A vén salabakter

Olvastam, még a múlt héten Bayer Zsolt írását, ezt ni:

http://mandiner.blog.hu/2012/05/04/merlin_tanca_bayer_zsolt_mi_a_jobb_viii

…és talán először, mióta írásai eltévedt csíborként először szétkenődtek szellemi horizontom szélvédőjén, megsajnáltam ezt az embert. Na nem mintha kisebb köpönyegforgatónak tartanám, vagy ne undorítana továbbra is antimindenita huhogása, de ebből az írásból kisüt a teljesen magára maradt ember kétségbeesése.

Bayer cikkei azért voltak mindigis érdekesek, mert egy Kádár-rendszerben szocializálódott és az ott összeszedhető fajta műveltségből rengeteget összeszedő ember művei. Bayer Zsolt a Sólyom László által találóan “denaturált burzsoának” emberfajta egyik jeles tagja. Cikkeiből süt az olvasottság, a széles látókör, az érzék a széphez, a ritmikushoz, a költészethez. Persze, mondhatnánk Goebbels is nagyon művelt ember volt, és Sztálint sem a butaságáért tartotta senki szörnyetegnek.

Bayer cikkei bepillantást engednek egy teljesen kiábrándult, meghasonlott generáció életébe. Műveltsége, olvasottsága közös sok pálya- és kortársáéval, és közös az is, hogy számukra 1989-ben minden egész eltörött. Az a rezsim, amelyik a könyveket a kezükbe adta, nem tanította meg őket olvasni. Meglehet, a köznemesség és a tunya arisztokraták, akiknek a felrázásába Széchenyi beleőrült feleannyira műveltek sem voltak, mint Bayer Zsolt, ám a köz dolgaiban önállóak, érdekeik érvényesítésében határozottak, és hazafiságukban megingathatatlanok voltak.

A mai jobboldalon szétnézve Bayer nem csoda hogy ürességet lát. Annak az értékközpontú politizálásnak, amelynek a populista, újító, divatoló, liberális baloldal természetes fékjének és ellensúlyának kellene lennie, nincsenek emberei. Azok, akiknek a szellemi kvalitásai megvannak ehhez, öregek, mint Bayer, talán egy infarktuson is túl vannak, sose tanultak meg a saját lábukon állni, hazagondolni a birtokra, a műhelyre, gyárra, és vehemensen kiállni az elhatározott politika mellett, ha már egyszer feladtak érte valamit a birtokból, a műhelyből, a gyárból. A nagyobb közös jó érdekében.

Bayer múltba révedése annak felismerése, hogy komplett generációkból hiányzik az erkölcsi és szellemi önállóság, az arányérzék. Kádár idejében legalább valaki krétával berajzolta a gimnázium udvarának aszfaltos focipályályán, hogy kinek, hova kell állnia és merre kell fordulnia. Negyvenkilenc évesen befelé nézni, és felismerni, hogy belül nincs krétával rajzolt vonal, szörnyű érzés lehet.

Könnyebb dolog kifelé nézni. Csakhogy a keleti, fegyelemre és lojalitásra épülő társadalmak csodálata a magyar jobboldal retorikájában nem más, mint valami elveszett édenkert óhajtása. Orbán Viktor óriási, a magyar történelemben szinte példátlan egyszemélyi hatalma nem más, mint az igény a zsinórmértékre, a célra, a viszonítási pontra, a vonalakra a focipályán.

Jól látja Bayer, megrendülőben a nyugati értékrend, de nem úgy, ahogy ő gondolja. Húsz év után, mióta a kínai gazdasági csoda új fokozatba kapcsolt és ellenállt eddig minden nyugatosítási kísérletnek (hisz nem engedi, hogy szabadon kereskedjenek a pénzével, de még ezt se hogy minden kínainak saját budija legyen) Nyugat-Európának végre lépnie kell. Meg kell keresnie a fonal végét, amely valahol a nyolcvanas évek német autóinál van, a cserélhető alkatrészekkel, a felelős üzemeltetővel. Meg kell látnia saját templomait, amelyeket az ősök tiszteletére megőriztek és nem festenek évente újra élénkpirosra. Nehéz lesz, mert a fogyasztói társadalom eddig az eldobhatóra épült és most be kell építeni a megőrzendőt. Az európai konzervativizmusnak lépnie kell, vagy Európa bajba kerül.

Ismerve azonban az európai társadalom stabilitását és ezzel szinte paradox módon ellentétes megújukási képességét, előbb-utóbb lesz megoldás. A megoldás az emberek fejében fog megszületni, ott, ahol Bayernek most semmi bizodalma nincsen. Itthon szétnézve ez nem is túl meglepő, hiszen utódaiból a jobboldalon vagy az ő műveltsége, vagy az önállóság hiányzik, vagy mindkettő. Akikkel meg legalább irodalomról lehet beszélgetni, fogytán vannak és tán megijednek az ötös számú párttagkönyvtől és a szlovák rendszámos terepjárótól. És marad mi volt, a puszta lét. Ijesztő lehet, és sajnálom. De tényleg.

13 hozzászólás

 1. escargot — 2012-05-07 10:40 

Bayer írása elején – szokatlan módon – egészen megkönnyebbültem: kifejti, mi a baja a világgal és a másik oldallal, semmi vérgőz és polgárháború, már-már reménykedtem, hogy lehet ebből valami. Ott kezdett gyanús lenni, hogy arról szeretne beszélgetni, hol rontottuk el. És egy félig rossz helyzetértékelésre egy teljesen rossz választ ad a végén. (Bár a visszarendeződés-kultuszt még erősen balos és nagyon értelmes nagyapámnál is megfigyeltem, lehet, hogy ez a része infarktusfüggő.)
Ellenben a “másik oldalon” sem látok túl sok aktív figurát, akiben meglenne a belső zsinórmérték és/vagy a műveltség a jelen és a jövő felfogásához, pláne irányításához, alakításához. Európában még csak-csak, de a határon belül aligha.

 2. panamajack — 2012-05-07 16:56 

Viszont ha meg valakinél családi és egyéb okokból megvan és jól működik az a bizonyos zsinórmérték, az kb. ufónak érzi magát a mai Magyarországon. Nem érti, hogy a többiek mit nem értenek…

 3. escargot — 2012-05-07 17:39 

Az alien-életérzést elég sok mindennel elő lehet állítani itt. Minősített esetben az arctámadáshoz is kedvet kapsz.

 4. panamajack — 2012-05-07 19:30 

Igen, leginkább cúgos Martens bakanccsal…

 5. marcipan — 2012-05-07 21:36 

arra kényszerítettél, hogy elolvassam…
de egyet értek, kissé kibővítve: mindenkit sajnálok, aki a kényelmes sárban tapicskolás közbeni világfájdalmat nem tudja meghaladni. minden korban mindig voltak olyanok, akik meg voltak győződve arról, hogy a világ épp összeomlik. és mivel az összeomlás az istennek sem következik be, hát utálják azokat, akik boldogok tudnak lenni.
biztos nagyon nehéz neki, szörnyű lehet, ha nem tudod ki vagy, de nem akar ő érteni semmit, csak engem utálni, mert az könnyebb.

 6. Tromb74 — 2012-05-07 23:43 

Nekem Bayer írásairól – ez sem tartozik a kivételek közé – az szokot eszembe jutni, minek ekkora olvasottságra szert tenni ahhoz, hogy valaki ilyen messze kerüljön a bölcsességtől.
Esetében nem egyszerűen a múltban élő, hanem a jelenben halott emberről van szó.
Ha egyetlen képregénykockában kéne ábrázolni ezt a szegény párát, akkor egy hatalmas könyvespolc előtt állna széttárt karokkal, a gondolatbuborékba pedig a következő felirat lenne: Ezt itt mind elolvastam, mégse értek lófaszt se a világból. Akkor inkább pusztuljun az egész!

 7. Tromb74 — 2012-05-08 01:05 

Nekem néha az is az érzésem, hogy ez a 21. századi magyar konzervatívizmus eleve az önállótlanságtól való félelem mozgalma.
Bayer nem a zsinórmértéket, hanem a járókeretet hiányolja, amit egy születési előjogokon alapuló rendszer biztosítana.
Nem a jelentől, sokkal inkább a valóságtól fél. Egy elképzelt világhoz nem kell alkalmazkodni, egyszerűen be kell rendezni kényelmesen. Ha ez a világ a múltban van, akkor a legegyszerűbb otthonossá tenni. Az ember az IKEA katalógus helyett levesz a polcról pár neki tetsző könyvet, a kevésé szimpatikus írásokat pedig figyelmen kívül hagyja. Kész is az ideális, hősökben és nagy pillanatoktban bővelkedő, bár elérhetetlen világ. No de az álom elérhetetlensége se gond, mert így lehet utána sóvárogni, a valóságot pedig negligálni.
Ja, és hogy ne érezzük magunkat teljesen hülyének, kell ellenség is, aki a paradicsom elérhetetlenségéért felelős. Jól fog jönni egy isten is, aki majd valamikor igazságot szolgáltat (mingyá’), hiszen mi pont nem érünk rá, mert a köldökünket kell néznünk hosszan, mereven.

 8. panamajack — 2012-05-08 09:55 

Hiába, már a nosztalgia sem a régi… 🙁

 9. gentleman — 2012-05-09 23:00 

Change management: divatos szakma, de a köldöknézegetők nem feltétlenül ezt választják életpályaként, pedig a változás a mindennapok része.
Másképpen: nem a zsinórmértéket vagy a járókeretet kell keresgélni, és a régi dicsőséget siratni, hanem fel kell ismerni és meg kell érteni a változásokat, és saját lehetőségeink és habitusunk szerint alakítani a szűkebb vagy tágabb környezetünket.
Ehhez jó lépés, ha először is magunkba nézünk (nem a köldökünkre!), és legalább saját magunkkal békét kötünk, hogy legalább “a belső táj legyen barátságos”. Sajnos sokaknak már ez sem megy, pedig enélkül kár is tovább ragozni az egészet.

 10. csapos — 2012-05-10 00:12 

OFF: Úgy tűnik a “köldöknézés közben” valaki elfeledkezett a tetszési index csillagokról. professzorpizka, akkor én most csillagok helyet így értékelem a cikket 5*-ra 🙂 Kösz

 11. viharkabat — 2012-05-10 16:41 

Köszi! Mindig rámfér egy kis gondolatébresztés…ha már magamtól nem jut eszembe! 🙂

 12. flashbang52 — 2015-04-22 11:07 

Kár, hogy ártunk és kormányunk a keleti fegyelemre és lojalitásra épülő társadalmaknak csak csodálója és nem másolója. Ellenkező esetben a Questor és a Buda Cash brókerei már a a múlt héten ott térdeltek volna a Pancho Aréna füvén a tarkójuk mögött egy csőre töltött Tekes legénnyel. Bár ha tovább megyek ezzel a gondolat menettel akkor mostanra igencsak hiány lenne Nemzeti Bank és Gazdasági minisztériumi dolgozókból is és újságírókból is.:)

Bayer Zsótiról már megírta ( nem ez így túl erős, megírták és megjelentették) egy valóságshow szereplő a legfrappánsabb véleményt. ( na jó igazából csak az utolsó mondat ami lényeges) http://www.hir24.hu/bulvar/2015/04/21/aurelio-penisze-orul-hogy-bayer-foglalkozik-vele/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201504

 13. becsuszoszereles1k — 2015-04-22 13:49 

@flashbang52:
Pont “alliteralni” akartam 8.@panamajack hozzaszolasara – “Hiába, már a nosztalgia sem a régi… 🙁 ” :

“Mar puhasaga sem a regi.” Azaz Bayert, ha nem olvasnatok, hanem neznetek, lathatnatok, hogy autoopportunizmusa mar teljesen magaala’ gyu”rte, mar szinte szetkenodik onmaga korul…

Ahogy @Tromb ratapintott az elevenjere: Bayert felelem ragja, es mara mar ez is csupan reflex… – innen kanyarodjunk el Panamahoz, majd hozzam, majd Trombhoz, es igy tovabb…

Egyebkent miert jott szoba egyaltalan… Marcipannak van igaza! :/

A cuclizmusban is a megertes volt a legmegterhelobb – korulotted csupa emberek voltak, akikben szuntelenul meg kellett latnod az embert.
Ennyiben ember kell, hogy legyel, de hogy helyette is ember legy, az majdhogynem lehetetlen… – itt lephet be Escargot az infarktussal… 😀

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.