Az érzelmek rangadója

Milyen lenne a futball, ha nők rendeznék, nőknek? Körkapcsolás az érzelmek rangadóiról

Sípszó előtt fél órával:

 

Owen és Steven Gerrard kézenfogva üldögél az Old Trafford egyik félreeső zugában. Mindkettejüknek eligazításon kellene lennie. Benitez és Ferguson is kérges lelkű rabiátus fráter, de ők elszöktek. Owen és Gerrard valamikor nagyon jó barátok voltak. Most újra egymás ellen kell játszaniuk. Közösen, néha a könnyeikkel küzdve próbálják feldolgozni ,és bizonygatják egymásnak, hogy nem kell, hogy véget érjen a barátság. Végül egyik sem sír , és visszamennek a saját öltözőjükbe.

 

Sípszó: Materazzi csúnyán néz Ribery-re. Ribery már kicsi korában is a gúnyolódások céltáblája volt. Sok durva edzőnek és a szüleinek is be kellett bizonyítania, milyen jó játékos is valójában. Hű társa volt Michelle, akivel nagyon kemény konfliktust éltek át, amikor Ribery megdöngetett egy fiatalkorú kurvát. De végül kitartott mellette, megértette, hogy nem a szerelm kopott meg, csak Ribery nem bírta a stresszt, a terhelést…Materazzi ennek ellenére már meccs elejétől cukkolja. De Ribery felülemelkedik a dolgon, ezért Materazzi elkezdi cukkolni Schweinsteigert, akiről megtudta, hogy a neve Disznóhágót jelent.

15. perc: Zlatan, a bosnyák-svéd-barcelonai mindenki szerint egy érzéketlen barbár, akiben semmi érzés nincs. A lelátón azonban megjelenik öccse, Goran, akinek a barátnőjének az öccse fogyatékos. Zlatan vett neki egy kutyát tavaly és a kutymuty megtanult futballozni. Most először hozzák ki a meccsre. Zlatan indiszponált, Guardiola már majdnem lecseréli. Xavi azonban be van avatva a dologba. Kinéz a kutyusra, majd legmegértőbb nézését elővéve, (amelyet természetesen a kutyusra irányoz) oda se nézve, bokából passzolva ugratja ki a leshatáron helyezkedő (kicsit azon túl, de a partjelző is nagyon emberi) Zlatant, aki bár egy pillanatig gondolkodik, hogy helyes-e a kapust (aki húsz éve küzd azért, hogy a Zaragoza kapuját védhesse) megaláznia, végül a kutymutyra tekintettel higgadtan a hosszú alsóba gurít.

30. perc: David véggigondolja életét. A hirtelen házasság Victoriával, a gyerekek, a csillogás, a pompa, mégiscsak egyszerű proligyerek ő. Vajon otthagyja a csillogást és visszatér a részeges öreg edzőhöz, vagy van más út is? Szerencsére Victoria sem az a körömlakk-Barbie, akinek látszik és megérti, hogy a sport ugyanúgy hozzátartozik a kedvese életéhez, mint az alsógatya-reklám és támogatja a visszatérését. David boldog, ezért a jobbszélről kissé lefele csapódó keresztlabdája egyedül találja a balösszekötő helyén két védő közt kibújó csatárt, aki ballal kapásból, állítgatás nélkül a rövid felsőbe bombázza a tanári labdát. Victoria könnyei záporoznak és belátja: hiba volt hagyni, hogy Davidet beszippantsa a glamúr-világ.

Félidő: Arjent kínok közt üvöltve, hordágyon hozzák le a pályáról. Nem tudja, hogy most mi lesz, az egész pályafutásának vége vagy csak a csapatát hagyja cserben kétgólos hátrányban? Nagy lecke ez Arjennek. Nem volt jó fiú, mindigis nagypofájú macsógyerek volt aki minden csapatánál úgy gondolta, hogy neki egyedül kell megnyerni a meccset. Fetreng és lepereg előtte az élete. Talán egy életre összetörtik?

 

46. perc: Javier, a nagydarab, erős hátvéd kicsi gyerekkora óta hordozza magában a titkot. Sokáig nem merte megmondani senkinek. Pippo, az ősi rivális csatára finom metszésű arcával, a folytonos lesen maradásaival ott játszott mindigis a közelében. Érzi, hogy ezen a rangadón mostmár nem várhat tovább, vállalnia kell másságát és valódi érzéseit. De tudja, hogy ezt a San Siro sok tízezernyi nézője nem bocsátaná meg, ezért tanári mozdulattal, határozottan odacsúszva szerel. A közeli kamerán jól látszik könnytől csillogó szeme…

60. perc: Muntari, a ghánai szélső nagyon mélyről indult. Konkrétan a felezővonaltól, labdával lefutva a fedezetet. A rendező ekkor háromperces inzertet kever be (mindenki lemarad arról, hogy végül a beadást biztos kézzel húzza le a határozottan kifutó kapus): Láthatjuk a ghánai nyomort, az erőszakos törzsi milíciát, a megcsonmkított gyerekeket, a jóságos fociedzőt, aki kiemelte a nyomorból a kis Muntarit, az anya könnyeit, ahogy elengedi a suhancot Európába, a kegyetlen de mégis a boldogulás lehetőségét kínáló focivilágba. Aláfestésként egy törzsi népzenei hangszeren játszanak, egy ismert ír énekesnő dúdol, és biztos, ami biztos, didzseridut is kevernek alá, a teljes világzenei hatás érdekében.

75. perc: A kapus, aki imént Muntari beadását fogta, szintén hányatott sorsú.  Magyarországról jött, egyedül a nagy Angliában, azt se tudja, hogy kihez szóljon, kinek mondja el érzéseit, problémáit. A csapatnál nem törődnek vele: a kapus mind ilyen magányos fajta, gondolják, és nem foglalkoznak a lassan kialakuló problémákkal. Ráadásul Agnieszka, a szőke lengyel bombázó is csak karrierista kis ribinek bizonyul, aki csak azért jött össze vele, hogy bejutva a csapat bulijaira, ismertebb focistákkal kavarhasson. Ekkor a kamera rásvenkel a lelátón ülő, barátságos tekintetű csajra, aki nem más, mint Anita. Anita gimnáziumi régi barát, aki ifjú kapusunk lakását azóta feng shui stílusban rendezte be, rostgazdagon főz neki és III. szintű reiki mesterként gyógyítja kisebb zúzódásait. Kapusunk még nem tudja, de a meccs után a (meccs embere lesz, gólt sem kapva) Anita közli majd vele az örömhírt… úton van egy új kis élet, egy pocaklakó költözött a családba.

90. perc: Oliver önelégült fejjel élvezi, hogy két góllal vezetnek, és már arra gondol, hogy két szerb kurvával fog szórakozni (miközben kis felesége otthon várja). Köpköd, beszól a bírónak, csipőre tett kézzel röhög.

91. és 93. perc: Oliver legangyobb megrökönyödésére, a semmiből visszajött Zoli és ékpárja, Bobby berámól két gólt, hosszabbításra menti meccset. Zoli élete olyan mint egy kábszerellenes videó. Lesüllyedt, de az edző összeszedte a kocsmából, apja elvitte a gyülekezetbe, és ma már sok év elpazarlása után, de ott van, ahova való.

Lefújás: Pippo és Javier könnyes szemmel beszélget, a kamerák nem látják az élfutball első melegcsókját…

 

 

 

 

Hazafias szarmeccs-adó

Vezessük be a szarmeccs-adót!

Ez arra lenne, jó, hogy értékes és szép dolgokat támogathatnánk belőle. Pörgős, sok passzos latin meccseket, angol ívelgetést. Német brüsztölést és olasz catenacciót nem, főleg Mourinhóval nem, mert ő ráadásul giccses is.

Úgy képzelem, hogy létrehoznánk egy független, pártatlan, agyatlan tagokból álló Meccsbizottságot. A Meccsbizottság a meccsek előtt meghallgatná a játékosokat, és ha kiderülne, hogy szar meccset akarnak játszani, akkor szarmeccs-adó-előleget vetnének ki rájuk. Mivel a magyar szarmeccs-adó törvény tárgyi, személyi- és területi hatálya kiterjedne valamennyi, Magyarországon közvetített meccsre, a külföldi meccseket közvetítő tévék előre nyilatkoznának arról, hogy mely külföldi meccsek lesznek várhatóan szarok. Ezekre szintén repülne az előleg.

A szarmeccs-adót lehetne általánydíj formájában fizetni, ez sokkal előnyösebb lenne a az olasz vagy a német bajnokságot közvetítőknek. Az angol vagy spanyol bajnokik jogtulajdonosai választhatnák a meccsenkénti ellenőrzést és adókivetést.

A befolyt összegekből a köztévét támogatnánk, hogy várhatóan jó meccsek közvetítési jogát szerezze meg. Ezen kívül magyarul beszélő szurkolói csoportokat utaztatnánk határon túli, magyar érdekeltségű meccsekre, ahol hazánk jó hírét keltve szurkolnának. Erre a célra egy kellően hazafias cégtől magvas Wass Albert- és Márai-idézeteket rendelnénk óriási molinókra nyomtatva.

A Szabolcska Mihály program keretében a szarmeccs-adó bevételeiből új szurkolói rigmusokat is iratnánk, lecserélendő az erkölcsileg elavult és nagyrészt trágárságokat, homofób kijelentéseket ("Elvertük a Diósgyőrt, mint buzi a faszát/mert fociba’ uraljuk a szép Magyar Hazát!") tartalmazó szurkolói dalokat. Például így :

Jobb vagyunk a Diósgyőrnél, sallalallala

Örül ennek Szabolcs Megye

És a Nagy Magyar Haza!

 

A szarmeccs-adó bevételei fontos forrásai lennének továbbá a rokoni-baráti meccsek itthoni közvetítésének és népszerűségének. Tűrhetetlen ugyains, hogy az uralkodó finnugor elmélet, ha csak nyomokban is, de helyet kap a magyar futball-közbvéleményben, addig a hozzánk kulturálisan-genetikailag közel álló népek futballját alig ismerjük.

Ezért a köztévé a szarmeccs-adóból kirgiz, üzbég, kazah, türkmén, azeri (szavárd magyarok, szevasztok!) bajnoki- és kupameccsek közvetítési jogát szerezné meg, így mélyítve el a közvéleményben a turáni-párthus-sumér azonosságtudatot. Támogatnánk továbbá Nyeftcsi Baki és Szpartak Vlagyikavkaz szurkolói klubok alakulását és testvérklub kapcsolatokat, így lehetne pl a Mátészalkai MTK mondjuk az Aktyubinec Aktyube vagy a Saktar Karagandi testvércsapata.

A szarmeccs-adót minél előbb, lehetőleg már a világbajnokság egyenes kieséses szakaszára ki kellene vetni, mert az eddigi tapasztalatok alapján a bevételek még a költségvetési hiányt is hipp-hopp rendbetennék…