Széles körben elfogadott történelmi vélekedés, hogy Moammer Kadhafi ezredes nagy gazember volt. A rezsimje terroristákat támogatott és általában, megcsinált minden olyan disznóságot, amelyet az ilyen rezsimek meg szoktak csinálni.

Szintén egységes a világon az a megítélés, hogy Szaddam Husszein is nagy gazember volt. Vegyi Ali időnként fél megyényi kurdot kiirtott, de jutott a törődésből a síitáknak és bárki másnak, aki csak kinyitotta a száját a rendszer ellen.

Recep Tayyip Erdoganról és az aktuális Szaúd-uralkodóról (legyen az király, vagy régensherceg) nem szokás azt mondani, hogy gazember, mint ahogy Kadhafi és Szaddam gazembersége is sokáig elnézett dolog volt. Miért?

Mert stabilitási tényezők. Az Oszmán Birodalom rothadása idején, de még a francia és angol gyarmatosítás előtt a mai Maghreb-országok különböző helyi kiskirályok territóriumai voltak, akik leginkább csempészésből és kalózkodásból éltek. A gyarmatok megszűnése után a Mediterráneum stabilitását azzal lehetett fenntartani, hogy engedték a Kadhafi meg a Mubarak (Nasszer, Szadat…) kaliberű embereket a hatalmukat megtartani, ők meg eljátszották a megfelelő szerepet, csak úgy, mint Szaddam Irakban.

Ha most mélyen magunkba nézünk, őszinteségi rohamunkban bevallhatjuk: a kutyát nem érdekli, hogy Irakban ki a diktátor, még akkor sem, ha Irakban egyébként népirtás van. Sőt, mindaddig, ameddig nem küld ide bombázókat, az orosz vagy az amerikai elnök személye is indifferens. Amerika eljátssza a világ szabad csendőrét, az oroszok a kemény akcióhőst, ahogy szokták.

Na pont ennyire nem érdekel Orbán Viktor senkit.

Magyarország stratégiai helyen van. Nagyon nehezen tud Orbán akkora hülyeséget csinálni, hogy kitegyenek akár az EU-ból, akár a NATO-ból minket. Valamiféle fogcsikorgatós viszonynak meg kell maradni, sok cső, sín, repülőútvonal vezet erre. Kellemesen eltávolítjuk Európát a Balkántól.

Orbán Viktor egy dolgot tud, stabilan arra viszi az országot, amerre épp viszi. Nincs Orbán-ellenes robbantgatós szervezet, mindenki csendben fizeti az adót és befogja a száját.

Mindezt persze lehetne nyugati típusú váltógazdaságos kormányban csinálni, de ez nem az az ország, alighanem tőlünk nyugatabbra is belátták, hogy valamiért a Magyaroknak jó a tekintélyelvű kormányzás, teljesen felesleges azon spekulálni, hogy melyik ellenzéki mitugrálsznak van esélye a választásokon. Egyiknek sincs.

De, Orbán kontrollálható, a magyarok meg majd választanak jobbat – ha akarnak. Ha nem, úgyis jó.

A népszavazástól azért retteg annyira Orbán, mert a vele szembeni elégedetlenség kifejezésének egyetlen formális eszközéről beszélünk. Egy ötszázezres tömegtüntetés is indifferens, amíg nem kezdenek törni-zúzni. Majd megunják, és hazamennek. Az egyetlen dolog, ahol számszerűen kiderülhet, hogy mennyi a támogatottsága, az egy népszavazás, mivel a választásokat kedvére alakította, a nyomorgó közmunkások éhen halnak, vagy a Fideszre szavaznak. Különben is, a muzsik a cár atyuskát megválasztaná, akkor is, ha nem uralkodna a cár atyuska amúgy Isten kegyelméből.

A népszavazás ráadásul szimpátiaszavazás, és arra viszont bármikor rá lehet venni a magyart hogy köpjön egy hegyeset a rendszerre.

Ha viszont kiderül, hogy van a kormánnyal szemben egy laza 70-80%  elégedetlenség, akkor Orbán egyetlen ütőkártyája kerül veszélybe, miszerint ő ugyan nagy gazember, de nélküle Magyarországon káosz van. Abban a pillanatban, ahogy az ő Magyarországi pozíciója megkérdőjeleződik, már csak a madárijesztő személye kérdéses, akit a választásokon magasra tartanak. Ha megvan a hangulat a váltásra, nem kell különösebben jó jelölt se, lásd. pl. Medgyessy.

Ha Orbán nem tudja minden tárgyalópartnerét azzal zsarolni, hogy nélküle nincs Közép-Európai stabilitás, akkor öt perc alatt kerül elő olyan lehallgatás, kép, bankszámlakivonat, amely után ő sem maradhat hatalomban.

Hát ezért a sok kopasz a választási iroda ajtajában. Nem szabad hagyni megtörni a varázst.