Rendszerváltó tanulmányok 10: Agyagromantika

Mezőgazdasági szakpolitikáról városi gyerekként írni akkor is veszélyes, ha amúgy egész fejletten meg tudom különböztetni a gyöngytyúkot a pulykától és egy tábla rozsra sem fogom azt mondani, hogy szépen hullámzó búzamező.

Mezőgazdasági szakpolitikáról írni azonban kell, mert az ország épp a szociális (nem szocialista!) mezőgazdaság utolsó rángásait szenvedi és úgy tűnik, pártunk és kormányunk az eddigi húsz év toldozása-foldozása helyett végre teljesen más irányt vesz: a múltba.

Azért nehéz városi gyerekként írni a mezőgazdaságról, mert a mezőgazdaság tudomány és életforma egyben, egyszerre jelent megfontolt, kémiai, meteorológiai, biológiai, gazdasági ismereteket igénylő tervezést és a föld, a természet iránti szeretetet, érzelmi kapcsolatot és harmóniát. Aki ezeknek nincs birtokában, az hajlamos lehet olyanokat mondani, amelyek simán elmennek a marketing vagy a politológia világában, ám súlyos káromlások, ha földre terelődik a szó.

Hogy mire gondolok? Vegyük például a közelmúlt egyik elrontott joghurt reklámját! Elrontott szöveg, béna koncepció, egy ország röhög rajta, rossz az egész. Másnapra kint volt a javított verzió, kicsit megvágva, kicsit más szöveggel, még jót is tett neki a közröhej, beépült a köztudatba. Ha ugyanilyen felelőtlenül állnak neki mondjuk a szőlőt permetezni, akkor az legalább egy évnyi bukott profitot jelent, és persze azonnalivá tett forgóeszköz-hitelkeretet, visszafizetendő támogatást.

A magyar mezőgazdaság már régen átmeneti fázisban van. Nincsenek válaszok olyan alapvető stratégiai kérdésekre, hogy mit akarunk ezzel az egész földtúrással elérni? Saját magunknak elegendő élelemet? Exportra termelni gabonát és más nagy volumenű nyersanyagokat? Speciális termőhelyi adottságokat kihasználva különlegességeket termeszteni? Ezek a kérdések megelőzik azt, hogy milyen méretű birtokokon, milyen géppark és szaktudás birtokában érdemes mindezeket csinálni. Szerencsére a fentiekből nem egyet kell választani. De el kell fogadni, hogy onnantól kezdve, hogy valamit piaci alapon akarunk művelni, választani kell a három alapvető üzleti stratégia közül. Költségoptimalizáló, minőségoptimalizáló vagy specializáló.

De máris beleakadunk a kezdő kérdésbe: akarjuk mi ezt piaci alapon művelni? Szerintem úgy kellene, mert annál hatékonyabb nem nagyon van, és az átgondoltan szabályozott piaci működési keret a magyar mezőgazdaság jövője. Ezzel szemben a szociális mezőgazdaság volt a hazai termelés modellje az utóbbi húsz évben és most tervezik valamilyen sajátos neofeudalizmusba fordítani.

A szocializmus mezőgazdaságának rengeteg hátránya mellett megvolt az az előnye, hogy nagy mennyiségű és kielégítő minőségű infrastruktúrát adott a termelésnek és nem utolsó sorban iskolai keretek között, magas szinten képzett, menedzserszemléletű vezetőket, akik a maguk ismereti keretei között nem úgy álltak a termeléshez, hogy “és mi lenne ha most azt csinálnánk, hogy” hanem megalapozott tudományos ismeretekkel fogtak még a kísérletezéshez is. A téeszrendszer feloszlása azonban nem úgy következett be, (a legtöbb helyen) hogy ez a szakembergárda élére állt a változásnak, hanem úgy, hogy kirobbantották alóluk a téeszt, és olyan rendszer jött létre, ahol a régi jobbágytelkek méreténél is kisebb területeken, ötletszerűen, ezeréves ismeretekre támaszkodva kezdtek a földtulajdonosok gazdálkodni, és ez a gazdálkodás természetesen kudarcra volt ítélve. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy pontosan ismerek a témára vonatkozó kutatásokat, így tudom, hogy a magyar mezőgazdaság sikertörténetei hátterében, vagy éppen élén a leggyakrabban egykori kreatív, döntésképes agronómus vagy téeszelnök áll, esetleg a fia, akik egyszerre képesek vezető szerepet vinni a közösségükben és egyúttal a kellő szakismeretekkel a földhöz nyúlni.

Ahol viszont nem ez van, ott a viszonylag egyszerűbben, élőmunkára kevésbé igényesen termelhető termények (búza, krumpli, kukorica) termelése folyik, a hatékony birtokméretet el nem érő egységekben, emiatt nem kielégítő minőségben és természetesen nem nyereségesen. Szociális mezőgazdasági modellünk lényege az, hogy az ilyen termelésbe ragadt, újrateremtett parasztságot intervenciós árakkal, tűzoltás jellegű támogatásokkal nyugton tartsák és nyújtsanak nekik valamiféle elfogadható életszínvonalat és azt az illúziót, hogy ez így jó.

Miért nem változtatunk ezen? Több okból sem. Az egyik természetesen az, hogy nagyon sok dühös szavazópolgárról van szó, akinek ha nem tesznek rá X százalékot a tengeri piaci árára idén ősszel, akkor jövő tavasszal nem fognak ránk szavazni és ez a politikai logikát követve elfogadhatatlan, hisz a választásokat meg kell nyerni.

A másik ilyen ok, hogy modern koncepció hiányában a földről való politikai gondolkodást hamis romantika határozza meg, ahol becsületes, nagybajszú parasztemberek a jó kövér magyar televényt túrják, délben bögyös-faros feleségük kihozza nekik a határba az ebédet, a szénakazalban utódot nemzenek és a lemenő nap megcsillantja a zsírcseppet Józsi gazda kackiás bajszán. Ez körülbelül annyira igaz és korszerű, mint amikor húsz éve Für Lajos elhatározta, hogy a természetes határok nélküli Magyarország körkörös védelemre rendezkedik be. Őt legalább kiröhögték, ám aki hasonló marhaságokat gondol a földről, azt évek óta nemhogy kiröhögik, hanem pajzsra emelik.

Ne becsüljük azonban alá a dolog jelentőségét. A romantikus látszat és a látszólagos jólét fenntartására iszonyatos pénzek mennek el, és ezeknek az államból kifejése külön tudomány lett az évek során. A jó gazdát nem a búzája sikértartalma minősíti, hanem az, hogy miképp tudott a szokásos földalapú-, belvíz-, és fagykár kompenzáció mellé még egy jó kis ifjúgazdát is begyűjteni vagy adókedvezményt esetleg. Vagy okosítani egy túlszámlázott traktort.

Ez a jelenség súlyosan erodálta a mezőgazdaságban a szocializmus évei alatt felhalmozódott szaktudást és az ottani modellhez adekvát módon fenntartott eszközállományt. Nagyjából mostanra érünk ahhoz a ponthoz, hogy rájönnek, az uniós pénzből vett Fendt vagy New Holland traktorral együtt sem fenntartható a rendszer, valamerre lépni kellene.

Az Orbán-kormány történelmi szerepe, úgy tűnik ebben a szektorban sem a továbblépés irányának a kiválasztása és az elhatározott irányba tett első fájdalmas lépések megtétele. Ehelyett a totojázás, az előző kormányok bűneinek kiteljesítése, és természetesen a maradék pénz lenyúlása marad. A nagy földbérlet-panamák célja nem más, mint hogy akárki, akármit fog csinálni a földdel, adjon tíz százalékot a földesúrnak és ne a sajátját művelje. Ezzel száz évet ugrunk vissza az időben, ugyanis szinte pontosan Nagyatádi Szabó István aggályai látszanak megvalósulni.

Ezzel a magyar mezőgazdaság reménytelen helyzetbe kerül, hiszen a földesúrnak (aki tudom, nem földesúr, csak épp a politikus pereputtya, hát vannak véletlenek, Ángyán profot meg üsse már le valaki, kellemetlenkedik itten) adott tíz százalékot, ha nem magyar mezőgazdaságról beszélünk, jobb helyeken úgy hívják: profit margin. A bank meg azért ad hitelt bármire, hogy ebből a profit marginból részt kapjon. Ha ez per definitionem nem a gazdáé, nem a banké, hanem egy isten kegyelméből a nyakukra ültetett senkiházié, akkor ezt úgy hívjuk, érett feudalizmus és pár száz évvel ezelőtt mindenütt rájöttek, hogy működésképtelen. Nálunk Széchenyi mondott felette három kötetes gyászbeszédet.

Ángyán professzor működése már a megoldás irányába mutat, hiszen azt mondja, hogy a kis és közepes birtokméret, a saját maga földjét, saját kockázatára művelő gazda a magyar viszonyok között optimális modell.

Ez azonban kevés, mert csak szervezeti döntést jelent és nincsen mellette szakismeret és szakpolitika. Vegyük például a cseh sörgyártást. Évekkel ezelőtt rájöttek, hogy az ezerszínű cseh sörkínálat menthetetlenül négy-öt márkára fog csökkenni, egyszerű pénzügyi okok miatt. Mára úgy tűnik, a folyamatot sikerült megállítani és újra termel sok, már eltemetett sörfőzde. A fellendülés módjául azt választották, hogy tudományos és termékfejlesztési segítséget adnak kutatóintézetek segítségével a kis főzdéknek, akiknek nincsen laborja, mint a nagyoknak. Kifejlesztettek nekik optimális berendezéseket, van marketing tanácsadás és természetesen pénz is, de csak így együtt csomagban. Külön pénz, az nincsen.

Magyarországnak a maga mezőgazdasági specialitásaiban ugyanerre van szüksége. A mezőgazdasági reform első lépéseinek magában kell foglalnia azokat a lépéseket, amelyek a magyar termékekkel boldogulni akarókat segítik. Meg kell nekik adni a tudományos hátteret, az állami támogatott hitelt és a normális jogi és igazgatási szabályozást, amellyel neki mernek állni a hosszabb megtérülésű vállalkozásaiknak. Persze, tudom, jelenleg is vannak ilyen programok. Ezek azonban vagy vegetálásról vagy mezei sikkasztásról szólnak. Vegetálásról azért, mert hiába találom én fel, hogyan lehetne zweigelt szőlőből világmárka bort gyártani, ha nem jön be a borász együttműködni és hiába mondom hogy a kötött nedves földben búza helyett tán káposztával kéne próbálkozni, ha egyszer nem vállalja senki a vele való macerát, inkább vet intervenciós kukoricát, mert az  biztos. Sikkasztásról meg azért, mert sok benne a tanácsadás és egyéb puha pénz, amelyet ellopni kézügyességi kérdés.

A tisztességes mezőgazdasági reform komplex megvalósításához jelenleg nincs politikai akarat és úgy tűnik pénz se. A politikai akaratot rövidlátása akadályozza, fontosabb azonban, hogy a pénz üzemszerű lenyúlása megbéklyózza a rendszert. Belátható, hogy a húsz éve intervenciós kukorica termeléséből élőknek nem lehet azt mondani, hogy holnaptól egy fillért sem kapsz, mert nem vagy korszerű gazda. Ezeket a támogatásokat csak nagyon lassan, szezonról szezonra, kis lépésekkel lehet reformálni. Közben anélkül, hogy innen jelentős pénzt vonnánk el, szép csendben, szintén szezonról szezonra, el kell kezdeni felépíteni az új rendszert, mielőtt a szociális célú mezőgazdasági támogatásokat át lehet alakítani termelési célúakká. Ez jó ideig legalább a mostani sok pénz másfélszeresének elköltését jelenti, amire valahonnan fedezet kellene.

Mint annyi más területen sajnos itt sem lehetséges ez másként, mint az üzemszerű lenyúlás csökkentésével és az ország olcsó külföldi pénzhez jutásának elősegítésével. Ezért is rendszerváltó kérdés ez. (Ezt Matolcsytól tanultam. A nagy hátigen cikk mindig rövid kijelentő mondattal zárandó.)

 

48 hozzászólás

 1. Tromb74 — 2012-11-12 09:09 

Szép cikk, esmét.

Szomorú, hogy a végén említett két kritérium egyikében sem vagyunk túl jók.
Az, hogy Ángyán profnak kicsit kinyílt a csipája, örvendetes, de önmagában kevés. Kellene mögé egy komoly szakmai és politikai háttér. A külföldi befektetők idecsalogatása meg a mostaninál ortodoxabb gazdaságpolitikát ígényelne.

 2. marcipan — 2012-11-12 09:23 

Én ezt a jelenséget parasztromantikának hívom. Feláll a szőr a hátamon a “városi hüjegyerekektől”, akik valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, affektálva lelkesednek a disznóvágásért. Aztán ha azt mondom, hogy a disznólevágás nem annyi, hogy 5en haverok megvesznek egyet, meg fizetik a böllért és reggel7re már nem tudják merre vannak arccal, akkor megsértődnek. Mert ők jobban tudják, és nincs is jobb a friss pecsenyénél. Aminél tényleg nincs jobb, csakhogy azokat a disznókat nagyapám etette, ganajozta mindennap, és nem volt mindegy, hogyan sikerült a kolbász fűszerezése. (Nem mintha ezt lett volna muszáj enniük, de a marha sok munka és pénz után, amit beleöltek, kicsit feszültek lettek volna, ha pocsékba megy.) Ezek meg max. kidobják, ha szar mert az élményt fizették meg.

Másrészt, ha még egyszer hüjézed a politológusokat, átnevelő táborba kényszerítelek. És a fantáziám határtalan.

 3. tiboru — 2012-11-12 10:09 

Már bocsánat, de ez az egész agrártéma rendesen túl van hájpolva. Mondom ezt én, akinek családja apai ágról igaz földtúrókból állt generációk óta, s akinek nagyapja képes volt az örömtől sírva fakadni (de szó szerint!), amikor a tenyerében morzsolgatta azt a kibaszott akárhány aranykoronás bánsági termőföldet. Szagolgatta, simogatta, tán még meg is kóstolta, de frankón.

A mezőgazdaság hány százalékot ad hozzá az amúgy elképesztő magyar GDP-hez? Hatot, hetet? A népesség hány százalékának megélhetése köthető közvetlenül a földműveléshez? Tíz, tizenkettő? Az idegenforgalomról tizedannyi szó sem esik, mint az agráriumról.

 4. marcipan — 2012-11-12 10:27 

@tiboru: GDP 3%, a másikat nem tudom.

Parasztromantika, elkényeztetett urifiukkal, mondom én.

 5. FilcTroll — 2012-11-12 10:30 

És tegyük hozzá, hogy a nyakunkon ülő és egyre mélyülő energiaválság több szempontból is keményen érinti a mezőgazdaságot. Egyrészt közel az idő, amikor már nem fogja megérni idekamionozni a spanyol karfiolt a teszkóba. Ha csökken és drágul a kajaimport, akkor bizony egyre inkább azt fogjuk enni, amit termelni és szállítani tudunk országon belül.

Másrészt ahogy drágulni fog az energia (elsősorban a kőolaj), úgy csökken majd a mezőgazdaság hatékonysága egyrészt a gépüzemeltetés, másrészt a műtrágyák és más olajalapú kellékek drasztikus drágulása miatt. Egyszerűen kevesebb lesz a termés ugyanakkora területen, mint ma. Nem csak nálunk, hanem mindenhol.

Harmadrészt ahogy átalakul Magyarország éghajlata, úgy csökken a csapadék mennyisége és úgy változik az időbeli és földrajzi eloszlása is. Ezen nincs mit magyarázni.

Nyilván le fog zajlani egy átrendeződés, de nem lesz sem vicces, sem könnyű. Ismét fel fogjuk ismerni, hogy a mezőgazdaság és az éhenhalás milyen szoros összefüggésben vannak. Ha lenne eszünk, már rég ezen a problémán dolgoznánk, hogy mire ideér, addigra legyen rá válaszunk: legyen szakértelmünk, legyen csatornánk, vetőmagunk, logisztikai felkészültégünk és minden más. Még felkészülten sem lenne egyszerű, de így… Erről persze egyetlen politikai erő sem beszél egy nyavalás szót sem, holott ha nem lépünk, akkor nem is túl sokára egy csomóan éhezni fognak. Az pedig — a történelem tanúsága szerint — kerülendő fejlemény.

 6. Tromb74 — 2012-11-12 12:12 

@tiboru:
Hát ja, a szolgáltatás a húzóágazat. El kéne indítani a golfpályát minden búzamezőből mozgalmat.

Másrészről meg talán pont azért kellene vele foglalkozni, mert a GDP 3%-a kevés, ha figyelembe vesszük az egy főre jutó termőföld terület nagyságát.

 7. hadrian77 — 2012-11-12 12:19 

Azt is tessék ám beleírni, hogy a nagyüzemnek is van rendes helye a rendszerben, mert amíg egy húsgyárnak nem lehet saját kukoricaföldje, hizlalója és más háttérintézménye, addig nem tud kellő hatásfokkal működni és vagy csődbe megy vagy felvásárolják és bezárják.

 8. escargot — 2012-11-12 12:51 

Akkor ide is elsírom, amit Facebookon már. Hogy az új földtörvény, amely a földművest (be szép szó!) teszi meg egyedüli lehetséges tulajdonosnak, és jogi személyek számára még a bérletet sem engedélyezi, gyakorlatilag hitelképtelenné teszi a mezőgazdaságot, fedezet hiányában. Ráadásul közben kiüti az életképes nagybirtokokat is, vagyis nem nagyon lesz itt sem K+F, sem öntözésfejlesztés vagy belvíz elleni védekezés.
Ha ettől eltekintünk, valami olyasmi tűnne használható szerkezetnek, hogy:
– Intenzív termékek (búza, kukorica) nagyüzemben, gépesítve, IT-háttérrel – mint ahogyan néhány életképes nagybirtok többezer hektáron, kb. 5 emberrel (inkluzíve 3 családtag) ezt ma is tudja nyereségesen csinálni
– Kertészeti termékek kisüzemek összefogásával. Ezen a területen régi agylövésem a hagyományos (magyar) fajták felélesztése, előbányászása génbankokból, amelyek más pályán játszanának, mint a hipermarket tucatárui, cserébe más árszintet is lehetne érvényesíteni, sőt, akár regionálisan is árucikké válhatnának. (Nyilván nem mindenki tudná megfizetni, nekik maradhatna hazai vagy import tucattermék.)
– Specializálódás a kiemelt adottságokra alapozva, ami lehet pl. vetőmagtermelés exportra, gyógynövény, bármi, ami értékes és van rá kereslet, meg megfelelő termőterületünk.
– Nyomorgó vidékeken, gyenge adottságok mellett (akár beleértve az árvízveszélyes területeket is) meg termeljenek energiafüvet, oszt’ azzal táplálják telente a kazánt, ezzel is javítva a saját életminőségüket, és hozzájárulva a megújulóenergia-vállalásaink teljesítéséhez.
– Állattenyésztés pedig leginkább nagyban és integrációban életképes (kivéve néhány legelésző magyar szürkét).
De kíváncsian várom egy tényleg hozzáértő véleményét is, mit gondol erről.

 9. professzorpizka — 2012-11-12 13:03 

Na, megszólalt a marketinges és a politológus is 😀

 10. yenoee — 2012-11-12 13:15 

Jó írás, ismét.
“A bank meg azért ad hitelt bármire, hogy ebből a profit marginból részt kapjon. Ha ez per definitionem nem a gazdáé, nem a banké, hanem egy isten kegyelméből a nyakukra ültetett senkiházié, akkor ezt úgy hívjuk, érett feudalizmus és pár száz évvel ezelőtt mindenütt rájöttek, hogy működésképtelen. ”
Az a baj, hogy ha bárki ezt valahol le meri írni, esetleg hozzáteszi, hogy egy senkiházi akár át is játszhatja a tulajdonában levő földet valami rugalmasabb befektetői csoportnak, rögtön megjelenik az igény a szekér túltolására, hogy a magyar főd nem eladó, de a tudjukkiknek meg pláne nem.

 11. nadiposzi — 2012-11-12 13:18 

Tiboru és Trombi kedvéért megosztom veletek régóta dédelgetett álmomat, amelyben az idegenforgalom és a mezőgazdaság szépen megfér egymás mellett, sőt rengeteget lehetne spórolni egyéb állami kiadásokon. Kérem szépen, régészeti parkokat kell csinálni az ország nagy részéből, az ott élő GDP-t amúgy sem termelő mihasznákat meg vissza lökni egy párezer évvel ezelőtti szintre. Mondjuk egy neolit régióba nem szívesen születnék, azok csórikámok még a kereket se használhatnák, cserébe kurva nagy Stonehenge-szerű körárkokkal szabdalhatnák föl a földjeiket amikben 3-4 szeres hozamot adó alakor búza váltogatná a kölest. Vadászhatnának is, persze. Aztán lehetne ezeket a szegény ördögöket Jurassic-park szerűen mutogatni a Japán, meg egyéb kíváncsi fajzatoknak jó pénzért. Egészségügyet, oktatást, infrastruktúrát és egyéb XXI sz.-i úri huncutságokat csak a városi maradék 10 percent számára kéne fenntartani, és mint a zónákat és korokat ellenőrző, az ország élén álló Régész Tanács megbízásából a vidéket járó kormány megbízott gyalog archeológus, végre nekem is lenne munkám. Uff. (Hogy legyen a végén rövid kijelentő mondat.)

 12. escargot — 2012-11-12 13:29 

@professzorpizka: Hát mi tehetünk róla, hogy nincs egyetlen rendesember ismerősöd se? 😛

 13. professzorpizka — 2012-11-12 13:34 

@escargot: Van, csak telefonon szokott kommentelni 😀

 14. stoppos — 2012-11-12 14:31 

Az idiocracy jutott eszembe, amikor brawndoval locsolták a földeket, mert abban vannak elektrolitek. 🙂

 15. hadrian77 — 2012-11-12 14:43 

@nadiposzi: nagy ötlet, Velemben volt is ilyen, még a Másfél millió lépésben is bemutatták, de aztán elhalt.

 16. untermensch4 — 2012-11-12 16:52 

mint hozzá nem értő de egykori őstermelő csak belepo.. szólnék. találkoztam egy agrármérnök-börtönőr(nevezzük így közérthetően) párossal akik mértékletes alkoholfogyasztás után azt állították, a duna-tisza főcsatorna tervei 3-4 évente a hozzáértő szakemberek által a tudomány legfrissebb eredményeit figyelembe véve aktualizálásra kerülnek, majd politikai akarat híján fiókba. tervek alatt olyan részletek is értendők hogy a per pillanat (idén fejlesztett) engedélyezett vetőmagokkal a kivitelezés után milyen hozam érhető el az öntözéssel és a zsilipek és az öntözőrendszer energiáján felül mennyi pluszt tudna előállítani. azzal bezárólag hogy ama kivitelezéshez mikor honnan milyen ütemezésben mennyi költséggel lehetne elítélteket kihajtani ásni. az utóbbi néhány terv 3-4 éves megtérülési időt jósolt, ez sajnos a négyéves politikusoknak túl sok ahhoz képest mennyit lehetne a kiépítés alatt ellopni. a legnagyobb volumenű csatornaváltozat (egy déli leágazással) a duna-tisza közét olyan hozamúvá tuningolná fel ami most a gyarmat teljes termőföld-mennyiségétől kitelik, élelmiszernövényekre vetítve. most hogy tudom milyen fontos írnék rövid kijelentő mondatot a végére de nem megy 🙁

 17. untermensch4 — 2012-11-12 16:58 

@FilcTroll: már rég a kubai szisztémával túrjuk majd a földet olajfogytával amikor még mindig megéri idekamionozni (addigra lehet hogy vonatozni) a spanyol karfiolt ha az eu mg-i támogatási rendszere ilyen féloldalas marad (25% amit az állam kiegészíthet 33%-ra. ha lenne miből) másrészt a demográfiaiadatok alapján kihalunk mire éhezni kezdhetnénk

 18. ursin — 2012-11-12 17:54 

@tiboru: Már most is érdekesen nézne ki a világ, ha a csekély GDP-részesedés miatt a fejlett világ mezőgazdasága bezárná a boltot, és ehelyett is mindenki idegenforgalomba (informatikai, banki, stb. szolgáltatásokba) invesztálna. Ráadásul ahogy az előttem szólók írták: az energia (szállítás) hosszú távon drágul, a legtöbb olcsón exportáló országban a népesség, az életszínvonal, ezáltal a belső fogyasztás is nő. Emiatt előbb-utóbb nem lesz globális az élelmiszerpiac, és aki csak külső forrásokra hagyatkozott (mondván, hogy pl. az idegenforgalmi bevételből bármit megvehet), az megnézheti magát.

Gazdasági krach esetén szintén nem árt, ha legalább az élelmiszer nem importáru, és az ára nem egyenesen arányos a HUF/EUR árfolyammal… Világméretű krach esetén pedig az erős mezőgazdaság biztosíték lehet arra, hogy viszonylag jól jöjjünk ki a buliból… a turistáskodásról, autózásról, kütyüvásárlásról lemondhat a fogyasztó, de az evésről aligha.

Ha szigorúan közgazdasági alapon nézzük a 3%-os GDP-arányt, akkor ez nekem azt mutatja, hogy rettentően alulértékelt termékekről van szó. Az álmoskönyvek szerint épp ilyenekbe kell befektetni. 🙂

 19. badogember — 2012-11-12 19:32 

Tisztelt Prof. Pizka!

Grat az íráshoz, kiváló vitaindító. Elég régóta követem a blogot, (a buddha bal bokája óta függő vagyok) csak nem feltétlen kommentálom a dolgokat. Most viszont nem bírom ki. (meghozta a gyerek az új billentyűzetet a kopott helyett:)).
Ja meg agrármérnök volnék, családilag elég régóta apai ágon gyakorlatilag minden férfi gazdász. Ja, és Ángyán tanítvány.
Tehát: Escargot úr/hölgy kapisgál jó irányban, de mint hazánkban minden ez is levezethető a rendszerváltásig. Valóban szétrobbantak a TSZ-ek, ki onnan, ki kárpótlásból földhöz jutott, esetleg géphez. Szaktudás vagy volt, vagy azt hitték volt, vagy volt, de avult… van pár variáció. Aztán boldogultak ahogy tudtak, nagyon nem. Ki milyen gépet “privatizált” azt termelt. gabonavetőgépem van, azt vetek. Akik valóban jól gazdálkodtak, volt szaktudás, fölépítették a gazdaságukat. Volt aki hitelbe vett gépet, (persze nagyobbat mint a szomszéd) és bejött, ez a ritkább, a többinek nem annyira. Valamit kellett kezdeni, mert munkahely nincs, és itt jönnek a problémák. A piaci alapon termeléshez vagy nagybirtok kell (volumen hozadékának törvénye), vagy nagyon különleges (bio/extrémnövény), vagy szövetkezet. Nem feltétlenül termelő, hanem felvásárló (lásd háború előtt a Hangya).
Csakhogy 10 db 50 ha-os gazdaság eltart összesen 500ha-on 10×5 azaz 50 embert, helyben munkával ezzel szemben egy 1000ha-os nagybirtok 5 embert IT-vel stb. Nos ez sem mindegy, hogy a maradék 45 kaszát fog-e és feljön a fővárosba rendet vágni a sok okoshoz. Ezeket nem árt otthon tartani. Ezért van szociális mezőgazdaság.
Ami a legszomorúbb, hogy a mezőgazdaság egy igen tőkeigényes ágazat. Mind szellemi, mind anyagi értelemben. A lebutítás az agrár felsőoktatásban is jelen volt/van, lassan elvész a tudás. Másrészt az anyagiak. Nincs normális pályázat, valóban termelő mezőgazdasági üzem létrehozására, csak baromságokra. Akkor nyersz a juhakol felújításra, ha még bevállalsz mindenféle baromságot pölö: napelemből lesz a tető, és nem adod el mohamedánnak ramadánra, csak olasznak húsvéti báránynak. (az és után nem kell nagyon komolyan venni.) Következésképp, vagy hagyja az ember a francba, vagy vállalja és valahogy kimutyizzuk. Nem a tényleges mezőgazdasági termelésről szól a dolog, hanem csak léről. Folyománya: aki invesztál a mezőgazdaságba nem üzemet épít, (befektetők többsége) hanem kiszedi amit lehet. A különlegességek termesztése sem járható út, mert kicsi a fizetőképes kereslet, és az se akar fizetni.
Nincs normális szaktanácsadási rendszer, hálózat, normális felvásárlási rendszer, ad-hoc felső döntések cibálják ide-oda, most éppen mondhatjuk azt, hogy a feudalizmus felé, vagy a dél-amerikai latifundiumok felé.
Megoldást nem tudok, de most azt gondolom, hogy nagyon hamar lépni kell, mert baj lesz. Amit még gondolok: nagybirtokok mindenképp lesznek, életképesek, piaci alapon működők, ezek fogják adni a termelés zömét. Kérdés hogy feletetjük-e velük a kicsiket, vagy ahol fogadóképesek, gazdaszövetkezetek alakulnak, ahol ez nem ott feldolgozó/felvásárló szövetkezetek támogatása, szaktanácsadó hálózattal. A pályázatok szakmai alapon legyenek kiírva, termelésre, ne “narválszoptató-kennelre lehessen a legtöbb pénzt kapni és figyelembe venni, hogy x év a megtérülése pölö. egy kecskesajtüzemnek, az akoltól a termékig 🙂 Ángyán profék elég jól kidolgoztak erre terveket, sok sok évvel ezelőtt, az most hol van?

 20. tiboru — 2012-11-12 20:05 

@ursin:

Tisztelettel:

1.) Nem mondtam, hogy be kéne zárni a mezőgazdaságot, csak ezt a kurvanagy jajongást és porfelhőt nehezményezem, amit körülötte produkálnak, relatíve a jelentőségéhez.

2.) A fejlett világ mezőgazdasága amúgy se fog bezárni (a Bové-félék gondoskodnak majd arról, hogy alkalomadtán felgyújtsák az illetékes Assemblée Nationale-okat), de ugye kis hazánkat nem sorolod ebbe a kategóriába? Olvastam valahol, hogy ha kicsit beleerősítene, a mediterrán térség hat (hét?) európai állama + Ukrajna lazán el bírná látni mezőgazdasági termékekkel az egész földrészt úgy, hogy még exportálni is tudnának Európán kívülre valamennyit.

3.) Szerintem olyan gazdaságosan még vagy 50 évig nem fog működni a hazai mezőgazdaság, hogy nagy tételben olcsóbb legyen itthon megtermelni, mint a szomszédból (Ukrajna, Románia, Szerbia) áthozni.

Persze nem vagyok se agrárszakember, se közgadász, csak egy átlagos polgár, akinek a töke tele van azzal, hogy évek óta eurótízmilliárdokat ölnek (állítólag) a magyar agráriumba, s közben a gyáli piacon kínai fokhagymát lehet kapni, török almát és spanyol paradicsomot – júniusban!

 21. professzorpizka — 2012-11-12 21:01 

@badogember: Amint kikiáltottam az alkotmányos teokratikus proletárdikatúrát, meg fogom alapítani a Kajlafaszú Narvál Rendet 🙂

 22. professzorpizka — 2012-11-12 21:46 

@badogember: A Buddha bal bokája egyik legnagyobb írói kudarcom. Egyszerűen nem volt elég fegyelem bennem hogy tovább írjam.

 23. marcipan — 2012-11-12 21:55 

@professzorpizka: a fegyelem hiánya nem minden esetben baj 🙂

 24. professzorpizka — 2012-11-12 23:01 

@marcipan: Que?

 25. Tromb74 — 2012-11-13 11:55 

@nadiposzi:
Ennek olyan előnye is lenne, hogy az olyan barmok, akik romantikus évődéssel gondolnak a letűnt korok viszonyaira, végre kipróbálhatnának egy ilyen pestissel, szifilisszel, felnégyeltetéssel tarkított világot.
Apa kocsit hajt (rövid kijelentő mondat).

 26. Rókakígyó — 2012-11-13 16:06 

A cél simán lehetne Hollandia, mint ahogy volt is. A hollandok a nyolcvanas években tőlünk féltek leginkább, minden alappal. A dunántúlnyi méretű ország dobogós a mezőgazdasági export tekintetében. Ott nem 3% a mezőgazdaság részesedése. Egy ilyen célkitűzéshez minimum az kéne, hogy aki bármikor városba került a faluba csak gps-szel tudjon visszamenni (ez valós dolog, pedig viccnek is erős). És mondjuk higgyük el, hogy a lehetőségeink jóval nagyobbak, mint amit most produkálunk. Ez csak gondolkodás kérdése. De amíg a rablóvezér (me), felszólítja a VM minisztert, hogy Kajászón állítsa helyre a törvényes állapotot, addig sajnos csak bűnözésről és reménytelenségről beszélhetünk.

 27. Rókakígyó — 2012-11-13 16:24 

@Rókakígyó: Megnéztem a cia factbook-ot. A mg. részaránya Hollandiában épp 3 %. De úgy gondolom, hogy a szolgáltatási részlegben nagyon magas az mg szolgáltatások aránya.

 28. tiboru — 2012-11-13 18:33 

Na, akkor egy kis ontopik statisztika.

A mezőgazdaság részesedése egyes országok nominális GDP-jéből (2011-es adatok). A válogatás szubjektív, de igyekeztem a sorrend elejéről, közepéről és végéről is szemezgetni:

Egyesült Királyság: 0,7%
Belgium: 0,7%
………….
USA: 1,2%
………….
EU27: 1,8%
…………..
Hollandia: 2,7%
Norvégia: 2,7%
………….
Magyarország: 4,1%
………….
Dánia: 4,5%
………….
Világátlag: 6,0%
………….
Románia: 7,9%
………….
Argentína: 10,0%
Kínai NK: 10,1%
……………
Indonézia: 15,0%
India: 18,1%
…………….
Albánia: 20,4%
…………….
Kambodzsa: 34,6%
Afganisztán: 34,9%
…………….
Közép-Afrikai Köztársaság: 56,6%
……………
Libéria: 76,9%

 29. ursin — 2012-11-13 22:32 

@tiboru: A 2. ponttal teljesen egyetértek – de a 6-7 mediterrán ország egyike helyett Magyarország is nyugodtan ott lehetne a listában. A GDP-arány szerintem a mediterrán térségben is pár százalék, a mi adottságaink pedig összességében semmivel sem rosszabbak. Persze a narancsnak rosszabbak, de egy sor terménynél épp fordított a helyzet.

A 3.-ban is igazat adok, tömegtermelésben ma tényleg esélytelennek tűnünk. (Bár ez sem természet adta hátrány: a 70-es, 80-as években még ment a szekér, és ha egyszer pl. a szállítás drágulása miatt nem az egész világgal, csak Európával kell majd versenyeznünk, akkor újra fordul a kocka.) Rövid távon azokban az ágazatokban látok fantáziát, amik speciálisabb adottságokat ill. több élőmunkát és szakértelmet igényelnek. Zöldség, gyümölcs, minőségi(!), az ukrán tömegterméknél jóval drágábban eladható gabona vagy éppen hús… A siker természetesen nem a mezőgazdaságba döntött milliárdokon, hanem az értelmes stratégián múlik. De ezt a posztíró tökéletesen megfogalmazta (ment is az 5 csillagos értékelés).
🙂

 30. noirp — 2012-11-14 10:45 

Az esetleg idetévedő agrárromantikusoknak — mielőtt elkezdenének a kert-Magyarország ideájáról filózni — profilaktikusan ajánlom a következőket
(minden lépés bemérve, validálva!):
Végy egy férfizsebkendő méretű háztájit olyan helyen, ahol egymás mellett van karszt és mocsár. Végy két nőt ásóval, kapával. (Más nincs.)
Irtsd ki belőle a különféle gyógynövényeket (csalán, amaránt. Lycium)
Ugyanez a lépés még kétszer.
Ásd el a kiirtott zöldet meg pártíz kiló macskaszart (műtrágyát akkora mennyiségben, ami neked kéne, úgyse kapsz)
Utána való tavaszon (figyelem, már eltelt 2 és fél év) el lehet kezdeni vetni, mondjuk:
paradicsomot, macskapöcs-és fűszerpaprikákat, babot, tökféléket, hagymaféléket; a csicsogós részbe káposztát, a teljesen reménytelen karsztba pedig strapabíróbb ajakos (menta, zsálya, levendula) növényt/cserjét.
Figyelem, ezeknél a palántakor 1 év, a legnagyobb hozamot 3-5. éven adják akár herbából, akár illóolajból.
Ha szerencséd van, még két év és kb önellátó vagy zöldségből, és jó áron adsz el fűszereket..
Ha nem, akkor aszály volt, paradicsomvész, csigainvázió, lisztharmat, vagy jég, esetleg a harmadéves zsályád fogta magát és feldöglött, just for fun.

Maradnék a nagyüzemnél és a balkonládánál, bármilyen pirosbarna csöcseim vannak is a szorgos kapafitnesz-gyakorlástól.

 31. FilcTroll — 2012-11-14 17:40 

Tudom, hogy én egy Hari “Raven” Seldonnak tűnök, de ha visszaveszek is az erőszakosságomból, még akkor is érdekes az emberek optimista víziója úgy általában a civilizációnk jövőjéről.

A magyar belvilággal kapcsolatos pesszimizmust tápláló okokat és meglátásokat értem és osztom is. De mi az ok mondjuk az Európával kapcsolatos, általános optimizmusra? Vagy pláne az USA vagy Kína kapcsán miért lennénk optimisták?

Én egy széthulló civilizációt látok, ahol a gazdaság bázisát jelentő “növekedésről” nagyjából kiderült, hogy kifulladt és nincs benne tartalék. A demokrácia nevű cirkuszról nagyjából kiderült, hogy az üzlet vezérli és vajmi kevés köze van a nép uralmához. Nagyjából kifogytunk a berendezkedésünk alapját jelentő, olcsó energiából, már csak drága van.

Én úgy látom, hogy az egész egy marha nagy kamu, egy lufi. Ha kipukkan, akkor bonyolultságánál fogva rettentő hamar omlik össze az egész. (Civilizációk pusztulása témában ld.: Jared M. Diamond: Összeomlás című könyvét: http://www.libri.hu/konyv/osszeomlas-1.html )

Nekem ezért fura a magyar mezőgazdaság jövőjéről úgy gondolkodni, hogy “mindenütt máshol jó lesz, csak nálunk lesz szar, mert a politikusok…” Szerintem mindenütt szar lesz, és ehhez képest illene berendezkednünk mezőgazdaságilag, mert elsősorban azt lehet megenni, ami a földből kinő. Lehet, hogy számszakilag még megérné idevonatoztatni az ukrán élelmiszert, de ha jön a reccs, akkor Ukrajnában is lesz rá elég éhes száj, így egyszerűen nem fogják ideadni.

 32. panamajack — 2012-11-14 19:17 

@FilcTroll: Nem igazán osztom a világvége-pesszimizmusodat. Egyrészt azért, mert a történelem folyamán már jó párszor nagyon okos emberek is megjósolták az elkerülhetetlen véget (legutóbb pl a hidegháború kapcsán), amit eddig mindig sikeresen elkerültünk. A másik dolog, hogy soha nem szabad beleesni a Malthus-csapdába. Nem közgazdászok kedvéért: Malthus a 19-dik század közepén kiszámolta, hogy az ipari forradalom vívmányai által lehetővé tett népességrobbanással képtelen lesz lépést tartani a mezőgazdasági termelés, és száz éven belül a Föld lakossága éhínségekben fog elpusztulni. Ott követte el a hibát, hogy nem számolt az ipari forradalmat kisérő technológiai fejlődéssel, ami a mezőgazdaságot is forradalmasította. A mai helyzetre vetítve: nyilvánvaló, hogy a gazdasági növekedés eddigi formája fenntarthatatlan. Az már kevésbé nyilvánvaló, hogy ez szükségszerűen a civilizáció végét jelentené. A tudomány továbbra is rohamléptékben halad előre (LHC legújabb felfedezései megvoltak? Exobolygók?), nincs okunk feltételezni, hogy a dráguló hagyományos energiaforrások helyett ne találna az emberiség még idejében újat. Ezért is van értelme haragudni a magyar politikusok balfaszkodásai miatt: az elkövetkező évszázad, ha nem is végzetesnek, de igen rázósnak igérkezik, ahol nagyon okosan kell helyezkednie annak, aki nem akar szopóágon megrekedni. Nem a múltba, hanem a jövőbe kell nézni!

 33. FilcTroll — 2012-11-15 00:35 

@panamajack: Szívesen osztoznék az optimizmusodban, ha egy ehető exobolygót vagy bozont találtak volna. 🙂

De persze értem, és a tudomány talán valóban kihúzhatja az emberiséget a székletből ismét.

 34. zolcsi67 — 2012-11-15 00:50 

@panamajack: Nem világvége-pesszimizmus, hanem tökéletes tisztánlátás. A gazdaság növekedése, amit túlpörgettek, a történelem legnagyobb kamuja, a növekedést jelentő százalékok mögött egy fikarcnyi, valóban előállított (kézzel fogható vagy szellemi) termék nincs, csak a pénz pörög körbe-körbe. Aztán egyszer csak megdől. Dőlt. Akik erre építették az egzisztenciát, kapaszkodnak, csimpaszkodnak az utolsó szalmaszálba, várják, hogy a Jóisten odafentről leszóljon: “jól van gyerekek, na még most az egyszer visszacsinálok mindent, mert olyan kis aranyosak vagytok”, de cseszik leszólni.

Túltermelés/erőltetett túlfogyasztás és éhínség ugyanazon a bolygón, kontinensen, sőt, néha országban? Nézzünk már körül, a gombhoz varrt kabát (magasztos eszmékhez hozzárendelni próbált megvalósítás) nem jött be.

Egy régebbi kommentelőhöz: “minden búzatáblából golfpályát”? Igen. Ha nyitott szemmel jártál-keltél e kis hazában, láthattad: megpróbálták. Ha nem is golfpálya, de pláza, meg tudom is én micsoda épült mezőgazdasági területen. Aztán meg ellepett mindent a repce. Azt termeltünk szakmányba, “mert üzletileg megfelelő”, önként s dalolva lemondva arról, amire ez a föld és ez az éghajlat valóban alkalmas. Tudtátok, hogy a Szentendrei-szigeten lassan egy árva megveszekedett málnabokor sincs? Az ország legjobb, bogyóstermő területén. Nemrég túrázva majdnem könnyeztem a boldogságtól, amikor láttam: dolgoznak a földeken, termelnek, nincs elhagyatott, és/vagy százötvenedik lovaspanzióvá alakított tanya. Persze ezt csak az látja, aki elfordítja néha a tekintetét az aszfaltozott főutaktól.

 35. panamajack — 2012-11-15 15:32 

 36. panamajack — 2012-11-15 15:39 

@zolcsi67: Nagyon félreértesz. Eszem ágában sincs azt mondani, hogy ami most van az jó, sem azt, hogy fenntartható. Viszont a világtörténelemben már jó párszor előfordult, hogy az uralkodó társadalmi-gazdasági paradigma megdőlt, és valami újat kellett kitalálni helyette. Akkor is mindig felzendült a Végzet Kórusa, hogy itt a végítélet, bánjátok meg bűneiteket, de a világvége eddig mindig elmaradt, pedig érdeklődés hiányára nem lehet panaszkodni. Persze egy ilyen átmenet nem egyszerű és nem kellemes dolog – háborúkkal, forradalmakkal, katasztrófákkal jár. Sajnos nekünk és gyerekeinknek “érdekes időkben” kell majd élnünk, de ezt is túl lehet élni, sőt jól is ki lehet jönni belőle (egyéni és emberiség szintjén is). Csak nem úgy, hogy ELEVE feladjuk a játszmát, “á, úgysincs esélyünk” alapon…

 37. jochenpeiper — 2012-11-15 15:49 

@FilcTroll:

Jared Diamond a felületes népszerűsítő “szakirodalom”-kategória.

Joseph Tainter: The collapse of civilizations sokkal jobb, Diamond számos állítását cáfolja.

Tainter szerint a “civilizációs összeomlás” valójában egyszerűsödést takar. a társadalmi fejlődés során túl komplexszé és kevéssé hatékonnyá vált struktúrák szűnnek meg, és térnek vissza az egyszerűbb szintre.

Egyébként meg tényleg úgy lehetne ezt a problémát megoldani, ha találhatnánk valami exobolygót, ahol gyarmatosító hajlamainkat kiélhetnénk. A birodalmak egyik ismérve, hogy a belső feszültségeiket külsőleg vezetik le, és így “megoldják a problémát”.

Technikai fejlődés: a legnagyobb áttörést a tórium alapú nukleáris energia hozhatja el, persze a mostani összeomláshoz már ez is túl késő.( Még csak a kísérletek folynak, 1 reaktor megépítése 5 év, stb stb.)

…egyébként én is a háztáji híve vagyok, a levél és a gaz trágyának felhasználva csodákat tud tenni.
Szintén érdemes lenne a trágyagiliszta-termelést feléleszteni állami segítséggel, sajnos hagyták hogy átmenjen pilótajátékba, pedig az alapelv működőképes, egyszerű, és nagyszerű eredményeket lehet vele elérni. Egy jó szervezeti rendszerben a gilisztaüzemek zavartalanul biztosíthatnák a humuszt az adott talajok termővé tételéhez. ezt persze csatornázással is ki kell egészíteni, az egyre szárazabbá váló feltételek miatt is.

Aztán ott vannak az “egzotikus” növények, mint pl. a homoktövis, amiben minden lényeges tápanyag benne van, de főleg c-vitamin, megfelelően felhasználva ebből hungarikumot lehetne csinálni, országszerte ültetni, a homoktövis amúgyis kiválóan köti a talajt, nem érzékeny a nedvességre, stb.
A z idegen betolakodó akácokat, amelyek kizsarolják a talajt, viszont egytől egyig ki kell vágni. Ez az erdészetet is fellendítené, hiszen a hazai faállomány 10%-a akác. Az akácok helyére tölgyet, hársat, stb ültetni. az illegális erdei és egyéb szemétlerakókat fölszámolni, az illegális szemetelőkből a szart is kibüntetni.

Szóval vannak itt lehetőségek, csak ki kell használni.

 38. karaj — 2012-11-15 16:26 

@panamajack: “Nem a múltba, hanem a jövőbe kell nézni!”

ugyan dehogy, Malthus elmélete színtiszta jövőbenézés volt, hiszen az akkori pontszerű helyzetet extrapolálta népességszámban anélkül, hogy a termelési kapacitás múltbeli tendenciáit figyelembe vette volna (hiszen nem akkor volt az első paradigmaváltás a mezőgazdaságban). a te Malthus-kritikád viszont nagyrészt múltbanézés, hiszen az azóta eltelt időszak eseményei szolgáltatják az érveket hozzá 🙂

egyébként a helyezkedés fontosságával egyetértek, de rémlik, hogy lesz K+F poszt is a sorozatban, és nem akarok spoilerezni

 39. panamajack — 2012-11-15 16:29 

@karaj: Ok, rosszul fogalmaztam :). De szerintem a lineáris extrapoláció komplex társadalmi-gazdasági folyamatoknál egyfajta múltbanézés, ugyanis azt feltételezi, hogy minden úgy fog folytatódni, mint eddig.

 40. noirp — 2012-11-15 16:43 

@jochenpeiper:
Homoktövisből lekvár is készül. Jó is az (tényleg hasznos).

 41. panamajack — 2012-11-15 16:52 

@karaj: Egyébként ebben a konkrét esetben “múltbanézésen” a jelenlegi magyar kormányzati politikát értettem.

 42. karaj — 2012-11-15 16:55 

@panamajack: ha esetleg valaki nem rendelné meg azonnal, itt van Bill Gates kritikája és a jó vicomte válasza ingyé, ez is érdekes:
http://online.wsj.com/article/SB10001424052748704243904575630761699028330.html
http://online.wsj.com/article/SB10001424052748704648604575621122887824544.html

 43. karaj — 2012-11-15 17:01 

@panamajack: emlékeim szerint exponenciálist illesztett 🙂 de amúgy ja, kizárt minden hatást az aktuális trendre

 44. karaj — 2012-11-15 17:03 

@panamajack: tudom. de M. akcióinak pont az a leggyakoribb kritikája, hogy leszarja, hogy mi működött eddig, és az eljövendő kánaánra szegezi csak szemei sugarát

 45. professzorpizka — 2012-11-15 17:33 

@karaj: K+F poszt lesz, most a cigányozós készül…

 46. jochenpeiper — 2012-11-15 18:00 

@noirp:

Arról nem is beszélve, hogy valami 3200 forint egy liter homoktövis -kivonat… ráadásul mint említettük, talaj, időjárás iránt igénytélen növényről van szó. Ha nagy a szárazság, meg kell öntözni. Évente egyszer meg kell metszeni. Ennyi. Hobbiszinten 15-20 fa bőven belefér. Szerintem.

 47. zolcsi67 — 2012-11-15 18:32 

Kölcsönös félreértések áldozatai vagyunk: én sem adok fel semmit, csak konstatálom, hogy az eddigi, fejlődésnek nevezett valami erős zsákutca.

 48. hakapeszi — 2012-11-15 20:33 

Mezőgazdaság és GDP: Voltaképp az egész gazdaság a mezőgazdaságon alapul. Ha bemész egy Tesco-ba, a legtöbb áru feldolgozott élelmiszer. Egy traktorgyár is hozzátesz a GDP-hez, de ugye a traktor is azért lesz értékes, mivel növényeket lehet vele szedni, vagyis ez is a mezőgazdaságtól kapja az értékét stb. Ha tehát a GDP-nek a traktorgyár/multi részét is hozzátesszük, akkor már tuti több mint 3%. Plusz támogatják is a gazdákat, vagyis a piacon kapható értéknél voltaképp értékesebb a zöldség, a különbözetet az állam egészíti ki (agrárolló).

Van egy kis befektetni való pénzem, az a tervem, hogy gesztenyefákat ültetek, vagy valami más ilyen ritkaságot, és felnevelem őket, aztán akár meg is élhetek belőle.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.