Goldenblog díjátadó

Először is, mint lemilblog-szerkesztő voltam ott, harmincheted-rendű blogok nem kaptak meghívást.

Másodszor: kurva nagy tömeg volt, nagyrészt übertrendi, szűkfarmeres vastagszemüveges fiúkkal és kissé vékonydongájú ám vállalható kislányokkal.

Harmadszor: a kaja jó volt.

Negyedszer: olyan fos buli volt, amit máskor nagy ívben kerülök, így másfél órát voltam ott, ami az a két sör volt, amit a lemil-szerkesztőgárdával megittam. A díjátadó valamiféle nyűgnek tűnt a nagyontrendi buli előjátékaként, húsz perc alatt lezavarták és nekem úgy tűnt, egy-két kivétellel a díjazottakat sem érdekelte az egész.

Néhány kóbor gondolat a röghözkötésről

Sokakkal ellentétben én látom a jót is a legfrisebben kiszivárgott Hoffmann-mesében. Valamiféle homályos utalást tartalmaz a felsőoktatás szeződésszerű, mellérendelt viszonyokra épülő jellegére.

Képzeljük el a következő szerződést:

"diák kötelezi magát, hogy besavanyodott, szadista professzorok általi szivattatás, múlt századi szemléltető eszközök általi szenvedés, saját pénzen vásárolt könyvek és szoftverek megvásárlása után, diákhitellel eladósodás mellett még azt is vállalja, hogy tizenöt évig dolgozik a ötödannyi pénzért, mint amennyit bárhol máshol kapna"

Na ki kötné meg? Azt hiszem gyorsan beárazná a magyar felsőoktatás jó részét.

Már régóta aktuális lenne, hogy észrevegyék páran a felsőoktatásban: vannak bizonyos igényei a diákoknak is. Az asztalfiókba hányó, a vizsgán hubertusztól bűzlő, a tanszék melletti budit reggelenként úgy hagyó professzorok nagyszerű legendák, de jobb helyeken ahhoz, hogy ezt elnézzék, ahhoz minimum Nobel-díjasnak kell lenni, nálunk elég, ha valaki húsz évet már "letanított".

Ám legyen, írjunk szerződést, csak ha már szerződés, nehogy valaki elszaladjon egy bíróságra, hogy ez kérem egyoldalú. Nem hiszem, hogy a jelenlegi oktatási színvonal mellett érdemes lenne az államnak kimerészkedni a mostani adminisztratív-hivatali gondolkodású felsőoktatási rendszerből, ugyanis a szerződés után bizonyos garanciális igények is vannak.

Van itt még egy dolog, amire a nyilvánvaló dolgokon (emberi jogok, EU-kötelezettségek) kívül nem gondolnak a jogszabály-tervezők (fércelők, I mean). Ez pedig a magyar alulárazottság-jelenség. Annak ellenére, hogy az importált iparcikkek már rég szembesítettek azzal, hogy mi van odakint és mennyit ér a pénzünk, Magyarországon bizonyos dolgokért még nem lehet elég pénzt kérni, mert az nem erkölcsös. Mármint annyi pénzt kérni. Öt-ven-e-zer ezért a szerződésért? Mi az, hogy há-rom-e-zer volt ez a cipzárcsere? Ezért, és persze az általános siralmas színvonal miatt a felsőoktatásunk is alulárazott. Vegyünk egy példát. Ifjú doktorbácsi keres 5000 eurót, vagyis ebben az esetben havonta megkeresi a féléves tandíját, a legdrágább egyetemet véve. Mi van ha kifizeti a magyar tandíjat? Mi van, ha úgy szerződik, hogy csapjanak már vagy 300 eurót a fizetéséhez, hogy azt a csóró kalapozó magyar államot ki lehessen fizetni?

Ettől az intézkedéstől bizony egy darab doktor nem maradna itthon. Megsúgom, az oktatás színvonala sem megy feljebb, ugyanis azt a pénzt értelemszerűen nem az egyetemek kapnák meg. Ha meg az egyetemek kapnák meg akkor ott nagy kurva világ lenne. Tegyük fel, hogy az exportképes orvosi és mérnökkarok egyszercsak kapnak pár százezer eurót az öregdiákjaiktól? Vajon a többi karban nem horgad fel azonnal az egalitárius hevület, hogydehát minket is financérozni kéne abból a pénzből? Nem lenne itt hirtelen seregnyi Noszty fiú arra a pár Tóth Marira?

Van még egy kérdésem. A Zeneakadémia. Annyira nincsenek szem előtt, de évtizedek óta exportra dolgoznak. Ugyanis zenészként van az országban két-három zenekar, ahol szabad szemmel is látható fizetés van, meg pár tucat zenetanári állás (1 utcaseprő, vagyis kb 130k/hó fizetéssel)  évente. A többi az egyszerűen elmegy a harmad-másod-első vonalba Németországba, vagy akár Malajziába vagy Tajvanra. Ők ne küldjenek egy kis pénzt? Vagy ne játsszák el ingyen az akácos utat Gubcsi Lajos valamelyik kultúrestjén kötelezően minden évben legalább egyszer?

Szóval nagyon kilóg itt a lóláb, meg a lófog, a teljes amatőr, politikai céllal vezérelt sápszedés ötlete, akkor is, ha ne uniózunk, meg emberijogozunk. Ahelyett, hogy örülnénk, hogy üzemel még hazánkban még pár aranybánya, amely ciánt sem termel meg az arany se akar belőle elfogni. Kilóg felfele, levágjuk.

37 köszönet

Köszönöm mind a 37. szavazónak, akik szavazatukkal a 37. helyig repítettek a goldenblogon. Sajnos ez túl van azon a létszámon, hogy mindenkit meghívjak egy sörre, de önköltséges buliról esetleg szó lehet 🙂

Statisztéria

Olvasom, hogy Isaszegi tábornok és még néhány más hadfi Gubcsi Lajos, a nagy kortárs magyar humanista amatőr darabjában játszottak, illetve statisztáltak. Ezen most illene szent borzadállyal moralizálni, pedig ez jó.

Ott van például a népét sanyargató XIV. Lajos akinek udvarában Charpentier és Lully versenyt komponált. Charpentier egyik miséjének első tételére házasodik össze a zsidó-keresztény kultúrkör ifjú párjainak jó része.

 

A hatalomban üldögélők kultúraszeretete tehát nem káros, még ha azt is kell – bár fájó szívvel – gyanítanom, hogy a Gubcsi-darab után XIV. Lajos mindenkit a Bastille-ba csukatott volna, akinek ehhez köze van.

Úgy illik, hogy a bezártakkal és az elnyomottakkal sorsközösséget vállaljunk, így elmondom, hogy én is voltam ilyen témájú darabban statiszta, ráadásul ugyanilyen idétlen fehér göncökben játszottam parasztot. Ez óriási előrelépés volt az ezt megelőző fellépésemhez képest ahol egy óvodai betlehemezés fontos ám nem jelentős szereplőjeként a birkát alakítottam, aki a háttérben kérődzik, amíg a három királyok lelkesednek.

Megjegyzem, ez 1986 táján történt, amikor azért nem volt egészen kockázatmentes szerepet vállalni egy ilyen vallásos témájú darabban, István a király ide, enyhülés oda. Úgyhogy vitézlő tábornok urak, fel a fejjel, lehet ezt még majd valamiféle politikai krédó alapjává tenni, hogy önök már akkor kurucok voltak, mikor mindenki labanc volt. Így már sokkal jobb, ugye? Nem? Pedig én megpróbáltam.

Kapitalizmus

Szombat este orkánerejű szél csapott le a Balatonra. Több fát kidöntött, a MÁV teljes déli vonala megállt, egész nap járatokat töröltek és többórás késések voltak, még vasárnap is. Szakértők szakértettek, siratók sirattak, szóvivők vitték a szót. Megmozdult a gépezet, hétfőn az őszi menetrend újbóli hatályba lépésekor a Martonvásár környéki felújításoktól eltekintve a forgalom zavartalanná vált, bizonyítva a szakemberek felkészültségét, a jó időben meghozott helyes döntések és a határozott, szakszerű fellépés fontosságát.

Szabadifürdőn, a parttól harminc méterre, fák között levő Pufi büfében a kiszolgálás ezalatt zavartalan volt.

Képzelt riport egy magyar blogfesztiválról

– Be kéne baszni.

– Be.

– De nagyon.

– Fekvősre.

– Hányósra.

– Nana, hányás és fejfájás nem kell.

– Az úgy drága.

– Nincs pénzünk.

– Az baj.

– Akkor nem baszunk be?

– De.

– Hogy?

– Csináljunk pálinka-nagydíjat.

– Azt hogy kell?

– Baszd meg, nem vagy te marketinges?

– Csináljunk kampányt?

– Igen.

– A sok balek szeszfőzdés ideküldi a páleszt, mi bekúrunk aztán az egyiket jól megdíjazzuk?

– Látod, tudsz te ha akarsz.

– Na de ki fog szavazni meg értékelni?

– Nem mindegy? Bebaszunk és kész.

– És jövőre hogy lesz megint pálesz?

– Hogy? Úgy mint tavaly. Na, csináljuk, már remeg a kezem. Az olcsóbbját ne idd meg, mert vakulós, add oda a zsűrinek.

– Okés.

Tempora mutantur et nos mutamur in illis

 Tanult barátom hívta fel figyelmem erre a nagyszerű tanulmányra:

www.parlament.hu/biz/aeb/info/tanulmany.pdf

Nem annyira érdekes tanulmány, mint a jogtörténeti tanulmányok általában, felsorol minden szerzőt, aki az utóbbi száz évben jogtörténettel foglalkozott és nem bélyegzendő kommunistának. Témája az, hogy vissza kell térni a bíróságok történelmi nevezéktanához, hát nem bánom, térjenek, ez a legkisebb baj a bírósági rendszerünkkel, de ha megoldják, eggyel kevesebb probléma, hurrá. 

Ellenben a megrendelésre írt vagy konzervből átalakított tanulmányokat invokációval szokás ellátni, valami olyasmivel, hogy

 "Amint azt a XXXII. Rovartani Konferencia Bogárszekciójának Kitinvizsgálati szekciója célkitűzésként rögzítette, a modern kutatásoknak fel kell ölelni a kitinekben található pigmentek refraktométeres vizsgálatának újabb módszereit"

A rutinos tudós ugyanezt a tanulmányt egy fél évvel később már így süti el:

"Az Ornitológiai Vándorgyűlés Madártáplálék Szekciója kiemelt célként határozta meg hazánk bogárfaunájának alaposabb vizsgálatát, különös tekintettel a gyengébb színlátású gázlómadarak táplálékaként előforduló bogarak kitinpáncéljában található pigmentek refraktométeres vizsgálatának újabb módszereire"

Az ilyen invokációk írása nagyon fontos, hiszen a kutatásokat finanszírozó Operatív Programok nem csak úgy bemondásra mennek, aktátumot kell gyártani, mely aktátum hangzatos címe és a bírálók által elolvasott első oldala milliókról dönt. 
 

A fent linkelt traktátus a magyar bíróságok régi-új nevezéktanáról a következő hangütéssel kezdődik:

 

"A 2010-ben megtartott országgyűlési választáson győztes szövetséges pártok sürgető feladatuknak tekintik az új alkotmány megalkotását, amint ez az újonnan felálló Kormány programjában – amely A nemzeti együttműködés programja címet kapta –. is kifejezésre jut: a „jelenlegi Alkotmány – mint első mondata kinyilatkoztatja – ideiglenes, átmeneti alkotmány. Megalkotói éppen azért szánták ideiglenesnek, mert nem volt mögötte érvényes társadalmi szerződés. Az új társadalmi szerződés most, a 2010-es országgyűlési választásokon megköttetett. Azzal bízták meg a törvényhozást, hogy a következő négy évben alkossa meg az ország új alkotmányát.” Nem szükségtelen ezért, ha áttekintjük – alulról fölfelé haladva – a négyszintű bírósági szervezetrendszer ítélkező fórumainak az elnevezéseit…"

A 13. oldal utolsó bekezdése, mely a 14. oldalon folytatódik, a hosszas történelmi bevezető utolsó, tónusos izomrángásainak egyikeként az ötvenes évekkel foglalkozik:

 

 Az alkotmány elkészítése az 1949. május 15-i országgyűlési választás után – amely az MDP győzelmét hozta – került előtérbe, ahogy azt Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes a minisztertanácsi ülésen hangsúlyozta: „Most nyugodtan foghatunk azokhoz a munkákhoz, amelyet programunkba felvettünk: az ötéves terv, a béke biztosítása, az alkotmány megváltoztatása.Olyan alkotmány készítése, ami az eddigi eredményeket rögzíti és a további fejlődést elősegíti. Ugyanakkor már utasítanánk az igazságügyminiszter urat, hogy az új alkotmánnyal a legközelebbi minisztertanácsra hozzon be javaslatot legalábbis az előkészítő bizottságra vonatkozóan, hogy mihelyt a kormány tényleg megalakul, teljes gőzzel az alkotmány el készítéshez hozzá tudjunk fogni.” Érezhető a sorokból, hogy Rákosi Mátyás személyesen részt akart venni az irányításban, és ez így is lett, mert a miniszter őt javasolta a bizottság elnökének.

Öngól, vagy mi… még szerencse, hogy a 14. oldalt nagyon kevesen fogják elolvasni, csak majd amikor ebből a szövegből törvény is lesz, akkor kell odafigyelni.

 
 

 

 

 

Of the Common Tongue

If someone ends up in Shanghai, in particular in a hostel that calls itself a ship for its bunk-beds can meet people of different countries. These folks there in Shanghai speak the common tongue. For this is not Middle Earth but simply The Earth that language is not the Westron but the English language.

Its nice to speak German or French but in Shanghai the only use of it is the ability to say ‘Ich liebe dich’ to the German girl instead of ‘I love you’.

There are giant multi-nationals with French or German background but they require English just like the hookup in Shanghai.

English is a peculiar language. It has many standard forms, more than one ortographic standards. Some English dialects are so far away from each others that they are hardly mutually intelligible for native speakers.

There is also the international English. For a simple example this blogpost here is written in that language.

International English is one of the very few languages that can be spoken on different levels ranging from pidgin up to the rather funny dialect of Mr. Barroso.

Many people in our beloved Hungary think that English is easy to learn. No it is not. Indeed it is hard to climb to a level where no one thinks you are native, nor do you endeavor in to the realms of sophisticated grammatical constructions. You are just able to comfortably express your thoughts in a way that no one thinks you are talking about melons while you think you talk about apples.

Good international English gives you some safe feeling, the ability to think about the subject matter and not about the way of expressing it.

It does not mean that you speak good English or you can write in a nice concise way. Nope.

But if someone thinks that this is a level one can easily achieve is a fool. Well, they are fools anyway.

Félszívű nekrológ

Egyszer beszélgettem egy emberrel, aki a detroiti bértárgyalásokon volt közvetítő. Aki a magyar érdekegyeztető tanács (béke poraira…) langyos teadélutánjaira asszociál, dohánybarna zakókra, vastag üvegkancsókban enyhén klórszagú vízre, bordó abroszra, az téved. A detroiti bértárgyalás kemény dolog. A detroiti autógyári munkás a világ egyik legjobban fizetett kékgallérosa. Simán össze lehet állítani egy focicsapatot a világ azon miniszterelnökeiből, akiknek alacsonyabb a fizetésük, mint egy detroiti művezetőnek. Meg persze azokból a magyar autószerelőkből, akik jobban értenek az autókhoz, mint ő, de ez most mellékes.

Az órabérekre pakolt minden cent egy újabb európai utat jelent a melsónak, az órabérekből elvett minden cent pedig lélegzetvételnyi haladékot a fele annyi pénzért kétszer olyan jó autót gyártó japánokkal (koreaiakkal) szemben.

Kérdeztem az urat, miközben Cadillacjével furikáztunk a vacsorára, ahová hivatalosak voltunk, hogy nem utálták őt nagyon vagy a melósok, vagy munkaadók? Erre csak annyit válaszolt, hogy "akkor dolgoztam jól, ha mindenki utált"

Jóri András adatvédelmi ombudsman segített megérteni, miért jó ez a mondás. Ehhez sajnos el kell táncolnia a hattyú halálát, de az élet nem habostorta, mint az köztudott.

Az adatvédelmi slambucmann az egy olyan furcsa állat volt a magyar politikai nagy Brehm-jében, felszólalt a gyógyszergyártól kezdve a gázműveken át a túraszövetségig mindenki ellen, fontoskodott, jogászkodó állásfoglalásokat bocsátott ki. A közönség a fontoskodáson kívül még annyit tudhatott róla, hogy a Nádor utca elején álldogáló drága luxuskocsik egyike bizonyára az ő használatára rendelt, és ennél kevesebb miatt is utáltak már embert Magyarországon.

Általában: ki ez a Jóri, mit akar és minek fizetjük mi ezt a pasast? A ‘zénadómból?

Pedig a pasas nem dolgozott rosszul, bár az az igazi, zsigeri utálat nem alakult ki vele szemben. Nem tudom (illetve de) hogy melyik darázs csípett bele, de a Fidesz egyik adatbázis-csináló kérdőívét egyszercsak megtámadta. Szúrt egyet, valaki olyanba, akinek az ilyen szúrás fáj.

Ha a gázművekbe szúr bele, ott kiadják egy ügyvédi irodának, hogy írja át a szerződést adatvédelmi szempontból, és kész. Igenám, de a gázművek nem forradalmi szervezet.

Sovány vigasz ez, gondolom Jóri Andrásnak, de utolsó ombudsmani tetteinek egyikével megérkezett oda, ahova szakmailag kell: mostmár mindenki utálja, a kormány is. Nem egyszerre persze, hiszen akik eddig utálták, azok most szeretik.

Igazán kár, hogy ezt a szakmai árnyalatot kevesen látják. Csak azzal tudom biztatni, hogy ez nem olyan mint amikor egy egyszerre keserű és savanyú vörösbort "markánsan tanninosnak" hívunk. Tényleg jól csinálta.

Hogy semmi értelme nem volt? Nos valóban nem, de ha egyszer majd sokan rájönnek arra, hogy annak ellenére, hogy a politikailag irányított és egyébként is magának mindent megengedő hivatal azt csinál amit akar, még kell szólni és oda kell csapni, akkor előbb-utóbb majd nem csinálhat azt amit akar.

Jóri András hősi (hivatali) halála fontos lépés ezen az úton. Kár, hogy senki nem veszi észre. Így csak félszívvel búcsúztatom. A történelemkönyvekben benne lesz. Az újságban? Csak ha befizetik.