A németországi választásokra 2. rész

Az előző posztot ott fejeztük be, hogy Németországot két fontos stimulus is éri, és ebből az egyik a migránsválság. A másik (amely egyébként az elsővel is összefügg) az az, hogy Németország újra birodalom méretű, és bizonyos értelemben nem túlzás Negyedik Birodalomról beszélni. Mielőtt azonban ezzel foglalkoznánk, nézzük meg a stabilitás okait.

Jólét, nyugalom, nyugdíjalap

A német polgárság és középosztály jóléte itt Magyarországon, ahol polgárság alig van, a középosztály pedig annyit tesz, hogy valaki nem éhezik, elképzelhetetlen dolog. A nyugodt megélhetés, a létbiztonság magával hozza a pénzügyi kultúrát is, a magas megtakarításokat, amelyek a közgondolkodást is moderálják. A német gazdaság pedig erős, a bevételek jönnek, a tisztes megélhetés garantált.

Amint azonban arra Panamajack rámutatott, a német gazdaságpolitika (illetve inkább pénzügy-politika) ráerőszakolása Európára azzal jár, hogy míg egyik ország élvezi minden előnyét a német gazdasági csodának, más országokat ez hátrányosan érint.

Miért van az, hogy Németország mégis ezen az úton halad?

A politikai elitje nyilvánvalóan a németországi választásokat akarja megnyerni és nem az olasz vagy görög választásokat. Emlékezzünk azokra a hangokra, amelyek a görög válság idején azt mondták, hogy a német középosztály vaskos megtakarításaiból felgyűlt tartalékok nem azért vannak, hogy mindenféle mediterrán dzsigolókat kiváltsanak a zaciból.

A német választók jelentős része leírható úgy, hogy nekik a német gazdaság jó teljesítménye, a prosperitás a fontos. Ötven éve, az óceán másik partján ezt úgy mondták: “Ami jó a General Motorsnak, az jó Amerikának”.

Dicke Bertha és Schwerer Gustav unokái

A német “General Motors” az a német ipari-üzleti elit. Velük Magyarországon keveset foglalkoznak, pedig érdemes velük megismerkedni. Ha megnézzük a leggazdagabb németek listáját, akkor alapvetően kétféle társaságot találunk: az egyik világháború utáni gazdasági csoda idején alakult, a másik pedig háború előtti gyökerű dinasztia, iparmágnás és arisztokrata felmenőkkel.

Az a világpolitikai kényszer, amely a német államigazgatást egyben tartotta (ld. előző rész) az magával hozta azt is, hogy a Wehrmacht hadigépezetét működtető iparvállalatok és a mögöttük álló dinasztiák is megmaradtak. A gazdasági csoda után pedig, a német újraegyesítéskor lazán vissza tudták privatizálni a keleten államosított egykori érdekeltségeiket és nagy részüknek megvolt a tőkéje arra, hogy fejlessze és újra vállalatbirodalmába illessze ezeket.

Arról, hogy ki, hol, és kivel dolgoztatott a háború alatt, nem ildomos beszélni, de azért néha megtörténik. A Quandt famíliáról például, amely az egyik leggazdagabb család Németországban (BMW, Logwin, Altana, hogy csak a fontosabb cégeiket említsük) botrányfilmet forgattak pár éve, feltárva, hogy mennyi kényszermunkásuk volt, és hát amellett sem lehetett könnyen elmenni, hogy a kedves dédmama, Magda Quandt, második házasságában Magda Goebbels néven volt ismert.

Ezek a családok óriási vagyonnal bírnak, de az euróban kifejezett vagyonuknál sokkal-sokkal nagyobb a hatalmuk.

Az Európai Unió pedig, különösen a keleti bővítés után, a német ipar és gazdaság részére megadta azt a teret, amelyet Goebbels korában közönségesen “Lebensraum” néven neveztek.

Ez a német stabilitás formulája: Terjeszkedő, a periférián befektető vállalatok, és jól élő szavazópolgárok. A szavazópolgárok jólétét egyelőre nem fenyegeti semmi, az elfáradt 68-as politikusgenerációnak úgy tűnik, van még egy ciklusa, talán kettő is.

Birodalmi érdek

Nem véletlen egyébként azt sem, hogy hiába okád tüzet Orbán Viktorra a német értelmiségi sajtó és berzenkednek ellene mindenféle baloldaliak, és hűvös a politikai viszony, Viktort nem bántják. Naná, hogy nem, mert a fent vázolt ipari-gazdasági elitnek Viktor megfelel, alárendeli a magyar gazdaságpolitikát a német gazdasági érdekeknek.

A politikai feszültségek jelentős része abból ered, hogy Németország (részben a 68-as pacifizmus és birodalmieszme-megtagadás miatt) egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy ő egy birodalom. (ld. Björn Höcke az előző részben)

Például sokan azt mondják, hogy a nagy menekültáradat azért indult el, mert Merkel azt mondta, hogy be fogják fogadni őket. Alighanem, ha Merkel mondatai előtt hetekkel tartottunk volna egy közvélemény-kutatást a Közel-Kelet menekülttáboraiban, azt az eredményt kaptuk volna, hogy mindenki oda akar menni. Hát persze, hogy oda akar, az a nagy és erős, központi, gazdag ország.

Németországnak tehát szembe kell néznie azzal, hogy a birodalmiságának a költségeit állnia kell, a gazdasági befolyása mellett előbb-utóbb a politikait is aktívan gyakorolnia kell, és ami a legnagyobb tabu: mivel Steve Bannon világképében Kína a főellenség, itt Európában a biztonságot nem lehet annyira várni Amerikától, mint eddig, de legalábbis ez fenyeget. Ekkor pedig marad Németország, a német katonai erő. Azt, hogy katonai erő, azt meg szó szerinti fordításban úgy mondjuk, hogy: Wehrmacht.

Itt viszont vissza kell utalni Panamajack francia elemzésére. Franciaország könnyen találhatja magát abban a szerepben, ahol ő egy neolatin koalíció vezető ereje, hiszen a német gazdaságpolitikát nyögő PIGS-országok tőle várják, hogy ellensúlyozza a német birodalmat.

Az Európai Unió arra alakult, hogy a német-francia vitás kérdéseket, amelyek több száz év háborúit okozták, békésen rendezze. Igenám, de két, háborúban legyengült hatalom írta alá a római szerződést, most pedig másképpen és másban, de mindketten újra erősek.

Az igazi kérdés az, hogy az Európai Unió keretein belül az itt részletezett feszültségeket lehet-e rendezni.

Amikor ezt a cikket írom, Putyin már elrepült, miután a magyar kormány lement előtte kutyába. Orbán Viktor alig burkoltan arra számít, hogy a fent vázolt konfliktusok nem az Európai Unió keretein belül rendeződnek majd el. Ha fenn is marad az EU, akkor szerinte itt a magyar miniszterelnöknek a német gazdasági elittel és az orosz cárral kell jóban lenni.

A gond ezzel csak az, hogy ezzel Németországban és az Európai Unióban “magyar kérdést” csinál, amely eddig kimerült meddő szópárbajokban. Nem feltétlenül lesz ez mindig így. Ha az unió megggyengül, a német politikai elit, amelyiket naponta ócsárol a habonymédia, az egyetlen moderátora lesz a német gazdasági elit és Putyin közötti üzleteléseknek. Ellene drukkolni finoman szólva nem életbiztosítás.

34 hozzászólás

 1. tudi — 2017-02-03 15:38 

Erre csak azt tudom mondani, hogy nagyszerű és kiváló. Mondjuk a tegnapi nap után, ami olyan abszurd volt, hogy Kaffka és Örkény meg a komplett Monty Python nem tudna egyszerre kitalálni, azt ezek megvalósították. Másrészt meg az is biztos, hogy ezen nap után mi leszünk a legeslegutolsók a NATO-n és EU-n belül, akik bármiről is értesülni fognak. Az mondjuk érdekes, hogy a világhatalmat játszani akaró Oroszország gazdasága egy pakliban sincsen Németországgal, hanem a most éppen nagyon betegeskedő olaszokkal vannak egy ligában.

 2. Tromb74 — 2017-02-03 16:18 

Gondoltam, hogy lesz Wermachtozás 🙂

A Prof által mondottakat érdemes komolyan venni. Ha csak a felszínt kapargatjuk, akkor abból érdemes kiindulni, hogy abból a kétméteres, szélesvállú terminátorból, aki mostanában bekukucskál az ablakon Passaunál egy gépfegyverrel a kezében, pár százezret összeszedni nem gond. A hadi anyag se nagy kihívás. Ipar, energia, szén és acél minden mennyiségben. Pénz, pénz és pénz van bőven. Technológia? Azt reggeliznek minden nap. Menedzsment is. Ez a Wermacht az a Wermacht. A meglévő különbséget pár hónap alatt, egy év alatt le lehet dolgozni.
Nyilván ha nem kell, nem strapálják magukat, de ha belekezdenek… Innen a sztori már ismerős kell, hogy legyen.

 3. Tromb74 — 2017-02-03 16:20 

@tudi: Oroszország világhatalom.

 4. untermensch4 — 2017-02-03 20:20 

@Tromb74: Nem mintha nem lennék egy militarista állat… de okulva az előző nagy hadsereg-tuningolás körüli balhéból nem lenne bölcsebb ötlet inkább egy közös európai hadseregre gyúrni? Aminek alappillérreiként éppen megmaradhatnának a nemzetállami/állami/regionális haderők, alappillér-jelleggel. Az csak javítaná a vszeg kezdetben kissé kaotikus ármádia jövőbeni kilátásait hogy ha túl komolyra fordul a helyzet, az általad vázolt “belekezdés” megtörténhet.
Meg gondolom merő önérzetből meg “gloire”-ból (ha így ‘híjják) a csigaevők is odatennék magukat az európai hadépítésben.
Csak arra kell nagyon odafigyelni majd hogy az olaszokat a tengerészeti búváros-kommandós műsorszámokon kívül máshoz ne nagyon engedjék oda. 🙂

 5. tudi — 2017-02-03 21:25 

@Tromb74:
Katonailag, főleg ami az atomarzenált illeti az, de gazdaságilag nem igazán, ezért is létkérdés számára a szankciók feloldása. Meg nem lebecsülendő, hogy rájöttek a modern korban nem feltétlenül kell katonákat bevetni, elég jól megfizetett hackereket.

 6. norniron — 2017-02-03 21:39 

@Tromb74:
Egy anekdota szerint a hidegháború kellős közepén megkérdezte valamelyik elnök a CIA éppen aktuális főnökét, hogy:
– Te, mennyi idő kellene ahhoz, hogy a nyugatnémetek kifejlesszék az atombombát?
– Napokban, vagy órákban mondjam, elnök úr?”
🙂

 7. Tromb74 — 2017-02-03 23:25 

@tudi: Az elég. A hidegháborúban is úgy tudták megtartani a pozíciójukat, hogy az ország háromnegyede éhezett. Párizsi nem volt, tank bőven. Meg űrkutatás.

 8. Tromb74 — 2017-02-03 23:27 

@untermensch4: Európai hadsereg mindenképp lesz. Legfeljebb mindenki németül fog beszélni a seregben, ha máshogy nem megy. A többiek meg fizetik.

 9. nudniq — 2017-02-05 02:35 

@untermensch4: a jogászoktól érdeklődnék,h nem lehetetlen-e nemzetközi jogilag egy EU-hadsereg?

Vagy az Ausztria kötelező semlegességét előíró osztrák államszerződés már érvénytelen? (Vagy azzal nem lenne ellentétes, ha az Ausztriát is magába foglaló Unió bármilyen értelemben is “katonai szövetséggé” is alakulna?)

 10. komojtalan — 2017-02-05 10:11 

Európai hadsereg? Amikor a 2% -ot alig teljesíti valaki a kelet-európai országok közül? Nem véletlen írtam az előzőben, hogy egy olyan országnak miért segítene a NATO – szerződés ide vagy oda – amelyiket egy orosz “turista csoport” fegyverek nélkül elfoglalna? Ha harcba keveredik, pár napig kitart az már más kategória. Ukrajnánál is az a gondom hogy ha ők nem védik meg saját országukat akkor más miért védje meg helyettük? A magyarokat, meg a nemzetiségieket viszik a frontra, az ukránok meg kényelmesen elvannak kevésbé veszélyes helyen. Pénzkidobás a katonai fejlesztés? Igen. De ha nem fejleszti egy ország a katonaságát, mindent a szövetségeseitől vár amelyeket ráadásul orrba-szájba szid akkor hogy akarja megvédeni magát? Egyébként volt nekünk egy FÉG -ünk, vagy lehetne különleges, kis szériás fegyvereket gyártani amelyekkel mi látnánk el a NATO -t. A fegyverüzlet a kábítószer után a legjövedelmezőbb. Először be kellene fektetni? Igen? Sokat? Rengeteget. De utána visszajönne bőségesen a befektetés és ráadásul egy nélkülözhetetlen tagországgá válnánk.

 11. flanker — 2017-02-05 16:40 

@komojtalan:

” vagy lehetne különleges, kis szériás fegyvereket gyártani amelyekkel mi látnánk el a NATO -t.”

Vágyálom. Nulla gyártási múlt, majd pont a gumi és gázpisztolyokat lövedéket gyártó FÉG (vagy egy új, múlt nélküli valami) látna el bárkit, a svájci, német, osztrák, svéd, francia, olasz vagy angol (USA-t meg se említem) cégek helyett? A hozzánk hasonló méretű, de fegyvergyártásban 10xx ismertebb cseheket mg se említem..
A hazai fegyvergyártó kapacitás újra létrehozását támogatnám (bizonyos méretig és kategóriáig), de csakis licenc lapján. Ne akarjuk kurvasok pénzért feltalálni a meleg vizet, vagy kenguruhúst exportálni Ausztráliába..

 12. untermensch4 — 2017-02-05 19:18 

@flanker: @komojtalan:
Noshát, egy időben volt egy munkatársam aki dolgozott a… hárombetűs rövidítésű piréz gázlámpagyárban. Ami egy romos, olajban úszó izé volt. De a próbaidő letelte után voltak akiket áthelyeztek “a pincébe”, ahol vszeg nem sz@rral gurigáztak mert ott meg bizonyos alkatrészeket gyártottak egy bizonyos német cégnek olyan termékeihez amik közül az egyiket úgy hívják hogy MP5…
Ő nem volt annyira jó hogy a próbaidő után a pincébe kerüljön de a mindenféle adatvédelmi izék mellett egy olyan papírt is aláírt amiben az szerepelt hogy ha pirézia vagy a cég szerződéses partnerei olyan konfliktushelyzetbe kerülnek akkor rá számítanak olyan formában hogy az értesítésétől számított néhány óra múlva ő otthonról elmegy kétnapi hideg élelemmel és egy takaróval, a családnak meg nem tudja majd megmondani mikor megy haza. Azóta várja hogy a nemzetközi helyzet fokozódjon mert nagyon kíváncsi a pincére…

 13. untermensch4 — 2017-02-05 19:38 

@nudniq: Ez csak magánvélemény de vmi ilyesmi működhetne:
Különféle országok kötnek egy nemzetközi egyezményt amiben létrehoznak egy közös biztonsági és katonai tanácsadó céget. Nevezzük mondjuk “SchwarzeWasser”-nek… 🙂 Szépen leírva a költségvetési, hatásköri/működési és irányítási szerkezetét a dolognak. Ha ezek a különféle országok mind eu-tagok, akkor ez egy érdekes “véletlen egybeesés” vagy jó jogi lehetőség arra hogy ausztria ne csatlakozzon ehhez a nemzetközi szerződéshez, mert van/lehet katonai vonatkozása a nemzetközi szerződéssel egyengetett úton létrehozott cégnek. Ellenben legálisan működő cégeknek sztem ausztria is exportálhat fegyvert. Ha az eu ilyen-olyan gazdasági szervezetét nem zavarja, akár oly módon olcsón is adhatja hogy eme export-veszteség kevesebb legyen a gdp 2%-ánál…
A SchW meg kaphat olyan megbízásokat pl az eu-tól vagy akár egyes, vagy több tagállamtól (ha az ászf alapján fizetnek a projektre) hogy mondjuk tanulmányozzák kelet-ukrajnában a kis zöld emberkék problematikáját.
Mivel az SchW esetleg a nemzetközi szerződéses létrehozásakor “véletlenül” olyan kiskapukat is kap hogy nehézfegyverzete és légiereje is lehet, nemzetközi szerződéseket meg kulturált európaiak nem rúgnak fel csak úgy (a diplomáciai-jogi tárgyalások és egyeztetések meg előre láthatóan akár évtizedekig is tarthatnak hogy megszüntessék ezt a fura céget és a “véletlenül” egyéb nemzetközi szerződésekkel aggályosan passzoló jogi helyzetét… 🙂 ) , a jogi probléma rendezéséig természetesen az európai titokzatos szolgálatok nagy erőkkel dolgoznak az SchW kapcsán, belülről is…
És csiribí-csiribá, az eu-nak nincs is hadserege.
Csak egy néhány százezer alkalmazottas cég (“zrt vagy hogy is ‘híjják, a részvényesek különféle államok, véletlen egybeesés hogy mind eu-tag…), csak egy újabb multi… 🙂

 14. komojtalan — 2017-02-05 20:20 

Az a baj (nem csak velem), hogy ha én tudom mire gondolok az nem jelenti azt hogy más is tudja :-). Nem pont fegyverekre gondoltam, de harci eszközökre. Ha jól tudom van valami vegyvédelmi autónk amit szeretnek a NATO -ban és van kiképzett katonánk is hozzá. Ilyesmire.

 15. untermensch4 — 2017-02-05 23:47 

@komojtalan: Csak az összevont válasz miatt van. 🙂 (ha rám gondoltál)
A “szöcske” becenevű járműcsokor akár exportképes is lehetne és a lebensraummal teljesen összhangban lévőnek tűnik hogy porsche motorokat építenének beléjük. 🙂 Abban a műfajban ami a régebbi mélységi felderítő, mostanság a gyorsreagálásúak, kb kéne is hogy legyen, a gdp 2%-os keret hatékony elköltését nézve is.

 16. professzorpizka — 2017-02-06 12:15 

Ezeket a kommenteket érti meg az ember, miért olyan népszerű Orbán Viktor. Fegyvergyártás, mi? OIimpiát ne rendezzünk?

 17. untermensch4 — 2017-02-06 19:57 

@professzorpizka: Olimpiát nyereségesen ritkán csináltak, főleg mostanában, a fegyvergyártással tudtommal fordított a helyzet…
Mellesleg egy terepjáró automobil a civil piacon is nagy karriert futhat be.
A három tuti üzletág a fegyver, drog, szex. Ha próbálunk példát venni a híres svéd fegyveriparról, amely országban csak “nemzeti alkoholboltokban” árulnak piát, jóléti létezésük közepette pedig szőke, hosszú combú svéd nők is akadnak… vmi ilyesmi helyen/helyzetben szeretne élni az ember ha belegondol, esetleg annyival kedvezőbb klímával hogy nyáron lehessen strandolni. 🙂

 18. Tromb74 — 2017-02-06 23:05 

@untermensch4: Én egy évig voltam gyakorlaton annak a hárombetűs olajos szarnak a szerszámkészítő részlegén. 1990.
A szerszámkészítő részleg ugye az, ahol azoknak a fegyvereknek az öntő, hajlító, kivágó stb. biszbaszait készítik, amivel később magát a fegyvert. ez még az előtt volt, mielőtt katona lettem volna, ezért nem tudom melyik biszbasz, melyik fegyverhez kellett.
Valóban toligáltak időnként egy szinttel alattunk letakart cuccokat, aminek csak a csöve kandikált ki néha, de lövésem sincs, hogy AMD v. MP5 volt.
Maga a szerszámkészítő műhely rohadtul korszerűtlen volt.
Nekem eddig mindössze Kalasnyikov, Steyr AUG, MP5 volt a kezemben, ha a vadászpuskát, sörétest nem számítjuk.
A Steyr nagyon pöpec fegyver határvadászoknak. Könnyű szétszedni, van rendes irányzéka, kényelmes stb. Hát lőni nem engedtek vele az osztrák kollégák, mert amúgy is illegális meeting volt a zöldhatáron 😀
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/39/AUG_A1_508mm_04.jpg/300px-AUG_A1_508mm_04.jpg
Az MP5
Az MP5 nekem nem tetszik. A németek főleg repülőtereken, vasútállomáson mászkálnak vele mostanában, mert kicsi, könnyű. Beltérbe praktikus. Sajnos ezzel se lőttem.
Ellenben az AK-47 és az AK-63 (ez utóbbi FÉG gyártmány) brutálisak. 7,62 mm, rohadt sok lőpor a lőszerben. Nem tökéletes. Pl. ha tele rakod a tárat, akkor beszorul a lőszer adagolás közben, vagy az AK-63 kihajtható válltámasza béna, lötyög. Meg hát a filmekben látható folyamatos sorozatot semmilyen fegyver nem bírja sokáig. Viszont ha egy AK-ba dobtárat raksz, még akkor is lő, amikor már a fa részek kigyulladtak (nem vicc). Nem lehet tönkre tenni. Én az AK-63-at 8 hónapon keresztül próbáltam módszeresen kinyírni, a 47-es csak 4 hónapig volt nálam. Sárban dögönyözés, püffölés, zuhanyzó, ohne fegyverolaj stb. SEMMI. Meghúzod a ravaszt és lő. A lőszer általában acél maggal plusz valamilyen lágyabb fém köpennyel van szállítva, nem könnyű előle elbújni. Olcsó, ütőképes hadsereghez tökéletes. Az első lőgyakorlaton el se hittem, hogy ilyen tűzereje van. Borzalmas hangerő és pusztítás. Az irányzéka nem túl korszerű, de ha megszokja az ember, nem rossz. Szerintem olcsó ütőképes hadsereghez tökéletes.

Egy M4A3-at még ki kell próbálnom ebben az életemben és akkor a fegyverbuziság kipipálva. 😀

 19. Tromb74 — 2017-02-06 23:12 

@untermensch4: Egyébként a gépkarabély gyártás nem nagy cucc. Piac kell hozzá, ahhoz meg marketing stratégia.
Szerintem a három leghatásosabb reklámfilm:
Кра́сная а́рмия
Navy Seals
Bundeswehr (Wehrmacht)

 20. untermensch4 — 2017-02-07 00:39 

@Tromb74: A hárombetűsnek volt nem annyira látványos de (mint mondtad, marketing kéne…) piacképes cucca, nem annyira katonai, az egyik fajta műanyag sörétes lőszer. Az benne a poén hogy akkora távon úgy veszíti el a mozgási energiáját hogy közelről is nehéz véletlenül megölni vele vkit de ehhez képest még viszonylag messze is lefektető. Tömegoszlatáshoz jó, most el lehetne adni sokat romániába… 🙂
Honvédség kalasnyikov-korszerűsítése kapcsán még korábban sikerült úgy kitüremkedni a korrupciós indexünknek hogy nagy tételben olyan áron akarták csinálni (rászerelhető izéknek a rászerelési helyét) hogy csak kétszer annyiba került volna darabja mintha egyenként az utcáról beviszik egy random fegyverműves helyre bárhol innen nyugatra… 🙂

 21. tudi — 2017-02-07 16:57 

@professzorpizka: Engem is érdekel a haditechnika, meg a fegyverek, meg szeretném, ha ennek a lángokkal körülölelt kis országnak lenne egy az ország teherbíró képességéhez mérten korszerű hadereje. De nem szeretem Orbán Viktort. 🙂

 22. tudi — 2017-02-07 17:00 

@Tromb74: Én eddig csak AK-t fogtam a kezemben, igaz azt csak ilyen haditechnikai bemutatón, meg azzal lőttem is vaktölténnyel. De szerintem én vagyok a király, mert fogtam már kézben Kar 98-t. :D.

 23. tudi — 2017-02-07 17:02 

@untermensch4: Erről a korszerűsítésről, meg az áráról volt anno vita a Vastagbőrön, ott kiszámolták, hogy annak az árából azt hiszem vagy Hk 416, vagy FN F2000-ből dupla annyit lehetett volna venni tokkal vonóval mindennel együtt.

 24. panamajack — 2017-02-07 20:40 

@tudi: teljesen irreleváns, hogy szereted-e Orbán Viktort, vagy sem. A lényeg nem ez. Hanem az, hogy Orbán Viktort (meg a többi populistát) az teszi azzá, ami, hogy a politikájukat az emberek vágyaira alapozzák a (reálisan kielégíthető) szükségleteik helyett. Tehát aki komolyan arra vágyakozik, hogy Magyarország majd jól lenyomja fegyvergyártásban mondjuk Izraelt, az ilyen alapon nyugodtan vágyakozhat Olimpiára, vagy arra, hogy Magyarország legyen Kelet-Európa Szingapúrja, vagy hogy visszakapjuk Erdélyt. Ezek közül a vágyak közül objektív okok miatt egyik sem reális, de Orbán pont azzal szerez támogatást, hogy csak azért is jól megígéri őket. Tehát aki ilyesmi álmodozásokat komolyan vesz, az akarva-akaratlanul Orbán rendszerének biztos támaszává válik.

 25. untermensch4 — 2017-02-07 22:30 

@panamajack: ” politikájukat az emberek vágyaira alapozzák a (reálisan kielégíthető) szükségleteik helyett. Tehát aki komolyan arra vágyakozik, hogy Magyarország majd jól lenyomja fegyvergyártásban mondjuk Izraelt…”
Ez így kissé karikírozott. A reálisan elérhető fegyvergyártási izé az kb nem sok de ugye az is olyan műfaj ahol nem a “vasat” adják el kilóra hanem a hozzáadott értéket. Ami az emberi erőforrás. Ami, reálisan szemlélődve fegyvergyártást olyanoktól próbál tanulni akiknek friss tapasztalataik vannak (vigyázó szemeiteket kb izrael-usa-oroszországra vessétek). A VSZ-NATO átmenet során pl tragikusan nem vették észre vagy nem érdekelt senkit hogy izraelben a buckalakók aktuális seggberugdosása után a zsákmányolt T-akárhányasokból egészen kreatívan barkácsoltak ezt-azt (asszem T-55-ből pl a torony leoperálása után egy pótfelépítménnyel harctéri mentőjárművet). Itt munkaórát és energiát nem kímélve nullkilométeres M-zárolt járműveket daraboltak szét ócskavasnak.
Azért a kézifegyverekről (és részemről a “szöcskéről”) volt szó mert ez olyasmi ami reális. A repülőgép-gyártás nem az, vszeg tüzérségi eszközök sem.
Ha meg orbán megígéri hogy ilyet csinál akkor kíváncsian nézem hogy mennyit akarnak lopni. Talán nem véletlen hogy az indiaiakkal nagyon szívélyesen tudtak tárgyalni az országaink közötti jövőbeli együttműködésről, haditechnikai téren is. Az indiai parlamenthez képest korrupcióban és egyebekben a mieinknek még van hova “fejlődniük”. 🙂

 26. panamajack — 2017-02-07 22:46 

@untermensch4: na most reálisan nézve: Magyarország hány háborút vívott meg az utóbbi ötven évben? És Izrael? Szóval akkor honnan a jómindenségből lesz meg nekünk a hozzáadott értékhez szükséges know-how? Ja, hogy a magyarok mind zsenik, meg a világhírű magyar mérnökök/fizikusok. Izé, mármint azok, akik nem Izraelben élnek…

 27. untermensch4 — 2017-02-08 07:23 

@panamajack: Svédország hány háborút nyert meg az utóbbi… 100 évben? A fegyverhasználati és a fegyvergyártási know-how nem csereszabatos.

 28. panamajack — 2017-02-08 08:05 

@untermensch4: úúúúgy tudtam, hogy Svédországgal fogsz jönni! Naszóval: Svédország egészen sokáig katonai nagyhatalom volt, utána pedig ipari nagyhatalom. A fegyvergyártást sem ma kezdték. De azért álmodozz csak nyugodtan. 🙂

 29. rammjaeger — 2017-02-08 10:42 

@untermensch4:

Mellesleg van abban valami vicces, hogy egyszer elkezdtem ugyanúgy “negatívkodni” itt gazdasági témában, ahogy most panamajack teszi, és annak tudta be, hogy valami NER-pincsi rohadék vagyok. (Akkor Finnországgal jött, ami abszolút “úúúgy tudtam” kategória.)

 30. panamajack — 2017-02-08 11:08 

@rammjaeger: Gazdasági témában nem “negatívkodni” vagy “pozitívkodni” kell, hanem megpróbálni reálisan szemlélni a dolgokat. Finnországgal például sokkal inkább hasonlóak az alapvető adottságaink, mint Svédországgal, vagy mondjuk Szingapúrral. Ezért ha fejlődni akarunk, inkább az ő tapasztalataikra lenne érdemes odafigyelni.

 31. norniron — 2017-02-08 13:06 

@panamajack:
Az a svéd katonai nagyhatalmi státusz nagyjából a nagy északi háború végével megszűnt 300 éve, akkor a mai katonai nagyhatalmak közül az USA területén még az íjjal-nyíllal lövöldözés dívott, Izraelben pedig vérben forgó szemű beduinok ütöttek rajta a karavánszerájokon a rozsdás, görbe kardjaikkal 🙂
Szóval inkább az ipar javára kell írni a svéd fegyvergyártást, és nem valami régen volt nagyságban keresni az okokat, hiszen sok népnek volt katonai fénykora, akikből aztán nem lett modernkori fegyvergyártó nagyhatalom. Például, Tipu szultán, a Tigris alatt a Mysore-i Szultánság éppúgy katonai nagyhatalom volt, mint ugyanakkor a svédek, de valamiért nem ők gyártják a Gripeneket 🙂
Másrészt meg Svédország ipari-fegyvergyártói felfutása a XX. századra tehető, a XIX. században Európa egyik legszegényebb országa volt, a nyersanyagexportjából tengődött, tömegével emigráltak (nem véletlenül van tele a mostani amerikai Középnyugat svéd származásúakkal), csak aztán eszükbe jutott, hogy a vasércükből csinálhatnának ők maguk is acélt, aztán meg gépeket, végül mostanra már 5. generációs vadászgépeket fejlesztenek saját maguk. Ettől függetlenül én sem gondolom, hogy járható lenne számunkra a svédek útja, egyrészt szerencsés körülmények együttállása kellett az ő felfutásukhoz, például az, hogy a németek két világháborúban is csak tőlük tudtak acélt vásárolni, illetve az, hogy egyáltalán van vasércük, ugyanakkor a félreeső földrajzi helyzetük megóvta őket attól, hogy bárki is elfoglalja őket. Nyilván ezek a tényezők nálunk nem játszanak.

 32. panamajack — 2017-02-08 13:43 

@norniron: épp ezt próbáltam én is elmagyarázni. Hogy a svédeknek megvoltak/vannak a saját komparatív előnyeik, amiket ügyesen ki is használtak. Nekünk is a SAJÁT komparatív előnyeinket kéne megtalálnunk és tudatosan építenünk rájuk. Ami nem ugyanaz, mint ha arról álmodozunk, hogy “de jó lenne, ha mi is olyanok lennénk, mint…”

 33. norniron — 2017-02-08 14:10 

@panamajack:
Fun fact: én is kis részben svéd származású vagyok, kb 1/64 vagy 1/128-ad arányban, mert az egyik ősöm evangélikus lelkész volt, és a XVIII. század végén Uppsalából felkerekedett, és letelepedett Erdélyben…
Ellenben én sajnos nem értek a fegyvergyártáshoz, bár igaz, nem is próbálkoztam vele, utoljára homokbombákat gyártottam 8-10 évesen 🙂

 34. untermensch4 — 2017-02-08 20:30 

@panamajack: Az az alapfeltevés hogy a fegyvergyártáshoz közelmúltbeli győztes háborúk kellenek, tálcán kínálja svédországot… 🙂
A saját komparatív előnyeink kapcsán valóban a finneket kellene kitanulnunk, de ennek egyik fele a minőségi oktatási rendszer, a másik fele meg a konok kitartás. Az első nem érdeke felénk a jobbágyok urainak, a második meg főleg, a nehezen megtörhető alattvalók nem eléggé hatékonyak.
Úgy egyébként a közeli jövő a drón-hadviselésé, két-három éve egy informatikussal beszélgetve álmodoztam olyat hogy kicióccó drónok, sok kicsi sokra megy -jelleggel (kb az “emberi hullám” metódus átültetése az eleve futószalagon gyártható és pusztulása esetén nulla gyász érzését plusz pár dollárnyi veszteséget okozó gépekkel), amik madárraj-szerűen közlekednek (Madarak+terminátor flash…).
És képzeld, tavaly valakik (akiknek szintén eszébe jutott ez, hiszen feltűnő természeti érdekesség hogy a madarak és halak rajban közlekedve nem ütköznek össze) megcsinálták a szoftvert amivel lehetséges a raj-repülés úgy hogy nincs centralizált hálózat-irányítás fölöttük az ütközések elkerülésére.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.