dr. Mágenheim ügyvédi iroda

Tisztelt Kollegák!

Az ügyfélbizalom a kirendelt védői illetve a pártfogó ügyvédi ügyekben kritikus kérdés, hiszen az ügyfelek jogai sérülnek azáltal, hogy nem bíznak meg az ügyvédjükben, így az a főtárgyaláson mindenféle meglepetéssel szembesül, amelyet az ügyfél igazán elmondhatott volna.

A jelenséget megszüntetni nem lehet, ám segíteni úgy lehet a dolgon, hogy az ügyvédeket, mint embereket közelítjük az ügyfelek híresember percepcióihoz. Ehhez arra kérjük a T. Kollegákat, hogy küldjenek be vagy adjanak le a Kamara ügyfélszolgálatán friss igazolvány- és egyészalakos képeket magukról.

A Kamara felbérelt egy stylist csapatot, akik követik a tévében futó sorozatokat és egyéb műsorokat. Azokat a kollegákat, akik vállalják, átfazonírozzuk közismert tévésztárrá.

A pilot projektet dr. Mágenheim és Társai Ügyvédi Iroda néven indítottuk el. Számos alkalommal előfordult, hogy a középkorú, ügyvédutáló, negatív sztereotípiáktól terhelt ügyfelet úgy nyertünk meg, hogy a Kamara által bizosított piros kockaladával érkezett meg az ügyvéd, dr. Takács Béla néven mutatkozott be. Az ügyfél hamarosan Takikámnak szólította, felhagyott a csökönyös tagadással, és a beismerésére tekintettel megúszta az ügyét egy próbára bocsátással.

Az iroda Managing Partnere, a dr. Mágenheimet imperszonáló dr. Frisch Tihamér kollegánk is hatalmas sikert aratott határozott hangjával és maliciózus kiszólásaival a középkorú kozmetikus ügyfelek (kisebb adócsalások, jövedéki ezmegaz) körében. A Kamara megkereste Kulka Jánost, hogy nem lenne-e kedve néhány egyszerűbb eljárás szövegeit betanulni.

Az újabb generációban a Barátok Közt és a Jóban-Rosszban sztárjai alapozzák meg a tekintélyt, ezért tervezzük elindítani a büntető területen működő Berényi és Társai Ügyvédi Irodát, illetve a polgári ügycsoportra és céges ügyvitelre specializálódott, külföldi társirodával is bíró Hillman&Hunter Dr. Pongrácz Ügyvédi Irodát.

A Kamara európai jelentőségű projektje nemrég egészen különös kihívásnak felelt meg sikerrel. Egy ismert izraeli milliárdos fia garázdaságba keveredett és a rend (h)éber őrei bevitték az egyik kerületi kapitányságra. Mivel a Moszad hirtelen nem tudott olyan büntetős kollegát keríteni, akivel a fiatalember szóba állt volna, az izraeli szakemberek a Kamarához fordultak. A Kamarai Ügyvédjelölti Ügyelet aznap esti elszenvedője nagyon szerencsés külsejű volt. Az ifjú kollega rövid büntetőjogi tréning és néhány ivrit nyelvű dalszöveg betanulása után kapott egy dr. Mágenheim-es ügyvédigazolványt és mint az ismert izraeli rockzenész, Zsid Rock állított be a fogdára. Az izraeli fiatalember megnyugodott, és miután megfogadta "példaképe" néhány bölcs intelmét, a képviseletet átvehették a tapasztaltabb, immár meghatalmazott védőként eljáró kollegák. Az ifjú kollega természetesen az irodán keresztül megkapja a kirendelési díjat, illetőleg ajánlatot kapott egy palesztin paródiaműsor producerétől (PPP konstrukció).

Felmerült Vágási Feri karakterének a használata is, tekintve, hogy ő esetleg a bíróságon apróbb informatikai szívességeket tehetne a leíróknak, de mivel mára szinte mindenütt meghaladtuk a Win95 rendszert és beszálltunk az internetbe, a Telepi Rambó karakterére elenyészően kicsi az igény.

Tanácsokat adtunk a Mabisznak is, ők buddhista ügyfeleiknek akartak biztosítót nyitni Sziddhárta Groupama néven. Lebeszéltük róla őket.

További nagyszerű hír, hogy a Kamara együttműködési megállapodást kötött Hámori-Hasselblad Pál fotóművésszel, így azok a kolleginák akik művészi aktképeket akarnak készíttetni magaukról, most kedvezményt kaphatnak.

Nyilván minden kedves kollega örül, és három borkóstoló és két golftréning email között észre sem veszi, hogy ennek a zseniális, újszerű és előremutató találmánynak bizony költségei vannak, amelyet a 2011. első negyedévi tagdíjba fogunk beépíteni.

Trianon nem a mi bajunk

…hanem legalább annyira a szomszédainké.

Nem azért, mert tele vannak asszimilálódni nem akaró magyarokkal. Fenét. Utazzunk el a világ másik végére és szemléljük meg a Hong Kong és Sencsen közötti határt! A Keleti pályaudvarra és egy csirkenyakazóra egyszerre emlékeztető belsejű átkelőtől eltekintve nincsen határ. Miért is lenne, hiszen gazdasági szempontból természetes egységet képez Hong Kong, Sencsen és a térség kevesett emlegetett metropolisza: Kanton. Sencsen és Hong Kong között évtizedeken át nem volt átjárás. Érdeklődő nyugatiak nézhettek be a kommunizmusba, úgy ahogy ma már csak Koreában a 38. szélességi körnél tehetik meg. A vonal egy ideig szolgálta Hong Kong érdekeit, idővel azonban a meggazdagodott bankárok mentek volna Kínába zöldmezőzni és a vonal egyszercsak idejét múlta. Talán Hong Kong soha sem bújt volna ki Kanton és Sanghaj árnyékából, talán igen. De a mese tanulsága mégis az, hogy hosszú távon az izoláló határok senkinek sem jók.

 

Még rosszabb, ha a határ két oldalán rendszerint meglevő ideoloógiai különbségeket nem hagyják tompulni.

A Kárpát-medence a benne lakók nyelvétől függetlenül természetes egységet képez, amelyet időlegesen legfeljebb a Dunánál van értelme szétosztani, de azt is inkább csak azért, mert az elég széles ahhoz, hogy védhető legyen a másik partról érkező ellenség ellen. Minden más Kárpát-medencei határ természetellenes, ideiglenes és a határ mindkét oldalán élőknek hátrányos.

A határ szó használatánál azonban el kell tudni vonatkoztatni a nemzetközi jogban használatos határfogalomtól. A határt nem az jelenti, hogy valahol Miskolc és Kassa (Miskolc: HK, Kassa: Kanton?) között van egy képzeletbeli vonal, ahol különböző színű zászlók lengenek. Nem. A határ azt jelenti, hogy egynástól ötven kilométerre, széles, igaz kissé rázós úttal összekötve van két nagyváros, amelyek szinte semmilyen szempontból nem tartoznak össze. Nincs átfedés az agglomerációjuk között, nem oszlanak meg köztük a klasszikus városteremtő feladatok, mint a kórház, egyetem, sportcsapatok fenntartása stb.

De járjuk körbe a trianoni határokat! A többszázezres Szatmárnémetitől harminc kilométerre "világvégi" falvak vannak. Hallott már valaki Fülpösdarócról? Senki? Na ugye. És Gyirmótról? Hát hogyne: a megyeszékhely Győr alvóvároskája, (majdnem) élvonalbeli focicsapattal, biztos megélhetésű lakókkal…

Világos, és teljesen igaz dolog, hogy az új "nemzetállamokat" anno úgy választották le a Magyar Királyságról, hogy a nagyjából koncentrikus köröket képező városhálózat egyik körét levágták a középső országról. Elvágtak egy csomó vasutat. Mindezt nyilván hajtotta az új állam vezetőinek a kapzsisága, de lehettek volna ezek az emberek akármilyen kapzsiak, ha nem találkozik kapzsiságuk azzal az érdekkel, hgy a németek hátországában ne legyen egy erős, nagy eltartóképességű, jól szaporodó népességű, németbarát kultúrájú kontinentális ország. Inkább helyette sok, kicsi és egymás ellen fenekedő kis ország. Ennek az állapotnak a fenntartására két eszköz van: a sovinizmus és a politikai ellentétek fenntartása.

 

Ez a két tényező alkalmas arra, hogy az egymnásra utalt országokat a Kárpát-medencében visszatartsa az együttműködéstől. Amíg a politikai és (vélt) nemzeti sérelmeinken nem emelkedünk felül, addig ez a régió egy centit nem fog előrehaladni. Nézzük meg Lengyelországot! Nyilván megvannak a bajaik nekik is, de azzal, hogy egységesen fellépő, nagy területű és nagy népességű államlént vannak jelen a geopolitkában, középhatalmi mozghásterük van.

Nézzük meg a Kárpát-medencét! A benne levő államok, országrészek GDP-je valószínűleg alatta marad London vagy Párizs GDP-jének, ha külön-külön nézzük.

Pedig ezeknek az országoknak ugyanazok a bajaik. A szlovákokat ugyanaz az Ipoly önti el, mint a nógrádiakat, az elmaradott falvakban ugyanolyan cigányok lopnak tyúkot, a városokban ugyanolyan vasművek zárnak be, az egyetemekről ugyanoda vándorolnak el a tehetségek, de még a könnyűvérű lányokat is ugyanazok a pornó-producerek futtatják. Mégis ezek az államok százéves sérelmek okán képtelenek együtt fellépni. Képtelenek összehangolt gazdaságpolitikát folytatni, képtelenek az EU parlamentjében és egyéb szereveiben közösen lobbizni. Hogy ez kinek jó, azt mindenki saját ízlése szerint eldöntheti. Az itteni államoknak bizos nem.

Amíg azonban a Kárpát-medence összes fontosabb vasútvonala Budapeseten találkozik, talán nekünk a legrosszabb. De el kellene végre már azon kezdeni dolgozni, hogy a természetes gazdasági folyamatokat akarjuk segíteni, vagy hörögni egymásra, aztán pediga  zsidóktól kezdve a franciákon át a kiskutyáig mindenkire ráfogni, hogy nem megy a szekér.

Ha erre mondjuk egyszerre jönne rá a pozsonyi, meg a pesti kormány, na az lenne a trianoni átok vége.

Az érzelmek rangadója

Milyen lenne a futball, ha nők rendeznék, nőknek? Körkapcsolás az érzelmek rangadóiról

Sípszó előtt fél órával:

 

Owen és Steven Gerrard kézenfogva üldögél az Old Trafford egyik félreeső zugában. Mindkettejüknek eligazításon kellene lennie. Benitez és Ferguson is kérges lelkű rabiátus fráter, de ők elszöktek. Owen és Gerrard valamikor nagyon jó barátok voltak. Most újra egymás ellen kell játszaniuk. Közösen, néha a könnyeikkel küzdve próbálják feldolgozni ,és bizonygatják egymásnak, hogy nem kell, hogy véget érjen a barátság. Végül egyik sem sír , és visszamennek a saját öltözőjükbe.

 

Sípszó: Materazzi csúnyán néz Ribery-re. Ribery már kicsi korában is a gúnyolódások céltáblája volt. Sok durva edzőnek és a szüleinek is be kellett bizonyítania, milyen jó játékos is valójában. Hű társa volt Michelle, akivel nagyon kemény konfliktust éltek át, amikor Ribery megdöngetett egy fiatalkorú kurvát. De végül kitartott mellette, megértette, hogy nem a szerelm kopott meg, csak Ribery nem bírta a stresszt, a terhelést…Materazzi ennek ellenére már meccs elejétől cukkolja. De Ribery felülemelkedik a dolgon, ezért Materazzi elkezdi cukkolni Schweinsteigert, akiről megtudta, hogy a neve Disznóhágót jelent.

15. perc: Zlatan, a bosnyák-svéd-barcelonai mindenki szerint egy érzéketlen barbár, akiben semmi érzés nincs. A lelátón azonban megjelenik öccse, Goran, akinek a barátnőjének az öccse fogyatékos. Zlatan vett neki egy kutyát tavaly és a kutymuty megtanult futballozni. Most először hozzák ki a meccsre. Zlatan indiszponált, Guardiola már majdnem lecseréli. Xavi azonban be van avatva a dologba. Kinéz a kutyusra, majd legmegértőbb nézését elővéve, (amelyet természetesen a kutyusra irányoz) oda se nézve, bokából passzolva ugratja ki a leshatáron helyezkedő (kicsit azon túl, de a partjelző is nagyon emberi) Zlatant, aki bár egy pillanatig gondolkodik, hogy helyes-e a kapust (aki húsz éve küzd azért, hogy a Zaragoza kapuját védhesse) megaláznia, végül a kutymutyra tekintettel higgadtan a hosszú alsóba gurít.

30. perc: David véggigondolja életét. A hirtelen házasság Victoriával, a gyerekek, a csillogás, a pompa, mégiscsak egyszerű proligyerek ő. Vajon otthagyja a csillogást és visszatér a részeges öreg edzőhöz, vagy van más út is? Szerencsére Victoria sem az a körömlakk-Barbie, akinek látszik és megérti, hogy a sport ugyanúgy hozzátartozik a kedvese életéhez, mint az alsógatya-reklám és támogatja a visszatérését. David boldog, ezért a jobbszélről kissé lefele csapódó keresztlabdája egyedül találja a balösszekötő helyén két védő közt kibújó csatárt, aki ballal kapásból, állítgatás nélkül a rövid felsőbe bombázza a tanári labdát. Victoria könnyei záporoznak és belátja: hiba volt hagyni, hogy Davidet beszippantsa a glamúr-világ.

Félidő: Arjent kínok közt üvöltve, hordágyon hozzák le a pályáról. Nem tudja, hogy most mi lesz, az egész pályafutásának vége vagy csak a csapatát hagyja cserben kétgólos hátrányban? Nagy lecke ez Arjennek. Nem volt jó fiú, mindigis nagypofájú macsógyerek volt aki minden csapatánál úgy gondolta, hogy neki egyedül kell megnyerni a meccset. Fetreng és lepereg előtte az élete. Talán egy életre összetörtik?

 

46. perc: Javier, a nagydarab, erős hátvéd kicsi gyerekkora óta hordozza magában a titkot. Sokáig nem merte megmondani senkinek. Pippo, az ősi rivális csatára finom metszésű arcával, a folytonos lesen maradásaival ott játszott mindigis a közelében. Érzi, hogy ezen a rangadón mostmár nem várhat tovább, vállalnia kell másságát és valódi érzéseit. De tudja, hogy ezt a San Siro sok tízezernyi nézője nem bocsátaná meg, ezért tanári mozdulattal, határozottan odacsúszva szerel. A közeli kamerán jól látszik könnytől csillogó szeme…

60. perc: Muntari, a ghánai szélső nagyon mélyről indult. Konkrétan a felezővonaltól, labdával lefutva a fedezetet. A rendező ekkor háromperces inzertet kever be (mindenki lemarad arról, hogy végül a beadást biztos kézzel húzza le a határozottan kifutó kapus): Láthatjuk a ghánai nyomort, az erőszakos törzsi milíciát, a megcsonmkított gyerekeket, a jóságos fociedzőt, aki kiemelte a nyomorból a kis Muntarit, az anya könnyeit, ahogy elengedi a suhancot Európába, a kegyetlen de mégis a boldogulás lehetőségét kínáló focivilágba. Aláfestésként egy törzsi népzenei hangszeren játszanak, egy ismert ír énekesnő dúdol, és biztos, ami biztos, didzseridut is kevernek alá, a teljes világzenei hatás érdekében.

75. perc: A kapus, aki imént Muntari beadását fogta, szintén hányatott sorsú.  Magyarországról jött, egyedül a nagy Angliában, azt se tudja, hogy kihez szóljon, kinek mondja el érzéseit, problémáit. A csapatnál nem törődnek vele: a kapus mind ilyen magányos fajta, gondolják, és nem foglalkoznak a lassan kialakuló problémákkal. Ráadásul Agnieszka, a szőke lengyel bombázó is csak karrierista kis ribinek bizonyul, aki csak azért jött össze vele, hogy bejutva a csapat bulijaira, ismertebb focistákkal kavarhasson. Ekkor a kamera rásvenkel a lelátón ülő, barátságos tekintetű csajra, aki nem más, mint Anita. Anita gimnáziumi régi barát, aki ifjú kapusunk lakását azóta feng shui stílusban rendezte be, rostgazdagon főz neki és III. szintű reiki mesterként gyógyítja kisebb zúzódásait. Kapusunk még nem tudja, de a meccs után a (meccs embere lesz, gólt sem kapva) Anita közli majd vele az örömhírt… úton van egy új kis élet, egy pocaklakó költözött a családba.

90. perc: Oliver önelégült fejjel élvezi, hogy két góllal vezetnek, és már arra gondol, hogy két szerb kurvával fog szórakozni (miközben kis felesége otthon várja). Köpköd, beszól a bírónak, csipőre tett kézzel röhög.

91. és 93. perc: Oliver legangyobb megrökönyödésére, a semmiből visszajött Zoli és ékpárja, Bobby berámól két gólt, hosszabbításra menti meccset. Zoli élete olyan mint egy kábszerellenes videó. Lesüllyedt, de az edző összeszedte a kocsmából, apja elvitte a gyülekezetbe, és ma már sok év elpazarlása után, de ott van, ahova való.

Lefújás: Pippo és Javier könnyes szemmel beszélget, a kamerák nem látják az élfutball első melegcsókját…

 

 

 

 

Univerzális jogi mű

Az alábbiakat szíves felhasználásra küldöm a szakdolgozatukon izzadó kollegáknak:

 

Mindent összevetve elmondható, hogy egy részletekre szorítkozó, és eszközeiben is korlátozott kutatás nem adhat választ mindazon kérdésekre, amelyekt a joggyakorlat egészét, valamint a tudományos életben felmerült irányzatok új szellemi kihhívásait elemezve feltehetünk. Mégis, ennek a viszonylag szűk spektrumú kutatásnak a végén is megkockáztathatunk olyan általános jellegű következtetéseket, amelyek iránymutatóul szolgálhatnak akár jelen értekezés, akár más – talán több kutatót bevonó – tudományos vállalkozások kiindulőpontjainak felvázolásához.
Kutatásom során nem mehettem el amellett a számos kutatót sujtó probléma mellett, hogy a társadalomtudományok terént 1948 után erős cezúra tapasztalható és az 1990 után újra kritikus hangvétellel jelentkező tudósnemzedékek szellemi hátországát bizony erős forráskritikával kell illetnünk. Ez a forráskritika a társadlmi-gazdasági kontextus, valamint a folyamatok narrációjának  schneider fáni de azt mondta alapvető szemantikai szemléletváltásán túl a tudomány társadalmi beágyazottságának jelentős változása miatt is különös gondossági terhet ró a kutatóra.
Az újító források némelyikében felvetődik a kérdés, hogy nem kell-e elavult elméletek új köntösben való feltűnésétől, alapvetően retrográd társadalmi történelmi narrációtól tartanunk?
Vajon pusztán az a tény, hogy a joggyakorlat a változó kihívásokra változóna, minde dogmatikailag mind pedig eljárásában bizonyos fokon nem kell néki piros szoknya hektikus fejlődéssel reagált, feljogosít-e minket arra, hogy akár súlyos kritikával illesük a tudományt talárban mindennapokra alkalmazó kollegáinkat, akár pedig új irányokat jelöljünk ki nekik, kockáztatva ezzel tudományos preferenciáni és vélt vagy valós szociál-etikai problémafelvetéseink átszivárgását a kelseni Sollen világába?

A joggyakorlat magától értetődően gyakorlatias szempontrendszere nem szabhat ugyanakkor határt a tudományos horizont tágitásának, a narratívák eszközrendszerében megfigyelhető diverzitás kiterjesztésének, adott esetben új kategóriák vagy a szemléletmódban megjelenő új megközelítést adó szempontrendszerek tételezéséhez. Az a szocio-kulturális, ugyanakkor nagyonis gazdasági valóság, amelyben eger városa a bor városa amelyben a joggyakorlatnak szükségszerűen ki kell állnia az absztrahált implicit szubszumpcióból adódó relativisztikus átrendeződéseket, nagyban befolyásolt a politikai-gazdasági elit (vagy elitek) érdekérvényesítő képességétől. Ebben az erőtérben a felmerülő elméleti kérdések tudományos problémakénti tételezése a jog mindennapi alkalmazhatóságának megkérdőjelezéseként jelentkezik csuhások járnak fapapucsba. Holott nincsen másról szó, mint arról hogy a tisztán teoretikus problémafelvetés relevanciája a gyakorlatias kritika szempontjából marginális, ugyanakkor gyakorlati problémafelvetések tételezése kívül esik a teoretikus analízis horizontján. Nem vagyok én barát ezért aztán kijelenthetjük, hogy egy tudományos műnek gyakorlati ajánlásokat tenni igencsak kockázatos, mert az elemzés szabadsága az alapnormákban tételezett axiomatikus parancsok ignorálásával történik, ezért a gyakorlati alkalmazásuk során a normativitás mint alapelv sérülhet. Meg kell tehát vizsgálni, hogy szeretem a pinát amikor az elméleti tételezések praktikus oldalát vizsgáljuk, akkor vajon nem léptünk-e át olyan gátakon, amelyek a joggyakorlat számára tiltásként jelentkeznek.

Ugyanakkor ez a jelenség nem szabhat gátat a vizsgálatok elvégézésének, csupán arra kell ügyelnünk, hogy a módszertani fegyelem, valamint a kutatásetikai szabályok betartása mentén odaadom érte a reverendát tisztában legyünk felvetéseink potenciálisan spekulatív jellegével. Amennyiben erre megfelelően kitérünk, álláspontom szerint igenis van helye annak, hogy jobbító szándékú odaadom érte a csatos imakönyvet  észrevételeinket pregnánsan megfogalmazzuk. Kérdésként merül fel, hogy az alapvetően normatív folyamatban, amely az ítélkezésre jellemző, milyen behatást gyakorolhat a tudomány oldaláról érkező input. Meglátásom szerint, különösen a római jog recepciójára épülő kontinentális jogrendszerekben problematikus, hogy kipikipi a tudományos életben felmerült következtetéseket ítéleti indokolásokban hivatkozzák. Hazánkban ezt áttörte kipkopp az Alkotmánybíróság gyakorlata, amely a német és az angol tudományosság eredményeit a magyar jog szerves részévé tette. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a többi bíróság iurisdictiojában in nomine patris egyelőre kisebb a tudományos utalások előfordulása, noha arányaiban a kutatók nagyobb figyelmet szentelnek a joggyakorlat speciálisan a mindennapi szociális-gazdasági folyamatok keltette jogalkalmazási kérdéseinek. Ennek tükrében végkövetkezetésként reverenda alatt pálinkát visz levonhatjuk, hogy a megfelelő kritikával alkalmazva jelen munka eredményeit, legalábbis a bírák tudományos naprakészségének fenntartása céljából, egyetemünk raktárainak legmélyén célszerű elhelyezni.

 

SZAVAZZATOK A BLOGOMRA ITT JOBBRA!!!

Vallása: hülye

A hülyeség újra meg újra kilép a medréből, a legújabb vadhajtás a sámánhitű Kölcsey. Egy blogban, forrásokkal, idézetekkel alátámasztva azt lehet olvasni, hogy Kölcsey legszívesebben ősmagyar bálványokkal írta volna meg a Himnuszt és csak a korszellem, a kereszténykedő környezet hatására került be ez a piszok zsidó Adonáj a nemzeti költeménybe.

 

Nem kell csodálkozni. Ez a hetvenhetedik hasonlóan képtelen elmélet, amelyet a rendszerváltást elbliccelő oktatáspolitika, illetve a milliárdos filmprojektekben gondolkodó kultúrpolitika rovására írhatunk. Az utóbbi hatvan év oktatáspolitikája nem vett tudomást a magyar (magyarországi szláv, német, stb.) néphitben meglevő kereszténység előtti elemekről. A többi európai nép kiválóan elvan ezekkel. Vagy szentté avatja őket, mint a latin népek, vagy ugyanúgy hisz bennük, mint korábban, ahogy tették ezt például az írek. Nálunk ilyesmiről nem lehet tanulni az iskolában, mert úgy tűnik jelentőségében (a magyar történelemoktatás számára) eltörpül ez az utrechti unió vagy a solferinói ütközet mellett. Ezzel maga az iskola adja a lassan már misztériumvallássá váló hülyeség alapját.

 

Mi kell egy misztériumvalláshoz?

 

  • Tudatlan hívek

  • Az a tudat, hogy nekik direkt nem tanítottak meg valamit

  • Egy pap, aki átadja a misztikus tudást

 

A tudatlan hívek, mikor először eléjük tárják, hogy a magyarok Szent István előtt is hittek valamiben, és hogy ez a hit még két-háromszáz éve is tudott, de legalább részleteiben megmaradt dolog volt, akkor fejre állnak a meglepetéstől. Pedig (ha tanítanának ilyesmit az iskolában) akkor tudnák, hogy a kereszténységnek, mint minden világvallásnak fontos tulajdonsága a változékonyság, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodás. Szegény Szűz Mária egyes afrikai országokban felvette a helyi főistennő tulajdonságait, Európában meg az istenanya-kultuszokat vetítették ki rá.

 

Igen, nekünk is vannak népmeséink manókról, szellemekről, garabonciás vándorról. Igen, valószínűleg ők a régi isteneink leszármazottjai. Igen az anyák még ötven éve is azzal fenyegették a kisgyerekeket, hogy valamelyik pogány istenség (leszármazottja) eljön és elviszi őket. Ettől azonban ugyanolyan rendes keresztények, mint például a koboldokban és óriásokban hívő ír katolikusok, vagy éppen a trollokban és a Ran-ban, a zúgó tenger asszonyában, netán Ekke Nekkepenn-ben, a tengeri manóban hívő norvég evangélikusok.

 

De persze akinek egy sötét szobában, egy frottírköpenyből fazonírozott palástot viselő Ősmagor Szittyaistenpápa mondja el, hogy minket szegény magyarokat elnyomtak ezzel a piszok zsidó Adonájjal meg a fiacskájával, az szájtátva fogja hallgatni és legközelebb is fizet tíz plusz áfát egy jó kis beavatásért. Meg természetesen megveszi az Igaz Szittyahitünk Kanonizált Kiskátéját, a Szittyák Életét, a Szittya Énekeskönyvet, a Szittyafüzért meg a többit.

 

Ja és még egy: óriási titokként vezetik be a magyarientológiában azt, hogy az Ószövetség tele van ellentmondásokkal. Nem csoda, egyes könyveket évezredek választanak el egymástól. Azonkívül nemcsak a vallás van benne, hanem a kialakulásának története. Bizony, Jahve egyes szám, Elohim többes szám. Bizony az „Él” szótő az a héberrel rokon nyelveken is istent jelent, és bizony a környékbeli népek is hasonló nevű istenekhez imádkoztak. Bizony némelyiket később a zsidók a Sátánnal azonosították, így lett azonos a nevük. Hát hoppá. Ettől akkor most ők „Sátánistent” imádnak.

 

Figyelem, magyarientológus barátaim: Allah egyike volt az Arab-félszigeten tisztelt tucatnyi sivatagi nagy szellem egyikének, és Mohamed előtt semmi köze nem volt a zsidók és a keresztények Istenéhez. Mohamed jó érzékkel egy jövedelmező pogány kultuszt összekapcsolt egy elfogadott monoteista vallással. Akkor most ő gazember?

 

Látjátok feleim: ide vezet az, hogy loptok, mint a szarka, minden hülyét engedtek tanítani és olyan tananyagot verettek a gyerekek fejébe, ami nem válaszol a legegyszerűbb kérdésekre. Remélem mindenki aki szerint jó dolog a magyar néphagyományok és őstörténet tisztességes megtanítása helyett Rettegett Iván háborúit, vagy a francia forradalmat napi lebontásban megtanítani, most boldog. Csak nehogy feláldozzák a Nagy Lóbaszó Szittyaszellem oltárán.

 

 

S Z A V A Z Z A T O K   A   B L O G O M R A   I T T   J O B B R A      !!!!!