index.hu/belfold/2011/06/14/nagyberek/
Kíváncsi lennék, mit szólna az a szarházi magyar csinovnyik, akinek kiadják a házát művelésbe egy csomó gazdag német seggfejnek, majd a gazdag német seggfej először csak kuplerájt telepít be, később a feleségét és a lányát is művelésbe vonja. Amikor fellebbez, akkor tévedésből nyilván majd a németnek adnak igazat. Lángszórót. Most.
Régi vicc, amikor Lenin elvtárs üldögél a padon és a futballozó gyerekek fejbe rúgják a labdával. Lenin elvátrs fogta a labdát, barátságosan visszadobta a kis Szerjózsának. Pedig akár főbe is lövethette volna…
Szintén régi példabeszéd a békafőzés helyes metódusa. Eszerint a forró vízbe hajított béka kétségbeesetten kiugrik, míg ha minden nap egy fokkal melegebb vízbe tesszük, néhány héten belül szép főtt békánk lesz, mert nem tűnik fel neki, hogy egyre melegebb a víz.
Ezt a két példázatot fejben tartva igazán nem nagy logikai bakugrás azt mondani, hogy a Fidesz oroszlánt szelídít.
Szima Judit lefogása, Kónya bezsarolása lemondása a bohócügyi államtitkározás azt mutatja: aki ellenszegül, megüti a bokáját, még ha tudomisén, hány ezer tagja is van, mint a TMRSZ-nek.
A Fidesz arra épít, hogy a Tettrekészek annyira nem is tettrekészek. Arra épít, hogy családapákról és családanyákról beszélünk, akik forradalmisággal, tökösséggel nem tudják a számláikat befizetni. A nagy fazék forró vizet a nulla nyugdíjjal megmutatták a békának, és Szima Juditon keresztül azt is, hogy a főbe lövésnek is van modern megfelelője.
Most az megy, hogy ezt a lázongást elnézik egy tizedeléssel kisebb szolgálati ejnye-bejnyékkel. Megmarad valami nyugdíj-helyettesítő juttatást amiből vágnak és adóztatják, összességében kb. elveszik a harmadát.
Ez határeset. Ez az összeg az éhen halni sok, jóllakni kevés határán egyensúlyozó közrendőröknél a végső anyagi hanyatlás előtt van egy centivel vagy talán túl rajta egy centivel. Ilyen alkuba a rendőrök nyilvánvalóan nem mennének bele.
Vannak mind a már nyugdíjasoknál, mind pedig az aktívaknál érvek. A már nyugdíjas a "végülis marad valami" érvet hozhatja fel saját maga becsapására, a még aktív rendőr meg egyszerűen csak nem akar megbízhatatlan elemmé válni a rendszerben, mert elbukja azt a pár ezer forintot is, amelyet az őrmesterből törzsőrmesterré, főhadnagyból századossá előlépése jelent.
A hangoskodó rendőrszervezet talán nem is tudja, hogy ennek áll az útjában. Ő az akadálya annak, hogy a hosszan tűrő magyar ember az újabb igát is elviselje, még ne most legyen aza a pont, amikor a feleségek nem csitítják otthon a férjüket, hogy "ejj, Józsi hát kevesebb, majd valahogy megoldjuk, veszünk fel kölcsönt aztán majd…majdcsak lesz valahogy" hanem azt mondják: "eredj Józsi és verd ki a bazmeget, légy férfi".
Minden forradalomnak a kovásza a női kockázatkerülés vége. akkor van baj, amikor a nő azt látja, nem tud már annyi áldozatot hozni a családért, amennyi elég lenne. És akkor viszont jön a baj. Ezt – máshonnan – maguk a rendőrök is tudják, hogy minden utcai…izé…norvég balhéban a leghangosabban rikácsoló norvég hölgyet kell kiiktatni ha rendet akarnak csinálni.
Most azon a ponton vagyunk, amikor az egyik kézzel prominens szakszervezetiseknek adott pofon mellett a másik kéz kisebb, soványabb, mócsingosabb falatot ajánl.
Ha a hangoskodást el tudják fojtani, akkor megússzák és a rendőrség benyeli a mócsingot. Jön két nyári, uborkaszezonos hónap, amikor a nyaraló, telekrejáró emberek érdektelensége közepette szép csendben a hangadókat szép sorban kicsinálják. Augusztusban jön valami nagy botrány, menetrend szerint, valami vagyigaz-vagynem politikai humbuggal, esetleg ítélet lesz a Hunvald-ügyben vagy ilyesmi. Akkor dördülnek majd el a háttérben az utolsó lövések.
Aztán szeptemberben jöhetnek a rokkantnyugdíjak.
Ich bin ein Berliner.
Hát szóval nem igaz, gyerekek. Már megint PéGé. A szokásos, sorozatosan jelentkező zsenialitás. A múlt héten beültették nekem egy fiatal, balesetben elhunyt elefántbika prosztatáját, hogy győzzem extázissal ez a bámulatos ámokfutást. A Nagy Októberi SzocForradalom Szexmúzsájával (gyk: NOSZF-Erátó) és Lang őrnaggyal zengjük a dicsőséged. Hát mostmár officiálisan is fasza gyerek vagy, (pokhaloskuria.hu). Nyomjad neki PéGé!
Az ember általában két lábon jár, és reggel felkel. Néha nem, ilyenkor Kazanyeczki Pálnak hívják és az anyjával lakik. Ha nem lakik az anyjával akkor is lakik valahol, de ilyenkor van rajta övtáska.
Ha van rajta övtáska, akkor szereti a kodzsek-nyalókát és állandóan kilóg a szájából, lazának hitt mozdulatokkal szopogatja. Az egész napját nyalókázással cseszi el, közben adót csal és egy tízéves Mercivel jár. Esetleg hatéves Golffal, vagy nullás hitelre vett piros Swift-tel, ami valójában az anyjáé, akihez végül visszamegy lakni.
A rövidgatyájából szőrös, pipaszár lábak jönnek ki, ahogy már mondtam, ezeken jár. Odamegy hozzád, és rádköszön. Ebből is látszik, hogy valami nincs rendben nála. Az egész napját elcseszi azzal, hogy van, járkál, nyalókázik és köszönget.
Elhelyezkednie általában nem sikerül, ha mégis, akkor valami munkahelye van. Ezt persze nem mulasztja el köszönés után a pofádba tolni. Ha zöld rövidnadrágot és zöld csíkos rövid ujjú inget hord (amiért valójában még az ágyban reggel le kéne géppuskázni) akkor minden reggel becsenget, egy ilyen gázos nagy bőrtáskával az oldalán (nyilván azt hiszi ettől menőbb és kúlabb, mint Fluor és SP együtt) és lazáskodva odavágja neked hogy helló, a postán dolgozom, hoztam két ajánlottat meg egy tértist.
Az ember általában heteró, de ezt is olyan modorosan adja elő. Van valami csaja, Szabina, Kati, Ingrid vagy Eufémia. Ha csinálnak gyereket, akkor az vagy Kati lesz, vagy Csenge Ajándok.
Állandóan alkudozik, meg beszól neked ilyeneket, hogy szevasz öcsisajt. A telefon feszt a fülén van, ettől aztán acsarog a hónaljkutya, ehh… ezért is le kéne géppuskázni. Ő valójában egy orbitál-sub-etha-gigalúzer, de ezt nem veszi észre magáról.
na, hát köszönjük PéGé, így kell ezt. Van valakinél papírzsebkendő?
Szegény Fekete János egész életében azon dolgozott, hogy ne legyen kétféle forintárfolyam.
Szegény Fekete János egész életében azon dolgozott, hogy ne legyen kétféle forintárfolyam.
Helló!
Hellóbelló sziaszevasz köszöntem!
Ez most komoly?
Dehogy, tudod igyekszem mindig figyelni a trendeket és beleszőni az írásaimba. Így mindig a legújabb telefonok szereplenek például, ezeket kizárólag a ColorStar GSM kínálatából szerzem be!
Ööö, igen. Szóval láttam, hogy megjelentél a Pókhálós Kúria legutóbbi számában.
Igen! a Pókhálós Kúria szerkesztőségétől jött a felkérés, újítani szeretnének, úgy is mondhatnánk, trendi írásokkal, ami egy ilyen vidéki irodalmi újságnál nagyon fontos dolog. Mármint hogy képet adjon a vidéki kultúráról, hogy nemcsak a főváros van a térképen. Tudod mi itt vidéki Helikon helyett csak amolyan Szofi vagyunk.
Egyesek szerint a nemrég bevezetett narancssárga Szofira hasonlítottok a leginkább.
Hehe, Janus Pannonius is vidéki volt és királypárti.
Meg a pályázati pénzek…
Na igen, azok is fontosak, épp most készülünk egy megyénk fontosabb gyümölcsöseiről szóló kötettel, az antológia sajátos önreflexiókat fog megfogalmazni a tájjal, a lakókkal, szűkebb pátriánkkal kapcsolatban.
Visszatérve a Pókhálós Kúriára, rossz nyelvek szerint a főszerkesztő főiskolai felvételi előkészítő vállalkozásába szálltál be.
Ez aljas rágalom. Igaz ugyan, hogy Bandi felkért hogy tanítsak, de ez már régi munkakapcsolat, hiszen írásbeli kommunikációt már így is régen oktatok a főiskolán. Legújabban, már okostelefonon is, kizárólag a ColorStar GSM által biztosított készülékeken.
Igaz, hogy voltaképpen írás-olvasásból zárkóztatod fel az évfolyam legalját az óráidon?
Nézd, ezek a fiúk-lányok móriczi nyomorból jönnek, és én megtanítom nekik, hogy írásban is kifejezzék azt a rendkívül gazdag gondolati világot, ami van nekik és ezáltal az egyetemes irodalmi korpusz részévé váljanak. Nagyon gazdag képi és szövegvilág rejtezik a kifejezésbeli nehézségek mögött!
Igaz, hogy megvert egy diákod, aki mercivel szokott a főiskola előtti rokkant-virágágyásba keresztbe parkolni, amikor szövegértelmezés-korrepetálás címén megcsináltad a csaját?
Nem, egyszerűen legurultam a lépcsőn, Renivel azóta is barátok vagyunk.
De azért a mercis-újgazdagos vonal az írásaidban valahonnan innen ered, nem?
Nos jó, nem tagadom.
A fiatal írók közül elsőként, kimerészkedtél az internet tengerére is.
Azóta is ott hánykolódok, hehe.
Szóval, hogy jött az ötlet, hogy blogot indíts?
Nem tudtam sehol megjelenni, hehe. Najó, valójában úgy gondolom vannak olyan korszerű műfaji keretek, amelyeket a papír nem bír már el.
Nem irigyled apádék generációját, ahol a hozzád hasonló akolmeleg-jópofa kis tollnokok bemehettek szerdán a szerkesztőségbe és kaptak egy bal alsó sarkot a szombati irodalmi mellékletben?
Hát igen, az másfajta örökkévalóság volt.
Kaptak érte fizetést.
Viszont nem volt okostelefonjuk, és a ColorStar GSM helyén egy City Grill volt, ahol a legújabb AMOLED kijelzős modellek helyett legfeljebb egy Kondiburgert vehettek.
Ööö igenigen, szóval az interneten megjelenés nálad közönségkeresés. Nem zavar, hogy nem szólítanak megyeszerte Szerkesztő Úrnak?
Abszolút nem, úgy gondolom, hogy az én generációmnak is meg kell találni a kitörési pontokat. Meg hát én nem is vagyok párttag, ugye.
De úgy tudom a volt maszopos megyei elnök beszédeit te írtad.
Hehe, ez elterjedt, annyira jó beszédek voltak.
Meg mert volt egy beszéde, ahol a megye felemelkedését és történetét a Nokia 6230 menürendszeréből vezette le.
A megyeháza a ColorStar GSM mellett van, most mit csináljak.
És az ügyvezető az elnök felesége.
Tény. De a rosszindulatú gyanúsítgatásokkal, mint pl. hogy az elnök lányát én készítettem fel a jogi kar felvételijére irodalomból, nem foglalkozom. Zsuzsa számomra egy tanítvány volt a sok közül.
A blogodon kipoentírozod a mindennapi élet apróságait, hétköznapi nyomorainkat.
Nagyon fontos, hogy tudjunk magunkon röhögni, a mai világban, ahol bármikor jöhet a revizor.
Ú, kis bennfentes poénok, megy a XIX. sz. orosz irodalom, mi?
Igen, szeretem azt a korszakot.
Nade vissza a blogodra! Az ott írtakat felkapták más blogok is, és ha jól tudom te amolyan megyei nagykövet vagy a pesti közönség szemében.
Á, nem tudják, megyénk merre van, de igen, bekerültem a pesti vérkeringésbe.
És milyen érzés?
Hát, kicsit már a mérce, hazudnék, ha azt mondanám, nem szédülök a betonon, hehe.
Mit remélsz a projekttől?
Szeretnék kicsit közelebb jutni egy szélesebb országos közönséghez, és minden könyvesboltban jelen lenni.
Dehát ez már Jenny Bangings, a romantikus írónő révén sikerült, nemde?
Kussolsz, bazmeg.
Azt mondják, fúrod a Magyar Haza megyei tudósítóját, mert te szeretnél az lenni.
Rágalom, nem is akarok ilyesmivel foglalkozni. Én nem ezért járom a megyét.
Hanem mert Szappan-Net samponokkal, személyi hitelekkel és használt mobilokkal házalsz?
Sírni fogsz, gecó.
Jójó, szóval üzennél még valamit az olvasóidnak, a ColorStar GSM legújabb ajánlatán kívül?
Nem. Dögöljön meg mind.
Nem azért, mert Marlboro-reklámokon cserzett baltaarcom van. Nem is azért mert zsákruhába öltözött, alacsony és hisztis feleségem van, aki magyar nők generációit szoktatta gázos "iparművészeti" zsákruhák viselésére.
Nem. Van egy hülye fiam, aki azzal van elfoglalva, hogy a családi olajtársaságot birtokolja, és közben hülye döntéseket hozzon. Gyakran látom, amint a szája jobb sarkát felhúzva idétlenül vigyorog. Otthon, mikor nem látják, egy finoman metszett kristálypohárban scotch-ot is szokott vigyorgás közben maga elé tartani. Újabban Szamanta menyem is.
Dzsorden Lí és a kartell szólt, hogy van egy nagyobb üzletrész, amit most meg akar venni Dzsoki fiam. 6000 volt az árfolyam, mikor eladta, 23000-en veszi vissza. Mondták a fiúk, (főleg Dzsorden Lí) hogy tőlük akar hitelt az üzlethez, amihez egyedül a Tintás Bárnsz akar hozzájárulni, mondván, hogy dögöljön meg az összes Júing (ahhoz képest, hogy a lánya az én pénzemen aerobicozik naphosszat, nem szép tőle).
Dzsoki fiam többször is kijelentette, hogy a kartellt (azon belül is főleg Dzsorden Lít) "vén kommunista faszoknak" illetve "gyanús Stetson-kalapos zsidóknak" tartja, akiket "ki fog paterolni" vagy már ki is paterolt az olajbizniszből. Na ja, végülis kartell tagtól akarja visszavenni a részesedést. Ezeknek a gyanús vén szarháziaknak, akik állítólag a barátaim, előbb-utóbb nem is kell majd olajat termelni, elég lesz, ha a fiammal kereskednek, az pont eleget hoz majd.
De mégsicsak a fiam! Egy tök jelentéktelen olajtársaság 20% körüli pakettjéről van szó, majd rájön, hogy rossz boltot csinál. Bár szerintem néhány levitézlett kártyapartneréből akar igazgatótanácsi tagot csinálni. Végülis, annak idején én ezért csináltam a cégnek bolíviai meg jugoszláv képviseletet, hogy mindenféle kellemetlen alakot oda küldjek. Ha jobban belegondolok, Bobi fiam is azért van Belgiumban, mert elegem volt itthon Pumela, Dzsenna Véd meg a többi nő picsogásából.
Azt hiszem felhívom azt a baromarcú Dzsorden Lít. Odaadom nekik az összes magánnyugdíj-megtakarításom, hogy a fiam úgy érezhesse, piaci körülmények között, hitelből vesz részvénypakettet. Dzsorden Lí úgyis visszasegíti majd valami koncessziós buliban. Persze ott is a fiam egyik cége lesz a kivitelező. Kéz kezet most. Megyek is, vár a helikopter, eltűnök hirtelen. Jobb ezt a háttérből nézni.
A Vannak Akik egy titkos, misztikus, überpóver felsőbb hatalom. A Vannak Akik irányítják Magyarországot. A Vannak Akik maguk a Hangok, ők az Akarat.
A kormányt is a hatalmukban tartják, általában csont nélkül az történik, amit a Vannak Akik akarnak. Én úgy képzelem el őket, mint egy beszívott, tíz-tizenöt fős bagázst, akik egy parkban a fák alatt hemperegnek, idétlenül vihogva a fűtől. mindegyik kezében van valami bazira hatásos gyilok, amellyel hol egymás valagába küldenek halálsugarat, hol pedig a magyar kormányt lövik seggbe, ha nem csinálná azt amit éppen vízionálnak. A magyar kormány ettől nagyon szenved, tudnának ők kormányozni, de a Vannak Akik nem engedik. A Vannak Akik ugyanis nem csak szuperhatalmú szatírok és bacchánsnők, hanem direkt genyóznak a magyar kormánnyal.
Szegény pártunk és kormányunk próbál valamit tenni. Ha már nem tehet semmit, akkor legalább kinyomtatja a Vannak Akik írásos parancsait, hogy basszátok meg kedves nép, lehet véleményt mondani, de dafke az fog történni, amit a Vannak Akik akarnak, mert ha nem akkor idejön valamelyik Van Aki (a Dörrög Zultánn nevű) és fejbesom minket a gőzkazán piszkálóval, ami egy súlyos fém tárgy.
Ezért amikor megjön a postán a legközelebbi Nemzeti Kérdőív megjön a postán gondoljunk szegény kormánytagokra és arra, hogy mit kapnak ezek a Vannak Akiktól. Értsünk egyet a Vannak Akikkel, különben megint seggbelövik őket mint dámvadat az ármány, aztán rohanhatnak át a sötét erdőn árván.
A páternoszter lassú búgással rótta unalmas körjáratát. Az Államtitkár lassan csoszogott oda a kerengő telefonfülkékhez. Ahogy belépett az épületbe, a lábaitól felfele megindult a paralízis, amit egy rendes állami irodaház vált ki az emberből. Igyekezett szokásai szerint úgy időzíteni az érkezését, hogy a vidáman csivitelő gyakornoklány-csapat alá nézhessen a páternoszter miatt, de ez most nem jött össze. Beugrott a fülkébe és elindult a harmadikra. Nagy nyekkenés, egy méterre látszott még csak ki a harmadikon, amikor megállt a szerkezet. Épp kimászott volna, mikor újabb nyekkenéssel újraindult. Kiugrott, pofára esett.
Szerencsére nem látta senki, ezért viszonylag méltóságteljesen elért az irodához, ahol legnagyobb meglepetésére nem volt ott Mónika, a titkárnő. Így nem volt kész a kávéja sem, márpedig anélkül nem kezdte meg munkanapját. A telefonjára sms érkezett: Mónika egy autóbaleset miatti dugóba került. A káféfőzőn a "Short" az +Espresso, + sugar, majd a Go feliratú gombot kell megnyomni.
Odament a géphez. A gombokra más dolgok voltak írva. Mindenesetre a nagy zöld gombot megnyomta, abból baj nem lehet. A gép felbúgott, majd ráérősen, de mégis tempósan üres papírlapokat kezdett az Államtitkár lábára köpködni. Nagyot rúgott a gépbe, de az nem állt le. Félelmetes lélekjelenlétről tanúságot téve megnyomta a piros gombot, de a gép nem állt meg. Újabb rúgás, a dugó kirántódott a falból, a gép megállt.
Meglátta a másik gépet a sarokban. Előhalászta telefonját, az sms-ben írt gombokat megnyomta. Ez a gép egy extra cukros, rövidre főzött eszpresszó kávét csorgatott egyenletes sugárban a lábára. Mostmár bazmegezett.
Előszedett egy csészét a kávéfőző alatti szekrényből. Azért találta meg elsőre, mert a másik szekrény az iktatóbélyegző miatt zárva volt. Behelyezte a nyílásba. Telefon elő, gombok megnyom. Újabb kávé a lábra. Megnyomta a csésze fölötti gombot, mire a gép egy adag őrölt kávét köpött a csészébe. Átrakta a csészét a kávéfőző pisilőjéhez. Nem baj, zaccos lesz, na és -gondolta.
A kávét megitta, a csészét lerakta Mónika asztalára és bement a párnás ajtajú irodába. Elolvasta volna az emailjeit, de Mónika még nem nyomta ki őket.
Visítás hallatszott. Mónika a rohanástól kicsit csapzottan állt az irodaajtóban. A jó karban lévő kora negyvenes nő azt hitte, valaki betört. Az Államtitkár előjött a szobájából, szájából ömlöttek a szitkok. Mónika sírva szedegette össze a földről a papírt, egyúttal feltörölte vele a padlóról a kávé nagyját.
Az Államtitkár tovább szidta volna, de a telefonon felgyulladt a piros lámpa, amely a Miniszter hívását jelezte. Az Államtitkár ettől azonnal készséges félvigyázállásba kapta magát, felső teste 10-15 fokos szögben előredőlt, negédes mosolya a telefonra nézett. Mónika vett egy nagy levegőt és felvette. A Miniszter titkárnője, Mariann volt az, Mónival egykorú és szintén jó karban lévő vezetői titkárnő, egyébként a barátnője. Kedvező testi adottságaik és megfelelő végzettségük miatt húsz éve dolgoztak különböző nagyfőnökök mellett.
Telefonon nem beszélhették ki a bénaságukat, Mónika jól tudta, hogy Mariann mögött ott áll a Miniszter és a dekoltázsába bámul a válla fölött, ugyanúgy, ahogy az Államtitkár stírölte az ő melleit.
A Miniszter úr egy iratot szeretne továbbítani az Államtitkár úr Ájpedjére, szólt Mariann. Természetesen, küldjétek csak -válaszolta Mónika.
A Miniszter úr diktált Mariannak. Mariann legépelte, kinyomtatta. A Miniszter úr elolvasta a kinyomtatott szöveget, majd két bekezdést kivetett belőle és hármat beleíratott. A szöveget Mariann újra kinyomtatta, a Miniszter aláírta. Mariann lefénymásolta az Irattár számára, majd beszkennelte, pdf formátumban elmentette, behívta a Miniszter Ájpedjére. A Miniszter nem volt egészen elveszett az informatikában, de azért amikor a titkárnő először bekészítette az asztalára az ájpedet, lecseszte, hogy ad 1. mi a fenének vesz ilyen csúnya tálcát, amikor egy miniszteri irodába ezüst tálca kell, semmi helye a technónak, ad 2. hogy meri az asztalán felejteni? Aztán persze a Miniszterelnöki Szóvivő közölte, hogy az ájped jó és hasznos. Azóta a Miniszter mindent az ájpeddel intéztetett.
A hárommal odébb lévő irodába közben átért az irat. Mónika kinyomtatta. Bekopogott az Államtitkárhoz. Megérkezett a Miniszter úr ájpedjéről küldött átirat az Államtitkár úr ájpedére! A miniszter szó hallatán az Államtitkár talpra ugrott és összevágta a bokáját. Nyomtassa ki a Miniszter úr átiratát az ájpedről! – szólt. Mónika a nyomtatóhoz lépett, dokkolta az ájpedet majd kinyomtatta az iratot. Az irat semmiről nem szólt, legalábbis semmi olyanról, amit nem lehetett volna telefonon elmondani.
Üzenjen vissza a Miniszter úrnak (bokacsattanás) hogy megérkezett ájpedünkre az ájpedjéről küldött üzenet és főzzön egy kávét! – mondta az államtitkár, majd vigyázva, nehogy közel menjen a gépekhez, elindult ebédelni.
