Nem szeretem azokat a német vezetőket, akik titkon fegyvert rejtegetnek az asztalnál, hogy a legváratlanabb pillanatban előkapják. Valahogy történelmileg rossz kicsengése van…
Egyébként az „EU pilot project” is talán kicsit szerencsétlen megfogalmazás, az EU eddig nem túl sikeres vállalkozásaira emlékezteti az olvasót (pl. Galileo), amikre épp az jellemző, hogy sokat csúsznak, a költségek az előre tervezett többszörösére növekednek, s a végén nem is lesz olyan nagy eredményük, mint azt előre beharangozták. Márpedig semmi akadálya, hogy egy ilyen „új-EU” projektet is elszúrjanak.

Örülök, hogy megírtad ezt a cikket, mert néhány pontjában már érintettem valamelyik FB posztban, de nem volt időm részletesen kifejteni. Szerintem az elkövetkező időszak nagyjából arról fog szólni, hogy Orbán cicázik az Unióval, majd megpróbálja úgy beállítani, hogy igazából ez nem egy anális erőszak, amiben ő van kutya pózban.
Pedig de. Felsőbb körökben azért tisztában vannak vele hogy hazudik. Ahogy azzal is, hogy nem kis része volt a menekült balhéban a humanitárius katasztrófa elmélyülésének és a biztonsági kockázat növelésének előidézésében. Itt talán felesleges sorolni az érveket, de párat azért megemlítek. A Magyarországra érkező menekültekkel lényegében egyáltalán nem foglalkoztak olyan megközelítésben, hogy legyen mit enniük, inniuk, tudjanak hol aludni. Ezzel civil szervezetek foglalkoztak. Tulajdonképpen emberek százezreit egyszerűen áthajtottak az országon, szarakodjanak velük az osztrákok meg a németek. Terroristák simán dőzsöltek a magyar hotelekben, anonim SIM-kártyákat meg ki tudja még mit szereztek be ellenőrizetlenül és lényegében korlátlanul.
Nyilván az uniónak is azonnal lépni kellett volna. Segítséget kellett volna nyújtania Magyarországnak a válság kezelésében, csak hát van itt bökkenő, nem is kevés. Fegyveres erőket azért nem nagyon lehet csak úgy, minden előzetes egyeztetés nélkül küldözgetni a tagországok között. Pénzt meg én sem küldenék egy olyan országba biztosítékok nélkül, ahol tudvalevőleg minden uniós pénz valamelyik oligarcha zsebében landol, de sajnos még felmutatható eredménye sem lesz az elköltött dellának.
Ahogyan abban az FB posztban is leírtam, Orbán az elejétől fogva gátlástalanul arra használta fel a válságot, hogy a politikai helyzetét erősítse belföldön, de az Unióban is.
Ez itthon eléggé jól be is jött, külföldön arra volt elég, hogy a visegrádi országokat egy időre kicsit összerázza, kicsit lehessen őt emlegetni a nyugati nacionalista faszfejeknek is, de nagyjából ennyi.

A következménye ennek az lesz, amit Pizka is mond. Bármennyire is nevetséges ez a Sorosozás, Brüsszelezés (én el se hiszem, hogy ezt a komédiát ennyi felvonásban el lehet adni), ahhoz elég lesz, hogy megnyerjék a következő választásokat. Pláne hogy nem nagyon van ki ellen.

A nemzetközi helyzet viszont más, nagyon más. Orbán balfasz taktikája simán bejöhet. annak ellenére, hogy ő sem látja át, pontosan miért. Hisztis, elmeháborodott autoriter személyiségek nem nagyon szokták átlátni egy racionális döntések sorozatára épülő stratégia lényegét. Orbán életében nem hozott létre életképes stratégiát, ő egy ügyes taktikus. Ha jobbról rúgnak, balra ugrik, ha balról csípnek, akkor arra könyököl. Oszt majd lesz valahogyan. Ha nem, hát akkor is. Baromi sokszor számolta el magát az utóbbi években. Egy valamirevaló ellenzék esetén már ott rángatózna Gyurcsány mellett a terápián (talán párterápián).
Az Uniót viszont nem egy idióta irányítja, vagy egy öreg zsidó a háttérből. Nem igazán van szerepe a személyes bosszúnak, vagy a frusztrációból eredő pöcslengetésnek. Nyilván felmerül ilyen is, de hát pont azért helyezték demokratikus alapokra az irányítást, hogy ne tudjon érvényesülni egyetlen buggyant diktátor kezdemény akarata.
A sok idióta pedig úgy döntött, hogy nem kukázzák ki egy európai unió gondolatát hisztis pillanatukban, hanem megpróbálják az egészet reformokon keresztül hatékonyabbá tenni. ebből a szempontból nem az az érdekes, hogy Orbánt és a kormányát megfingassák, hanem az, hogy mik azok a lépések, amivel közelebb kerülnek az erős, stabil és jól működő szövetség ideájához. Ha Orbán látványos bukása ezek közé tartozik, akkor Orbán látványosan meg fog bukni (lehet konteózni), ha nem ez a célravezető, akkor meg nem. Ami nagyon lényeges az az, hogy ez nem az ő döntése.
Ő kötéltáncot jár. Ha kicsit megrángatják a kötelet, akkor előadja, hogy ez a show része, miközben abban bízik, hogy senkinek nem áll érdekében nagyon megrángatni azt a kötelet.

Hát én nem tudom megmondani, hogy mik az esélyei. Szerintem senki más nem tudja megmondani. A németeknél most lesz kancellár választás, de a közhiedelemmel ellentétben Magyarország nem igazán téma, el vannak a saját problémáikkal, meg az unióhoz fűződő viszonyukkal. A kancellár választás eredményén nem nagyon fogunk meglepődni, de utána sem lesznek azonnal drámai változások a magyar-német viszonyban. Egyébként meg tök mindegy mit mond Orbán, nekünk Németország a legnagyobb barátunk az Unión belül. Ennek számos oka van, amire nem térnék ki, de ezt a barátságot nem fogják a racionalitáson túl is ápolni. Az irracionalitás nagyon nem német dolog.
A racionalitás pedig azt diktálja, hogy Magyarország politikai és gazdasági stabilitása fontosabb a lojalitásánál. ennek pedig jelen pillanatban Orbán a biztosítéka.

No, igen a gazdasági stabilitás. Hát az ugye nem annyira a kormánynak, mint az Európai Uniónak köszönhető. Szépen megfizetik a nyugalom árát. Nem azért, mert hülyék, hanem azért, mert kiszámolták, hogy ez éri meg. Egészen addig, amíg Orbán csak rángatja a pórázt nincs is semmi változás. Etetik.
Ő nagyjából erre számít, de lehet más változás is, amire nincs ráhatással. Ha a tagállamok között javul a viszony, az unió politikai stabilitása nő, akkor már más a helyzet. Akkor jön az, hogy nézzük csak meg azt a hülyegyereket, aki a hátsó padból köpőcsövezik meg fika galacsinokat pöcköl a többiekre! Mennyibe kerülne az nekünk, ha nem lenne?

„Az irracionalitás nagyon nem német dolog.”
Schopenhauer, Nietzsche, Heidegger most fordultak egyet sírjukban 🙂

@norniron: Jó, mondjuk Nietzsche megbuggyant a végére, de egyébként irracionálisnak biztos nem nevezném.

Kezeljük azért azt a cikket egy picit körültekintőbben. Nem balos sipítozást akarok előadni, de a Politico piacról él, és egyik legfontosabb célja ennek megfelelően a „kattintásgenerálás”, avagy ahogy Trump szokta mondani, a „rating”. Orbán az EU integráció főellenségeként nagyszerű kattintásgeneráló, ezért lett pont a Politiconál az év embere, ezért áll néhány cikkben nyerésre, néhányban meg vesztésre – lényeg a dráma, meg a kattintásnak és olvasottságnak becézett reklámbevétel.
Az ún. orbáni ötletek, mint külső határok megerősítése, a menekültek EU-n kívül tartása a kérvények elbírálásáig stb. már jóval régebben is felmerültek, viszonylag komoly szinten. Emlékeimben még él, hogy ezzel Barroso (Junker elődje) is foglalkozott, de akkor hiányzott a politikai akarat arra, hogy a jogi-politikai-gyakorlati kérdéseket megoldják (most nem mennék bele, mennyire bonyolult EU menekülttábort működtetni a líbiai sivatagban, aki nem tudja elképzelni, az higgye el: nagyon). Akkor még csak kísérletezgettek az embercsempészek a módszerekkel, élt a Kadhafi-nyugatiak alku, Erdogan meg annak volt a példája, hogy egy iszlamista párt nem feltétlenül jelenti a modernizáció visszafordítását.
Az igaz, hogy a keményvonalas bevándorlás-ellenességnek OV lett az európai arca, mint az egyetlen etnikai homogenitást célul kitűző EU miniszterelnök. Álláspontja akár győzhetne is az EU-ban, de nem teszi. Ahogy a német szemszögből leírtad, először is a közel egymillió földönfutóval kellett valamit kezdeni, lehetőleg a (nyugati-európai értelemben vett) morális és politikai kereteken belül maradva, aztán a válság tanulságait levonva elgondolkodni a hogyan továbbon. Másrészt Orbán nem áll elő valós alternatívával: néha előadja, hogy a demográfiai problémát nem bevándorlással kell megoldani, hanem családtámogatással, de mivel magyar népesedéspolitika kb ugyannyi eredményt tud felmutatni, mint a magyar foci, ez kevéssé tűnik működő megoldásnak. Pedig ott is az orbáni logika áll győzelemre, mindenki labdarúgó-akadémiákat hoz létre Belgiumtól Kínáig. Aki meg tényleg elhiszi, hogy Európára a menedékkérők által behurcolt iszlamista terror jelenti a legnagyobb veszélyt, az olvasgasson egy kicsit az antibiotikum-rezisztenciáról meg a kiberbűnözésről (wanna cry?).
A „Juncker szavaival megszólaló brüsszeli apparátus” kapcsán szerintem nincs igazad, nem arról van szó, hogy attól tartanak, fejük felett dőlnek el a dolgok. Ennyire azért nem elszigetelt a tagállami döntéshozóktól. A görög válság, a migránsok kezelése és hasonlók azt mutatják, hogy az EU komoly irányítási problémákkal küzd: az 500 milliós EU számára nem egymillió menedékkérő jelent problémát, mint ahogy a görögök sem tudják csődbe vinni a náluk ötvenszer nagyobb eurozónát. Ebben a helyzetben a brüsszeli apparátus nem mondhatja azt, hogy ők csak az EU szerződések végrehajtására figyelnek, a tagállamok meg oldják meg a sok problémát, amit szuverenitásukat egyszerre megtartani és korlátozni hivatott torz intézményrendszer generál.
Ami szerintem a nagy kérdés, hogy az EU irányítási problémáit először megoldják „kicsiben”, bevéve csak azokat, akiket nem lehet kihagyni, aztán a többiekkel majd kezdenek valamit (Macron), vagy a maradék 27 együtt jut valahova (Juncker). Én attól félek, OV számára a macroni megoldás a jobb, mert abban a rendszerben békésen tud lopni, és nem az ő gyerekei kerülnek majd utcára, ha a robotoknak hála a német iparnak mégse kell annyira az olcsó termelői bázis.

@norniron: Na jó. Az irracionalizmus, mint irányzat még nem azt jelenti, hogy bárki irracionális lenne, aki a racionalizmust kritizálja. Nietzsche példul tesz ilyet, meg persze mindenféle mást is, eléggé sokat foglalkozik a racionalitás kritikájával, ahogy minden mással is, de ettől ő még nem lesz irracionális. Kantra ez szintén igaz. A tiszta ész kritikájában egyszerűen elmélkedik a racionalizmus, empirizmus határairól, következtetéseket von le, de nem irracionális.
Tök természetes, hogy a felvilágosodás és racionalizmus elterjedése után számos filozófus kritikai megközelítésben viszonyul ezekhez az irányzatokhoz, mivel mint mindennek, ezeknek is vannak olyan vadhajtásai meg szélsőséges megnyilvánulásai, ami pl. olyan hívő közegben nevelkedett embereket, mint Kant erősen elgondolkodtattak. Nietzsche persze totál ateista volt, de azért értelmes ember lévén ő se gondolhatta, hogy minden megismerhető empirikusan, megmagyarázható racionálisan. Ennek ellenére pont a megismerést és a tapasztalatot tartotta a legfőbb tudások forrásának. Ő konkrétan a tudományt is kritizálta, de pont azért, mert a racionalitáshoz fűződő vallásos ragaszkodásban látott ellentmondást. Hát szerintem jól látta. A filozófiai értelemben vett irracionalizmus az egyáltalán nem azt jelenti, mint amit a hétköznapi jelentése.
A németeknél, főleg a katolikus területeken szorosabb az emberek kapcsolata a vallással, mint pl. Magyarországon, de a gondolkodásuk mégis racionálisabb. Mi magyarok, akárki akármit mond, egyáltalán nem vagyunk vallásosak, viszont a racionalitás sem az erősségünk, kifejezetten menekülünk előle.

@Tromb74: Folyt.

– Meg kell egyezni a Tripoli székhelyű kormánnyal a válság közös kezelésében.
– Nemzetiségi jogokat adni az ország nyugati és déli részén hemzsegő tuareg törzsekkel, hogy ne piszkálják a sivatagban állomásozókat.
– A néhány tízezer felfegyverzett milicistának rendszeres zsoldot biztosítani.
– A menekültek segítségével felújítani a táborokat, majd használatba venni azokat.
– Megegyezni Haftarral, vagy kipicsázni, mert eléggé ráférne. Úgy tűnik, a szájtépés ellenére összejátszik az Is-el.
– Kipicsázni az IS-t Líbiából.

Nem egyszerű, de ez ma a legreálisabb forgatókönyv Afrikában.

@Tromb74:
Igazából nem a fizikai kialakítás és működtetés nehézségeire gondoltam, bár az sem kicsi, de megoldható. Az egyebek a nehéz: ha az EU finanszírozza a tábor működését, akkor meg kell felelni az EU kismillió előírásának, a közbeszerzéstől az élelmiszerbiztonságon át a fegyveres őrizetig – ja, ez utóbbira nincs is. De ettől még azt is meg kell oldani, mert az mégse EU-konform, hogy valami helyi rablóvezérnek fizetünk a biztonságért, ahhoz előbb minimum miniszterelnöknek kell lenni, lásd Erdogan (egyébként kevesebbet fizet neki az EU, mint mennyibe a törököknek kerülnek a menekülttáborok, de többet annál, mint amennyit megér nekik szétkergetni onnan a népet). Akárcsak az újságírók, jogvédők és sivatagi egerek mozgásának biztosításáról, mert ugye bezzeg ejrópában. Ezzel együtt nem lehetetlen a dolog, és nem is annyira sok pénz; erős politikai akarattal megoldható. Mondanivalóm lényege az, hogy amíg a migránsok nem veszélyeztették az újraválasztásukat, addig a politikusokban nem volt elég erős a politikai akarat. Ha meg egyenesen segíti az újraválasztásukat, akkor meg az van, mi Magyarországon…