Mi drágább? Az olimpia, vagy az emberélet?

Bevezetőként el kell mondanom, mitől vagyok az, aki vagyok. Nagyszüleim közül apai nagyapám volt Budaörs rendőrfőkapitánya, őrnagyi rangban. Apai nagyanyám sváb volt, egyszerű háziasszony. Anyai nagyanyám minden volt. Óvónő, munkás, ápolónő stb. Akkor éppen egy állami külkereskedelmi cég, a Metalimpex ( http://valasz.hu/itthon/a-kommunistak-es-a-penz-6877 )főportása, az egyik legbölcsebb ember, akit valaha ismertem.
Szüleim 18 évesen házasodtak össze, nem volt lakásuk, a nagyszüleimnél húzták meg magukat. Hol az egyiknél, hol a másiknál. 1974-ben születtem, egy esztergályos szakmunkás és egy akkor éppen összeszerelő üzemben dolgozó munkáslány első gyermekeként. Húsz évesek voltak akkor, saját vagyonuk nem volt, holmijuk is alig. Apám 8 órát dolgozott esztergályosként, 8 órát egy téglagyárban segédmunkásként.
16 órát, mint Mészáros Lőrinc. Persze ő nem bírta olyan jól, de nem is kellett. Egy éves voltam, amikor elvitték sorkatonának két évre. A díszszázadban szolgált a Petőfi laktanyában. A rendőri, katonai pálya le volt előtte vajazva, apai nagybátyám is ezt az utat követte (végül ügyész lett, alezredesi rangban nyugdíjazták).
Na, de nem így apám. Ő utálta a rendszert, dolgozni akart. Nem ám állami cégnél, hanem „maszeknál”. Sejthetitek, hogy otthon milyen riadalom volt. Nagyapám, a rendszer szolgája tudta, a tűzzel játszik, de csak annyit mondott, rendben fiam, támogatlak. Szög egyenes ember volt, egyszerűen nem tudta mi az a félelem. Apám elhelyezkedett egy autószerelőnél, elkezdett javulni az anyagi helyzetünk. A cég innen indult 1946-ban: (http://www.szakalmetal.eu/images/stories/gallery/szakal-old/image2k.jpg) Persze közben volt minden, de a hetvenes évek végére ismét az eredeti alapító kezébe került, ma a fia viszi a céget, ami Kelet-Európa egyik jelentős autóalkatrész forgalmazója, a motorjavító üzemet pedig édesapám vezeti már több, mint 30 éve.
A kitartást és az egyenes beszédet apámtól örököltem, az érzelmeimet anyámtól, a bölcsességet (ha van olyanom) anyai nagyanyámtól, az erkölcseimet az egyébként (egy darabig) kommunista nagyapámtól. A félelemhez való viszonyomat szintén. Hegymászó és sziklamászó voltam, összesen négyszer keveredtem olyan helyzetbe, amikor egy lyukas garast sem adtam volna a saját életemért, mindannyiszor a saját hibámból. A fenti tulajdonságok miatt mindet túléltem, önerőből.
Kéthónapja éreztem először félelmet, 42 évesen (ki is mondtam). A gyermekeim jövőjével kapcsolatban uralkodott el rajtam az érzés. Másodszor pedig a mai napon. Behoztam a lemaradást J J J
…és erről szeretnék beszélni most.
Sok ember volt hatással rám természetesen, de egy valaki nagyon fontos számomra. A nagybátyám, bár ezt talán ő maga sem tudja. Elfelejtettem közölni vele.
Szeptember elsején születtem, fiatalon kerültem oskolába. Azonnal megtanultam olvasni, elsőként folyékonyan az osztályban. Sajnos a szüleimnek nem volt pénzük könyvekre, négy és fél éves koromban – amikor öcsém született – egy tanácsi lakásba költöztünk, minden pénzünk a berendezésre ment el, még hat éves koromban is ez kötötte le az energiáikat. Apám viszonylag olvasott ember volt már akkor is, de állandóan dolgozott, édesanyám nem is olvasott szerintem soha. Én mindent elolvastam, amit találtam. A tankönyveimet elsőként, majd a másodikos évfolyam tankönyveit is, a konzerveken lévő feliratokat stb. Másodikos koromban az Egri Csillagoknál tartottam éppen, amikor kértem anyámat, vegyen nekem könyvet, hiszen apu dolgozott, soha nem ért rá. Nem volt nagy rutinja a könyvvásárlásban. Valami antikváriumban vett egy középiskolásoknak szóló ajánlott olvasmányt, segédletet a törzsfejlődésről és a rendszertanról. Nem tűnt könnyű olvasmánynak egy hét-, majdnem nyolcéves számára, de annál izgalmasabb volt. Elolvastam párszor, nagyjából meg is tanultam. Olvastam az iskolában a pad alatt, otthon is. Éjszakánként a takaró alatt egy elemlámpával (így nem látták a szüleim, amikor benyitottak a gyerekszobába).
Már harmadikos voltam, amikor elkapott az influenza. A könyvek meg elfogytak körülöttem. Otthon rostokoltam már másfél napja, amikor megjelent anyai nagybátyám, aki villanyszerelő volt éppen.
Volt nála egy bőrönd is, amit elmondása szerint nekem hozott, hogy ne unatkozzak ott az ágyban. Tele volt könyvekkel. Rejtő, Delfin könyvek, útikönyvek, mindenféle ponyva- és ifjúsági irodalom.
Napi kettő-három fogyott belőle, két hét alatt (kicsit ráhúztam a kényszerpihenőre) végeztem vele. Szerencsére nagybátyám megtartotta jó szokását, mindig hozott nekem néhány könyvet, amikor arra járt. Elég gyakran. Villanyszerelőként, különféle bérházak padlásán mindig belebotlott valami érdekességbe, amit elhozott nekem.
Egy idő után vettem a bátorságot és bevetettem magam az iskolai könyvtárba. Nem volt túl nagy tömeg. Csak velem foglalkozott a könyvtáros néni. Irányítottan olvastam onnantól kezdve. Sajnos annyi hátránya volt a dolognak, hogy az évvégi bizonyítványosztáskor minden alkalommal megaláztak az egész iskola előtt (ez ilyen iskolai ünnepély féle volt akkoriban). Nem kaptam meg a bizonyítványomat, mert mindig lógtam néhány könnyvel a könyvtárnak tanévzáráskor.
Megvolt a megoldás. A városi könyvtárnál nincsenek ilyen szankciók, ráadásul ott sem volt tülekedés a polcok előtt. Na, nem húzom a végtelenségig. A könyvmolyok nem gyógyíthatók, viszonylag olvasott ember vált belőlem. Mások által okosnak mondott. Néhányak szerint pedig nagyon okosnak. Ezen a „pályán” nagybátyám indított el.
…aki most 68 évesen a Székesfehérvári kórházban fekszik az intenzív osztályon, valószínűleg meg fog halni. Pár éve szívpanaszai voltak, kezelték. A héten rosszul lett, nagyon. Először azt hitték a szíve, utána azt, hogy sztrók, ezért mélyaltatásba, kómába tették. Kiderült, mégse az, viszont a kómában tüdőgyulladást kapott, ami nem része a kezelésnek, ha jól tudom. Megtelt a tüdeje és a szövetek is vízzel, majd leállt a légzése. Felébresztették a kómából, de gépek nélkül nem tud lélegezni, egyelőre beszélni sem, csak pislogni. Nem tudják mi a baja, most ismét a sztrókra gyanakodnak. Azt mondják vannak kiváló műszereik, de nincsenek megfelelő szakorvosok, diagnoszták. Ők már külföldön vannak?
Én tegnap értem haza Németországból, tudtam, hogy valami baj van, de ma reggel hallottam a teljes sztorit a szüleimtől. Nem tudok bemenni meglátogatni anyai nagybátyámat, járványveszély miatt csak külön engedéllyel látogatható a kórház. Reggel óta kisebb megszakításokkal bőgök, folyamatosan. …és életemben másodszor félek.
Anyai dédapám (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:X8S7-NB2) vitézi címet kapott Horthytól.
Nagybátyám már – nagyapámmal ellentétben – nem viselhette ezt a címet, de amúgy se viselte volna. Hát sok mindennek gondolom magam, de jobbosnak nem. Viszont egy honfoglaló törzs nevét viselem, „piros pöttyel” a fenekemen születtem, a nagyobbik fiam is. Ez csak akkor jelent valamit, ha én úgy gondolom. Annyit biztosan jelent, hogy nem én fogok innen először elmenni. Takarodjanak ők a kurva anyjukba.
Mindent meg fogok tenni azért, hogy ez a rendszer megbukjon. Igen, bosszúból. …a gyerekeimért.
A következő kormánytól azt várom el, hogy kezdje el rendbe rakni az országot. Kezdhetik mondjuk az egészségüggyel, folytathatják az oktatással. Fordítva se rossz.
Utána, csak utána beszélgethetünk olimpiáról is.
Kürti Tamás 2017.02.11.

30 hozzászólás

 1. heizer — 2017-02-14 08:34 

Kitartást és gyógyulást a nagybátyádnak (és neked is).
Influenza elleni védőoltást a háziorvosoknál lehet igényelni, be kell adatni gyorsan, aztán mehetsz be az intenzívre. Egy hete jártam pont hasonló cipőben.

 2. untermensch4 — 2017-02-14 10:29 

“A következő kormánytól azt várom el, hogy kezdje el rendbe rakni az országot. Kezdhetik mondjuk az egészségüggyel, folytathatják az oktatással. Fordítva se rossz.”
Apám halála kapcsán (*) hasonló érzéseim és gondolataim vannak (meg olyanok is amiket nem fejtek ki mert bűncselekményre felhívás lenne esetleg **). Neki a masszív dohányzás amit asztmára erősen hajlamosként űzött, a tüdejének folyamatos leromlásával vezetett a biztos, és bekövetkezése előtt fél-egy évvel már hónapra megjósolható végig. Az utolsó időszakban amikor szakorvosnál járt, arra döbbent rá a napi sétákra vonatkozó instrukciókból hogy ősz haja, rozzant járása alapján nyugdíjasnak gondolják… közben még aktívan dolgozott, volt némi esély hogy a korkedvezményes-korengedményes nyugdíjból még “élvezhet” valamennyit. Ennek várható vásárlóértékét nem becsülte túl sokra ezért igyekezett elkerülni hogy leszázalékolják mert akkor kisebb esélye lett volna hogy nyugdíjasként tud dolgozni (***).
A szakorvos által javasol palackozott oxigén lett volna havi négy palack. A háziorvosa pedig felírt ennek alapján hármat. Mert az oxigén kapcsán ha többet merészel egy betegnek receptre írni, jelentős vegzálásnak tenné ki magát az oep részéről. Ilyen a normál ügymenet a magyar egészségügyben.
“Azt mondják vannak kiváló műszereik, de nincsenek megfelelő szakorvosok, diagnoszták. Ők már külföldön vannak?”
Apai nagyanyám utolsó kórházi fellépésekor nehezen lehetett utolérni az osztályvezető főorvost. Heti 2-4 napot angliában dolgozott ugyanis, szakmai-fejlődési és anyagi okokból. Hogy a maradék napokon magyarisztánban gyógyíthasson…”

(***) Fénykorában ő is maszek volt, először munka mellett. Azt a bizniszt a kádári bürokrácia és a korlátolt szomszédság paródiába illő módon befullasztotta…
(**) a.) … másodszor meg “kényszervállalkozó” lett a ’80-as évek elején mert a teljes foglalkoztatottság közepette semmilyen munkát nem talált. Miután egy rendezvényen volt egy olyan beszólása hogy “Szeretném látni az összes kommunistát, Budapesttől Moszkváig, a lámpaoszlopokon.” Másnap)osan) már elkezdett “önkritikát gyakorolni”, a maga módján. Igen sok látogatást tett elmeorvosoknál hogy legyenek a védekezéshez használható papírjai.
b.) későbbi, politikusi korrupciós példabeszédét talán még nem bűncselekmény felemlegetnem: “Ha van egy zsák babod, ami zsizsikes, elkezded kiválogatni és azt látod hogy túl sok a rossz darab, nem éri meg a vesződséget a válogatás, fogod az egész zsákot és felakasztod egy lámpavasra” (Az ő egyik nagybátyja a vasútnál volt, megtalált vasutas igazolványa szerint “lámpaolajozó”, talán innen a pszichológiai determináltság hogy felbukkanjanak ezek a lámpák…)
(*) Jelentősen megkésve találtam egy zenét, ezt kellett volna alkalmazni a temetésén. A szöveg szinte teljesen tetszene neki, a hangszerelést utálná.
https://www.youtube.com/watch?v=R3P_Du-PPXw

 3. Rumcájsz von Jicsin — 2017-02-14 17:20 

@untermensch4:
“A szakorvos által javasol palackozott oxigén lett volna havi négy palack. A háziorvosa pedig felírt ennek alapján hármat. Mert az oxigén kapcsán ha többet merészel egy betegnek receptre írni, jelentős vegzálásnak tenné ki magát az oep részéről. Ilyen a normál ügymenet a magyar egészségügyben.”

Ez, így, barokkos túlzás!
Akkor nekem a HETI 2 palackot már hatodik éve hogy írja fel a házi orvos?
Úgy nem is írnak fel, hogy havi adag, hanem palackonként külön vényre, amin meg van határozva, hogy milyen dózisban kell a betegnek használni! Ehhez kell a szakorvos javaslata, amit egy évre ad és akkor a háziorvos csak szalutálhat!
Ja és Magyarországon élek!!! Még!

 4. untermensch4 — 2017-02-14 19:09 

@Rumcájsz von Jicsin: “Ez, így, barokkos túlzás!”
Ez négy éve volt. A pontos számokra nem emlékszem, az arányokra annál inkább.
A másik lehetőség hogy a háziorvos nem annyira akarta elhúzni a dolgot… vagy csak egyéb administrációs problémái mellé “utolsó csepp”-nek nem akart olyat ami vmiféle kellemetlen kimenetelű vizsgálathoz vezetne… egy-egy jellemhibás háziorvos még nem feltétlenül a rendszer hibája. Akár tökéletesen is működhet az eü, nincs közvetlen rálátásom, csak ilyen közvetettek.

 5. rognork — 2017-02-14 20:37 

veled vagyok

 6. szotyi — 2017-02-14 21:52 

Egy ideje mondogatom, hogy lámpavasak lesznek igénybe véve (majd kikutatom honnan van nekem is ez a mániám). Van az a pont ahonnan már nincs visszaút és elindulnak a dominók. A bizakodó énem azt mondja, hogy ilyet ma európa közepén nem lehet és a civilizált világban különben is kiment a divatból, de a másik vállamon a kisördög már sodorja a kötelet (sajnos nem a bizakodó felem az erősebb)
Jobbulást mindkettőtöknek

 7. untermensch4 — 2017-02-14 23:52 

@szotyi: A másik válladon a kisördög mesélte hogy az emberen milyen vékony a civilizációs máz? Alatta meg ott van a maga feszült ideges mivoltában az óidők szavannájának egyik, biológiailag legreménytelenebbül alulfegyverzett prédaállata. Túlélésének kulcsa az volt hogy csapatban képes a ragadozóit agyonverni botokkal és kövekkel, és ezeket fejleszti is. Így találtuk fel a lámpát…

 8. Tromb74 — 2017-02-15 07:39 

@untermensch4: Csapatban voltunk, összedolgoztunk, okosak vagyunk.

 9. Tromb74 — 2017-02-15 08:35 

Ez a lámpavasas vonal bár vonzó, de nem vezet jóra. Ez tanítja a történelem.
Ki erkölcsi, ki pedig más okokból kifolyólag tartózkódik az efajta őrjöngéstől.
Meg mondom őszintén, van az a helyzet, amikor nekem nincsenek erkölcsi fenntartásaim, de…
Egyszerűen nem célravezető. Úgy általában véve a düh, mint kezdeti energia egyáltalában nem haszontalan, de hát azért van az ember koponyájában egy nagy fogyasztású, nagy teljesítményű sejthalmaz, ami csodákra képes, hogy az energiát hatékonyan használja fel.
A vérengzés levezeti a feszültséget, csak éppen elpazarolja az energiákat, erőforrásokat is.
Első pillanatban mámorító érzés, hogy térdig ér a vér körülöttünk, a vérszívók el lettek taposva, de nagyjából ennyi. A problémák megmaradtak, csak éppen letaroltuk a terepasztalt. Forradalomban forradalmi politikai erők profitálnak a kialakult helyzetből.
Na most a FIDESZ egy forradalmi párt. Feltalálták a pszeudo forradalmat. Nem kell ellenség, elég az ha úgy csinálunk mintha lenne. Egy valódi forradalom után, karakterében nagyon hasonló politikai erők kerülnének pozícióba. Nem az egészségüggyel, az oktatással kezdenék a munkát, hanem azzal, hogy véletlenül se kerülhessen rajtuk kívül más párt a hatalom közelébe.
Hát ugye ezen már túl vagyunk, pont ez ellen kéne tenni valamit.
(később folytatom)

 10. Tromb74 — 2017-02-15 12:30 

Eztet meg tessék elolvasni! Kötelező és több szempontból is nagyon elgondolkodtató.

http://index.hu/belfold/2017/02/15/engem_neveztek_barbarnak_nem_a_magyar_orvosokat/

 11. untermensch4 — 2017-02-15 13:55 

@Tromb74: “Azt hiszem, az interjúban sokan félreértették ezt a barbár szót, hiszen a beteg, illetve az ottani személyzet engem nevezett barbárnak, nem én neveztem a magyar orvosokat annak.”

Ha ez az a cikk amit nemrég olvastam akkor PISA-teszt -es fail. Abban ugyanis egyértelműen úgy írta le hogy a “lebarbározást” személyes kritikaként kapta.

” Az ön által említett megoldások a valóságban egyediek és nincs szakmai támogatottságuk, és ezzel az eljárással itthon is megbukna a gyakorlati és az elméleti vizsgákon.”

Jóféle magyarosch-csőlátásos-troll-bürokrata érvelés, “itten ez a szabály, megszoksz vagy megszöksz” (öngól hogy az itteni rendszerben sikeresen levizsgázott de azért jó kis karaktergyilkos próbálkozás volt…)

” Miért nem jönnek haza a külföldön dolgozó fiatal orvosok? Az én tapasztalatom szerint azért, mert úgy érzik: nem tudnának újra beilleszkedni az itthoni környezetbe, és nagyon hamar ilyen konfliktusok között találnák magukat.”

Egy “dr fejbőr” fedőnevűnek az ilyesféle konfliktusélményeit olvastam korábban. Ha csak néha hazalátogat konferenciára vagy webes felületen fut össze itteni orvosokkal, akkor is könnyű konfliktust találni.

” Szerintük a brit tapasztalatait megosztó orvos véleménye „nem állja meg a helyét és egyoldalú általánosítás a magyar gyakorlatot korszerűtlennek, az európai átlagnál elmaradottabbnak nevezni””

Tehát egy “szakmai szervezet” közleménye is kijöhet PISA-fail szövegértés folyományaként…

“Több nem bizonyított hatékonyságú eljárást (pl. a homeopátiát) egyes nyugati országoknál jobban távol tudnak tartani a napi gyakorlattól.”

Ez csak anekdotikus bizonyítás lesz… a mi gyerekorvosunk úgy hozta fel a homeopátiát hogy az előzmények és a kontextus alapján ő ajánlaná magától. Finoman elhárítottuk. Pedig korábban sem “netről okos” szülőként mentünk hozzá aki meg akarná mondani az orvosnak saját szakterületén a tutit. De elfogadom hogy egyedi eset és általánosságban jobb a homeopátiás helyzet.

 12. noirp — 2017-02-15 16:06 

Kürtinek kitartást kívánok (csókoltassa a Noirpova Vegyi Kombiné), és mielőbbi jobbulást. Együttérzek vele, mert …hát tudja ő azt, hogy miért. Marha nehéz. Marha nehéz itt bármi értelmeset hozzáfűzni. Tromb, veled vagyok!

Hogy az emberélet mennyire drága, és milyen végtelenül törődő gondoskodás részese errefele, azt tegnap lemérhettem ízibe.
A fogászom felírt antibiotikumot, mert hétfő este és kedd hajnal között hirtelen olyan lett a pofám, mintha egy hörcsögöt kereszteztek volna Geronazzo Máriával. Nos, az a bizonyos antibiotikum 3 hete hiánycikk. Nem E. város Ag..a vagy J…in patikájában nincs, hanem az országban sehol. Télen nincs persze, amikor patakokban folyik a takony, torokváladék és egyéb nemsorolomföl. A helyettesítő antibiotikum csak pár napja, de szintén hiánycikk. Ma délutánra kiókumlálja az agyarász, mit írHAT föl, amit kapni is, használ is.
Mármost — így 27 évvel a kamanyizmus állítólagos összeomlása után –érdekesen csengett a fülemben a “hiánycikk” szó.
Fülcsengésemet csak erősítette, mikor kiszédülve a patikából, az orrom elé lóbálódzott néhány “Magyarország erősödik” plakát. Amelyek közül egy az egészségügy tuti-baba helyzetével, ill. az orvosok bérének húdemekkora emelkedésével foglalkozik…

Utána belegondoltam, hogy ugyan mi a ************ történt volna velem a nyáron, ha a Lyme-nyavalya elirtására szolgáló, nem helyettesíthető antibiotikum szintén hiánycikk stb. (innentől a zsigeri ijedtséget leplező sorozatkáromkodás következne, amit most kihagyok).

 13. noirp — 2017-02-15 16:08 

@Tromb74: Elolvastam reggel (mert olvastam az előzményét is), és összekarmoltam az arcomat. Tulajdonképp nem is tudom, mi a bánat alapján várok én épeszű hozzáállást szakmai kérdésekben olyanoktól, akiknek a szövegértelmezés is fáj.

 14. tudi — 2017-02-15 16:47 

Mielőbbi jobbulást kívánok én is neked, meg nagybátyádnak is.
A lámpavas témához, az én rosszabbik énem is néha mondogatja, hogy milyen jó is lenne, ha ezeknek a gazembereknek a hulláját a lámpavason lengetné a kellemes szellő. A józanabbik énem meg azt, hogy abból a mai magyar társadalom állapotában katasztrófa lenne. Mert biztos lennének olyan csoportok, akik a lógatás után elkezdenének újabb ellenségek után nézni és abból már szép kis polgárháború lenne.

 15. Inspector Lohmann — 2017-02-15 20:58 

Duplán szomorú vagyok.
Szomorú vagyok egyrészt nagybátyád miatt, hiszen egy ilyen hír hallatán nem tud nem együttérezni az egyszeri olvasó. Kívánok jobbulást – bár a hangvételből úgy tűnik, abban már nem bíztok.
Szomorú vagyok másrészt, mert az internetnek ezt a kis szeletét a józan ész és ráció oldalának tartottam, s most bosszúról meg takarodásról olvasok, s ez némileg a korábbi bejegyzés furcsaságait is megmagyarázza. Remélem a szerző visszaemlékszik rá, hogy az a sok remek könyv mit írt a dühről és haragról, mert ilyen neveltetés az utolsó bekezdéseket aligha magyarázza meg.

 16. Tromb74 — 2017-02-16 05:59 

@Inspector Lohmann: Nagybátyàm valóban nincs jobban. Úgy tűnik, mégis a szívével van gond, de mivel a légzését nem tudták még rendbehozni, nem lehet átvinni a kardiológiára.
Sem az olvasmányok, sem a neveltetés nem befolyásolja az érzéseket, legfeljebb azt, hogy mit kezd velük az ember.
Az irodalom nem kis mértékben foglalkozik az egyén frusztrációival, dühével, ezek levezetésével. Bölcs tanács egyikben sincs, vagy ha mégis, akkor jó esélyel ponyváról beszélünk. Ne kérdezd miért, de így hajnali ötkor Szophoklész Antigonéja jutott eszembe, ami talán még ma is kötelező olvasmány. Nem is a legmegfelelőbb példa, mert ember és isten törvényeit állítja szembe egymással. A lényeg mégis kiolvasható belőle. Az végül is semmi több, mint a belső vívódás.
Mi itt a blogon elkötelezett hívei és hirdetői vagyunk a törvényes és demokratikus megoldásoknak, így lesz ez a jövőben is. A jelen körülmények között ez nem azt jelenti, hogy szikla szilárdan meg vagyunk győződve róla, hogy az általunk kijelölt keretek között mozogva megvalósítható az a cél, ami nem csak fontos, de létkérdés is az ország számára. Néha el szoktunk bizonytalanodni, sőt, akár elkeseredni is.

Nagyon fontos, hogy a blogon négy(?) különböző szerző publikál. Ez különböző véleményeket, stílust és vérmérsékletet jelent. Ilyen lendületből összehányt, dühös irományt Pizkától vagy Panamától nem nagyon fogsz olvasni, Noirptól meg ennél sokkal visszafogottabbat. Ha nekem elfér a fejemben a városi könyvtár, akkor az övében a Széchenyi meg a Szabó Ervin. …és érti, amit olvas. Az meg ugye ritka mifelénk.
Tehát ilyen összefüggés nem nagyon van érzelmek és műveltség között. Wittgenstein papolt valami olyasmit, hogy a szó tett (ha ő volt és ha ezt), igaza volt. Csak hát a tettnek is a súlya a fontos.

Nincsen apám, se anyám,
Se istenem, se hazám…
(hajnalban ilyen kötelezők ugranak be)

Primitív gondolat, primitív vers.
(Ragrím jájjjjj)

…és mégis.

 17. Tromb74 — 2017-02-16 06:23 

@noirp: Köszönöm.
Hát közben anyám is bekerült egy hasonló műintézménybe, úgy tűnik vele nem lesz gond.
A tegnapi jelenet betekintést ad a protokol és a szakemberhiány szintézisébe.

Kedves nővérke leejtette az infúziós tű és a cső közé passzoló bili kék részegységet a padlóra bekötés közben. Szerencsére a protokoll iránymutatása alapján gumikesztyűt viselt, így bátran matathatott a kórterem padlóján, meg is találta. Anyám praktikus asszony lévén nyújtott felé egy darabka vécépapírt, amit a nővérke szakszerűen fel is használt csíramentesítési célzattal, majd neki állt folytatni az infúzió békötését.

Hátmitnemondjak?

 18. eltopo — 2017-02-16 06:37 

@Tromb74:

Nahát erről egy körülbelül két évvel ezelőtti sztori jut eszembe, mikor szegény anyám az esztergomi kórházban izé… szorult helyzetbe került. Az orvos (péntek délután) kettő szem Dulcolaxot rendelt neki a probléma elhárítására. Csakhogy a nővérke a fóliából kinyomva elejtette a két apró golyócskát amelyek be is gurultak valami alá. És hát ez elég nagy baj volt, ugyanis az illető kórházban konkrétan ez a két szem Dulcolax tartózkodott.

 19. eltopo — 2017-02-16 06:41 

@Tromb74:

Ja, tényleg elég primitív. De mennyire jó!

 20. Tromb74 — 2017-02-16 07:43 

@eltopo: Bezonyám. Sőt, az adott körülmények között bármely más, ennél cizelláltabb formai vagy tartalmi megoldás csak rontott volna az értékén.

 21. Tromb74 — 2017-02-16 07:47 

Közben egy pár hibát kijavítottam benne. Isten tudja miért, de a teszkó parkolóban hajnalban, négy pontos betűmérettel bepötyögött szövegek az irodából nézve elég hülyén festenek 😀

 22. eltopo — 2017-02-16 08:16 

@Tromb74:

Mostanában úgyis kész vagyok, az egész kibaszott Inernetet elöntötte Aranyosi Ervin költészete.

 23. Tromb74 — 2017-02-16 09:02 

@eltopo: Ezt a krapekot kár volt említened. Mindenkit megkímélek attól, hogy egy verséből idézzek (eddig egyet olvastam, elég is belőle), de ő még “rekommenteli” a kommenteket is, ami alapvetően kedves szokás.

“Kedves Zsóka!
Nem az elégedett, gondtalan boldogságban élőkhöz szól ez a vers. Ők már tudják, ezért élnek így. Azokhoz szól, akik reggelente szembefordítják a csónakjukat az árral és minden ÁRon meg akarnak küzdeni az aznapi kihívásokkal. Azoknak, akik túlélni akarják a napot, de közben nem élnek, csak robotolnak és harcolnak, hogy befizethessék a hónap végén a csekkjeiket, akik gyógyszerekre áldoznak, hogy ne fájjon és elhisznek mindent, amit a média mond nekik. Azoknak szól, akik még nem ébredtek fel és még nem kezdtek el élni.
Szeretettel: Aranyosi Ervin”

Hát én felébredtem négykor bazmeg, az evező pedig ott lóg a bejárat felett. Én faragtam miután vagy 1000 oldalnyi leírást elolvastam “western red cedar greenland paddle” témakörben. …és ez nem egy elcseszett metafora. Azért faragtam, hogy evezzek vele. Árral szemben azért jobb, mert érzed, hogy ezt te csinálod, a túra végén meg szépen lecsorogsz és nézelődsz. …és ez nekem jó.

Itt van a vers, ha esetleg valakinek van gyomra hozzá:
http://versek.aranyosiervin.com/mindennapok-elet-gyasz-remeny-hit/aranyosi-ervin-kezdj-el-elni/

Nagyjából minden benne van, ami ellen harcolunk.

 24. untermensch4 — 2017-02-16 09:16 

@Tromb74: “A tegnapi jelenet betekintést ad a protokol és a szakemberhiány szintézisébe.”
Nővérképzésben lévő illetőnek volt egy érdekes kiszólása. Az orvosok megoldják az eszközhiányt, ha máshogy nem akkor obi-s fúróval műtenek… tekintve hogy nem tudom ebből kiszűrni a költői túlzás -részt, a mondanivalója magvának azt vélem hogy folyamatos a barkácsolás.
Régebben vszeg már említettem az egyik “súlyponti” kórházat ahol a vezetékek, csövek, egyebek állapota egy rendes építőipari műszaki ellenőrből az intézmény azonnali kiürítését váltaná ki. Azóta már építettek ott új szárnyakat, a száz éve építettek helyett. Az egyik új épületnél átadás után döbbentek rá hogy a mentősök hordágyára nem tud rácsukódni az egyik lift…

 25. untermensch4 — 2017-02-16 09:24 

@Tromb74: “Mi itt a blogon elkötelezett hívei és hirdetői vagyunk a törvényes és demokratikus megoldásoknak, így lesz ez a jövőben is.”
Néhai atyám hívta fel vala a figyelmemet arra hogy a sokak által gyökér módon fikázott usa azért lényeges alap dolgokban példamutató. Az egyik a “senkit nem hagyunk hátra (a mieink közül)”. Egyrészt a látványos-hálivúdi “az amerikai állampolgárért elmegy a tengerészgyalogság a világ végére is”, de ez csak a szórakoztatóipari ábrázolás. Az igazán lenyűgöző az amikor annyi menekülőt felhelikopátereznek a hajóra saigonból amennyi felfér és miután a helikopternek már nem marad hely a fedélzeten, azt simán beleb@sszák a tengerbe.
A másik hogy Al Caponét (korrupciós potenciálja ellenére) kivonta a forgalomból az adóhivatal. Törvényes és demokratikus módon, lövöldözés és lincselés nélkül. (Pedig mennyi olasz migráncsot lehetett volna zaklatni…)

 26. Tromb74 — 2017-02-16 09:42 

@untermensch4: Há’ mondjuk az egészségbiztosítási rendszerük még Obama Care ellenére is hagy kívánnivalót maga után.

Nekem elsősorban a németekkel van tapasztalatom, ott se hagynak szarban.
Van ennek azért közvetett hatása a gazdaságra. Az állami nyugdíj pénztárakat pl. a szakszervezetek felügyelik, nem nagyon könnyű lenyúlni a befizetett zsetont. Ha beteg vagy, meggyógyítanak, ha akarod, ha nem.
Pontosan tudják, hogy a munkamorált elsősorban úgy lehet fenntartani, ha dolgozó látja értelmét a munkának. Tisztában van vele, ha nyugdíjba vonul, akkor biztonságban és tisztességes körülmények között fog élni. Ehhez dolgozni kell és adózni, a többi az állam dolga.

 27. eltopo — 2017-02-16 12:05 

@Tromb74:

Gondolhatod, hogy nem véletlen jutott eszembe.

 28. rammjaeger — 2017-02-16 17:26 

@Inspector Lohmann:

Nem nagyon kötődik ehhez a témához, de nemrég hallottam egy pontosnak tűnő véleményt az amerikai közéletről. Trump még jóformán el sem kezdett kormányozni, de az ellenzék már most elég dogmatikusan áll hozzá, semmilyen kompromisszumra nem nyitott, és már nyilvánvalóan eldöntötte, hogy bosszút fog állni mindenért. A demokraták között már bevett vélemény, hogy Trumpra szavazni erkölcsileg vállalhatatlan tett volt, és aki erkölcsileg vállalhatatlan dolgot tett, azon ugyebár bosszút kell állni.

Persze ez a hozzáállás nyilván azt fogja eredményezni, hogy Trump egyben tudja majd tartani a táborát. Sőt, tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, ami ezt eredményezheti. Ahol nem lehet kompromisszum, kiegyezés, ott visszaút sincs.

 29. Tromb74 — 2017-02-16 18:24 

@rammjaeger: Igen, valami ilyesmi is van ebben, de szerintem Trumpot a republikánusok fogják kicsinálni. A demokraták azért dőzsölnek, mer Trump alatt öröm ellenzéknek lenni, hát hatalmon lenni nem annyira.

 30. professzorpizka — 2017-02-17 10:30 

@rammjaeger: Igazad van, tényleg kurvára nem kötődik a témához.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.