalis! Ez jolesett! 🙂
A sarokko” es sarkkove – egyben. 🙂
R. I. P.
2. becsuszoszereles1k — 2016-02-16 12:11
Egyebkent, a torveny ugy aranylik a kapcsolohoz,
mint feny az aramhoz, Sabbat az oromhoz, vilagossag a biologiai orahoz _ villany es kapcsoloja es kerulese eliminalodik a Torveny altal. Ezt a konstellaciot nevezzuk Sabbatnak, ami ugy aranylik adekvat vallasjoghoz (chalacha), mint Torveny a Sabbathoz. A storyline a Teremtesben konstans…
3. becsuszoszereles1k — 2016-02-16 12:39
@becsuszoszereles1k:
http://librarius.hu/2014/11/22/sari-laszlo-az-elme-legnagyobb-csapda/
4. becsuszoszereles1k — 2016-02-16 13:10
„De vigyázzunk: nem szabad bölcseleti választ adni minden bölcseleti kérdésünkre! Nem szabad filozófiai értelmezést fűzni minden érzésünkhöz! Mindig józannak kell lennünk. „Ha az eszetek helyén van, azt csináltok, amit akartok!” – mondta egykor Lin-csi apát.”
http://librarius.hu/2014/11/22/sari-laszlo-az-elme-legnagyobb-csapda/
5. becsuszoszereles1k — 2016-02-16 13:17
Mivel nem kopizhato (?), am ha megis kb. 8x megjelenik majd -, ke’retik 7-et torolni,
szoval, ha van kedvetek, olvassatok el a Librarius-on a „Sari Laszlo tibetologus: Az elme a legnagyobb csapda” c. beszelgetest…(ha mar egyszer ez a cime…)
6. panamajack — 2016-02-16 15:39
Most olvastam az Economist „quote of the day”-ben:
„In civilised life, law floats in a sea of ethics” – Earl Warren, amerikai jogász
7. professzorpizka — 2016-02-16 17:09
@panamajack: Na igen, egy mondatban erről van szó 🙂
8. tiboru — 2016-02-16 17:51
Hiába na, a szupernumerárius az szupernumerárius.
9. panamajack — 2016-02-17 19:06
Na mi van, az economistnal is rakattantak a Raerunkre? 🙂
http://www.economist.com/news/obituary/21693161-originalist-chief-devout-and-colourful-end-was-79-obituary-antonin-scalia?fsrc=scn/fb/te/bl/ed/obituaryantoninscaliasupremecourtjusticediedonfebruary13th
10. professzorpizka — 2016-02-18 07:32
@panamajack: Mértékadó elemzőblog vagyunk, kolléga 😀
11. untermensch4 — 2016-02-18 09:57
@professzorpizka: „…A jogtörténet évezredei reflektálnak a problémára.”
Nem jó megoldásként de kevésbé rosszként (ha elkerülendőnek tartjuk a politizál-szenttörvény szélsőségek felé lecsúszást a joghegyről), nem vetődik fel időnként (Platón-t leszámítva, róla már hallott mindenki) hogy, a szakbarbársági problematikát is elkerülendő, a „tökéletes alkotmány” megalkotásába filozófusokat kellene nagyobb arányban bevonni? Mert bár véglegesen kész válaszokat nem tudnak adni, a kérdések terén jók, a „tökéletes alkotmány”-nak meg tudnia kéne válaszolni a jövő kérdéseire (mert különben az értelmezők fognak akik szintén lecsúszhatnak vmerre a joghegyről, ha egyáltalán fel tudtak rá mászni akármeddig). Aki nem szereti a hegymászást az nyilván tudatlanul és ellenségesen vélekedik vele kapcsolatban, a hegymászó viszont talán túlságosan is a hegyre fókuszál (és a mászásra). Egy túrázó ugyan nem feltétlenül jó hegymászó de sík, domb, erdő, folyó és tó növeli objektivitását, jó esetben a hegymászás alaptörvényéről gondolkozva figyelembe veszi hogy ő maga ennek nem tartozik legnagyobb szakértői közé (s azt is hogy ezt a hegymászók is tudják róla), s így hibáit nyilvánvalóvá teheti ha magasabbra akarna mászni mint tud, s lecsúszik, leesik, kőgörgeteg sodorja el (ha saját mászásáért övé lenne a felelősség, nem csak politikai értelemben), de távolabbról nézve, szólhatna hogy ha vki lecsúszni látszik a hegyről.
12. timoti — 2016-02-19 19:00
Most jott szembe:
http://www.inc.com/jeremy-quittner/scalia-death-will-leave-numerous-cases-open-questions-in-coming-year.html
13. flashbang52 — 2016-02-20 08:25
Őszintén megvallva eddig nem nagyon foglalkoztam Antonin Scalia munkásságával. De most már kezd érdekelni.
Oké, hogy Alkotmány meg minden, de roppant mód szimpatikussá tette, hogy 80 évesen még vidáman elment fürjvadászatra Texasba aztán jól megvacsorázott,lefeküdt ( állitólag ) aludni majd nem kelt fel többé.
Ha nálunk ilyen arcok lennének az alkotmánybírák…. OMG..
Remélem, még, hogy utólag kiderül valami titok ( copyright by Dottore,) hogy volt még ott néhány 25 -30 éves cowgirl vagy a Dallas Texas cheerladders válogatott munkatársai 🙂 meg tetemes mennyisségű latexruha, korbács, kokain meg pezsgőfürdő (Dom Perignon) .( mert a család nem engedte a boncolást.)
R.I.P Antonin ( valami ilyen utolsó napra vágyom én is )
14. yenoee — 2016-02-21 08:45
Elnézést az off-ért, de azért maradok a blog témájánál és ez az utolsó bejegyzés.
Szóval: valami ilyesmit nem lehetne nálunk is összedobni? Roppant érdekesnek találom.
http://www.entrepreneur.com/article/254609
15. bertrand — 2016-02-23 12:55
Off
A büdös kurva életbe, ettôl a mai választási irodás botránytól agyvérzést fogok kapni. Tudom, hogy nem ez az elsô alkalom, hogy meggátolják a beadást, de ez látványos volt és én ilyen felszínes vagyok, na. Legközelebb egy tìzezer fôs demonstráció keretében Kelly beadni…
16. ipartelep — 2016-02-24 21:59
Hát érdekes érvelés, nem mondom. Tehát Scalia azért volt pozitív alak, mert ugyan rohadtul negatív alak volt, a jogfelfogása kb. kőkorszaki volt, egy őskonzervatív kövület, aki még azt az óvodás szintű evidenciát sem látta be, értette meg, hogy az alkotmány nem egyszer mindenkorra szól, a világ teremtésétől a végéig, hanem annak is igazodnia kell a változó világ változó körülményeihez, szóval ebben mégis az volt a pozitívum, hogy az ellenfeleit „serkentette”.
Ugye, itt az a nagy általános kérdés, hogy akkor az egyértelműen, primer módon negatív alakok (mint Scalia) egyben – nyilván más szempontból – lehetnek-e pozitív alakok is? A válasz erre természetesen az, hogy igen, lehetnek. Miért, és hogyan? Azért, és úgy, mert potenciálisan minden helyzetben benne van az, hogy tanuljunk belőle, ezáltal mi, és a világ jobbá váljon. Itt nem csak arról van szó, mint amit a Mester és Margaritában Woland mond Lévi Máténak, (metaforikusan) hogy milyen lenne a föld árnyék nélkül, hanem arról is, hogy a tapasztalatokból tanulunk leginkább, a tapasztalatokat eseményekből vonjuk le, és az események résztvevői szükségszerűen a gonoszok, a rosszak, és a buták is. Tehát megkerülhetetlen, hogy az ilyen emberek ne legyenek szereplői bármely történetnek, és a mi dolgunk csak az, hogy mindenből tanuljunk.
Csakhogy ez egy evidencia, és ettől még Scalia egy hülye volt. Hülyék nélkül, de főleg hatalmi helyzetben lévő hülyék (gonoszok, és ostobák) nélkül azért a világ mégiscsak egy kicsit jobb hely lenne. Hiszen a hülyék attól azok amik, mert valamiféle hátramozdítást végeznek, a haladás és a jó ellenében mennek, végső soron a fejlődés kerékkötői.
Úgyhogy ehhez a ténykedésükhöz képest az az effektus, hogy „moderátorok”, és serkentők voltak, az elhanyagolható. A helyzet sokkal inkább az, hogy befolyásos hülyék és gonoszak nélkül a világ jobb, élhetőbb hely.
Most elgaloppíroztad magad kedves blogíró, pedig amúgy tényleg ritka értelmes beírásaid vannak.
17. becsuszoszereles1k — 2016-02-25 13:37
16.@ipartelep:
„az alkotmány nem egyszer mindenkorra szól, a világ teremtésétől a végéig, hanem annak is igazodnia kell a változó világ”
Az Alkotmanynak a szelleme kell, hogy orok legyen – a tovetol a hegyeig -, az annak alapjan mukodo rendszernek kell permanensen valtozni, korszerusodni. – progressziven.
Talan az is elony lehet tarsadalmi szemszogbol nezve, hogy szakmailag perfekt volt (annak osszes hatulutojevel).
A poszt meg, a szerzo sajat megallapitasa szerint: „Ez most elég elméleti lett.” [Raerunk FB-oldal]
18. professzorpizka — 2016-02-25 15:19
@ipartelep:
Bizonyos szempontból igazad van, Scalia tényleg hülye volt. Egy teljesen tarthatatlan állásponthoz ragaszkodó, ókonzervatív alak.
De egyben ez volt a fő erénye is. A másik fő erénye pedig az, hogy nem úgy volt hülye ultrakonzervatív, mint sokan mások, akik naponta más tradícióhoz ragaszkodnak.
Azt nem tudom, hogy mitől lett volna Scalia primer módon negatív. Rendes ember volt, aki ragaszkodott végtelen elavult nézeteihez.
19. ipartelep — 2016-02-25 22:36
@professzorpizka:
Ugye, az köztönk a fő véleménykülönbség, hogy én veled ellentétben egy „hülyét” nem tartok – a hülyeségével kapcsolatban, abban a tárgyban – erényes, pozitív figurának. Itt most nyilván nem az ürge egyéb emberi tulajdonságairól beszélünk (amelyek itt irrelevánsak), hanem a fő meghatározó tulajdonságairól, tehát arról, hogy kő-konzervatív volt, és ennek folyományaként olyan nézetei, és állásfoglalásai voltak, amelyek „rosszak”.
Na most ugye, azt lehetne vitatni, hogy egy konzervatív világnézet miért rossz. De mi ezen már túl vagyunk, ezt nem vitatjuk, megegyeztünk abban, hogy Scalia hülye volt, és éppen azért volt az, mert konzervatív volt.
Akkor ebe igen nehéz belemegyarázni, hogy igaz, hogy ugyan hülye volt, de azért mégis pozitív alak volt. Mégpedig azért volt az, mert „serkentette” az ellenfelei – akik progesszívebb alakok voltak – tevékenységét. Első hsz-omban leírta, hogy igen, ilyen effektus persze van, és ez természetesem és szükségszerű is. A haladás erőivel szemben mindig a maradiak állnak, és az élet maga a küzdés – ez megkerülhetetlen. No de ettől még nem lesznek pozitív alakok az éppen előbb explicite kimondottan negatív alakok. Nem ők tehetnek arról, hogy a haladás erői küzdenek, hiszen éppenséggel mindez ellenükre történik.
nem akarom túlspilázni ezt a témát, de mondok egy analóg példát: A II világháborúnak volt egy olyan pozitív hozadéka, hogy a technikai fejlődést (legalábbis bizonyos, és eléggé széles) területeken felgyorsította, akár évtizedekkel is (ahhoz képest, mintha nem lett volna háború). Tehát ez egy kétségtelenül pozitív következménye volt a háborúnak, ráadásul olyan, ami nagyon szerteágazó, hiszen az a technikai haladás, amely ebből következett, emberek milliárdjainak életét tette, és teszi mai is jobbá.
Akkor most mondhatjuk azt, hogy a II. vh „hasznos” volt? Hogy kellett, hogy jó, hogy volt?
Nyilván nem mondhatunk ilyet, hiszen nehéz elfelejteni a mérleg másik serpenyőjében lévő veszteségeket (az 50 millió halottat, stb), és a kettőt az arányérzékünk össze tudja egymással hasonlítani.
Egyébként ez az analógia nem is teljesen pontos, hiszen míg a II. vh-nak valóban megvolt a fent említett „haszna”, addig az még most sem látszik, hogy a nagy jogtudósunk kőkorszaki akadékoskodásainak mi lett volna a haszna.
Így szerintem inkább azt lehet rá mondani… na jó, inkább nem is, mert már halott, hagyom. A véleményem az ilyen kő-konzervatív maradi és ostoba (igen, a konzervatívokat ostobának is tartom, mégpedig a téves (hamis), és helytelen tudattartalmaik miatt) alakokról a fentiekből bőven kiolvasható.
20. panamajack — 2016-02-25 22:46
@ipartelep: Rohadtul nem tudok bízni egy olyan emberben, aki szerint létezik olyan, hogy abszolút jó és abszolút gonosz (ahogy Obi-Van mondta: „only a Sith deals in absolutes”). Te pont azt a bűnt követed el, mint amivel Scalia-t vádolod: 100%-ig meg vagy győződve az igazadról, és eleve hülyének illetve gonosznak tartasz mindenkit, aki nem ért veled egyet. Én az ilyesmitől akkor is irtózom, ha AMÚGY esetleg sok dologban hasonlóan gondolkodunk…
21. ipartelep — 2016-02-25 23:25
@panamajack: Árnyékbokszolást folytatsz. Amikor etikai témáról írok, mindig hangsúlyozom, hogy az etikai értékek (a jó, meg a rossz, meg a többi) nem abszolútak. Az abszolútum csak a vallásban értelmezhető fogalom (az isten az), de ott is hülyeség.
Viszont így felmerül az a kérdés, hogy aki pontosan az ellenkezőjét érti annak, amit mondok, és vallok, azzal mennyire lehet vitatkozni, zöld ágra vergődni. Hááát… azért ahhoz már nagyon rutinos versenyző vagyok, hogy ez ügyben reményeim legyenek.
A másik meg a klasszikus (hülye) vád: „meg vagy győződve az igazadról.” Teszem hozzá: a „helyesemről” is meg vagyok győződve. Nem is mondanám, ha nem így lenne. 😉
22. norniron — 2016-02-25 23:49
@ipartelep:
Szerintem nem etikai témáról írsz. Scalia és a liberálisok nagyon sok kérdésben egy állásponton voltak, még ha a részleteken késhegyre menő vitákat folytattak. vegyük például az abortuszt. Semmi szörnyűség nincs abban, hogy Scalia azt gondolta, hogy az abortusz rossz dolog, és olyan világban szeretett volna élni, ahol nincsen abortusz. Az abortusz egy liberális ember szerint is ocsmány, kegyetlen, visszataszító, még azt is megkockáztatom, hogy erkölcstelen dolog. Egy liberális ember is szeretne olyan világban élni, ahol nincsen abortusz. Az azonban nem mindegy, hogy miért nincs abortusz: azért-e, mert miként Scalia szerette volna, egyszerűen a törvény erejénél fogva tilos, vagy pedig azért, mert a társadalom olyan üdvös irányban változik meg, hogy többé az abortusz szükségessége föl sem merül. Másodsorban a jog, aminek tudósa volt Scalia, mind az ellenfeleinek egy része, nem pusztán eszköz, mint egy konyhakés, amivel szelhetsz kenyeret táplálva a gyermekedet, vagy elvághatod valakinek a torkát. A jog, a jog uralma egyúttal érték is, önmagában. Mind Scalia, mind az ellenfelei tudták, hogy az az elképzelés, amely a jog akadályain nem megy át, az hibás, át kell fogalmazni, át kell hangolni, javítani kell rajta, mert csak így szolgálhat a társadalom javára, és csak így szolgálhatja a haladás ügyét. Súlyos árat kellett mindig is fizetni, ha a jogot, mint önmagában való értéket elvetik. voltak mindig, akiknek nagyívű elképzeléseik voltak a jövőről és a haladásról és ezért úgy érezték, hogy a jogi szőrszálhasogatást félre kell söpörni, ezeknek a nevét följegyezte a történelem, Saint Justtől kezdve (az egyébként jogász) Leninen és Hitleren át egészen Pol Potig. Scaliát nem elsősorban a konzervativizmusa miatt illeti tisztelet, hanem azért, amit a rule of law-ért tett.
23. panamajack — 2016-02-26 07:30
@norniron: Köszönöm.
24. panamajack — 2016-02-26 07:32
@ipartelep: „másik meg a klasszikus (hülye) vád: “meg vagy győződve az igazadról” – Hazudsz, vagy nem tudsz olvasni. Szerintem hazudsz. Ügyetlenül.
Gy.k. „100%-ig meg vagy győződve az igazadról, _ÉS_ eleve hülyének illetve gonosznak tartasz mindenkit, aki nem ért veled egyet.”
Amúgy simán előfordult már a történelem során olyan politikai helyzet, hogy az Antonin Scalia féle elvszerű, a törvényekhez mereven ragaszkodó konzervatívok váltak hőssé a mindenáron progresszív csakmivagyunkhelikopter népboldogítók ellenében.
25. ipartelep — 2016-02-26 07:54
@norniron:
„Szerintem nem etikai témáról írsz”
Nem nagyon követted te itt a fejleményeket. A történet az volt, hogy a „panamajack” néven futó funkcionális analfabéta barátunk, megvádolt engem néhány dologgal, közte azzal, hogy az etikai értékeket abszolútnak gondolom. _Erre_ válaszoltam azt amit, vagyis, hogy pontosan az ellenkezője az igaz.
A többi, amit írsz, az meg nem arra reflektál, amit én írtam.
Én nem a jog, és az alkotmány értelmét, hasznosságát, szükségességét vitatom, hanem két dolgot mondtam: 1. Scalia hülye volt – ebben ugye szépen egyet is értettünk a bloggazdával is, és 2. A konzervativizmus, úgy általában véve is hülyeség, butaság, végső soron az élet megrontója, a haladás kerékkötője, és az ész trónfosztása.
A jog (gyakorlás, meg elmélet) viszont nem hülyeség, az egy szükséges eszköz, eljárás.
26. professzorpizka — 2016-02-26 08:09
@ipartelep: Igen, ez a fő különbség. Ahogy panama barátom is mondja, az ilyen abszolútumokban gondolkodás, hogy ki a hülye, meg ki a jó meg a rossz, meg a hasznos és haszontalan, tévútra vezethet.
És, ahogy norniron kolléga oly szépen megfogalmazta, Scalia haszna vagy haszontalansága nem abban állt, hogy ókonzervatív volt-e vagy sem, hanem a rule of law következetes képviseletében.
Visszatérve az abszolútumokra: többek között azért sincs Magyarországon ütőképes és jó ellenzéki párt, mert mindenki azon a vallási kérdésen rugózik, hogy ORbán Viktor az ördög maga, vagy ő egy angyal. Orbán Viktor egy nagyszerű hatalomtechnikus, aki hihetetlen tehetséggel bír a napi politikai döntések meghozatalához. Megkockáztatom, hogy Európában nincs olyan, aki ehhez nála jobban értene. Ugyanakkor van rengeteg hibája, és kormányzása rossz irányba viszi Magyarországot. Csinál sok hasznos dolgot, és sok haszontalant. Aki ennél bővebben foglalkozik vele, mindig politikai helybenjáró lesz, mint a komplett baloldali ellenzék.
Egyébként, ha árnyékbokszolásról beszélünk, figyelmedbe ajánlom egyik kommentelőnk következő mondatát:
„Akkor most mondhatjuk azt, hogy a II. vh “hasznos” volt? Hogy kellett, hogy jó, hogy volt?”
Miért kellene a hasznos mellé a jót is odatenni? A csukamájolaj jó? Nem. Hasznos? Igen.
27. professzorpizka — 2016-02-26 08:22
@ipartelep: Az a helyzet, hogy panamajack ennek a blognak a szerkesztője és a szerzője. Nem nevezett téged funkcionális analfabétának, holott szerinte (és szerintem is) a blogposzt mondanivalóját nem mindenben érted. Persze az is lehet, hogy te érted, és mi nem értjük, erről nagyon szívesen vitatkozunk. Számos olyan kommentelő, aki a tieddel azonos méretű mellénnyel állított be ide, mára kellemes beszélgetőpartner. Javaslom, lépj te is erre az útra. Ha nem tudsz, annak következményei lesznek.
28. professzorpizka — 2016-02-26 08:26
@ipartelep: Sokkal termékenyebb vitákat lehet úgy folytatni, ha nem bélyegzünk dolgokat „hülyeségnek”. Nem a szóhasználat a nagy gond, sokkal inkább az, hogy a gondolkodásunk ezt követően kényszerpályára kerül.
29. professzorpizka — 2016-02-26 08:31
@ipartelep: „A konzervativizmus, úgy általában véve is hülyeség, butaság, végső soron az élet megrontója, a haladás kerékkötője, és az ész trónfosztása.”
ajjaj…
30. ipartelep — 2016-02-26 08:50
@professzorpizka:
„Sokkal termékenyebb vitákat lehet úgy folytatni, ha nem bélyegzünk dolgokat “hülyeségnek”. Nem a szóhasználat a nagy gond, sokkal inkább az, hogy a gondolkodásunk ezt követően kényszerpályára kerül.”
És:
„Scalia tényleg hülye volt.”
(Feladvány: kit idéztem?)
Akkor ezek szerint, most a te gondolkodásod kényszerpályára került. Az milyen érzés? 😉
Amúgy meg: bevallom, tévedtem. Tévedtem akkor, amikor azt hittem (az elején), hogy itt vannak értelmes emberek, akikkel lehet beszélgetni, vitatkozni. Nem kell izgulni, nem jövök többé.
31. professzorpizka — 2016-02-26 09:12
@ipartelep: Helyes. Sajnáljuk, hogy kevésnek bizonyultunk Fényességedhez. Sok sikert a Mandiner és a 444 kommentszekciójához.
32. panamajack — 2016-02-26 09:21
@ipartelep: „Tévedtem akkor, amikor azt hittem (az elején), hogy itt vannak értelmes emberek, akikkel lehet beszélgetni, vitatkozni.” – igazad van, hiszen a te értelmezésedben az „értelmes emberek, akikkel lehet beszélgetni, vitatkozni” definíciója az, hogy „mindenben egyetértenek velem”.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.