Trianon nem a mi bajunk

…hanem legalább annyira a szomszédainké.

Nem azért, mert tele vannak asszimilálódni nem akaró magyarokkal. Fenét. Utazzunk el a világ másik végére és szemléljük meg a Hong Kong és Sencsen közötti határt! A Keleti pályaudvarra és egy csirkenyakazóra egyszerre emlékeztető belsejű átkelőtől eltekintve nincsen határ. Miért is lenne, hiszen gazdasági szempontból természetes egységet képez Hong Kong, Sencsen és a térség kevesett emlegetett metropolisza: Kanton. Sencsen és Hong Kong között évtizedeken át nem volt átjárás. Érdeklődő nyugatiak nézhettek be a kommunizmusba, úgy ahogy ma már csak Koreában a 38. szélességi körnél tehetik meg. A vonal egy ideig szolgálta Hong Kong érdekeit, idővel azonban a meggazdagodott bankárok mentek volna Kínába zöldmezőzni és a vonal egyszercsak idejét múlta. Talán Hong Kong soha sem bújt volna ki Kanton és Sanghaj árnyékából, talán igen. De a mese tanulsága mégis az, hogy hosszú távon az izoláló határok senkinek sem jók.

 

Még rosszabb, ha a határ két oldalán rendszerint meglevő ideoloógiai különbségeket nem hagyják tompulni.

A Kárpát-medence a benne lakók nyelvétől függetlenül természetes egységet képez, amelyet időlegesen legfeljebb a Dunánál van értelme szétosztani, de azt is inkább csak azért, mert az elég széles ahhoz, hogy védhető legyen a másik partról érkező ellenség ellen. Minden más Kárpát-medencei határ természetellenes, ideiglenes és a határ mindkét oldalán élőknek hátrányos.

A határ szó használatánál azonban el kell tudni vonatkoztatni a nemzetközi jogban használatos határfogalomtól. A határt nem az jelenti, hogy valahol Miskolc és Kassa (Miskolc: HK, Kassa: Kanton?) között van egy képzeletbeli vonal, ahol különböző színű zászlók lengenek. Nem. A határ azt jelenti, hogy egynástól ötven kilométerre, széles, igaz kissé rázós úttal összekötve van két nagyváros, amelyek szinte semmilyen szempontból nem tartoznak össze. Nincs átfedés az agglomerációjuk között, nem oszlanak meg köztük a klasszikus városteremtő feladatok, mint a kórház, egyetem, sportcsapatok fenntartása stb.

De járjuk körbe a trianoni határokat! A többszázezres Szatmárnémetitől harminc kilométerre "világvégi" falvak vannak. Hallott már valaki Fülpösdarócról? Senki? Na ugye. És Gyirmótról? Hát hogyne: a megyeszékhely Győr alvóvároskája, (majdnem) élvonalbeli focicsapattal, biztos megélhetésű lakókkal…

Világos, és teljesen igaz dolog, hogy az új "nemzetállamokat" anno úgy választották le a Magyar Királyságról, hogy a nagyjából koncentrikus köröket képező városhálózat egyik körét levágták a középső országról. Elvágtak egy csomó vasutat. Mindezt nyilván hajtotta az új állam vezetőinek a kapzsisága, de lehettek volna ezek az emberek akármilyen kapzsiak, ha nem találkozik kapzsiságuk azzal az érdekkel, hgy a németek hátországában ne legyen egy erős, nagy eltartóképességű, jól szaporodó népességű, németbarát kultúrájú kontinentális ország. Inkább helyette sok, kicsi és egymás ellen fenekedő kis ország. Ennek az állapotnak a fenntartására két eszköz van: a sovinizmus és a politikai ellentétek fenntartása.

 

Ez a két tényező alkalmas arra, hogy az egymnásra utalt országokat a Kárpát-medencében visszatartsa az együttműködéstől. Amíg a politikai és (vélt) nemzeti sérelmeinken nem emelkedünk felül, addig ez a régió egy centit nem fog előrehaladni. Nézzük meg Lengyelországot! Nyilván megvannak a bajaik nekik is, de azzal, hogy egységesen fellépő, nagy területű és nagy népességű államlént vannak jelen a geopolitkában, középhatalmi mozghásterük van.

Nézzük meg a Kárpát-medencét! A benne levő államok, országrészek GDP-je valószínűleg alatta marad London vagy Párizs GDP-jének, ha külön-külön nézzük.

Pedig ezeknek az országoknak ugyanazok a bajaik. A szlovákokat ugyanaz az Ipoly önti el, mint a nógrádiakat, az elmaradott falvakban ugyanolyan cigányok lopnak tyúkot, a városokban ugyanolyan vasművek zárnak be, az egyetemekről ugyanoda vándorolnak el a tehetségek, de még a könnyűvérű lányokat is ugyanazok a pornó-producerek futtatják. Mégis ezek az államok százéves sérelmek okán képtelenek együtt fellépni. Képtelenek összehangolt gazdaságpolitikát folytatni, képtelenek az EU parlamentjében és egyéb szereveiben közösen lobbizni. Hogy ez kinek jó, azt mindenki saját ízlése szerint eldöntheti. Az itteni államoknak bizos nem.

Amíg azonban a Kárpát-medence összes fontosabb vasútvonala Budapeseten találkozik, talán nekünk a legrosszabb. De el kellene végre már azon kezdeni dolgozni, hogy a természetes gazdasági folyamatokat akarjuk segíteni, vagy hörögni egymásra, aztán pediga  zsidóktól kezdve a franciákon át a kiskutyáig mindenkire ráfogni, hogy nem megy a szekér.

Ha erre mondjuk egyszerre jönne rá a pozsonyi, meg a pesti kormány, na az lenne a trianoni átok vége.