Bejárta a magyar internetet a hír, hogy ide a nyugati boltmultik rosszabb minőségű árut hoznak, mint Ausztriába. Frusztráló, mert az élelmiszer-láncok Ausztriában nem látványosabban drágábbak, mint nálunk. Ha ugyanazt vesszük. A különbség az, hogy ott még van egy polc a mi választékunk felett, jobb áruval.

Frusztráló hír ez, hiszen azt jelenti, hogy 25 év rendszerváltás, a sok elviselhetetlen, fingszagú alak uralma Antall Józseftől Horn Gyulán át Orbán Viktorig, semmit se ért, hiszen még mindig „ki kell menni Bécsbe” ha valami jót akarunk venni. A magyar egyébként ezt tudja, nem véletlenül omlott össze a Magyar Posta karácsonykor a külföldről rendelt áruk miatt.

Sok politikus, legutóbb például Pápa Levente vizsgálatot követel, mert ez a gyakorlat szerintük nem piacgazdasági alapú. Pedig dehogynem. A legszebb lecke arról, hogyan működik (illetve nem működik) nálunk a polgári társadalom és az ő gazdasági modellje, a kapitalizmus.

Vulgármarxista vagy vulgár-kapitalizmuskritikus helyeken gyakran találkozni azzal az érvvel, hogy a kapitalizmus azért nem jó, mert korlátlanul érvényesül az erősebb kutya elve.

Olyan kapitalizmus, ahol ez így történik, csak a tankönyvek lapjain van, meg rövid ideig a kemény diktatúra alól szabaduló országokban, illetve még az USA hőskorának frontier land zónáiban, az aranyláz, a vasútépítések idején.

Ezekben az a közös, hogy a társadalom vagy még nem épült fel, vagy éppen teljesen dezintegrálódott. Ez utóbbi van nálunk is, nem a multik magatartását kell kivizsgálni, hanem ezt. A puha diktatúrában kezdődött lassú erjedés most ért el oda, hogy a magyar (állam)kapitalizmusban tényleg az erősebb kutyának jutnak kizárólag a szerelem gyönyörei, mindenféle igazságosság nélkül.

A konkrét esetben két jelenség találkozik: az egyik az, hogy a szolgáltató megpróbálja az adott keretek között a legolcsóbban kihozni a szolgáltatást, hogy több hasznot szedhessen be. A másik pedig az, hogy a vásárlóközönsége tudatos magatartással ebben nem akadályozza meg.

Hogyan akadályozhatná meg?

Adódik a válasz, hogy tartson fenn olyan szerveket a társadalom, amelyek folyamatosan figyelik, hogy mit akarnak itt eladni a multik és lépjen fel, ha rontják a minőséget. De hiszen ilyen van, a NÉBIH, béna reklámjai dacára, alapvetően ellátja ezt a feladatot.

Akkor mi a gond? Mi vagyunk a gond, ugyanis megvesszük a selejtet is. Ha ki van téve 199.- forintért jó sört, meg mellé 179.- forintért valami takarmánykukoricából főzött lóhúgy, addig nem fogy a jóból, míg a Bumzenbrunnen Pils el nem fogyott mellőle.

Egy ideig úgy van vele, hogy nem éri meg kétfélét gyártani, idehozza ugyanazt, amit Ausztriába is. Aztán viszont elkezd számolni, és rájön, hogy ha a teljes élelmiszer szortimentjét lejjebb veszi minőségben, azon már keresni fog. Főleg, ha ezt egyszerre két piacon tudja megtenni.

Főleg, ha a versenyképesség érdekében azon a piacon alacsonyan tartják a bérszintet. Főleg ha azon a piacon hatvanéves tradíció a mindegy, csak sok legyen kultúrája. A kurucos felhorgadás is csak egy ideig fog tartani, aztán megveszik majd továbbra is a szart.

Mert a kapitalizmus alapszabálya nem az erősebb kutya baszik, hanem az, hogy akinek elég a szar, az szart fog kapni. Bérből is, parizerből is, miniszterelnökből is.