Laudatio

 

magyarhirlap.hu/velemeny/ugyanaz_a_buz.html

Úrhatnám pesti kávézók állandó kellékei a cseresznyefa vagy lazúrmahagóni színű biederficker stílusú könyvespolcok, rajtuk ódon fóliánsokkal. Az ódon fóliáns viszonylag ritka jószág, méghacsak a Hangya szövetkezet 1912-es kalendáriuma lenne az, vagy valami ponyvaregény az 1880-as évekből. Ezért aztán ezekről a polcokról a XX. század hatvanas-hetvenes évei néznek le ránk. No nem Berkesi András, meg a Hód kalandjai. Nem, ezeknek meglehetős rajongótábora van, forognak az antikváriumban, nem selejtezhetők.

Az echt értéktelen könyvtárselejt, az üzbég munkásmozgalom történetéből, kötelezően, bársonykötésben kiadandó szovjet munkásírókból, magyar munkásírókból áll. Meg persze Jókai-kötetetkből, amelyekből az érdekes hetven oldalt valaki kitépte és hazavitte.

A magyar munkásmozgalom történetéről szóló könyvek pihentek egy pár évet kicsi és avíttas panellakásokban, és csak az örökösök adják be az antikváriushoz, az meg tovább, méterre a kávéházas embernek.

Ezeknek a könyveknek az a sorsa, hogy a kutya se olvasgassa őket, néhány hozzám hasonló alakot leszámítva.

Örömmel látom, hogy Bayer Zsolt is egy efféle kultúr-mindenevő. Tekintettel arra a közismert tényre, hogy 1989-ben Magyarországon mindenki egy órára meghalt és megmerült a Sztüx mindent formattáló folyadékában, természetesen per definitionem kizárt, hogy bárki, a magyar munkásmozgalom történetét iskolában vagy érdeklődésből a könyvtárban sajátította volna el. A könyvtárak ezeket a könyveket azonnal selejtezték.

Így nem marad más, mint hogy a magyar munkásmozgalom történetét ismerő ember tudományos érdeklődésből, egy panelházban kuksoló nyugdíjas kommunista Sith-lovagnál nyert beavatást a tudományba, vagy pedig a törzshelyén jobb híján, a polcról levéve a könyvet, olvasgatott a Tanácsköztársaságról.

Akárhogy is van, mindenképp dícséretes valamihez ennyire érteni, ahogy Bayer Zsolt alapos filológiai felkészültséggel, nevekkel, helyszínekkel ellátva adja bizonyságát annak, hogy a dicsőséges 133 nap emléke örökké él, élt és bugyet zsity.