A gazdasági életben az ártatlan ember fogalma meglehetősen változó. Ma, Magyarországon van olyan ember, aki azért tartja magát tisztának, mert egész életében minden számlát befizetett, senkinek sem maradt adósa, adófizetési kötelezettségének is nagyjából eleget tett. Vannak aztán olyanok, akiket meggyanúsítottak ugyan, hetekig-hónapokig jártak a nyakukra a fináncok és a revizorok, és végül nem találtak semmit, vagy megúszták némi kis bírsággal. És aztán vannak olyanok, akiknek a bűnösségét kimondták, őket mindentől eltiltották, de sebaj, az unokanénikéjük neve alatt az üzlet zavartalanul folyik tovább.
Gondolhatnánk, hogy ez valamiféle deviáns magatartás, ha nem látnánk, milyen széles körben elterjedt jelenségről van szó, ahogy Hofi megénekelte: alsó-felső szinten.
Mi a közvetlen felelősség? Az, amikor az ember felelősséget vállal tetteiért. Miért nincsen nálunk ilyen a gazdasági és a politikai életben? Mert a tapasztalat azt mutatja mindenkinek, hogy az ezzel ellentétes cselekedetet meg lehet úszni. Nem fűződik ahhoz egyéni érdek, hogy tisztességesen járjunk el.
Mi ezzel a baj?
Sólyom László, mielőtt sajnálatosan közszereplésre adta a fejét, elméleti munkásságot fejtett ki. Ő alkotta a „denaturált burzsoá” kifejezést. Mi a denaturált burzsoá? Ennek megértéséhez vissza kell mennünk egy-kétszáz évet az időben. Európa nyugati fele épp polgárosodik és megszületnek a klasszikus polgári törvénykönyvek. Ezeknek van emberideálja, vagyis olyan fiktív ember, aki az adott kor elképzelései szerint vigyáz magára, a javaira, tekintettel van embertársaira. Ehhez a fiktív emberideálhoz mérik aztán az egyes valódi emberek cselekedeteit. A polgárosodás nálunk egy kicsit furcsán ment mindig, talán ez is volt az oka, hogy a klasszikus magyar polgári törvénykönyv nem bírt megszületni, Magánjogi törvényjavaslat néven létezett (Mtj.) De ennek is volt egy polgári emberideálja, a „jó gazda”.
Aztán jött a háború, és 1959-ben egyszercsak felülről a döntés, legyen Ptk. a még itt-ott fellelt remek jogászok, a XX. sz. első felében alkotó nagy generáció utolsó mohikánjai, vagy azok tanítványai az Mtj-ből és egyebekből írtak egy Ptk-t amelyet aztán hatályba is léptettek. Megmaradt ideáljának az az ember, aki a saját javaiért saját személyében, saját nevével felelősséget vállal, aki a szerződéseit becsületből teljesíti és nem ír alá olyan szerződést, amelyet nem fog teljesíteni. És mindehhez jött egy olyan állam, egy olyan rendszer, amelyik az egyéni kezdeményezést, az egyéni kezdeményezést olyan dolognak tartotta, amely kérdésekhez vezet, a megválaszolatlan kérdések nyugtalansághoz, a nyugtalanság elégedetlenséghez, az elégedetlenség pedig lázadáshoz.
Így lett olyan törvénykönyv, amelyet a burzsoának írtak és amely nem talált magának burzsoát, mert nem volt csak „denaturált burzsoá”.
A rendszerváltás után a mindent szabad világa helyett a bármit szabad világa szakadt rá egy olyan társadalomra, ahol a denaturált burzsoák elszoktak a felelősségvállalástól és megszokták, hogy valahogy mindent el lehet sikálni, mert semminek sincs gazdája.
A Ptk. azonban csak előírt bizonyos felelősségi szabályokat és a jogunk is próbálta azt a látszatot őrizni, hogy itt a tetteknek következménye van. Valóságos tudománya épült ki azonban annak, hogyan kell gazdasági társaságokat céljukkal ellentétesen, úgy használni, hogy kötelezettségeik alól mentesüljenek.
Ez azért óriási baj, mert a gazdaság egyik legfontosabb tényezőjét, a bizalmat iktatták ki vele. Mivel bármikor, bárkiről kiderülhet, hogy nem fizet, minden vállalkozást a lehető legrövidebb idő alatt be kell fejezni, termőre kell fordítani. Évtizedek óta sikeres a vállalkozó az, aki a pénzt azonnal ki tudja venni. Nemrég meghallgattam egy amerikás magyar, bizonyos Tom Szaky előadását új cégéről, amely forradalmasítja (reményei szerint) a hulladék-kezelést. Öt-hat éve alapította, azóta a befektetők pénzelik, és idén van az első nyereséges éve. Hat év után. Miközben egy átlag magyar cég nem él három évig.
Ez a jelenség hatalmas gátja a gazdaság igazi fellendülésének, hiszen amellett, hogy egyébként is nehéz beindítani egy vállalkozást, sok tevékenység egyszerűen csak évek múlva lesz profitábilis. Gondoljunk csak az érlelt sajtokra vagy húsárura! A tehénistálló első kapavágásától az első fillér bevételig az érlelt sajtból négy-öt év legalább eltelik. Aki a „világhírű magyar élelmiszeripar” hiányának okait keresi, itt keresse.
Pénzügyi szempontból a jelenség elsősorban a hitel hiányában, másrészt pedig a hitelek magas árában okoz problémát.
De ennél is nagyobb az a pusztítás, amelyet az emberek tudatában végez a felelősségvállalás hiánya. Megszokássá vált, hogy van amit nem kell kifizetni, majd lesz rá segély vagy állami méltányosság, adósságelengedés, kárpótlás, támogatás. Megszokássá vált, hogy majd lesz, amit nem tudnak kifizetni. Amikor fájdalmas szintet ér a dolog, elmegyünk a bíróságra, ahol a bírák már rég elvesztették azt az irányérzéket, hogy akkor most kinek mi a kötelessége és ki az, aki tényleg felelősséget vállalt és ki az, aki csak „lepapíroz”.
Jobb híján a bíró senkiben se bízik, mindenki svindler, mindenki gazember. Azután már nem megy senki bíróságra, tojik az ítéletre, hiszen az ítéletet úgyse lehet végrehajtani. Az ellenfél nullás káefté, meg az adós amúgyis vagyontalan, mindent a mamára íratott át.
Mindez egész addig csak zavaró volt, amíg bizonyos korábban felépített struktúrák működtek. Mivel azonban egyre több dolog megy tönkre és egyre kevesebb dolog működik, szétnézve azt látjuk, hogy nincsenek meg lassan az alapvető szükségleteket kielégítő vállalkozások sem, úgymint húsipar vagy kenyérgyár.
Jogrendszerünk és az államrezon is ahhoz idomult, hogy saját polgáraival úgy bánjon, mint valami rablólovag. Saját működési költségeit rabolja össze és semmilyen módon nem feltételezi, hogy parancsait (jogszabályait) bárki is önként be fogja tartani, hiszen azok egyáltalán nem szolgálják az állampolgárok érdekeit.
Az országot kizárólag felelősebben működő, hosszabb időre tervező vállalkozásokkal lehet a tartós növekedés útjára állítani.
Ehhez úgy tűnik jelenleg két tényező is hiányzik. Az állam akarata és az állampolgárok akarata. Sztereotípia, hogy a magyarok nem is akarnak normálisan működő országot, normális üzleti és erkölcsi renddel. Ezzel foglalkozik a következő rész, melynek címe: A normális működés.
30 hozzászólás
1. escargot — 2012-10-17 10:35
Azt gondolom, a „régi világ” teljes struktúrájával együtt el van rontva ebben a kérdésben, és valószínűleg nem is lehet megreparálni. Vajon megoldás lehet, ha az új generáció önként az alkotás, a bizalom, a hosszútávú gondolkodás felé fordul (erre látok jeleket), és tudatosan elhatárolódik a régi struktúráktól, szereplőktől, az államtól, de lehetőség szerint és annak határáig még a jogrendszer képviselőitől is (a.m. nem rohangál a diszfunkcionális bíróságra, ill. részben visszatér a gentlemen’s agreement szelleme)? Nem tudom, mennyire lehet életképes egy ilyen duális modell, de sem a régi továbbélését, sem a kettő keveredését nem tudom elképzelni (utóbbi esetben az új szereplők is kontaminálódnak).
2. panamajack — 2012-10-17 10:54
Húha! Azt hiszem, kinyitottad a polcon fellelhető legnagyobb, mega-family-pack gilisztakonzervet. Sajnos még ahhoz is két napig kell majd gondolkodnom, hogy egy értelmes hozzászólást kanyarítsak ide…
3. escargot — 2012-10-17 11:24
@panamajack: És lesz folytatása is. Virtuális törzskocsma kialakulását vizionálom, csak győzze a blogmotor és a munkaidő…
4. Tromb74 — 2012-10-17 11:28
Szép.
Azt gondolom, az első lépést az államnak kellene megtennie, létrehozni egy olyan vállalkozói környezetet (hitelezési lehetőségekkel stb.), amiben nem megy tönkre egy cég csak azért, mert felelőséggel, a törvény betartásával működik.
A jelenlegi helyzetben nem lehet valamirevaló üzleti tervet készíteni, még 2 éves távlatban sem, mert kéthetente megjelenik egy kancsal elmebeteg és új játékszabályokat talál ki.
5. Tromb74 — 2012-10-17 11:31
@escargot:
Létezik a szemlélet, amiről beszélsz, de felülről van elfojtva.
Ma, ha valaki ezen erények mentén szeretne élni, az országhatáron kívül kell próbálkoznia.
6. escargot — 2012-10-17 11:55
@Tromb74: Abban egyetértek, hogy kicsit sincs támogatva, de egy-két pozitív példát látok a környezetemben, innen a mérsékelt optimizmus. (Egészséges környezetben nyilván több és jobb példa lenne.)
7. tiboru — 2012-10-17 12:13
Pénzügyekhez, gazdasághoz és hasonló nyalánkságokhoz vajmi keveset értek, azt viszont tudom, hogy amíg az átlagos (adófizető vagy adót nem fizető) polgár nem érzi, hogy ebben a kurva országban egy csapatban focizik mindenki, addig gáz lesz.
Az egyik (anyagilag egy kicsit jobban eleresztett) ismerősöm olvasta a tervezett devizaalapú államkötvény kibocsájtásáról szóló híreket, amelyek alsó hangon is 5%-os hozamot garantálnak évente, euróban. És tudjátok, mit mondott? „Basszák meg, ezeknek nem adom a pénzem, akkor sem, ha az osztrák bank csak 1,75%-ot fizet!”
A csávó inkább bukik évente ezerakárhányszáz eurónyi kamatot (mondjuk megengedheti magának), de nem fogja hazahozni a pénzét Eisenstadtból. Csakazértse. Mert azt mondja, hogy ez az állam (ország, stb.) nem az övé.
Oké, szűklátókörű, indulatos meg minden, de ez is mutat valamit. Valami riasztót.
8. panamajack — 2012-10-17 14:09
@tiboru: Mondjuk az echte magyarosch „csakazértsem, ha beledöglök, akkor sem” hozzáálláson túl azért itt a magyar államkötvények iránti bizalom hiánya is bejátszik. Ami a nyugdíjmegtakarítások elzabrálása óta egyáltalán nem tűnik alaptalannak. Ez az egyébként, amivel a jelenlegi kormány rövid távú pényügyi és politikai nyereségért évtizedekre szopóágra küldte az egész országot. Az elherdált bizalom nem fog egyhamar visszajönni. Sem a lakosság, sem a külföldi befektetők részéről. Ha egyszer, kétszer, X-szer átvertek, X+1-edik alkalommal miért hinnéd el, hogy ezúttal becsszóra úgy lesz, ahogy mondják?
9. panamajack — 2012-10-17 14:12
@panamajack: Egébként ha megnézzük a világ országainak a fejlettségi rangsorát, a gazdagság és a társadalmi bizalom között nagyon szoros korrelációt látunk. Többet számít ez, mint mondjuk, hogy van-e az országnak olaja és nyersanyagai (lásd mondjuk a Nigéria vs. Dél-Korea összehasonlítást).
10. hadrian77 — 2012-10-17 20:55
Számomra azért is voltak érdekesek Moldova 70-80-as években íródott művei, mert azok az interjúalanyai, akik 45 előtt voltak fiatalok, képviselték ezt a felelősséget. Próbálták még tovább adni, de pár generáció alatt eltűnt teljesen. Egész jól követhető, hogy tűnt el. És innen már tényleg nehéz az út visszafelé, főleg úgy, hogy manapság sok ember döntéseket sem képes hozni, mert fél attól is, hogy mi lesz ha egy egyszerű helyzetben rossz döntést hozott.
11. hakapeszi — 2012-10-17 21:16
Professzor, szóról szóra úgy beszélsz, mint egy „kapitalista” barátom (ez csak egy becenév, a lényeg, hogy ő is az üzleti életben működik). Egy másik, külföldi kapitalista barátom azt mondta erről, hogy náluk szerencsére még csak a „felsőbb” rétegekben terjedt el a rablólovag mentalitás, a középosztályban még megvan a bizalom.
12. csapos — 2012-10-17 21:46
Sajnos sok igazság van abban, hogy „ez egy fél ázsiai nép” (bár amikor ezt bölcs vezetőnk mondta, saját fél ázsiai módszereit ismerte el). Sok évet dolgoztam külföldön, van összehasonlítási alapom. Valami hasonlót tapasztaltam a Görögországban eltöltött évek alatt. Minél többet kapni az államtól, mert az jár, de adni, adót befizetni azt nem, mert ennek az államnak én nem adok. Ne menjünk messzire, Csehországban az autószerelőm nem értette, miért mondtam az első alkalommal, hogy számlát nem kérek.
Professzorpizka nagyvonalúan átugrod a XIX. szd – XX. szd közepe időszakot. Amikor Európa nálunk szerencsésebb részén az „olyan fiktív ember, aki az adott kor elképzelései szerint vigyáz magára, a javaira, tekintettel van embertársaira”, akit én egyszerűen csak polgárnak nevezek, volt az ideál, addig nálunk az asztalon táncoló a családi vagyont elkártyázó dzsentri volt az ideál. Az 1867-es kiegyezést követő gazdasági fellendülés sem tudott kialakítani erős polgárságot, sőt sok tekintetben tovább erősödött a korrupció, mint elfogadott társadalmi viselkedési forma. Majd közel száz évvel később jött a gulyáskommunizmus, ami valamilyen módon ugyan lehetőséget biztosított az egyéni kezdeményezésre, de ennek ára a meglévő szabályok kijátszása volt. Az lett a f*sza gyerek aki be tudta csapni az államot.
A rendszerváltást váltást követő politika pedig folytatta ezt. És természetesen az rendszerváltó értelmiség is, aki nem emelt szót ellene. Ennél még a Kádár rendszer is többet tett, mert legalább látszólag megpróbált változtatni, oktatni. Nagyon pesszimista vagyok.
13. zolcsi67 — 2012-10-18 00:23
@hadrian77: Pontosan! És egy másik blogban (ott is kommentben) részletesen ki is fejtettem, hogy a kádári középszer (csak két slágert idéznék: „langyos a sör, de nekünk így is jó” – Zorán; „1978-ban lubickoltunk a langyos tóban” – Fonográf) milyen szinten gyilkolta ki – nemzedékekre hatóan – a kezdeményezőkészséget, az öntevékeny magatartást az emberekből. Rosszabb, mint egy kemény diktatúra, mert ott „csak” láger és kivégzés van, itt meg elhitették, hogy ha szép csendben ülsz a s*ggeden és imitálod a munkát, a szádba repül a sült galamb.
Sokan számon kérik választások után nem sokkal, hogy „és miért nincs kolbászból a kerítés” – azok az ide-oda szavazó protest-tömegek tettek valamit azért, hogy egyáltalán a disznóól megépüljön?
14. ace22 — 2012-10-18 16:26
A tyúk és a tojás klasszikusa: ki kezdett el először csalni és a felelősséget elsunnyogni, a polgár vagy a „hatalom”? Mára már odáig fejlődött a gazdaságunk, hogy a hivatal automatikusan bűnösnek feltételez, és jól megbüntet, a vállalkozó meg tudja, hogy mindenképpen megbüntetik, és akkor már úgyis csal, hogy talpon maradhasson – Alízka esete a Vörös királynő versenyén, ahol csak az marad meg egyhelyben, aki teljes erőbefutással szalad az egyébként visszafelé mozgó pályán.
„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.”
15. FilcTroll — 2012-10-18 20:45
Ismét találó gondolatok! Annyival hadd egészítem ki, hogy messzi évszázadokra nyúlik vissza ennek a kultúrája; amit most élünk, organikus fejlődés eredménye. És a hülyeség öröklődik, szép-szépapáink óta. Hiába van minden generációban egységnyi nyugatos, aki hosszú távra, tisztességes tervekkel vállalkozna, betartaná a szavát stb.
Én magam is inkább félnyugati vagyok, mint félázsiai. 40 fölött már nagyon tud fájni a sok átverés, a tisztesség ezer kudarca, amin átmegy az ember, miközben a tisztességtelenség sikere szembeötlő.
16. FilcTroll — 2012-10-18 20:57
Kapcsolódva a cikk alapfelvetéséhez: a mai jogban benne van még ez a becsületes polgári ideál, és vajon perelhető-e? Most nyáron ragadt be kéthavi munkám egy olyan projektben, ahol a megbízó pontosan tudta, hogy nincs pénze, csak esélye a pénzre. (Ezt persze nem verte nagydobra.) Az esély nem jött be, így ő csak széttárja a kezét: nem tud kifizetni. Ez a magatartás perelhető? Nem az eset maga, csak a hozzáállás.
17. timoti — 2012-10-19 13:40
Kicsi ellentmondás, mert én is pár hónapja evakuáltam az országból, de tízéves távlatban optimista vagyok:
– Saját tapasztalataim alapján a lusta-butácska-okosbanmindent népességet inkább az 50-es éveiben járó leszázalákolt ex-tanácstitkárnőkkel azonosítom, és itt az idő nekünk dolgozik;
– Az utóbbi két évben (is) vállalkoztam kishazánkban, voltak késedelmes adóbefizetéseim és bevallásaim (nem csalni akartam, csak elfelejtődött), de a NAV-tól mindig csak szülői hangvételű dorgálást kaptam, de soha nem bírságot (pedig jogos lett volna).
18. escargot — 2012-10-19 14:42
@timoti: A plebsszel kevesebb gond van (egységsugarú butikoslány nem sokkal jobb, mint Gizike, a bérszámfejtő, de ők az alapanyag, és legfeljebb szűk határok között formálható), az igazi gáz az elitnek csúfolt réteg. Ha a tsz-elnök mentalitású vezetők, a tömött bajszú svindler vállalkozók és a korrupt politikusi garnitúra lassan szintén esedékes fiatalítása minőségi csere lesz, akkor van esélyünk. És ebben a kérdésben látok néhány bíztató jelet.
(Btw, welcome on board. 🙂
19. karaj — 2012-10-22 14:53
Kedves Professzor,
nem tudom, ezt a kommentfolyamot még követi-e a nagyérdemű, de ideírok, mert én csak most vettem észre.
A cikk jó, az alapfelvetéssel egyet is értek, de amikor a hosszútávú befektetés lehetőségéről írsz, az szerintem kicsit pear-shaped. Az igaz, hogy az átlag magyar cég nem él három évig, de az usás kis cégeknek is kb 2/3-a éri meg a második születésnapját, a negyediket pedig csak 4x%. Emellett halványan emlékszem egy olyan adatra, hogy az egyetemek által indított technológiai start-upoknak kb 10%-a lesz sikeres (lehet, hogy 20).
Szóval a sok bedőlő kisvállalkozás ilyen értelemben nem a hanyatlás jele, sőt. Az alapprobléma tehát szerintem nem ez, hanem az, hogy a lakosság úgy tekint a vállalkozásra, hogy az a bajuszos ügyeskedőknek való dolog, és még egyetemi-informatikai közegben is gyanúval vegyes csodálttal tekintenek azokra, akik bevállalják (rosszabb esetben pedig kinevetik, hogy feladja a relatíve jól fizető álláslehetőségeket). Pedig az usában minden hülyegyerek saját startupot akar, és a korábbi bedőlt vállalkozás egy befektető szemében nem feltétlen rossz pont, sőt, hiszen legalább megpróbálta és tanult belőle.
20. karaj — 2012-10-22 14:56
@Tromb74: ezzel nem teljesen értek egyet. Ma Magyarországon vállalkozni, legalábbis bizonyos területeken, lehetséges. Igaz, hogy az adminisztráció bizánci és a terhek aránytalanok, de befektetési pénz, képzett munkaerő, stb. alapvetően van. Nomeg, 82-ben is lehetett vállakozni, akkor most ne lehetne?
21. panamajack — 2012-10-22 14:59
@karaj: Ez igaz, és épp itt van a nagy különbség: az amerikai start-upok nagy része azért dől be, mert valamit nem jól csinált az illető, és igen, legközelebb majd tanulni fog a hibáiból. A magyar cégek többsége viszont nem bedől, hanem bedöntik. Direkt, általában adócsalási célzattal. Így mindjárt érthetőbb az is, hogy miért ennyire más nálunk a jelenség közmegítélése.
22. karaj — 2012-10-22 15:01
@csapos: szerintem a dzsentri sosem volt ideál, hanem glosszákban kifigurázott kórtünet. És a gatyaváltás után sem az államtól kéne várni a lépéseket, hanem az „amerikás magyaroktól”, tehát a kapitalista műveltségű, jó kapcsolatrendszerű (kvázi)fiataloktól, akik nem a kommancsizmusban szocializálódtak, és nem is onnan eredetitőkefelhalmoztak.
23. karaj — 2012-10-22 15:07
@panamajack: ez igaz, én is sok rémtörténetet ismerek, egyrészt titsztességes vállalkozókról, akik alvállalkozói csapdába kerültek, másrészt ál-cégekről, amik mindig is csak papíron növelték a vállalkozások számát. én csak azt szerettem volna mondani, hogy az nem igaz, hogy nem is lehet nyerni, mert de. lehet, hogy külföldi piacra kell termelni, vagy más halálugrást végrehajtani, de nem lehetetlen.
És egyetemi közegben kéne jobban erőltetni a dolgot, mert ott inkubálódni még mindig egy fokkal barátságosabb, mint amikor már az élet csörtet körülötted, akkor is, ha a karok-tanszékek egy része is inkább lenyúlda, mint nem.
24. panamajack — 2012-10-22 15:13
@karaj: Azt hiszem, a 3. rész pont erről szól.
25. timoti — 2013-02-25 19:03
(picit off, de jobb bejegyzést nem találtam…)
Olvasgatám a napokban a Facebook-ot, mint hiteles hírforrást. Nagy vigadalom van ott, merthogy „a devizahitelek több, mint 90%-a semmis!”. Egy pillanatra tekintsünk el a valóságtól, és értelmezzük a mondatot.
Namost én egyszerű műszaki ember vagyok, nem jogász, nem közgazdász. Ezért kérném tisztelettel az itteni nagyérdeműt, hogy magyarázzák már el nekem, mit jelent a „semmis”, és miért is örülünk neki.
Én csak nyomokban tanultam jogot, de legjobb esetben is úgy tudom értelmezni, hogyha egy szerződés törvénytelen, akkor a szerződés előtti állapotot kell visszaállítani. Ami jelen esetben azt jelenti nekem, hogy rendben, nincs CHF tartozás, de az agglomerációs házat fedező 40 gurigás hitelt valahonnan újra fel kell venni, ezúttal Forint alapon. Ami esetleg akadályokba ütközhet az új hitelezési gyakorlattal és jogszabályokkal.
Vagy tévedésben élek, a „semmis” szerződés tényleg azt jelenti, hogy az adósság el van törölve, a bank volt a gonosz, Kovács úr megnyerte a házat?
26. becsuszoszereles1k — 2013-02-26 04:46
16. @FilcTroll:
Jogot per tangentem tanultam ugyan, azt is a tarsadalomtudomanyok minden zugat elaraszto „Alap es felepitmeny” elv fenyeben – kulonos tekintettel a kozjogi jogi szemelyek/ az allam jogalanyisaga kerdesre. Ettol fuggetlenul sejtem, hogy a mai polgarjog, az alapjat kepezo romai jognak (alapja a szokasjog) felel meg: a tarsadalmi szokasokat az allam jogi erovel ruhazza fel. Felleljuk benne az emberi igazsagerzet es a jogalkotoi igazsagerzet talalkozasat. _ Ha pedig nem leljuk fel benne, akkor Professzor Pizka kenytelen megirni egy figyelemfelhivo posztot: van remeny! Mert joggal hivatkozhatunk a jogra!
[Hozzam hasonlo laikusok szamara itt van egy kis tajekoztato:
http://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=jogtudomany%3A%20termeszetes%20igazsagerzet%20romai%20jog%20alapja%20&source=web&cd=6&cad=rja&ved=0CE4QFjAF&url=http%3A%2F%2Fwww.diakoldal.hu%2Fassets%2Fres%2Fnotes%2F7ca5a60220de3b40d296ff4d930e4657polgarijog_1ea.doc&ei=gRAsUZ-TPKqP4gTIqYDQAg&usg=AFQjCNFwWVMfJtaGXjhoCkJPELL8HwUJNQ ]
Fogadatlan prokatorkent: hivatalos megbizasnal miert ne lehetne perelni a szerzodest nem teljesitot (sot, talan meg szerzodes hianyaban is)?
27. professzorpizka — 2013-02-26 08:17
@timoti: Pontosan ez foglalkoztatja a jogásztársadalom józanabbik részét.
A klasszikus kodifikációk emberideálja okos és tudja mit csinál, továbbá mindenkivel nemcsak egyenjogú, hanem egyenrangú is egyben. Tehát nem kell megvédeni a hatalmasoktól. Aztán persze hamar kiderült, hogy ez nem egészen így van és azóta próbálnak megoldásokat keresni erre a problémára. Elméletileg elképzelhető, hogy ezeknek a szerződéseknek egy részére azt mondja a bíróság, hogy ezt és ezt a rendelkezést a bank csalárd módon, erejével visszaélve rakta bele a szerződésbe. Ugyanakkor ez kiszabadítja a szellemet a palackból, mivel ezek bonyolult szerződések, még csalárd belecsempészések nélkül is, tehát elindulhatna egy olyan lavina, hogy mindenki perelhetne, hogy dehát nekem ezt se magyarázták el meg azt se, vissza az egész. Ez pedig egy legalább százötven éves jogi alapelvet borítana fel teljesen, miszerint a polgár okos és szabad ember, aki nem köt hülye szerződéseket, vagy ha igen, viseli következményeit. Ennek feladása vezet abba a világba, hogy a mikróra rá kell írni, hogy macskát szárítani benne tilos…
Visszatérve a semmisség kérdésére, a szerződésekkel kapcsolatos jog egyik alapelve, hogy ha csak nincsen valami nagyon nyomós ok az eredeti állapot visszaállítására, a szerződést a lehető legnagyobb részben „életben” kell hagyni. Önmagában a devizahitel-szerződés biztos, hogy nem erkölcstelen vagy törvénytelen dolog, ezért elképzelhetetlennek tartom, hogy teljesen semmisnek mondják ki és visszaállítsák az eredeti állapotot. Ez egyébként azt jelentené, hogy az anno megkapott összeget egy összegben a banknak visszaadom. Ugyanakkor a bank, bármennyire is nem szeretjük, kamatra kölcsönt adó cég, tehát joggal mondja, hogy akkor őt most kár érte, mert lehet, hogy az ő kamata nem volt tisztességes, de a tisztességes kamattal (az adós használta a bank pénzét) az adós jogalap nélkül gazdagodott, azt vissza kéne adni. Én (az ügy konkrét ismerete nélkül) úgy gondolom, hogy egyes számítási módszereket, és ez alapján kiszámolt egyes költségeket minősíthet a bíróság jogtalannak és így érvénytelennek, de maga a szerződés fenn fog maradni.
28. becsuszoszereles1k — 2013-02-26 10:53
26. @becsuszoszereles1k:
Absztrakciokrol, etikai kategoriakrol ertelmisegi szalonokban lehet beszelgetni – de perelni jogi forumon?
29. becsuszoszereles1k — 2013-02-26 12:15
15. @FilcTroll:
Kozbeszurnam a Nagy Generacio-fele mentalitas/ szocializmus nem elhanyagolhato hatasat.
Valamint – Babits Mihaly: Az irastudok arulasa (1928)
http://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=babits%20mihaly%3A%20az%20irastudok&source=web&cd=17&cad=rja&ved=0CFgQFjAGOAo&url=http%3A%2F%2Fmek.niif.hu%2F05000%2F05048%2Fhtml%2Findex.htm&ei=j4wsUfOGDerl4QSrwoD4AQ&usg=AFQjCNH5Z7q44iw5jQfLys-1JQdG6EnGPA
30. becsuszoszereles1k — 2013-02-26 12:47
Ugymond, az allamrezon, attitudjebol kovetkezoen – jogszabalyai nem szolgaljak az allampolgarok erdekeit – elter a jogrendszer szellemisegetol (ami a modern europai jogrendszerben, ugy is mint romai jog, nyer kifejezest).
Jog funkciója:
– Rend és biztonság kialakítására, fenntartására szolgál;
– Konfliktusok, megoldását szolgálja;
– A társadalmat tudatosan alakítja, tervezi;
Jogi normák létrejötte:
– szokásjogi alap (nem írott jogszabály, „úgy szoktuk”)
– bírói jogalkalmazás során / bírói döntés válik normává – egy korábbi döntésre hivatkozás;
– jogalkotók hozzák létre;
Jogrendszerek: hatályos jogszabályok összefoglalt gyűjteménye.
A világon 5 jogrendszer létezik: Ezek jogcsaládok, jogrendszerek: abban különböznek egymástól, hogy másképpen hozzák létre a szabályokat.
Római – germán jogrendszer:(Anglia kivételével egész Európa – Magyarország is ide tartozik.);
§ Római alapokra épül, az európai jog alapja
§ Germán: A rómaihoz még hozzátették a magukét, de az alapokat nem változtatták meg.
§ Alapjait tekintve állandó, csak a korhoz igazították (germán-német, osztrák, porosz népek) Világban több helyre gyarmatosítással jutott el.
§ A szokásjog nagyon minimális, elsődleges a törvény, az írott jogszabály.
§ A jogszabályok általánosak, az élet minden területére kiterjednek, ezért zárt rendszer.
§ A szabályt előre hozzák, és ezt be is tartják. Ezek általánosak. Mindenkire kötelező érvényűek. Nincs kibúvó alóla.
Jogszabályalkotó állami szerv = Parlament
Jogszabály alkalmazó szerv = Bíróság (független)
Jogszabály végrehajtó = Kormány
i
Ezek elkülönülnek egymástól.
§ Ez nem csak Európában van, a világon, több helyen is megtalálható ez a rendszer. A gyarmatosítás következtében terjedt el.
Angolszász jogrendszer / COMMON LAW (Anglia, USA, Ausztrália, Kanada)
§ Ez is a gyarmatosítással terjedt el.
§ Nincs külön törvényt hozó és törvényalkotó szerv. (egy személyben a bíró tölti be)
§ Bíró egy személyben dönt, ezt később is alkalmazzák.
§ Szokásjogon alapszik, ez az elsődleges, és nem az írott jog
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.