Helló, tudatos választópolgár!
Egy facebook csoportban (amely a Felcsúti Űrkikötő megnyitójára szervez közönséget, vagyis egy vicc-csoport) kommentelte egy kedves ismerősöm, hogy a viccezés az megy, de a mélyszegénységről bezzeg egyik pártnak sincs programja. Lezárhattam volna magamban annyival a dolgot, hogy a kolléga humorérzéke körülbelül az Észak-Koreai internetpenetráció szintjén van, de csak nem hagy nyugodni a dolog.
Mert igaz ugyan, hogy a srác keveri a viccoldalakat a politikai vitával, sőt programmal, de amúgy a maga módján (nagy focidrukker) igyekszik gondolkodni a politikáról, értelmes, és a legcsekélyebb kétely sem férhet ahhoz, hogy hazáját nagyon szerető ember.
Érdemes erre az attitűdre odafigyelni, mert ő tipikusan az a választópolgár, akit meg lehet célozni valamilyen értelmes üzenettel, nem veszi be a sima brüsszel-rezsi-migráncs propagandát, de a legyünk európaibbak és máris minden jobb lesz-típusú ötlettelen baloldali alibizést sem. Naná, ő is az én Véber Gyurikon és Illés Bélákon felnőtt generációmhoz tartozik.
Ugyanakkor fontos üzenet minden pártnak, hogy ő „politikai programot” vár, konkrét példák megoldására. Ő a mélyszegénységet emlegeti, olyan régióból származik, ahol ez égető probléma. Mások a cigánybűnözést vagy a rossz oktatást, egészségügyet, miegymást emlegetik.
Az értelmes választó ezekre a kérdésekre vár választ. Persze most el lehetne kezdeni, a finnyáskodást, hogy ez nem is értelmes választó, ám mindenkinek, aki ebbe az irányba tart, felhívom becses figyelmét: az út végén Tamás Gáspár Miklóssal fog találkozni. Értelmes választó egyszerűen az a választó, aki a pártot nem személyes rajongás, hanem valamilyen kérdésre adott válaszok alapján keres. Egyébként meg, az a politikus, aki a szavazóit nem gondolja értelmesnek, az vagy a szemétdombon, vagy hosszabb-rövidebb regnum után lámpavason/száműzetésben végzi.
Fontos azonban, hogy amit ezek az emberek várnak, azt ők úgy nevezik, hogy politikai program, pedig valójában választási programot akarnak hallani.
Vízió, stratégia, taktika
Mert mi a politikai program válasza arra, hogy „mélyszegénység”? Semmi. A mélyszegénység egy tünet, mélyre hatoló gyökerekkel és messze hatoló következményekkel. Nem lehet önmagában megoldani.
Egy politikai programnak nem is ez a feladata. A politikai program sokkal mélyebb és bővebb dolog, amelyet nem szabad összekeverni a választási programmal.
Vállalati stratégia-tervezésből tanítják, hogy kell egy „vision” (Mi akarjuk gyártani a világ legjobb mosóporát!) utána következik a stratégia (Mosóporaink jobb minőségűek és környezetkímélőbbek a többi mosópornál) és ebből lehet levezetni stratégiai és taktikai célokat (a holland piacon a Persil a fő versenytársunk, és szebb csomagolással verjük meg).
Értékek és hitelesség
A politikai program hasonlóan helyezkedik el a politikai stratégiacsinálás tetején. Fontos, hogy kell hozzá valamilyen értékválasztás. Igen, ezek hangzanak nagyon unalmas lózungoknak (keresztény, európai, igazságos, szociális, stb.) azonban a magyar politika egyik legfontosabb hiánybetegsége, hogy a pártjainkból ezek hiányoznak.
Persze, lehet mondani, hogy a politikacsinálásban sokkal fontosabb, hogy legyen ott az asztalon a legfrissebb 5-6 közvéleménykutatás, hogy abból Habony Árpi ki tudja találni a következő gyűlöletkampány szlogenjeit. Aki viszont minőségi változást akar, annak kötelező onnan kezdenie, hogy megalkotja a „Mi vagyunk a…” kezdetű mondatokat. A régebbi pártoknál (MSZP, KDNP) tudják ezt a leckét, hitelességi válságuk oka pont az, hogy ki a fene hiszi el a szocpártról a szociális bármit, vagy éppen Harrach Péterről a kereszténységet?
Az LMP példája kiválóan mutatta meg, hogy ez a fajta alapeszmei integritás egészen messzire juttathat egy pártot, elvesztése pedig azonnal kivégzi.
Valaki zárja be Bokros Lajost a dolgozószobába!
Az értékválasztás után következik a szakmai munka. Itt már ejthetünk szót a példázat elején szereplő mélyszegénységről. A mélyszegénység egyszerre gazdasági, szociológiai, etnikai, kulturális, területfejlesztési, oktatási, népélelmezési progbléma. Nincs neki egy, kizárólagos oka, tehát a „mélyszegénység oka a borsodi iparvidék elsorvasztása” típusú mondatok leegyszerűsítő és nem a megoldást szolgáló lózungok.
Stratégiai tervezési szinten viszont már figyelni kell a jelenségre és azokon a területeken, amelyek okozzák, olyan ágazati stratégiát kell alkotni, amely ellene hat. Az ágazati stratégia szakmai anyag, amely őszintén számol olyan apróságokkal, hogy az 1920-as évek mélyszegénységének hatásai majd mondjuk akkor fognak eltűnni, ha az én generációm meghalt, mivel nagyszüleim révén még bőven találkoztam olyan emberrel aki B-pengőben kapta fizetését és állt sorban a bolt előtt, kezében kenyérjeggyel. Az ágazati stratégia tehát évtizedes programokkal foglalkozik.
Ahhoz, hogy egy párt a stratégiája megvalósításába kezdhessen, azonban meg kell nyerni a választásokat, a választónak tetsző és kedves, egyszerű üzeneteket kell megfogalmazni. Ezen a ponton kell érintkeznie a párt füleinek és szemeinek, a választókerületi munkatársaknak és a közvéleménykutatóknak a politikacsinálókkal.
Elrettentő példa Bokros Lajos és mozgalma, aki egyetemi előadásra való stratégiai vázlatot próbál eladni a választóknak, és aztán csodálkozik, hogy titokban a felesége is másra fog szavazni.
Azt muzsikáld, amit a vendég szeret?
Persze, lehet ezt úgy csinálni, hogy hallgassuk meg, hogy mit akar a választó, aztán nyomjuk neki megafonból, amit hallani akar. Hiszen ugye Habony is ezt csinálja. Nos, nem.
Habony ugyanis manipulál, vagyis mémek bedobásával (migráncsok, rezsi, soros) irányítja az emberek zsigeri reflexeit, abban bízva, hogy a választók egy jelentős része majd ezekből a zsigeri reflexekből adja le szavazatát a választásokon.
Ehhez képest a Jobbik és az MSZP a mészároslőncezéssel és a fizessenekagazdagok kampánnyal próbál találni egy zsigeri reflexet, gondolván, hogy van egy kellően nagy bázis, akinek már túl zsíros a körömpörkölt, és arra fog szavazni, aki egy feles pálinkát vagy egy laza fröccsöt ajánl a csömör ellen.
Vért és könnyeket?
Egy tudatosan politikát tervező pártnál ebből konfliktusok vannak. Hiszen a választók nem feltétlenül azt akarják hallani, hogy ha ma elkezdjük Borsodban felszámolni a mélyszegénységet, és hagynak minket négy évig keményen dolgozni rajta, és az utódunk se rontja el, akkor kb 10 év múlva tud érettségizni az a „leader” generáció, aki kellő támogatással 30 év múlve kihúzza a kátyúból a szülőföldjét.
Ellenkezőleg, a választó akar egy arcot, és egy jó mondatot, ami arról szól, hogy… na itt a konfliktus. A habonyi vénával bíró kampányfőnök azt fogja mondani, hogy ígérjük meg, hogy holnaptól kolbászból lesz a kerítés. A stratégiai részleg ettől agylobot kap. Majd végül csinálnak egy olyan üzenetet, amelyet
- a választó ért
- a választó csodálkozik, hogy olyan írta, aki tudja hogy néz ki a vegyesbolt egy borsodi faluban
- tudja mi itt a probléma
- és konkrétan azt akarja megoldani
És azután igen csodálkozának vala, mert erre az üzenetre iszonyúan harapnak majd a választók. De talán az eddigiekből kiderül, hogy nagyon sok munka vezet idáig. Ráadásul ezek az üzenetek egymással is konfliktusba tudnak kerülni, és akkor megint csak akkor csinálja jól a párt, ha a vezérlő elvekből tudja levezetni a választásait.
Horst Fuchs matinéműsora
Persze most is vannak olyan programok, amelyek mondanak valamit a mélyszegénységről (vezessük be az alapjövedelmet, támogassuk a falusi iskolákat, mittudomén, nem unom annyira az életem, hogy magyar parlamenti pártok programjait olvasgassam) ám ezek olyanok, mint a délelőtti műsorsávban sugárzott hasizom-reklámok.
Vedd meg ezt a görbe vasat, és ezzel elég napi öt felülés, és nyárra olyan hasad lesz, mint George-nak és Cindynek, a napbarnította, fürdőruhás műsorvezetőknek. Persze ezeknek a reklámoknak is van célközönsége, sőt Horst Fuchsnak még rajongói klubja is (benne velem) csakhát ezek a reklámok nem véletlenül mennek akkor, amikor a kutya se néz tévét. Horst (és Gaby!) nagyon jól elvan a délelőtti műsorsávban, és úgy tűnik, legtöbb ellenzéki pártunknak is bőven megfelel a dolog. Kitörni onnan? Ahhoz dolgozni kéne. Azt meg ezek nem nagyon szeretnek. Igaz, nem is nagyon tudnak.
15 hozzászólás
1. bervas — 2017-05-25 12:31
Olvasgatom ezt a cikket, biztos nagyon felületesen.
Azon túl, hogy a stratégia készítés munka, a másik probléma szerintem az időtávlat.
Itten 1900 óta 5-35 évente biztos jön egy földindulás, amely adott társadalmi réteget, csoportot kinulláz (elüldöz, megsemmisít, stb.). Ez nagyon mélyen rögzült az átlagemberekben, így nem terveznek 5-10 évnél hosszabb távra.
Amely csoportok terveztek, mondjuk 1867 óta (arisztokraták, zsidó iparosok, sváb iparosok, szocialista agronómus gárda), azok nagyrészt már nincsenek, velük a tudás és tapasztalat és hit a jövőben sincs.
Miért csodálkozzunk, ha a politikusaink is ilyenek?
Csak ma, most, azonnal van, mert úgyis eljön a világvége, az összeomlás.
Fiatalok fognak jönni, talán egy-két összeomlás múlva. Bízom benne, hogy hamar, mert nem akarok online nagyapa lenni.
2. Tromb74 — 2017-05-25 17:14
@bervas: Hát ez az azonnal,
vagy letojom mentalitás valóban létezik, ahogyan a mi is felnőttünk valahogy is.
…és valóban a bizonytalanságra van csak stratégiánk, bár az is inkább berögződés, mint valami átgondolt terv.
Ezt valóban nem lehet egy ciklus alatt megváltoztatni, de az Orbán kormány jó példa rá, hogy még az egyébként teljesen megosztó kormányzatnak is vannak hívei csupán azon oknál fogva, hogy tartalmaz biztos pontokat közel két cikluson keresztül. Persze mint minden atuoriter rendszerben itt is személyhez és párthoz van kötve a viszonylagos állandóság és a biztonság. Ezt ugye nálunk kerítésben, rezsicsökkentésben meg más hasonlókban mérik, ami azonnal odavész, ha az ellenzék megkaparintja a hatalmat. Azt, hogy amit fel tudnak mutatni, se nem sok, se nem igaz, pláne nem fenntartható, ellensúlyozni kell azzal, hogy az ellenzéket démonizálják. Soros bérencei fognak mindenkit személyesen kirabolni, de még migránsok százezreit is ránk zúdítják ésatöbbiésatöbbiésatöbbi, van tehát mitől félni.
Ez sok minden miatt sikeres, de ezzek közül az egyik az, hogy az állandóság látszatát adja el a fogyasztóknak.
Orbán Viktor nem egy átláthatatlan szervezet, hanem egy szimpatikus, talpraesett magyar ember, aki zsebre tett kézzel tárgyal külföldi hatalmasságokkal, szereti a perkeltet és van neki bicskája is. ennek az előképe azért egyértelműen Kádár, aki jómunkás ember volt, de eszes gyerek stb. Az a generáció, aki kádári világhoz méri a történéseket még egyáltalán nem öreg, 50-es korosztály. Ha véletlenül kihalnának, mint a dinoszauruszok, akkor se lenne semmi. Orbán már felépítette a saját mítoszát. Ilyesmit nem lehet észérvekkel lerombolni, csak egy másik mítosz veheti át a helyét. Nem kell ennek feltétlenül személynek vagy pártnak lennie, de nem nélkülözheti egyiket sem.
Itt mindenki a világvégével próbál nyeregbe kerülni, ami azonnal bekövetkezik, ha a nagyérdemű nem megfelelően voksol. Hát ugye ez a környezet nem éppen a hosszútávú gondolkodás bölcsője. Viszont egy nagyon nehéz helyzet, mert azzal kampányolni, hogy van azért itt megoldás, 10-20 év alatt az eredménye is meg lesz, nem túl nyerő stratégia. Persze ha Orbánéknak a következő 3-4 évben sikerül padlóra küldeni az országot, akkor ahhoz az állapothoz képest nagyon gyorsan lehet látványos eredményeket elérni.
– jé, újra van villany
– nahát, megindultak az első metró szerelvények
– újra indul a termelés az Audinál
– leng a kalász a mezőn
Lehet, hogy ezt meg kell várnunk.
3. tudi — 2017-05-25 19:21
@Tromb74:
Sajnos, nekem van néha olyan érzésem, hogy itten egy felvilágosult diktatúra kellene, aki a hajánál fogva rángatja előre az országot abban a 10-20 évben. Mert eddig aki sajnos hatalomra került, azt csak a saját és egy érdekcsoport jóléte érdekelte, a NER óta meg főleg, azelőtt sem volt jó, de legalább nem nyúltak le valamit, mert az kell egy haver unokatestvérének a lányának a húgának. Meg úgy vannak vele, hogy a nép úgyis okosba megoldja, ahogy a nagyi csípőprotézis műtétjét is a hugi lányának, aki a kórházban ápoló és a jó nevű Szabó doktor csapja neki a szelet, de elintézi, hogy megműtsék. (életszerű példa a jelenkorból). De szerintem mindenki tudna 1000 hasonlót felidézni.
4. bervas — 2017-05-25 21:37
@tudi:
A felvilágosult diktatúra Magyarországon már megtörtént párszor és működni látszott. Azonban az eredmények látványosan nem lettek tartósak (II. József? Horthy? Kádár? Mátyás király?).
Ha például Chilére gondolok ott valami erősebb vérfürdő lett a dolgok kiindulópontja. Jé, a stadionok épp most épülnek itt is.
Lehetne mondjuk királyság. Egy király megadhatja az alaphangulatot. Meglenne a hiányolt apa/anya figura, és akár orrára koppinthatna a kormánynak. A királyság intézménye maga drága, nézzük meg az angolokat. Mégis, ha átszámoljuk, a mostani nagyságrendű államilag támogatott lopáshoz képest akár gazdaságos is lehet.
5. bervas — 2017-05-25 21:46
@Tromb74:
Az Orbán kormányt 1998-2000 között kimondottan kedveltem. Aztán ahogy belefertelmesedtek az arroganciába és a hagyományőrzősdibe, már nem voltak olyan szimpatikusak. Építették a mítoszt, de rámegy az ország.
Kicsit úgy van a miniszterelnök úr a múlttal meg a magyarsággal, mint az Amerikába szakadtak a Kálmáni-Lehári alapokra épülő helyi magyar népi kultúrával.
6. bervas — 2017-05-25 22:11
Gondolkodom pár címszón a leendő programhoz, rendszertelenül és felületesen.
– Egészségügy
Ingyenes minimál ellátás, többlet magán biztosítás fizetésért. Ingyenes, kötelező szűrővizsgálatok, életmód függő TB.
– Oktatás
Megfelelő számú óvodai, bölcsődei, általános iskolai férőhely. Egyenletesen jó színvonal az utolsó zsákfaluban is, ehhez bődületes mértékű ingatlan és oktató finanszírozás. Közép-és felsőoktatási helyek privilegizáltak, az állam saját fejlesztési céljai mentén tart ingyenes helyeket, a többi fizetős. Tandíj hitelezve, majd a végzett hallgató munkabéréből levonva.
– Infrastruktúra
Rendszeresen karbantartott közút hálózat. Nem kátyúzás, igény szerint x évente az alapoktól újjáépítés a legkisebb faluban is. Vasúti pálya rendszeresen karbantartva, személyközlekedés ahol rentábilis. Ahol nem, kiadva magán társulásoknak, bérleti díj helyett infrastruktúra karbantartási kötelezettséggel. Internet, akár ingyenes hozzáféréssel.
– Szegénység
Jól képzett és fizetett fejlesztő szakemberek, gyermekvédelem és felnőtt képzés. Mikrovállalkozások alapításának könnyűsége. Oktatási program átfutási idejének végére tervezett termelő munkahely létesítés.
– Honvédelem
A meglevő infrastruktúra tovább nem rohasztása. Töltény lövészetre, kerozin a repülőbe, minőségi textil az egyenruhához. Specializálódás egy-két ember- és tudásigényes fegyvernemre (kiber védelem? felderítés?). Lehet civil a miniszter, de tudja teljesíteni az előírt fekvőtámasz számot.
Például fentiekben kellene konszenzus, és 10-15 év kacskaringó mentes, konzekvens politizálás.
7. Tromb74 — 2017-05-26 08:01
@bervas: Igen. A program és a kampány ígéretek között az egyik különbség az, hogy az előbbinek szerves része a mibűl, és a hogyan.
Ideális esetben az előbbire kéne épülnie az utóbbinak. Egy programot teljes egészében nyilván nem lehet eladni a választóknak, de ha pl. felmerül egy olyan kérdés, hogy hát hogyan vesszük vissza azt, amit ezek elloptak, hogyan adjuk oda a nyugdíjasoknak (és miért pont azoknak?), akkor erre részletes választ kell adni.
Vagy például ez az új gyermek gyártási koncepció. Az állam szemszögéből nézve ez egy hosszútávú, de legalább nagy kockázattal járó befektetés. Majd valamikor húsz egynéhány év múlva kezd el megtérülni, addig finanszírozni kell. Van arra nézvést valamiféle koncepció, hogyan lesz szedercsírából adófizető állampolgár? Az evolúciós válasz az egyed részéről pedig az lenne, hogy a gyereket a születésétől fogva arra készítem fel, hogy megállja a helyét a nagyvilágban. Nem a Kárpátoknak büszke bércei között, hanem bárhol. Ehhez jelen pillanatban elég egy keresettebb szakma és egy középfokú nyelvtudás, meg valamiféle kozmopolita látásmód. Ha kicsit a jövőbe tekintek, akkor még talán a navigációs képességek illetve az őrtornyok elkerülése meg az elektromos kerítéssel kapcsolatos praktikák jól jöhetnek. Hát egyik sem egy ördöngős feladat. Ezzel szemben a mindenkori kormánynak egy vállalható életszínvonalat, létbiztonságot és stabilitást kell megteremtenie az elkövetkezendő két évtizedben. Hát a tempóval nincs gond, csak 180 fokkal elnéztük az irányt. Ezt kellene valakinek megfordítani.
…és elhitetni a saját seggébe szakadt fejű jónéppel, hogy bizony a jövő arra található.
8. bervas — 2017-05-26 08:11
@Tromb74:
Apropó gyermekgyártás. Kies falumban 22000 fős lakosságra 58 fő állami bölcsődei hely van.
Igény az lenne, két fizetős magánbölcsőde szépen megél.
Ennyit a nagyívű gyermekbarátságról, a szülő nők támogatásáról, stb.
9. Tromb74 — 2017-05-26 08:39
@bervas: Van ígéret bölcsire, csak hát az igazi gond utána jön. Na meg ez a bölcsi fejlesztés úgy néz ki, hogy kell abba képzett pedagógus is, akit viszont meg kellene fizetni. Már most is leginkább magán intézményben lehet ilyet találni, az állami finoman szólva is kockázatos. Én pontosan tudom, hogy a pár éves gyerekekről való gondoskodás gerilla háború. Nagyrészt anyákból álló undergrund szervezetek oldják meg egymás közt az anyasággal és gyermekneveléssel kapcsolatos teendőket. Gyermekfelügyelet, programok, tájékoztatás, nevelési, gondozási kérdések stb. Meg hát bölcsi mellet sem igazán egyszerű elhelyezkedni teljes munkaidőben. A részmunkaidős, illetve távmunkás megoldások meg kissé elhanyagolt területek. Lehet még egyéni vállalkozóként valamilyen kereskedelmi v. szolgáltatási területen ügyködni, de ahhoz meg vásárló erő kellene. Aztán itt van a nők és anyák jogai, társadalmi megbecsültség, ami nem éppen akadálymentes terület. Isztambuli egyezmény, hogy mást ne mondjak.
10. bervas — 2017-05-26 09:09
Ezen a területen az állam alulfinanszíroz.
Legegyszerűbb lenne ezt beismerni, és az erre szolgáló, számlával igazolt állampolgári költéseket mondjuk leírhatóvá tenni az adóból vagy a tb járulék/adó kupacból.
Ismerős anyuka 2 (kettő) részmunkaidős állással próbálkozik, hogy a 100e Ft/hó nagyságrendű bölcsődei költséget (ellátás, étkezés, programok) kitermelje. Ez szokásos összeg, több helyről érdeklődtem én is.
11. Tromb74 — 2017-05-26 10:46
@bervas: 80-100 között mozog + kaja
12. dr Brcskzf Gröőő — 2017-05-26 14:13
A törzsolvasói vállonveregetős rész: RSS-ben olvaslak titeket, nehogy lemaradjak akár csak egy három évvel ezelőtti cikkhez fűzött offtopic kommentről is.
A poszthoz: próbálok ragaszkodni ahhoz, hogy a politika a közös ügyek közös intézése (és nem a hatalom megszerzésének és gyakorlásának, ööö, elmélete és gyakorlata). Képviseleti keretek közt nekem ez pl. azt jelenti, hogy a képviselőm feladata az egyezkedés mások képviselőivel. Ebből kifolyólag mélyen gyanakszom, ha egy párt megnyerni akarja a választást, hogy aztán megvalósítsa a programját; a program részleteinél fontosabb, hogy ismerjem az elveket, amiket az egyeztetések során érvényesíteni próbál. A posztbeli példával élve: milyennek látja a mélyszegénység, cigánybűnözés, oktatás, egészségügy fontossági sorrendjét, milyen oksági összefüggéseket lát közöttük — és ezután jön az, hogy mit hogyan próbálna megoldani, ami úgyis változni fog, sokak (köztük én) számára a felismerhetetlenségig is akár a sok megkötendő kompromisszum során, még akkor is, ha kap annyi mandátumot, hogy kezdeményező szerepe legyen.
13. noirp — 2017-05-26 14:15
Ezt a „ha nem szavazol ránk, eljön a világvége” dolgot ismerem ugyan (hogy a pék farkába ne, ebben élek és erről szól a törikönyv), a logikáját is értem, de nem tudom, mégis hogy sikerül ezt elfogadtatni az egyszeri userekkel (mert sikerül).
Magamból indulok ki: eszem ágában sincs a migráncsok miatt stresszelni magam, sőt, luxushisztinek tartom a visítva migránsozók visítozását. A disquson mozgó egyik kartácsnőnél némi kekszuális kielégületlenséget is vélek sejteni amögött, hogy állandóan erőszakoló migrikről fantáziál. Na most, érdeklődnék a hozzá hasonlóktól, h ennyire jól elvannak? Nincs más bajuk? Akkor azért bírom őket irigyelni. Eszerint ui. nem érik őket munkahelyi gondok, gyász, nagy betegség, filléres problémák, nem kerülnek szembe a rohadó eü., oktatás, kut.-fejl. mindennapjaival.
…vagy csak sikeresen mosták át azt a pici agyukat és terelték el a figyelmüket.
Ha az utóbbi történt, illetve történik, akkor bizony a fél ország a „nem az esziér’ szerettyük” kategória, és nem is várhatom tőlük, hogy ésszel szavazzanak, azaz programot és ne mitológiát válasszanak. Akár a zsákfaluban élő, M1-ből (jobb híján) tájékozódó honpolgárról, akár a facebookon hülyeségeket kitermelő jólszituáltról legyen szó, képzettségtől, státusztól függetlenül baj van a fejben, ha valakit ilyen olcsó riogatással meg lehet fogni, figyelmét a valódi problémákról elterelni. És nem tudom, mi erre a megoldás. Tényleg nem. Zsigerből gondolkodó embertől várjam, hogy egyszer csak észhez jön és ésszel választ?
Rájön, hogy átvágták?
És — itt teszem hozzá — azt látom, hogy sokan igénylik is ezt a jóféle rettegősdit.
(erre egyébként megint azt tom mondani, irigylem az illetőt: nincs neki elég baja, külön szervírozni kell neki egy kis kefét, amit megehessen, nemzetiszínű terítékről persze…)
14. untermensch4 — 2017-05-26 16:29
@bervas: Egy király mennyivel drágább mint egy köztársasági elnök?
Ez csak a lebutított demagóg kérdés mert egyébként nagy rajongója vagyok annak hogy legyünk alkotmányos monarchia, jó alkotmánnyal és egy „erős” közt.elnöknek megfelelő jogkörű királlyal.
Főleg hogy van európában több ország, egy részük importált kiráyi családdal, ahol jól megvannak. Sőt, asszem’ a belgákat még egyben is tartja hogy ha elkezdik a szétszakadósdi szövegelést akkor nem tudnak megállapodni hogy melyik fél viheti a királyi családot és inkább elsimítják a konfliktust.
Az importált király/dinasztia nagyonokos ellenzőinek figyelmét pedig fel lehetne hívni arra hogy a habsburgok már nemzetközi jogilag garantáltan diszkvalifikálva lettek, nem vágnak a témába. 🙂
15. tudi — 2017-05-26 18:26
@bervas:
Nos én leginkább Szingapúrra gondoltam, mint példára, de Chile sem rossz.
Ha már sokan szóba hozták az új állami gyerekgyártási stratégiát, most olvastam ebben a témában egy jó írást és egyet kell értenem vele. Érdek, hogy szülessen elég gyerek, mert ugye valakinek majd dolgoznia kell és így-vagy úgy, de el kell tartania az időseket. Meg ennek van egy csomó egyéb gazdaság vonatkozása is. De a lényeg ez egy hosszútávú folyamat, ami a lényeg fontosak az ösztönzők, de legalább ennyire fontos a kiszámíthatóság és az, hogy tudjon az ember előre tervezni. Meg az se hátrány, ha kormányokon átívelő stratégiáról beszélünk, mint sok más esetében. De ugyanide sorolhatnám az egészségügyet, oktatást, mélyszegénység elleni harcot stb. Ezekhez mind kidolgozott stratégia kel és az, hogy senki nem változtasson rajta saját érdekében, csak amennyire azt kell.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.