Univerzális jogi mű

Az alábbiakat szíves felhasználásra küldöm a szakdolgozatukon izzadó kollegáknak:

 

Mindent összevetve elmondható, hogy egy részletekre szorítkozó, és eszközeiben is korlátozott kutatás nem adhat választ mindazon kérdésekre, amelyekt a joggyakorlat egészét, valamint a tudományos életben felmerült irányzatok új szellemi kihhívásait elemezve feltehetünk. Mégis, ennek a viszonylag szűk spektrumú kutatásnak a végén is megkockáztathatunk olyan általános jellegű következtetéseket, amelyek iránymutatóul szolgálhatnak akár jelen értekezés, akár más – talán több kutatót bevonó – tudományos vállalkozások kiindulőpontjainak felvázolásához.
Kutatásom során nem mehettem el amellett a számos kutatót sujtó probléma mellett, hogy a társadalomtudományok terént 1948 után erős cezúra tapasztalható és az 1990 után újra kritikus hangvétellel jelentkező tudósnemzedékek szellemi hátországát bizony erős forráskritikával kell illetnünk. Ez a forráskritika a társadlmi-gazdasági kontextus, valamint a folyamatok narrációjának  schneider fáni de azt mondta alapvető szemantikai szemléletváltásán túl a tudomány társadalmi beágyazottságának jelentős változása miatt is különös gondossági terhet ró a kutatóra.
Az újító források némelyikében felvetődik a kérdés, hogy nem kell-e elavult elméletek új köntösben való feltűnésétől, alapvetően retrográd társadalmi történelmi narrációtól tartanunk?
Vajon pusztán az a tény, hogy a joggyakorlat a változó kihívásokra változóna, minde dogmatikailag mind pedig eljárásában bizonyos fokon nem kell néki piros szoknya hektikus fejlődéssel reagált, feljogosít-e minket arra, hogy akár súlyos kritikával illesük a tudományt talárban mindennapokra alkalmazó kollegáinkat, akár pedig új irányokat jelöljünk ki nekik, kockáztatva ezzel tudományos preferenciáni és vélt vagy valós szociál-etikai problémafelvetéseink átszivárgását a kelseni Sollen világába?

A joggyakorlat magától értetődően gyakorlatias szempontrendszere nem szabhat ugyanakkor határt a tudományos horizont tágitásának, a narratívák eszközrendszerében megfigyelhető diverzitás kiterjesztésének, adott esetben új kategóriák vagy a szemléletmódban megjelenő új megközelítést adó szempontrendszerek tételezéséhez. Az a szocio-kulturális, ugyanakkor nagyonis gazdasági valóság, amelyben eger városa a bor városa amelyben a joggyakorlatnak szükségszerűen ki kell állnia az absztrahált implicit szubszumpcióból adódó relativisztikus átrendeződéseket, nagyban befolyásolt a politikai-gazdasági elit (vagy elitek) érdekérvényesítő képességétől. Ebben az erőtérben a felmerülő elméleti kérdések tudományos problémakénti tételezése a jog mindennapi alkalmazhatóságának megkérdőjelezéseként jelentkezik csuhások járnak fapapucsba. Holott nincsen másról szó, mint arról hogy a tisztán teoretikus problémafelvetés relevanciája a gyakorlatias kritika szempontjából marginális, ugyanakkor gyakorlati problémafelvetések tételezése kívül esik a teoretikus analízis horizontján. Nem vagyok én barát ezért aztán kijelenthetjük, hogy egy tudományos műnek gyakorlati ajánlásokat tenni igencsak kockázatos, mert az elemzés szabadsága az alapnormákban tételezett axiomatikus parancsok ignorálásával történik, ezért a gyakorlati alkalmazásuk során a normativitás mint alapelv sérülhet. Meg kell tehát vizsgálni, hogy szeretem a pinát amikor az elméleti tételezések praktikus oldalát vizsgáljuk, akkor vajon nem léptünk-e át olyan gátakon, amelyek a joggyakorlat számára tiltásként jelentkeznek.

Ugyanakkor ez a jelenség nem szabhat gátat a vizsgálatok elvégézésének, csupán arra kell ügyelnünk, hogy a módszertani fegyelem, valamint a kutatásetikai szabályok betartása mentén odaadom érte a reverendát tisztában legyünk felvetéseink potenciálisan spekulatív jellegével. Amennyiben erre megfelelően kitérünk, álláspontom szerint igenis van helye annak, hogy jobbító szándékú odaadom érte a csatos imakönyvet  észrevételeinket pregnánsan megfogalmazzuk. Kérdésként merül fel, hogy az alapvetően normatív folyamatban, amely az ítélkezésre jellemző, milyen behatást gyakorolhat a tudomány oldaláról érkező input. Meglátásom szerint, különösen a római jog recepciójára épülő kontinentális jogrendszerekben problematikus, hogy kipikipi a tudományos életben felmerült következtetéseket ítéleti indokolásokban hivatkozzák. Hazánkban ezt áttörte kipkopp az Alkotmánybíróság gyakorlata, amely a német és az angol tudományosság eredményeit a magyar jog szerves részévé tette. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a többi bíróság iurisdictiojában in nomine patris egyelőre kisebb a tudományos utalások előfordulása, noha arányaiban a kutatók nagyobb figyelmet szentelnek a joggyakorlat speciálisan a mindennapi szociális-gazdasági folyamatok keltette jogalkalmazási kérdéseinek. Ennek tükrében végkövetkezetésként reverenda alatt pálinkát visz levonhatjuk, hogy a megfelelő kritikával alkalmazva jelen munka eredményeit, legalábbis a bírák tudományos naprakészségének fenntartása céljából, egyetemünk raktárainak legmélyén célszerű elhelyezni.

 

SZAVAZZATOK A BLOGOMRA ITT JOBBRA!!!

7 hozzászólás

 1. KicsiSáti — 2010-08-18 10:44 

“jelen munka eredményeit (…) egyetemünk raktárainak legmélyén célszerű elhelyezni” 🙂

Óriási! Nos, van olyan oktató a magyar jogi oktatásban, akinek teljes publikációs listáját is e munka mellé javasolt elhelyezni, persze pusztán azért, hogy a jogkereső közönség, és a tudást magába szippantani óhajtó jövendőbeli kollégák biztosan átrágják magukat az alapműveken, mire elérnek idáig, és értékelhessék az illető munkásságát. Őt magát pedig az aszódi jav-nev. intézet oktatói közé irányítsuk át, hogy az ottani ifjúság is részesedhessék csodálatos felkészültségében, emberségében és jogászi éthoszában. 🙂

 2. paranoid T.R. marcipan — 2010-08-18 11:22 

és nemcsak kollégáknak. megszámlálhatatlan ilyet írtam. minél összefüggéstelenebb volt, annál szebb jegyet kaptam rá. személyiségi jogokra hivatkozva nem mellékelném azon alkotmánybírák és híres-neves közéleti személyiségek névsorát, akkor nagyra értékeltél munkásságom.

 3. a művésznő — 2010-08-26 17:31 

kolléga, beírhat egy ceruzás kisötöst zölddel…
🙂

 4. bigél — 2010-09-12 16:07 

én úgy ismerem, hogy papok városa 😉

 5. killercsiga — 2010-09-12 19:18 


schneider fáni de azt mondta
nem kell néki piros szoknya
eger városa a bor városa
csuhások járnak fapapucsba
Nem vagyok én barát
szeretem a pinát
odaadom érte a reverendát
odaadom érte a csatos imakönyvet
kipikipi
kipkopp
in nomine patris
reverenda alatt pálinkát visz

A többi részt fölöslegesnek találtam.

 6. noirp — 2010-09-13 16:54 

@bigél:

itt egy másik verzió is:

[rubato]Mikor az Úr Jézus Krisztus a Getsemáné-kertek alatt vala,
Szent Péter így szólítá meg őt:
Milyen város Eger, domine?
Mire az Úr Jézus Krisztus így felele:

Eger város a papok városa,
Barátok járnak fapapucsba’
Kipikipi kipkopp, in nomine patris,
Reverenda alatt pályinkát visz,
Kipikipi kipkopp, in nomine patris,
Reverenda alatt apácát visz.
Nem vagyok én barát, szeretem a piát,
Eladom érte a reverendát,
Eladom érte a csatos imakönyvet,
Ölelem és csókolom a szeretőmet.

[rubato]Mikor az Úr Jézus Krisztus a Getsemáné-kertek alatt vala,
Szent Péter így szólítá meg őt:
Milyenek az egri lányok, domine?
Mire az Úr Jézus Krisztus így felele:

Az egri ménes mind szürke,
Az egri kislány mind büszke,
Ha büszke, büszke, van néki mire,
Az egri ménes mind szürke.

Az egri ménes mind barna,
Az egri kislány mind csalfa,
Ha csalfa, csalfa, a lelke rajta,
Az egri ménes mind barna.

[rubato]Mikor az Úr Jézus Krisztus a Getsemáné-kertek alatt vala,
Szent Péter így szólítá meg őt:
Mit ittál az este, domine?
Mire az Úr Jézus Krisztus így felele:

Vörös bort ittam azzzeste,
Angyalom, ragyogóm,
stb.

 7. lIlIlI! — 2010-09-14 14:57 

;D

(ld még: POKOL, Béla: *.* )

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.